… a 80-as évek végén, a 90-es évek elején járunk. Felmentem PiZo-hoz
(aki attól volt ismerős, hogy tőle vettem Enterprise 128-hoz a MICROTEAM
EXDOS kártyámat) és szemem-szám tátva maradt. A srác egy gépet
nyüstölt, amit még nem láttam azelőtt működés közben (a Computer Mánia
egyik számában olvastam már róla).
Egy játékkal játszott, aminek eddig soha nem látott grafikája volt
(fémes hatású srite-ok, vízefekt). Gyanús volt az is, hogy a szokásos
nyikk-nyikk szörcs-szörcs helyett rendes zene szólt. Meg is kérdeztem,
hogy honnan szól ez a jó kis zene? Azt válaszolta, hogy a gépből, mert
ennek sztereó a hangja! A játék a The Killing Game Show
volt (jó a videó a TeCsőn, érdemes belenézni, komplett intróval,
főcímzenével és a játékmenettel), nem csalás nem ámítás, élőben is
ilyen, ha nem jobb. Mutatott még pár demót is (ez a „műfaj” az
Enterprise 128-óta ismerős számomra), na ez végképp betette az ajtót,
egyszerűen fenomenális! A Phenomena által készített Enigma-ra, meg a Budbrain-től a Megademo II-re (csak az Africa part-ot linkeltem, mert az Zumbáé!)
emlékszem. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, nekem lesz egy ilyen
gépem (annál is inkább, mert szegény Enterprise 128-hoz akkor már
megszüntettek mindenféle forgalmazást). Mi is ez a gép? Természetesen
egy AMIGA 500 (direkt linkeltem be ezt a videót, mai napig azt gondolom, hogy mikroszámítógépek közt Only Amiga Makes It Possible!)!
A srác a REV5-ös (alaplap verzió száma) 1.2 KickStart-al (boot rom
verzió száma) vasát egy betonkefni méretű 20Mb-os MFM vincseszterrel
hergelte (akkor ennek nem láttam a valódi értelmét, aki használt már
1.3-as verziójú Workbench-et, az kb. tudja, hogy miről beszélek, mondjuk
egy 3.0-hoz képest), meg egy 512Kb-os memória bővítője volt hozzá. Nem
is tudom, hogy miért nem tőle vettem meg a gépét, amikor ő már akkor a
PöCé-kre esküdött és tervezett mindent eladni (sokat emlegetett Mamut
cimbora tőle vette az Ep128-át és az AMIGA 500-át is)? Utólag már
mindegy (amúgy ez csak a cikk írása közben jutott eszembe, az elmúlt
több mint 2 évtizedben egyszer sem), kb. egy év várakozás után, 1992
telén kaptam egy vadonatúj AMIGA 500 Rev 6. 1.3 Ks-t (horrorisztikus
áron ment akkor is), az örömöm leírhatatlan volt! Persze jött a
következő problémám, a szoftverek beszerzése (ez attól volt ekkora
probléma, hogy a gépezet ára arányaiban egy Velorex és mondjuk egy
1200-as Lada közötti különbséget tükrözte vissza, szóval kevesen
engedhettek meg maguknak egy AMIGA-t). Szerencsére hamar kiderült, hogy
több barátomnak is van ilyen gépe, szájhagyomány útján terjed a dolog és
bőszen járkáltunk Floppy lemezeket másolgatni egymáshoz. Akkoriban néha
az is gondot okozott, hogy hol vegyek DS-DD (két oldal dupla sűrűség)
floppy lemezt. Amikor már minden „kötél” szakadt, akkor elkezdtünk a
Computer Karácsonyokra járkálni, emlékszem irtózatos murik voltak, kis
helyen összezsúfolva több 100 kocka. Én speciel akkor a demókat
gyűjtöttem, játékom alig volt. Ez most az internet korában már nem téma
(mármint az AMIGA programok beszerzése), bármit bárhonnan le lehet
tölteni. Amúgy az arány azóta is így van, 400-500 demó van fent a
kedvenc AMIGA konfigurációm merevlemezén (na jó microdrive és nem HDD)
és kb. 50 játék (abból ha 3-al néha játszom is, akkor sokat mondok). Aki
szerzői jogi aggályokat próbálna felvetni, annak szólok, hogy AMIGA-ra a
régi kiadású anyagok 99%-a PD (úgynevezett public domain, tehát a
fejlesztő már rég közkincsé tette), az operációs rendszerek pedig meg
vannak eredetiben a 3.5-ig bezárólag (azt sem tettem még fel idő
hiányában, megelégszem a szana-szét telepített 3.0-val). 😛
Pár adat az 1987. áprilisában kiadott gépről:
– népes és zseniális alkotógárda hívta életre, apukáját Jay Glenn Miner-nek hívták
– kódneve B52 Rock Lobster
– 7MHz-n ketyegő Motorola 68000-es 32bites CPU
a lelke (igen mert minden AMIGA-nak lelke van), a buszai viszont “csak”
16bitesek (eddig 8bites gépekről esett szó, a különbség horrorisztikus)
– grafikai képességeit az úgynevezett Original Chip Set (OCS) garantálja, szerintem zseniális
–
három custom chip található benne (az Enterprise 128-ban kettő volt)
Denise (ő a videóval foglalkozik) Paula (DMA és hang) Agnus (videó és
RAM-mal foglalkozik brutális 28,375MHz sebességgel), ha szigorúan
vesszük akkor ez egy több processzoros rendszer
– alap kiszerelésben a
REV 6. alaplap 512Kb úgynevezett chip RAM-al rendelkezik, ami az Agnus
verziószámától függően bővíthető 1 illetve 2Mb-re.
– A CPU maximum 8Mb úgynevezett fast RAM-ot tud kezelni (a chip-en kívül)
– 3,5″ DS-DD 880Kb kapacitású beépített floppyval rendelkezik
–
ami miatt különösen tetszenek ezek a masinák, hogy lehet beléjük
úgynevezett gyorsítókártyákat, vagy elterjedtebb nevén turbókártyákat
tenni (erről is lesz szó később) 🙂 egy ilyen ketyere elkészítése elég
komoly mérnöki kihívás, elhihetitek…
Elnézést, de itt most napolom az AMIGA-s sztorizást…
(amikor cikk szünet van, akkor gépet támasztok fel, rendrakás céljából)
a fotókhoz a “teszt” alaplapom állt modellt (és a ZX48K-m a méretarányok miatt) 🙂
