Igazi gyöngyszem a Digital Reality játéka, melyben az Észak-Afrikában Montgomery és Rommel nevével fémjelzett csatározásokban vehetünk részt és próbálhatjuk ki taktikai képességeinket. Az egyjátékos módban érdemes a történeti módot választani, mivel itt két extra küldetést is végigtolhatunk. A nehézségnél javaslom a közepes vagy nehéz (a végigjátszás ez utóbbival készült) opció kiválasztását, a könnyű fokozat ugyanis elég kevés kihívást jelent. Mint mindig, most is megemlíteném, hogy a pályáknak más megoldása is létezik, és lehet, hogy nem feltétlenül a legkönnyebb utat írtam le. Az alább olvasható leírást ezért kéretik inkább egy tipphalmaznak tekinteni…
Kezdő küldetés
Bemelegítő pálya, elrontani csak szándékosan lehet, mert négy hőssel kell áttörnünk egy beduin törzsön a térkép tetején lévő repülőgéphez. Ha könnyíteni szeretnénk a pályán, akkor a bal oldali szurdokon keresztül menjünk, de mehetünk egyenesen a falun át is. A repülőhöz megérkezve csak Hartmann marad, aki a géppuskaállásból könnyedén visszaveri a támadó beduinokat. A küldetés befejezéséhez szálljunk be a féllánctalpasba, és a térképen jelzett ponton hagyjuk el a területet.
Német 1. Áttörés
Javasolt sereg: egy felderítő SD KFZ 263 és egy géppuskás SD KFZ 250, a maradék pontokat költsük gyalogosokra.
Rejtett feladat: szerezzük meg a három Daimlert (a küldetés végéig meg kell lenniük).
A falu alatt balra van két Daimler felderítő, a harmadik pedig az út túloldalán jobbra található. Csak néhány gyalogos őrzi, szerezzük meg őket. Ezután támadjuk meg a falut, de kerüljük meg, és felülről menjünk. Így amikor az ellenség menekülésre fogja a dolgot, pont a karjainkba szalad – ezzel megvan a másodlagos küldetés is. Az ellenség által elfoglalt épületeket lőjük szét hátulról. Amint a falu tiszta, csapatainkat vigyük az északi széléhez – az út mentén két páncélos jön innen. Ezután intézzük el a falu közepébe benyomuló Daimlert, és már készen is vagyunk.
Német 2. A sivatag szelleme
Javasolt sereg: egy felderítő SD KFZ 263, 4 gyalogos + 1 doki és annyi Panzer IIF, amennyi csak belefér a keretbe.
Rejtett feladat: mentsük meg a 75 mm-es ágyúkat.
Tankjainkkal azonnal siessünk az olaszok segítségére, gyalogosainkkal pedig foglaljuk el az épen maradt ágyúkat a jobb és baloldali platón – a jobb oldalit akció előtt mindenképpen hozzuk le az indulóhelyhez. A támadás fentről érkezik, 2-3 nagy hullámban Crusaderek (ágyújuk sokkal jobb, mint a Panzerjeinké) és gyalogosok jönnek. A katonákkal csak akkor foglalkozzunk, ha éppen nincs tank lőtávolban – folyamatosan kézzel adjuk a célpontokat páncélosainknak, hogy ne a bakákra lődözzenek. Ilyenkor egyébként az ágyúk személyzetét gyógyítsuk, a sérült tankjainkat pedig vonjuk hátra. A bal oldali 75 mm-es ágyút vigyük pár lépéssel hátrébb a sziklák széléről (hogy az ellenség ne tudja lőni), aztán hagyjuk, hadd írtsa a támadókat. Amint visszavertük az angolokat és megjön az utánpótlás, összes egységünket fordítsuk jobbra a platóról középre érkező út alján – ugyanis erről jön El-Ifrit, a bandita, két tankkal. Ha legyaktuk, megindulhatunk felfelé, hogy kipucoljuk az angol védelmet. Itt a gép passzív, így saját tempónkban akár csak a 75mm-esekkel is rommá lőhetjük az ott lévő csapatokat.
Német 3. Aludj csak, oroszlán
Javasolt sereg: doki, felderítő és mesterlövész létfontosságú, a többi egységet szánk íze szerint válasszuk.
Rejtett feladat: Fogjuk el a konvoj mindkét szállítójárművét.
Kezdetben csak gyalogsággal rendelkezünk, de hamarosan szerezhetünk tankokat. Az út mentén elindulva rögtön bele is botlunk a kis felderítőbe, ám sajnos lövege üzemképtelen. Amint beszállunk, megkapjuk egy javítóautó pozícióját. Helyezzünk el négy lövészt az úttól balra lévő két házba, a többiekkel szerezzük meg a javítóautót. Csak pár gyalogos őrzi, így könnyen a miénk lesz – útban oda egy repülő valószínűleg észrevesz minket, aminek következményeképp egy kisebb szakasz támadását is el kell hárítani, valamint a mellékúton cirkáló jeep személyzete is ránk támad. Amint megvan a szervizkocsi, új célpontot kapunk: a térkép felső részén lévő raktárnál pár tank várja, hogy megszerezzük. Csak gyalogszerrel közelítsük meg, mert a közeli épületekben van a tankok személyzete, akik a motorok hangjára előrohannak, és elszedik a tankokat – azok nélkül pedig szinte semmi esélyünk a győzelemre. A kelet-nyugati úton (durván a térkép felénél) egy könnyűpáncélos cirkál, erre számítsunk. Amint megvannak a tankok, pár teherautót pillantunk meg – ezek az úton fentről lefelé haladnak. Tankjainkkal induljunk lefelé oda, ahol embereinket a házakban hagytuk, velük pedig nyissunk tüzet, amint a konvoj látótávolságba ér. Egyedül a Daimler okoz gondot, amelyet viszont beérkező tankjaink likvidálnak. Most már minden készen áll a fő célpont megostromlására. Tankjainkkal induljunk meg a város közepén lévő toronyhoz, semmisítsünk meg mindenkit a környéken, majd egy nagy kerülővel felülről támadjuk meg a bázist. A bejáratnál lévő két Crusadert így hátulról lőhetjük, ami könnyebbé teszi a győzelmet. Végül pusztítsunk le mindenkit a zászló körül, és már készen is vagyunk.
