Az Amiga 4000-es és 1200-as az első jele annak, hogy közel hét évi csend után, a nagy C igazi változtatásokat eszközöl a hardverben. 1985-ben az Amiga 1000-es bemutatásának évében mind a hang, mind a grafikai képességek terén messze a korabeli gépek előtt járt. Telt-múlt az idő és az Amiga előnyét lassan behozták, majd túl is szárnyalták a többiek. Ma már senki sem csodálkozik egy 1024×768-as felbontású 256 színű SuperVGA képernyőn, vagy az ATARI Falcon 8 darab 16 bites 50kHz-es hangcsatornáján. A Commodore is érzékelte ezt a lemaradást, és megtette az első lépéseket a helyes irányba. Az Amiga 4000-es és 1200-as az első két olyan gép amelyben megtalálható az AA Chip-set, ezt a hírek szerint minden későbbi Amiga modellbe integrálják.
Új grafikus felbontások – 256 és 262144+ színű üzemmódok, melyeket az AA – (Advanced Amiga) Chip-set a biztosít, gyors 32 bites processzorok (A4000 és A1200-as gépekben), valamint az Amiga OS 3.0 jellemzik az új gépeket.
Most részletesen a 4000-essel foglalkozunk, egy későbbi számban pedig az 1200-ast szedjük darabokra.
A Commodore a moduláris aszinkron felépítés irányába tolta el a 4000-est a korábbi gépekkel szemben. Ez azt jelenti, hogy a főbb elemek cserélhetők, valamint minden részegység a saját – a többiekétől független – optimális órajelén járhat.
Az Amiga 4000-es alaplapja kisebb, és sokkal áttekinthetőbb mint az Amiga 3000-esé. Ezt a felületszerelt (SMD) technológiának és az egyes elemek további integrálásának köszönheti.
Az Amiga 4000-es háza megegyezik a Commodore PC sorozatának egyen-házával, amely az Amiga 3000-esnél picivel nagyobb, de egy Amiga 2000-esnél kisebb és a szokásos “Amiga színnél” világosabb.
Azért található rajta egy szép nagy Amiga felirat, valamint a korábbi Amigákkal ellentétben egy zár, amely a billentyűzetet zárja le. A ház sokkal könnyebben nyitható mint pl. az A3000, mindössze két csavar rögzíti a ház tetejét, amely felnyitható. A front panelen 2 darab 3˝-es és egy 5Ľ-es meghajtónak van hely, belülre egymás fölé még két 3˝-es merevlemezes egységet helyezhetünk.
A billentyűzet megegyezik a 3000-esével, de a géphez a CDTV-ről ismert Mini-DIN csatlakoztatható. A csatlakozója gép hátsó felén kapott helyet, a video, soros, párhuzamos és külső hajlékony lemezes meghajtó csatlakozók mellett. “Érdekes” újítás, hogy a két joystick/egér csatlakozó a gép bal oldalán helyezkedik el, a Commodore talán ezzel akart kedvezni a balkezeseknek. Mindenesetre a túlsúlyban lévő jobbkezeseknek sem kell elkeseredniük: az A4000-es egerek a szokásosnál jóval hosszabb kábellel szállítják.
A processzor nincs többé az alaplapra szerelve: egy külön kártyán foglal helyet. Jelenleg a gép szíve egy 25MHz-es 68040-es processzor, de később a kártya cseréjével nincs akadálya a gyorsabb (vagy akár lassabb) processzorok, pl. az 1993-as év végefelé megjelenő 68060-as alkalmazásának. A kártya helye ugyanaz a 100 pólusú “FAST SLOT”, mint az A3000-ben. A már meglévő turbokártyák alkalmazásának egyetlen akadálya a helyhiány, ugyanis az A4000-ben nem férnek el az A3000-hez készített kártyák.
A 4 darab Zorro III-as bővítőkártyahely függőlegesen helyezkedik el egy kis kártyán. A felső három Zorro csatlakozóval egy sorban vannak az ISA-AT helyek, a legalsóval pedig a bővített video hely. Itt már megjelenik az új 24 bites digitális RGB jel is, amelyet pl. a Genlock kártyák hasznosíthatnak. A Kickstart ténylegesen ROM-ban van, és nem a RAM-ba töltődik, mint az A3000-nél. A lemezmeghajtó végre HD-s, képes 1.7 megabájtos Amiga és a 3.0-ás Amiga OS-be integrált CrossDos segítségével 1.44 megabájtos IBM formátumú lemezek kezelésére is a szokásos DD-s formátumok mellett.