Német 4. Tűzkeresztség
Javasolt sereg: a három legjobb tank, felderítő SD KFZ 263, 75 mm-es ágyú, szerelőautó és gyalogság, amennyi belefér.
Rejtett feladat: vigyünk át minden teherautót a hágón.
Ebben a küldetésben egy konvojt kell átkísérnünk a városon. Amint megpiszkáljuk a város védelmét, két-három tank érkezik egyből balról, fogadjuk őket szeretettel. Egyébként ha túlságosan eltávolodunk a teherautóktól, akkor automatikusan jön egy ellenséges tank ugyaninnen, hogy megtámadja azokat. A várost célszerű nem középen, hanem mondjuk balról áttörni (vigyázat, egészen szélen aknamező van). Tankjainkkal a házakat nyugodtan bontsuk le, és úgy haladjunk a város közepe felé. Itt lesz két beásott tank, ezekre számítsunk. Az elhagyott Matilda megszerzéséhez először le kell ölnünk a kezelőket akik körülötte állnak – ehhez legjobb, ha a hetvenötössel vakon megszórjuk a tank körüli területet (ne túl közel, mert a tank is felrobban). Ezután gond nélkül törhetünk át a város maradék részén. A hegytetőkön két Priest üteg lesz (jobbra-balra). A másodlagos küldetés ezek elpusztítása, de jobban járunk, ha megszerezzük őket. Ez nem nehéz, egyik páncélosunkkal guruljunk fel, és lőjük a Priest lövegtornyát. Ha megvannak a lövegek, derítsük fel a kijárat előtti angol állást, és bombázzuk szét frissen szerzett ágyúinkkal. Tankokkal ne nagyon támadjunk, amíg az ott lévő ágyúk nincsenek kiiktatva, mert komoly veszteséget okozhatnak. A védelmi vonal leküzdése után hagyjuk el a területet a felfelé vezető úton.
Német 5. Olló és papír
Javasolt sereg: a három legjobb tank, két javító jármű és annyi gyalogos, amennyi kitelik a pontokból (csak sima közkatonák, illetve két utász, ha blitzkrieg módban szeretnénk a következő küldetést)
Rejtett feladat: Evakuáljuk az összes sérült tankot.
Pörgős küldetés – feladatunk legalább tíz sérült tank begyűjtése, kijavítása és evakuálása mindössze 20 perc alatt, ráadásul ez idő alatt még védenünk is kell az induló bázist. Az ellenség szinte azonnal támad, ezért lassítsuk le egyből a játékot, és cselekedjünk. Először is induló tankjainkat vigyük bázisunktól balra-fel, innen jön az erősebb ellenség, egy javító járművet is hozzunk ide. Gyalogosainkkal töltsük fel a szervizkocsikat, szereljük meg és népesítsük be a bázis bejáratánál álló tankokat. Ezeket a küldetés kezdetekor megjavított tankkal együtt vigyük a bázisunk jobb oldalára (ide is küldjünk egy szerelőt). A bázis ágyúiba rakjunk pluszban egy-két embert, de számítsunk rá, hogy hullani fognak. A 88-asok kivételével ássuk ki az ágyúkat, hogy minden irányba tudjanak tüzelni. A támadás első hulláma három teherkocsinyi utász és gyalogos, valamint néhány könnyebb tank. Ezeket saját tankjaink hamar lerendezik. Ezután a két harccsoportunkkal folyamatosan nyomuljunk felfelé. Az útba eső tankokat foglaljuk el és szereljük meg, de ne evakuáljuk őket, hanem erősítsük meg velük a tankcsapatokat. Egy-két páncélost küldjünk bázisunk bal oldalának védelméhez, és a jobb oldalról is hozzuk át az ágyúkat ide. Az ellenség ugyanis főként fentről (ezeket a folyamatosan gyarapodó harccsoportok remélhetőleg elintézik), illetve alkalmanként jobbról (ehhez kellenek az ágyúk és a visszaküldött tankok) jön a bázisra. Amint megvan minden tank, a megszerzett harckocsikat (zöld kör jelzi őket – ha piros, akkor az még nincs teljesen kijavítva, ezért nem evakuálható) küldjük jobbra a kijárathoz, saját tankjainkat pedig vissza a bázishoz. Amint megvan a tíz harckocsi, parancsot kapunk a visszavonulásra, a visszaszámlálás itt végre megáll. Minden egységünkkel menjünk a kijárathoz, utolsóként főhősünkkel lépjünk le, mert amint ő kimegy, a még pályán lévő egységeket elveszítjük.
A küldetés végén választhatjuk a blitzkrieg módot – ha hoztunk erre a pályára utászt, akkor akár mehetünk így is. Ekkor az összes egység, amellyel ezt a küldetést befejeztük, az irányításunk alatt lesz a következő pályán is.
Német 6. A papír beburkolja a követ
Javasolt sereg: hat tank (a legjobbak természetesen), két szervizkocsi, egy vontató, felderítő SD KFZ 263, két Priest (vagy 75-ös), legalább két utász és gyalogság, ami belefér.
Rejtett feladat: Semlegesítsük az összes ellenséges üteget.
Át kell törnünk az angol vonalat, és meg kell semmisítenünk tíz hátul lévő nehézágyút. Célszerű a térkép bal szélén támadni, mivel így csak felülről érkezik az ellenség, ráadásul nem kell végigharcolnunk az egész pályát. Induljunk fel, majd a szögesdrótoktól kb. egy képernyőnyire ássuk be tankjainkat. Derítsük fel az aknákat és semlegesítsük őket. Tüzérséggel lőjünk rá az ellenséges katonákra (ekkor felülről ránk ront egy rakat tank), mivel be vagyunk ásva, könnyűszerrel likvidálhatjuk őket. Robbantsuk szét az akadályokat, majd a felderítő járművel óvatosan nézzünk körül – a szögesdrót felső oldalánál több mesterlövész “várja” aknaszedőinket. Ha őket kinyírtuk, szedjük fel az aknákat, és irány a tó feletti sátortábor. Itt minimális védelem mellett egy elhagyott Churchill vár ránk. Sorozzuk be, majd a térkép jobb szélénél tankjainkkal csatárláncban induljunk meg az ütegek felé. Ezek rendesen szórják az áldást, ráadásul jó sokan védik is őket. Folyamatosan de szakaszosan nyomuljunk előre, csak javításokra álljunk meg. Nehézütegeinket hozzuk magunkkal, és ezekkel próbáljuk elhallgattatni az ellenséges ágyúkat. Amint tíz megpusztult, vége is a küldinek, mehetünk haza. Azért folytassuk az előrenyomulást, hogy megsemmisítsük az összes tankot (másodlagos küldetés) és ágyút (rejtett küldetés) a maximális pontszám elérése végett.
Német 7. Az olló elvásik a kövön
Javasolt sereg: négy-öt tank, legalább két Flakvierling, két javítójármű, felderítő SD KFZ és vagy 20-25 gyalogos (utászt és mesterlövészt feltétlenül hozzunk)
Rejtett feladat: Ejtsük zsákmányul a szövetséges Boforsokat.
Az egyik legnehezebb pálya a játékban. A problémát az állandóan támadó bombázók jelentik, amelyek folyamatosan jönnek, és a 200 hp alatti egységeket egy találattal megsemmisítik. Az ellenük használatos légvédelmi egységek elég rapszodikusan működnek – néha tüzelnek, néha nem a beérkező repülőkre. A gépek egyébként mindig azt az egységet támadják, amelyet először észlelnek, ezért célszerű a támadásokat mondjuk a Tigrissel indítani, amely kis szerencsével (és egy javítójármű segítségével) akár két találatot is kibír, ennyi idő alatt pedig a légvédelmi tüzérek valószínűleg elintézik a támadót. A repülők egyébként mindig a térkép bal oldala felől érkeznek. A hatékonyabb elhárításhoz a küldetések fő célját jelentő Bofors járműveket ne semmisítsük meg, hanem inkább mesterlövészek segítségével foglaljuk el (s ne felejtsük el légi módba állítani) őket. Még egy megfigyelés: a repülők az első bombájukat mindig pontosan arra a helyre dobják, ahol az először észlelt tank állt – ha kicsit odébb megyünk vele, akkor az első találatot biztosan megússzuk.
A küldetés kezdetén egyből, majd később is rendszeresen jön az ellen, lentről az úton (indulóhelyünktől jobbra). Ezért ide ássunk be két tankot, és légvédelmet is adjunk melléjük, ugyanis nagy eséllyel ezeket a tankokat fogják támadni először a repülők. Amint stabilizálódott a helyzet, induljunk felfelé, az út mentén. Az aknákra ügyeljünk, a pálya tele van velük. Az úttól balra találjuk az első Boforsokat, ezeket feltétlenül szerezzük meg, jobbak, mint a mi flakjaink. Ezután törjünk egészen fel – utunkba akad majd jó pár keményebb tank is – majd a térkép tetejénél forduljunk balra, a tábor irányába. Itt is lesznek aknák! Ha a környéket megtisztítjuk az ellenségtől egy nagy adag olasz katonát kapunk (lesz mivel megtölteni a zsákmányolt járműveket), plusz a térképen is megjelölik az összes Bofors helyét. Semmisítsük meg őket, de a városban lévőt, valamint az ott állomásozó El Ifritet hagyjuk utoljára; őket nagyon keményen védik, ráadásul amint megközelítjük a várost, azonnal rendszeres tüzérségi tűz, valamint két nehézágyú áldása is jön a nyakunkba, a tankok és a szokásos repülők mellett. A frontális támadás biztos komoly veszteségekkel jár, és a siker is kétséges. Ezért itt trükközzünk. Felülről óvatoskodjunk előre egy felderítővel meg a Tigrisünkkel, és használjuk ki a szövetséges tankoknál nagyobb lőtávolságát. Az előrehaladás előtt egy gyors tankkal valahol a város körül lőjünk bele a földbe egy-két alkalommal addig, amíg meg nem jelenik a felirat, hogy az ellenség tüzérségi tüzet nyitott. Ekkor spurizzunk ki, és a Tigrissel haladjunk egy kicsit közelebb, és irtsunk le pár ellenséges egységet. Ezután megint szünet, javítások majd kezdhetjük az egészet elölről. A küldetésnek akkor van vége, ha El Ifrit és az utolsó Bofors is megsemmisült.
Német 8. Tobruk patkányai
Javasolt sereg: nyolc-kilenc tank, pár javító jármű és egy nagy adag lövész.
Rejtett feladat: nincsen.