A memória alaplapon maximum 2M Chip-RAM és 16M Fast-RAM lehet. Az eddigi szokásoktól eltérően a Commodore nem Zip RAM-okat, hanem SIMM modulokat alkalmazott, mind a Fast, mind a Chip memóriánál. A Fast-RAM 4 SIMM modulból áll, használhatunk 1 MB-os modulokat is, ekkor a max. kiépítés 4MB. A Chip-RAM 1 SIMM modul, melybe egyenlőre a Commdore által gyártott 2 MB-os modul illeszthető. (Itt jegyzem meg, hogy az alaplapon található egy “jumper”, amelyen a következő felirat olvasható: CHIPRAM 2M 8M, ebből azért még nem lehet elhamarkodott következtetést levonni, de azért mindenesetre reménykeltő.)
Az SCSI csatoló helyett, egy IDE/AT buszos vezérlő kapott helyet az alaplapon. Ez a megoldás mindezidáig ismeretlen volt az Amiga tulajdonosok számára, ezért ezt egy kicsit részletesebben megvizsgáljuk. Az A3000-es SCSI csatolója külön DMA csatornán keresztül továbbítja a beolvasott adatokat a memóriába. Ez azt jelenti, hogy a processzor eközben folytathatja a program futtatását, nem így az AT buszos csatoló (interrupt controlled Polled-IO). Itt az adatok egy pufferbe kerülnek, ahonnan a CPU-nak kell azt a memóriába írnia. Ez nehézséget jelent olyan területeken, ahol szükség van a processzorra, miközben a gép tölt a merevlemezről, pl. animációk háttértárról való lejátszásánál. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Amiga 4000 a töltés közben hozzávetőleg a M68040-es teljesítményének a felét használja fel, és a fennmaradó 50%-os szabad kapacitása még mindig jóval nagyobb mint a M68030-as maximális teljesítménye.
A gép hangjáról nincs sok mondanivaló: pontosan ugyanolyan mint az 1985-ben bemutatott A1000-esé, ráadásul a hangért felelős Paula az alaplapra van forrasztva, cseréjére nincsen lehetőség (zárójelben jegyzem meg, hogy a Commdore ígéri a 16 bites hangot és azt, hogy ez az A4000-esben is működni fog a moduláris felépítés miatt).
Az alaplapon foglalnak helyet az AA Chip-set (Advanced Amiga) elemei: Alice, Lisa és Paula. Érdemes megjegyezni, hogy a Paula kivételével ezek az IC-k nem az alaplapra forrasztva, hanem külön foglalatokban találhatók, ezzel biztosítva a lehetőséget egy esetleges nagyobb teljesítményű chip készlet megjelenése esetén a cserére.
Alice a korábbi Fat Agnus-t, Lisa a Denise-t, Paula pedig Paulát (ő nem változott) helyettesíti.
Az új grafikus üzemmódokért (lásd 1. táblázat) az új Lisa a felelős, amely teljes szélességében kihasználja a 32 bites Chip-RAM buszt. Ez teszi lehetővé az új grafikus üzemmódok megjelenítését. Jelentős módosítás, hogy a színeket immár nem 4096-ból, hanem 16.7 millióból választhatjuk ki minden üzemmódban! Minden paletta bejegyzéshez 24+1 bit tartozik, a +1 bit a genlock bit, amely külön állítható minden bejegyzésnél és megadja, hogy az adott szín video képre keverésnél átlátszó-e vagy sem.
A felbontások között megjelent néhány új, de zömében (pl. maximális felbontás) maradtak a régiek. A különbség csupán annyi, hogy nincsen korlátozva a bitplane-ek száma, ez felbontástól függetlenül max. 8 lehet. Ez jelenthet 256 színt, de 262000-et is az új HAM8 módban. Ennek működése hasonló a régi HAM módhoz, csak éppen nem 16 hanem 64 alapszín van. Nagy felbontású módokban a HAM8-as képek minősége kifogástalan, gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a 24 bites képektől.