Az előző küldetés után kellemes felüdülést jelent ez a pálya – a rendelkezésre álló Tigrisek jelentős fölényben vannak a szövetséges tankokkal szemben, és ha ügyesek voltunk, akkor az utolsó bónuszegységet is megszerezhettük, amely egy még erősebb Tigris. A feladat egyszerű: foglaljuk el a város három stratégiai pontját (kikötő, palota, állomás), majd miután mindhárom megvan, öt percig tartsuk azokat. Másodlagos küldetésként az indulóhelytől balra lévő magaslaton található ágyúkat is semlegesíthetjük, de ez nem létfontosságú (nincs több német küldetés, ergó a bónusz pontokkal már nem érünk semmit). Repülők a pályákon nincsenek (kivéve, ha elfoglaljuk az ágyúkat a magaslaton, amelyeket az angolok ezután folyton le akarnak bombázni), és a tankjaink lehengerlő erejét kihasználva segédcsapatokra sincs nagy szükség. Gyalogosokat azért érdemes vinni, hogy az esetlegesen épen maradt ellenséges tankokat elfoglaljuk. A pálya megoldása egyszerű: harckocsijainkkal megfontoltan nyomuljunk előre, törjünk át valahol a védelmi vonalon. Az ellenség rendszeresen hullámokban támad, tartsunk egy-két javítót a tankok mögött. Amint megközelítünk egy stratégiai pontot, az angolok mindig kapnak erősítést, mely a zászlóhoz legközelebb eső úton jön be. Továbbá amint megvan egy zászló, mindig lesz egy hatalmas gyalogsági ellentámadás is az adott pozíció ellen – ha az ellenség elfoglalja, ne aggódjunk, nyugodtan vissza lehet azt foglalni. A városban a legegyszerűbb, ha a házakon keresztül támadunk (bontsuk csak le őket a benne bujkálók nagy „örömére”). Amint elfoglaljuk a három zászlót, beindul egy öt perces számláló, és természetesen nagy ellentámadás jön. Itt az a legfontosabb, hogy az idő lejártakor legyen a kezünkön mindhárom pont, így megtehetjük azt is, hogy az első három percben csak két pozíciót védünk (mondjuk a két szélsőt), és amint elült a csatazaj az utolsó percben egy végső ellencsapással szerezzük meg a harmadikat.
Szövetséges 1. Kidney Ridge
Javasolt sereg: Annyi Daimler és tank, amennyi belefér.
Rejtett feladat: Mentsük meg az összes új-zélandi katonát.
Egyszerű küldetés, bár szerintem nehéz fokozaton a rejtett feladatot nem lehet megoldani – az ellenség túl hamar jön felülről (és túl erős is), így biztos meghal egy-két „kiwi” amíg odaérünk. A pálya kezdetén minden egységünkkel induljunk felfelé – félúton belebotlunk pár németbe akikkel végezzünk. Ezután a főhőssel menjünk fel a szövetségeseinkhez, majd amint megkapjuk az irányításukat, lőjük szét a beérkező ellenséges felderítőket, és vonuljunk vissza. A többiekkel közben menjünk vissza az indulóhelyhez, ide ugyanis jobbról egy rakomány német katona érkezik. Ha őket is likvidáltuk, akkor amint mindenki visszaér, a küldetésnek vége. Egy jótanács: a Churchillben cseréljük ki a legénységet a mi embereinkre, hogy a következő küldetésben már a rendelkezésünkre álljon ez a tank is.
Szövetséges 2. A bátrak szerencséje
Javasolt sereg: Churchill + három kisebb tank, Priest löveg, utászok, mesterlövész + felderítő + orvos csoportok és egy nagy adag gyalogos.
Rejtett feladat: Semmisítsük meg a német konvojt és foglaljunk el legalább egy teherautót.
Nem túl komplikált küldetés. Az elején hősünkkel látogassuk meg balra a roncsoknál heverő katonákat, akik ezután csatlakoznak hozzánk. Aknaszedőinkkel induljunk el felfelé és mentesítsük az olasz vonalig a terepet. Először egy páncéltörő ágyú és némi gyalogság kerül az utunkba; elpusztításuk a legjobb mesterlövészekkel, mert a PAK egész hasznos, jó, ha nálunk van a továbbiakban. Utána irány tovább a falu. A házakat lőjük szét, tele vannak katonákkal, és két könnyűpáncélos is ránk tör. A faluban van két alig használt tank is, ezeket próbáljuk meg nem szétlőni. Ezután nyomás felfelé az ellátóbázisig. A legnagyobb gondot nem a bázis védelme jelenti (gyalogság és pár könnyűpáncélos), hanem az úton balról bejövő német Stugok. Ezek fogadására készüljünk fel, azaz ássuk be tankjainkat. A bázison óvatosan duhajkodjunk, ugyanis kb. a közepén van egy német szerelőkocsi. Ezt jó, ha elfoglaljuk, mert valószínűleg tankjaink mostanra már eléggé lerongyolódtak. Amint megsemmisítettük az összes épületet, parancsot kapunk a visszavonulásra. Ezt sürgősen tegyük meg, mert a németek ellentámadást indítanak – a Churchillt valószínűleg még akkor is beérik, ha azonnal elindulunk vele lefelé, de kis szerencsével – meg ha fel van javítva – az üldözőit el tudja intézni. Ehhez az kell, hogy ne álljunk meg vele harcolni, csak menjen és lövöldözzön hátrafelé.
A rejtett feladat megoldásához rögtön kezdéskor egy gyors szállítójárművel vigyünk két-három lövészt a térkép tetején húzódó kelet-nyugati út keleti végéhez. Az aknákat a térkép bal széle felé húzódva kerüljük ki. Ezután egy gyaloggal rohanjunk be a bázisra – ekkor indul útjára a konvoj. Nem védik, így egy sima puskás is meg tudja állítani.
Szövetséges 3. Fáklya hadművelet
Javasolt sereg: Tankok és két műhelykocsi.
Rejtett feladat: Keressük meg a közelben lezuhant ojjektumot.
Hajtós egy küldetés, mert feladatunk a partraszálló gyalogság megsegítése, mielőtt a veszteség eléri a 120 főt. A másodlagos küldetés 60 főt irányoz elő, amihez mindenkinek jó szórakozást kívánok … – mivel az első két-három percben elhullik vagy 30 katona, ez veszett ügynek néz ki. Tekintetbe véve, hogy a gyalogság rohamát nem irányíthatjuk, veszteségeik minimalizálása érdekében saját tankjainkat kell feláldozni miközben nyomulunk előre. Elsőként javaslom a térkép közepén lévő partvédelmi üteg szétlövését – ha ez megvan, akkor rendszeresen hívhatunk tüzérségi tüzet, melyet a német védelmi állásokra irányítsunk. Az üteg alatt kb. két képernyőnyire állomásozik egy nagyobb tankcsapat (négy-öt Pz IV) illetve ezektől jobbra is van még egyszer ennyi páncélos, amelyek a lövöldözés kezdetén azonnal társaik segítségére sietnek. Emellett rövidesen kis átvezető film mutatja, hogy német erősítés is érkezik – ezek lentről jönnek, pontosan arról, amerről mi is jöttünk, ezért fordítsuk meg és ássuk be tankjainkat. Ezután irány tovább, felfelé. Ha áttörtünk, nyomuljunk egészen a partvédelmi bunkerekig és hátulról lőjük szét azokat – elszórtan mindenhol van két-három tank, plusz a németek a 75-öseiket is ellenünk fordítják. Érdemes megmaradt csapatunkat kétfelé osztani és egyidejűleg jobbra-balra nyomulni, hogy idejében szétverjük a német védelmet. Nagyon fontos, hogy a német – már szétlőtt – ütegtől jobbra/fenn, a nagy raktérépületeknél egy Tigris is állomásozik. Ezt mindenképpen szerezzük meg, még ha több Shermanba is kerül, jól jön majd a következő küldetéseknél. Amint az összes bunkert szétlőttük, az üteg romjainál megjelenik egy parancsnok, akihez ha odavisszük két hősünket, akkor nyertünk is. Ám mielőtt ezt megtennénk, még keressük meg a lezuhant űrhajót, ami a térkép jobb alsó sarkában található, a köd alatt. Mindössze egy tank és némi gyalogság védi, elfoglalása nem ügy.
Szövetséges 4. Sasok ideje
Javasolt sereg: három Priest löveg, hat tank, két műhelykocsi és egy nagy adag gyalogos
Rejtett feladat: foglaljuk el az összes repülőgépet (a gyalogosokkal lőjük ki a pilótát)
Akárcsak az előző, ez a küldetés is időre megy – ezúttal látszólag 20 percünk van, hogy behatoljunk a reptérre és szétlőjük (vagy bónusz pontokért elfoglaljuk) az ott lévő repülőgépeket. Azért látszólag, mert amint belekezdünk a komolyabb ostromba, megszólal a sziréna, és máris csak 5 percünk marad, ráadásul a gép gyalogosai elfoglalják a nagy hangárok mellett (a térkép jobb szélén) álló üres tankokat (amelyek pedig minket illetnek). Ezért cselezzünk: induljunk meg a bázis ellen, de ne menjünk a hegyen lévő betonbunker síkjánál feljebb. Itt Tigris is kerül utunkba, elfoglalása fakultatív, erősen javallott. Miután így megpuhítottuk az ellent, húzódjunk vissza, és a térkép jobb oldalán lévő drótkerítés mentén lopakodjunk előre. A hangároktól egy képernyővel lejjebb (ahol a három barakk is van) az erdősáv felett egy sor 88-as van (a térkép teljes széltében nyolc darab) – ha középen mentünk volna, akkor szépen belefutottunk volna az össztüzükbe, így viszont csak a szélsőket kell elintéznünk. Ezt megtehetjük a Priestekkel is, az jóval biztonságosabb. Ezután nyomuljunk tovább felfelé, és gyorsan szerezzük meg az ott lévő tankokat. A hangár felett forduljunk balra, majd az első és második hangár között (a kifutópálya elején) ássuk be magunkat a hamarosan balról érkező tankok fogadására. Ha ezeket legyaktuk, akkor számottevő ellenség már nem lesz – talán a megmaradt 88-asok okozhatnak problémát, róluk ne feledkezzünk el. Járjuk körbe a repteret, és elimináljunk minden ellenfelet. Ha van türelmünk, a pilótákat gyalogosokkal lőjük ki a gépükből bónuszpontok reményében. Amikor tiszta a terep, Sinclairt vigyük be a térkép bal oldalán lévő irányítótoronyba, és már győztünk is – mindenesetre a feljebb lévő üres tankokat előbb foglaljuk el. A blitzkrieg módot érdemes elfogadni, ha jól taktikáztunk és sok (15 körül) tankot szereztünk, valamint ha az utánpótlásként kapott gyalogosokat nem vesztettük el. Ez jóval több egység, mint amit a rendelkezésre álló pontokból megvehetnénk, és szükség is lesz ennyi tankra és gyalogosra.
Szövetséges 5. Tobruk visszafoglalása
Javasolt sereg: amennyi tank csak belefér a keretbe, javító járművek, 20-25 gyalogos és esetleg egy-két messzehordó ágyú.
Rejtett feladat: Foglaljuk el a kikötői üzemanyagraktárt.
Hajtós egy küldetés, mivel nem sokkal a kezdés után megváltozik feladatunk, és meg kell mentenünk a partközelben lévő flottát. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a tengerparton lévő védelmi ütegeket megsemmisítjük. Hogy beleférjünk az időbe egyidejűleg több területen kell tevékenykednünk.