Megjelent egy új fogalom, amit eddig nem lehetett hallani az Amiga grafikájával kapcsolatban – a sávszélesség. (Lássunk egy rövid magyarázatot erre, népszerű-tudományos stílusban.) Mint tudjuk a gépünk által kiadott képet a Lisa (Denise) generálja. Ehhez neki másodpercenként sokszor (PAL video jel esetén 50-szer) ki kell olvasnia a chip memóriából a képernyő tartalmat jelentő bájtokat. Nos a sávszélesség fogalma: az adott idő alatt a memóriából kiolvasott adat mennyiségét jelenti. A Denise pl. nagy felbontásban (640×256-50Hz, 640×512-25hz) max. 16 színre (4 bitplane) volt kárhoztatva, többek között (…) azért, mert másodpercenként négy megabájtnál(!) nem volt képes többet kiolvasni a memóriából.
/Egy 640x256x4 képernyő mérete 80 K, ez 50-szer, az 4 megabájt, 512 soros felbontásban a megjelenítés frekvenciája feleződik (25 kép – 50 félkép másodpercenként), így a mozgatott adatmennyiség nem változik./
Nos, Lisa egyszeres, kétszeres és négyszeres sávszélességű üzemmódokkal rendelkezik, amely jelentősen megnöveli a teljesítményét a korábbi Denise-hez képest. Persze a teljesítménynövekedést nem adják ingyen, némi megkötés van a képernyő memóriával kapcsolatban.
Az egyszeres üzemmód (1x) megegyezik a régi Denise módjaival, ekkor a képernyő memóriának a szokásos 2-vel osztható (páros) címen kell kezdődnie.
A kétszeres módban (2x) a Lisa a Chip-RAM buszt 32 bit szélességgel használja vagy 16 biten de Burst módban. Ilyenkor a megkötés az, hogy minden egyes képernyősornak a memóriában 4-el osztható címen kell kezdődnie.
Négyszeres (4x) üzemmódban a Chip-RAM buszon az adatok 32 bit szélességgel Burst módban száguldanak. Ilyenkor a képernyősorok kezdőcímének 8-al osztható címen kell kezdődnie.
Természetesen van olyan eset, amikor ez chip-memória veszteséget okoz, pl. 800×600-as felbontásnál egy sor (egy bitplane) 100 bájtot foglal el, ami nem osztható 8-al. Tehát a következő sor nem rögtön ez előző után következik, négy bájt kihasználatlanul marad soronként.
Azt, hogy melyik üzemmódban melyik felbontás lehetséges, azt a 2. táblázat mutatja. A rendszer alapértelmezésben mindig 4x módban próbálja megnyitni a képernyőt, ha ez valamilyen oknál fogva ez nem lehetséges akkor 2x majd 1x módban.
Aktív Amiga tulajdonosok körében jól ismert jelenség az, hogy ha nagy képernyő felbontás mellett sok színt használunk, akkor gépünk sebessége erősen lecsökken. Természetesen ez is a sávszélességgel van kapcsolatban és ez is változott az új modelleknél. Minél szebb képernyőket szeretnénk látni, ez annál nagyobb mozgatandó adatmennyiséget jelent, amely foglalja a Chip-RAM buszt. Ez a terhelés a régi Denise esetében max. 50%-os volt, amely pl. 640×256-os (512) felbontásnál lépett fel. Ilyenkor minden Chip-RAM művelet sebessége a felére esett vissza. Mivel a jó öreg A500-asban alapkiépítésben csak Chip-RAM található, valamint igen kevés azok száma akik valódi Fast-RAM bővítéssel (nem az alsó, hanem a bal oldali bővítő) rendelkeznek, a legtöbbünk számára bizony ez igen kényelmetlen volt, mivel ez azt jelenti, hogy a programok is a chip-memóriában találhatók, és a végrehajtásuk lelassul.
Nos az új Chip-set-nél a busz terhelésének alakulását a 2. táblázatból olvashatjuk ki. Mint látható, a régi módoknál jelentősen csökkent a terhelés, ám szemléljük csak meg pl. az 1280×512-es felbontást, miközben egyszerre 256 színben gyönyörködünk! A busz foglaltsága 100%-os, vagyis a processzor, és a blitter gyakorlatilag nem fér a chip-memóriához! Ez eredményezi azt, hogy minden képernyőművelet egy örökkévalóságig tart ilyenkor. Ez az Amiga 4000-esnél is kritikus, de legalább nem lassítja a programok futását, amelyek a Fast-RAM-ban helyezkednek el. Ám az 1200-as! Alapkiépítésben a gép nem tartalmaz fast memóriát, a többi már magától értetődik…
A megnövelt sávszélesség jó hatással volt a sprite-okra is. A szélességük az eddigi 16 pixel helyett max. 64 pixel lehet, a magasságra nincsen korlátozás. Végre programozható a sprite-ok felbontása, és így nem kell elszenvednünk többé a “téglákból felépített” kurzor látványát egy nagy felbontású képernyőn. A low-res, hi-res és superhi-res felbontások közül választhatunk. A sprite-ok továbbra is 4 színűek, és megmaradt a lehetőség a 16 színű sprite-ok létrehozására. Csakúgy mint a képernyő eltolása, a sprite-ok pozíciója is superhi-res (35ns-os pixel) felbontásban értendő. Ez azt jelenti, hogy egy low-res képernyőt görgethetünk akár 1/4 pixelenként, valamint nem fordulhat elő többé az ami eddíg minden Amiga modellnél fenáll, hogy a képernyő ugyan 1280 pixel széles, de a sprite pozícióját csak negyed akkora felbontásban tudtuk megadni.