Csapatunkat rögtön osszuk háromfelé: úgy öt tankot és egy javító kocsit küldjünk a térkép legalja mentén a keleti üteghez (térképen A-val jelölve) – vigyázzunk, mert ha nem a térkép legszélén megyünk, aknamezőre futunk, ami igen egészségtelen tankjainkra nézve. Az itteni üteget alulról támadjuk meg, mert ezzel a nyugatra néző páncéltörő ágyúkat elkerüljük, de még így is két Pz IV valamint két 88-as lesz utunkban némi gyalogsági körítéssel.
Egy másik 5-ös tankcsapatot az indulóhely fölötti szorosban (B) fordítsunk lefelé, és ássuk be őket, innen ugyanis hamarosan egy tanktámadás fog érkezni. Végül maradék erőinkkel induljunk meg felfelé, a part menti tankokat foglaljuk el és javítsuk meg, majd csapjuk a csapathoz. Az egész küldetés során törekedjünk minél több páncélos megszerzésére (a Tigrisekre utazzunk, itt már elég gyakran előfordulnak), szükség lesz rájuk itt és a következő küldetésben is. A város határát (C) közepes tankok, páncéltörő ágyúk és két nehézlöveg védi – ez utóbbiakat próbáljuk saját tüzérségünkkel lekapni, vagy a házakat szétlőve a Tigrisekkel elintézni. Mindenesetre ne rohanjunk be egy tankkal se, mert amint megindítjuk a támadást harckocsik garmadája indít ellentámadást a városból három irányból is. Próbáljunk a tengerpart mentén előretörni (az útban lévő épületeket bontsuk le), kerüljük el a térkép közepét (F), itt sok tank mellett egy rakat 88-as vár bennünket, meg néhány 75-ös is szórja az áldást. Amint egyébként az első két tankcsapatunk elvégezte feladatát, ezeket is hozzuk a városba, hogy segítsék az előretörést. Szakaszosan, fél képernyőnél nem nagyobb távolságokat megtéve törjünk előre, majd verjük vissza az ellentámadásokat. A kikötőtől jobbra lévő üteg körüli magaslatokon is sok (vagy öt-hat darab) 88-as várja tankjainkat némi páncélos támogatással. A legjobb, ha támadás előtt ezt a területet megpuhítjuk egy kicsit saját messzehordó lövegeinkkel.
Amint sikerült mindegyik partvédelmi üteget leszednünk, megpihenhetünk egy kicsit, és innentől kezdve már mindenki saját tempója szerint göngyölítheti fel a maradék ellenséget. A kikötőnél (D) a rejtett küldetés elérése végett óvatosan duhajkodjunk, nehogy felrobbanjanak a tartályok. Mivel gyengén védik (egy Tigris, mely valószínűleg már kijött elénk, no meg pár gyalogos) próbáljuk meg mesterlövészekkel elintézni a maradék egységeket. Egyébiránt amint megszerezzük a kikötőt, felülről pár tank ront ránk, hogy visszaszerezze – erre készüljünk fel.
Szövetséges 6: Sas végveszélyben
Javasolt sereg: tankok és két szervizkocsi, valamint néhány tank üzemeltetéséhez elegendő gyalogos.
Szerintem a legjobb küldetés az egész játékban, lehet benne rendesen hentelni, mivel az ellenség ezúttal gyakorlatilag korlátlan utánpótlással rendelkezik, és mi magunk is tudunk erősítést hívni. A térképen három pontot kell megszereznünk, és megvédenünk 5 percig. Kezdetben mindhárom terület a birtokunkban van (A – romok, B – rádiótorony, C – szurdok), ám a küldetés első percében a szurdokot irdatlan erejű támadás éri északról, amelyet az ott lévő francia erők képtelenek visszaverni. A Matildában csücsülő francia hőst sürgősen vonjuk vissza a területről, hogy ne pusztuljon el, közben saját csapatainkat vonjuk előre az A pont védelmére. Ezt felülről (mindkét irányból), valamint balról fogja folyamatosan támadás érni. Ennek megfelelően az F-el jelölt területeken rendezkedjünk be védelemre. A rádiótoronynál lévő tankokat népesítsük be, majd hozzunk létre védelmi állást (G) a felülről és jobbról érkező támadások ellen. Minden védelmi ponthoz küldjünk javító járműveket de számítsunk arra, hogy veszteségeink biztosan lesznek. A pótlásra két lehetőségünk is van: az első kézenfekvő – próbáljuk a német tankokat megszerezni a csaták szünetében. A második lehetőség, hogy a romoknál lévő parancsnoki sátorba beküldve főhőseinket, segítséget hívhatunk. A képernyő jobb felső sarkában lévő „Erősítés érkezik” felirat mutatja, hogy még hányszor hívhatunk segítséget – ez az érték az idő elteltével lassan növekszik. Minden hős másfajta utánpótlást tud a rendelkezésre bocsátani: Lafarge – egy tüzérségi támogatás és két teherautónyi gyalogos; Goose – három tank (két M4 Firefly és egy M10 Wolverine); Sinclair – mindössze egy szervizkocsi.
További segítség, hogy ameddig a rádiótorony ép, a légierőt is használhatjuk felderítésre és – ritkábban – bombázásra is. Túl sokat azért ne várjunk tőlük, ugyanis a D-E-C pontokon mindig van légvédelem. A D-E helyeken ezen kívül rendszeresen települ a német nehéztüzérség, ezért két tankkal és egy szerelővel biztosítsuk D-t, hogy legalább onnan ne jöjjön az áldás. Az E pontot csak a szurdok áttörésével tudnánk elfoglalni, viszont ha a megjelölt helyen (F) helyezzük el védelmünket, akkor az ott lévő egységeink az ellenséges löveg hatótávolságán kívül lesznek.