Érdekes, hogy a 4000-esben nincsen külön flicker-fixer, ezt a feladatot is az új chip-ek vállalják magukra. Az ún. DblPal és DblNTSC képernyőmódokon keresztül az új rendszer külön hardver nélkül állítja elő a 31 kHz-es sorfrekvenciájú videojelet, amelyet a multisync monitorok fogadni tudnak.
Új géphez új operációs rendszer is jár, ez az Amiga OS 3.0. Ez nem más, mint a GURU 92/3-as számában leírt Amiga OS 2.1 + AA Chip-set támogatás. A 2.1-es rendszerrel azonos részekre ezért itt nem térek ki, csak a különbségeket vizsgáljuk meg. Az első és utolsó nagy eltérés, hogy a 3.0-ás Workbench csak 3.0-ás Kickstart-al működik, amelyet jelentősen módosítottak. A változtatások főleg az új grafikus felbontások támogatására szolgálnak, így legfőképp a graphics.library, intuition.library, layers.library változott. Ez utóbbit például teljesen újraírták.
Örvendetes hír, hogy a graphics.library-ban megjelentek az első olyan módosítások, függvények amelyek a hardver független grafikát támogatják (Retargetable Graphics). Sokan és sokszor rótták fel a Commodore-nak, hogy a rendszerprogram nem támogatja – sőt, nem teszi lehetővé – a grafika átirányítását a grafikus kártyákra. Abban a pillanatban ahogyan ez megtörténik, az Amiga grafikus teljesítménye nincs többé a beépített Custom Chip-ekhez kötve, és maximálisan kihasználhatja a különböző cégek által gyártott kártyák teljesítményét. Ekkor minden program (amely a rendszer függvényeket használja) futni fog bármilyen grafikus kártyán, amelynek teljesítménye akár több nagyságrenddel is nagyobb lehet az alapkiépítésű Amigáénál. Nos, ha a 3.0-ás Kickstart még nem is teljesen teszi ezt lehetővé, de az első lépések megtörténtek a helyes irányba.
A Commodore tájékoztatása szerint. az új Kickstart fejlesztésénél a legfőbb szempontok a kompatibilitás megőrzése és a megbízhatóság javítása volt.
Konkrét újdonságok pl. a Prefs-ben elhelyezkedő “Palette” program, amely lehetővé teszi a Workbench színeinek teljes újrabeállítását, itt nem csak a paletta színeit állíthatjuk be, hanem azt is megadhatjuk, hogy a rendszer melyik színnek mit /pl. menü felirat, ablakok színe stb./ rajzoljon. A Workbench képernyőre és az ablakok hátterébe IFF képeket tölthetünk az új “WBPattern” segítségével. A “Pointer”-el már átállíthatjuk a sprite felbontását is, sőt a Busy Pointer-t is átrajzolhatjuk. Fontos újítás a “MultiView”, amely a System könyvtárban helyezkedik el. Ennek paraméterként egy IFF formátumú képet, hangot, szöveg állományt, ASCII szöveget vagy az új Commodore hypertext help-rendszer formátumú szövegfájlt adhatunk meg, amely ezeket megjeleníti. Az új program kiváltja a régi “More” és “Display” programokat, és a megadott fájl típusát az új “datatypes.library” segítségével ismeri fel. Új típusok definiálása könnyen lehetséges, a Commodore már dolgozik az animációt is lejátszó változaton. Immár a rendszer része a DiskSalv v2 nevű kis program, amely a következő lehetőségeket nyújtja: Undelete (fájl visszahozása törlés után), Validate (láncolások helyreállítása), Repair (sérült lemezek gyógyítása), Unformat (formázás semlegesítése).