A németek folyamatos nyomás alatt tartanak bennünket – a támadási útvonalakat a térképen vörös vonal jelzi. Próbáljunk megerősödni, és elég erőt gyűjteni a hágó elleni támadáshoz – ha stabilizáltuk a helyzetet neki is támadhatunk a romok körüli erőinket felhasználva. Ezt keményen védik – legalább hat közepes- és nehéztank valamint két semovente üteg lesz beásva itt. Ha sikerül ledarálni a védelmet, ássuk be magunkat itt is, és már csak 5 percig kell kihúzni, hogy megnyerjük a pályát.
Záró küldetés
Ezen a pályán a gyárilag kapott egységekkel kell operálnunk, sajnos itt nincs lehetőség egységeket hozni az előző küldetésekből. Saját tempónkban nyomulhatunk előre, nincsenek különösebb meglepetések. A legnagyobb problémát a térkép közepén lévő „körforgalomnál” telepített páncéltörő ágyúk és az ott bóklászó Tigrisek jelentik. Ez utóbbiakat feltétlenül szerezzük meg, azzal nagyban megkönnyítjük a helyzetünket. Az ágyúk személyzetét a legjobb, ha saját gyalogságunkkal intézzük el. Mielőtt a térkép tetején lévő hotelhez mennénk, keressük meg a pálya jobb oldalán (nagyjából a körtér magasságában) elrejtett műhelykocsit, hogy tankjaink ezután folyamatosan jó karban legyenek. Ettől kezdve már nincs más dolgunk, mint felgurulni a szállóhoz (csak elszórva találkozunk ellenállással), és nekiesni az ott lévő Tigrisnek. A végjáték már automatikus, és amint a főgonosz meghalt, megtekinthetjük a záró képsorokat.
Érdekességek Rommelről
Bár Erwin Johannes Eugen Rommel a világháborúban a fasiszták oldalán vett részt, még maga Winston Churchill is úgy nyilatkozott róla az angol parlamentben, hogy nagyon bátor és hozzáértő ellenfél, azaz igazi hadvezér. Bár a háború logisztikájával általában kevésbé törődött – ez a modern hadviselésben legalább olyan fontos, mint a hadi taktika –, merész húzásaival és komoly képzelőerejével sokszor meglepte az ellenfeleit. Mindezt nem az iskolapadokban, hanem a csatatereken tanulta – a háború iskoláját járta 1914-18 között, amikor többek között egy német hegyivadász-zászlóaljban szolgált különféle rendfokozatokban. Megfordult Belgiumban és Franciaországban, részt vett a Kárpátokban a románok ellen vívott harcokban, sőt a történelem fintoraként Isonzónál is harcolt az olaszok – majdani szövetségesei – ellen. A legkeményebb erődítmények, szögesdrótok és lövészárokrendszerek sem jelentettek akadályt emberei számára, szótárában nem szerepelt a lehetetlen. Hosszú órákat töltött el a terep megfigyelésével, hogy azután váratlan irányból és módon támadja meg ellenségeit. Bár a harcban kérlelhetetlen volt – embereivel nemritkán hat-hétszeres túlerővel szemben is kitartott – kerülte a felesleges vérontást, inkább foglyokat ejtett. Egy alkalommal például 150 hegyivadászt vezetve több mint 2000 olasz katonát (az elitnek számitó Bersaglieri dandárt) fegyverzett le tisztjeivel egyetemben.
A második világháborúban minden hősiessége ellenére élete dicstelen véget ért. A Hitler ellen 1944. július 20-án elkövetett sikertelen merénylettel kapcsolatban ő is gyanúba keveredett, így – hogy családját mentse – öngyilkosságot követett el.
Tankográfia
Mark VIB: Bár 12,7mm-es gépágyúja és maximum 14 mm-es páncélzata nem tette igazán ütőképessé, ez a könnyű tank képezte az angolok fő páncéloserejét 1940-ben Franciaországban. Nem meglepő, hogy az odaküldött 550 darabból mindössze 6 élte túl a németek támadását. Egészen 1942-ig az első vonalban szolgált, de utána is alkalmazták kiegészítő feladatkörben (tüzérségi megfigyelő, parancsnoki jármű).
M3 Stuart: Az USA hadvezetése az 1940-es eseményeket vizsgálva döbbent rá, hogy az akkor rendszerben lévő M2 jelű páncélosa bizony hihetetlenül elavult. Rohammunkában erősítették meg páncélzatát és alakították át futóművét a jobb manőverező képesség biztosítása érdekében – így alakult ki a végén a Stuart. Sebessége miatt igen kedvelt volt az észak-afrikai hadszíntéren, mivel akár 30 km/h-val is gyorsabb volt az ellenséges tankoknál és tűzereje is kielégítő volt. Egészen 1943-ig szolgált a fronton.
Cruiser MK3: 1938-ban kezdték gyártani ezt a kizárólag az angol haderőben alkalmazott páncélost. Mindössze 65 darabot építettek belőle, melyeket Franciaországban és Észak-Afrikában vetettek be. 40mm-es lövege elegendő átütőerővel rendelkezett, de vékony páncélzata csak könnyűfegyverek tüze ellen védett.
Crusader: Első példányait Tobruk ostrománál (Operation Battleaxe) vetették be 1941 júniusában. Mivel túlságosan rövid tesztidőszak után került gyártásba, igen megbízhatatlan jármű volt, és folyamatosan munkát adott a karbantartóknak. Ettől függetlenül 40 mm-es páncélzata már korrekt védelmet nyújtott a kezelők számára. Egészen 1943-ig alkalmazták, utána csak kiképzési feladatkörben volt használatos.