Az OS 3.0 az Amiga 4000-es és 1200-as gépeken fut (Kickstart 3.0), a korábbi modellekhez a Commodore a 2.1-es rendszert javasolja, ez 1993. első negyedévében lesz hozzáférhető.
Lényeges, hogy milyen gyorsan fejlesztenek a szoftver gyártó cégek programokat a 3.0-ás rendszerhez és az AA Chip-set-hez. Jó hír, hogy már a megjelenése pillanatában több program használta az új grafikus módokat pl. ADPro 2, Morph Plus (ASDG), ProWrite 3.3 (New Horizons), Scala Multimedia 2.0 (Scala). Ez utóbbi az első olyan program, amely képes HAM8-as képekből HAM8 animációt összeállítani és lejátszani azt akár háttér tárolóról is!
Több cég bejelentette, hogy hamarosan kiadja programjainak új változatait, amelyek szintén kihasználják az új lehetőségeket, ezek: Innovatronics cég CanDo multimédia rendszere és Directory Opus nevű fájl kezelője. A New Horizons (ProWrite kiadója) DesignWorks struktúrált rajzolóprogramjának AA változata karácsony előtt várható. Az Impulse minden regisztrált felhasználónak elküldi az Imagine 2.0 új felbontásokat is használó verzióját. Az Octree kiadja a Caligari 2 utódját a Caligari 24-et, teljes HAM8 támogatással. A Digital Creations (DCTV fejlesztője) kiadja a DCTV rajzolóprogramjának Brilliance nevű új változatát, amely működik DCTV nélkül is és használja az AA módokat. A Soft-Logik Pagestream programja, ha a Workbench képernyőn indul el, már most is tudja használni a 256 színű módokat, a közeljövőben tervezik egy a 3.0-ás Wokbench-hez illeszkedő változat kiadását.
És a végére egy nagyon jó hír, hamarosan megjelenik a Deluxe Paint IV 4.5-ös verziója, amely természetesen az AA-t is tudja használni.
Amiga 1200
A közeljövőben tesztelni fogjuk az Amiga 1200-as gépet is, de hogy a nyájas olvasó addig se maradjon információ nélkül íme a rövid leírása:
Processzor: – 14.32 MHz (NTSC), 14.18 MHz (PAL) 680EC20
Memória: – 2 MB Chip-RAM alaplapon (házon belül max. 6 MB-ig bővíthető) – 512 K ROM
Csatlakozók: – PCMCIA 16 bites (mint az A600-nál), – 150 pólusú FAST-SLOT (mint az A3000-nél), ide turbókártyák, SCSI csatolók, Fast-RAM memóriabővítés helyezhető – belső AT-buszos merevlemez csatlakozó – színes video és RF (TV) kimenet (csakúgy mint a 600-ason) – és a szokásos portok mint az A500-on.
A video csatlakozó 23 pólusú, de mellékelnek egy fordítót, amely segítségével a multisync monitorok csatlakoztathatók. A gép hangja maradt, vagyis ugyanaz mint az Amiga 500-asé, és a remélt HD-s lemezmeghajtó is elmaradt. A gépben ugyanaz az AA Chip-set található, mint a 4000-esben, így grafikailag ugyanazokat tudja mint nagyobb testvére.
Kinézetre a gép egy A500 és A600 keresztezése, egy A600-as plusz számbillentyűzet.
Jelenleg ezek a Commodore már bemutatott új fejlesztései. A nagy C igérete szerint 1993. elejére várható az A4000-eshez egy 32 bites SCSI-II vezérlő. Meg nem erősített hírek szerint, a távolabbi jövő pedig egy CD-ROM olvasót, DSP (Digital Signal Processor) kártyát és egy gyorsabb grafikus chip készletet (AAA?) és új operációs rendszert hálózati támogatással (3.1?) hozhat.
Nem vitás, hogy a Commodore végre elhatározta magát, és nagy ütemben fejleszti az Amiga vonalat. A nagy kérdés már csak az, hogy mindez időben érkezett-e ?
Végül, de nem utolsósorban szeretnék köszönetet mondani API úrnak a konzultációkért, amelyek nélkül ez a cikk nem jöhetett volna létre.
Marinov ‘Gaborca’ Gábor
A cikk a GURU 93/1 számában jelent meg.