M3 Grant: Az Egyesült Államokban kifejlesztett és gyártott páncélos. A német tankok egyre nagyobb védettsége miatt merült fel az igény egy olyan páncélosra, amely már 75mm-es ágyúval rendelkezik. A Shermanok megérkezéséig körülbelül egy éven keresztül az M3-as töltötte be az űrt a szövetséges hadseregben. Fő ágyúja a páncéltestbe lett beépítve, a toronyba egy kiegészítő 37mm-es löveg került. Ez az átmeneti megoldás nem vált a Grant előnyére, mivel a fő ágyúval a célzás rendkívül körülményes volt – fedezékből nem is lehetett használni, ami komoly hátrány volt a harcok során.
M4 Sherman: Az M3-as fődarabjainak felhasználásával tervezett tank, mely már kezdettől fogva elegendő tűzerővel rendelkezett a német tankok elleni harcra. Hatalmas mennyiségben gyártották: havonta több mint 2000 darab, a háború végéig pedig majdnem 50.000 (!!!) készült belőle. Számtalan feladatkörben alkalmazták: létezett aknamentesítő, lángszórós vagy éppen rakéta sorozatvetőt hordozó változata is. Bár harcértékeiben alatta maradt a németek páncélosainak, a mennyiségi fölénye végül is döntő volt az ütközetekben.
Matilda MK2: A háború korai éveiben nagy sikert aratott páncélos, amelyet elsősorban a gyalogság támogatására fejlesztettek ki. Erős páncélzata miatt sikeresen vette fel a harcot az 1940-41-es években mind a nyugati hadszíntéren, mind az Afrikában előforduló ellenséges egységekkel szemben. Beceneve akkoriban a „Csataterek Királynője” volt. Gyenge fegyverzete és lassúsága miatt azonban hamar korszerűtlenné vált, ráadásul szerkezeti felépítése miatt nem is lehetett erősebb fegyverzetet felszerelni rá a későbbiekben.
Churchill: A Matilda II leváltására tervezett páncélos. Mindössze egy év alatt fejlesztették ki, és a prototípust már az első hét hónap letelte után megépítették. Ennek meg is volt a következménye – mechanikailag igen megbízhatatlan volt, ráadásul a motorok alatt elvezetett üzemanyag-vezetékek miatt hajlamos volt a kigyulladásra is. Sokszor előfordult, hogy a hadszíntérre mérnököket is küldtek a tankokkal az utólagos átalakítások elvégzése végett. Mindezek ellenére a Tunéziában elért sikerei miatt egészen a háború végéig gyártásban maradt.
Panzer IIF: e harckocsi prototípusát 1935-ben mutatták be, még „mezőgazdasági traktor” álnéven. Már szolgálatba állításakor is gyenge volt páncélzata, mely maximum csak kézifegyverek és repeszek ellen védett valamit, 20 mm-es gépágyúja pedig csak könnyű célpontok ellen tette bevethetővé. Az Észak-Afrikába küldött változatokat módosított hűtő és szűrőrendszerrel szerelték fel (ez egyébként szinte az összes sivatagba küldött német tankra jellemző volt).
Panzer III: 1937 májusában gyártották le az első darabokat a Daimler-Benz cégnél. Az A-D verziók csak tesztelésre készültek, sorozatgyártásra az E került ’38 decemberében, melyeket alig két évvel később már teljesen át is fegyvereztek és páncélzatukat is megerősítették. Egészen 1943 augusztusáig gyártották (M változat), akkor már az eredeti 37mm-es helyett már 75 mm-es löveggel szerelték fel. Ezzel együtt is az év végére mindenhol leváltották Panzer IV-esekkel és többek között műszaki járművekké, valamint önjáró légvédelmi lövegekké alakították át a kiöregedett páncélosokat.
Panzer IV: 1938-ban gyártották le az első darabokat ebből a 18 tonnás páncélosból. Már kezdettől fogva 75mm-es lövegekkel tervezték felszerelni ezt a tankot. A D verzióból (ez volt az első sorozatban gyártott Pz IV) összesen 229-et gyártottak és hatékonyságára jellemző, hogy egészen 1944-ig szolgálatban volt. Az E változat érdekessége, hogy itt vezették be először páncéltesten kívülre felfüggesztett tároló rekeszeket. Az Afrikában is bevetett G változat a módosított szűrőrendszeren kívül már ködgránátok kilövésére alkalmas vetőcsővel is rendelkezett.
Tiger: 1941-ben merült fel az igény egy új nehézpáncélosra, amelyet a fejlesztőknek rekordidő alatt (alig egy év) kellett kifejlesztenie. A Henschel és a Porsche 1942. április 20-án, Hitler születésnapján mutatta be az első darabokat. Ezek rengeteg gyerekbetegséggel küszködtek, például a vasútállomástól a führer szállásáig tartó mindössze 11 km-es út során folyamatosan lerobbantak – ezt a problémát egyébként sohasem sikerült kiküszöbölni. Bár a közel 60 tonnás monstrumot több mint 600 lóerő hajtotta, sebessége még úton sem haladta meg a 35 km/h-t. Ennek ellenére 100 mm-es páncélzata és 88 mm-es ágyúja (egy alkalommal majdnem 4 km távolságból lőttek ki vele egy T34-est) félelmetes ellenséggé tette, és a szövetségesek körében pánikot okozott még a híre is, ha valahol látták vagy látni vélték. Érdekesség, hogy 1944-ben még Magyarország is vásárolt három Tigrist.
Stug III: a nyersanyaghiány és a korlátozott gyártókapacitás tette szükségessé egy olcsóbb páncélos kifejlesztését. A Stug III a Panzer III alkatrészeiből felépülő torony nélküli, gyalogságot támogató rohamlöveg, melyet a Franciaország elleni támadásnál vetettek be először. Összesen közel 9000 darabot gyártottak le belőle, és eredeti szerepkörétől eltérően a háború végén már a megsemmisült PzIV-esek és Párducok pótlására is ezt küldték. Mivel erre a feladatra nem volt igazán alkalmas, kényszermegoldásként gyakran betonréteggel növelték védettségét.
