AMIGA 500 TURBÓKÁRTYÁK 2.

Folytatódik a turbókártya teszt, újabb résztvevők érkeznek.

A tesztben most másodikként részt vevő B52 Rock Lobster turbó a Supra Turbo 28. Nem
kell megijedni, az összes hardver nem az enyém, ellenben sok jó fej
AMIGA-st ismerek és jó párat kértem kipróbálásra ehhez a cikksorozathoz
(pontosabban a cikk eredeti változatához)…. Az amerikai Supra cég
készítette el és hozta forgalomba ezt a kiegészítőt 1993-ban. Két
változatban volt kapható. Az 500-asnál a gépünk expansion port-jára
csatlakozva használható (ezt próbáltam ki), a 2000-es változat pedig a
CPU slot-ba illesztve működik. Legfőbb erénye, hogy egy 28MHz-en
meghajtott 68000-es CPU-t kínál számunkra használatra. Szerencsére nem
„zárkózik el” a további bővítés lehetőségétől, ezért pl. egy külső HDD,
vagy külső fast ram bővítő és a gépünk közé könnyedén beiktatható. A
burkolata nagyon jópofa, mintha folytatódna az AMIGA-nk. Szerencsére
ehhez a kártyához nem kaptam, így legalább nem kellett szétszednem. 😉

Lusta vagyok feliratozni a képet: balról jobbra 28MHz-es smd rezgő, foglalatban három db vezérlő logika, valószínűleg két buszmeghajtó IC, a 68000 CPU és végül a két cache memória IC látható (de erre nem teszem a nyakam):

Érdekes, hogy
technikai megoldásként nem az alaplapi órajelet négyszerezik fel, hanem
önálló rezgőt kapott. 🙂 Ezt a megoldást én is kipróbáltam az
Accel14-en, egy 14.3 MHz-s kvarccal, de nem jártam sikerrel. A 28MHz-es
68000 processzor egy AMIGA 500 viszonylatában elég harapós darabnak
számít, nagy hibája, hogy fast ram bővítést nem tartalmaz. Erre az előző
cikkben már érintőlegese kitértem, az AMIGA, illetve a turbókártyánk
valódi sebessége fast memória jelenlétében mutatkozik meg.  Van rajta
viszont 16 Kb statikus ram, amit cache-nek használ, sajnos külön
szoftverrel lehet működésre bírni. A teljes kompatibilitás érdekében
vissza lehet lassítani a futását az alaplapi 7MHz-re. Futtattam rajta
pár demót, akad jócskán olyan, ami nem díjazta a gyorsítási
kísérletemet. Floppyról is kipróbáltam a gyári szoftverét és fel is
telepítettem vinyóra, a sysinfoban mért értékek közötti különbséget a
HDD vezérlőmön található 16-bit-es fast ram bővítőm okozta, nem a 16 Kb
cache használat. A WHDLoad CPU igénye szempontjából nem a legjobb
választás, de az Accel14-nél egy árnyalattal gyorsabb. Akinek van ilyen kártyája, az örüljön neki, hiszen ez is több mint a gyári érték!

A sysinfo szerint:
– Számított sebessége: 18,6 MHz (fast ram mellett 21,50 MHz)
– Dhrystones 602 (fast ram mellett 834)
– CPU Mips 0,62 (fast ram mellett 0,87)
– FPU MFlops N/A
– Chip sebesség AMIGA 600-hoz képest 1,09 (fast ram mellett 1,33)

A harmadik általam tesztelt AMIGA turbó a német C’t Magazin 1987-ben „csináld magad” kit-ként kiadott PAK68-1 (Prozessor Austausch Karte) fantázianevű
hardvere. A kártyát Johannes Assenbaum tervezte meg, eredetileg
szabvány VMI buszos MC68000-es gépekre, ezért Apple Mac-ban működik
optimálisan.

itt éppen kibányásztam belőle a TTL-eket, de ettől még szép 🙂

Az első
megjelenéskor (ATARI kultusz) ATARI ST-re is működőképessé tették. A
továbbfejlesztett változataival együtt a PAK családot alapvetően ATARI
turbókártyáknak tartják. A kedvező ára miatt természetesen az AMIGA-sok
is kedvelték. Egyszerűségéből kifolyólag (11 db TTL logikát, CPU-t és
FPU-t tartalmaz) semmi extra mutatványra nem képes. A 68000-es CPU-nkat
cserélhetjük le vele 68020 CPU-ra és a mellette lévő 68881 FPU-ra. A
csereprocesszor az alaplap frekvenciáján működik (ez az AMIGA esetében
7MHz) és gyárilag nincs mellette 32-bit-es memória, tehát iszonyú lassú.

Alapvető problémája, hogy nem AMIGA-hoz tervezték, a gépünk
semmivel nem kompatibilis buszával nem szívesen kommunikál. Amikor hozzá
jutottam, akkor ezt ki is próbáltam, íme az eredmény, az AMIGA nem csak
ismert hibaképernyőket (fekete, szürke, fehér, sárga, piros, zöld, kék)
képes produkálni:

A szinkronizálás
érdekében külön késleltetést kell beiktatni. Én speciel forrasztgatás és
vezeték átvágás helyett egy plusz DIP foglalatot és a TTL IC-t
forrasztgattam össze (azt hiszem fog még ez ATARI ST-ben működni, csak
jussak oda). Egy viszonylag elfogadható 14Mhz-es sebességre gyorsítása
egy külön kapcsolással lenne lehetséges és igazi mérnöki kihívást
jelent. Megépítettem a kapcsolást, de mivel több helyen kéne a kártyán
módosítani, még nem próbáltam ki. Az FPU meghajtható az alaplappal
aszinkron módban, ezt bezzeg fel tudtam húzni 24MHz-ig, de nem sok
gyakorlati hasznát láttam, kevés alkalmazás használná ki.

PKA68-1 AMIGA-ra alkalmazott változata, ideiglenesen a DIP foglalatba tűzött furatszerelt plusz alkatrészek (pirossal bekeretezett részen láthatók)

Opcionális kiegészítő
panelje segítségével pakolhatnánk rá ROM-ot vagy SRAM-ot is,
természetesen ennek a kapcsolását nem találtam meg (a megtervezése eddig
elmaradt). Az eredeti 68000 CPU-ra sajnos nem tudunk vele
visszakapcsolni, mert azt a használata előtt ki kell vennünk. Ha
továbbra is „floppyzunk” a gépünkkel, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy
amelyik alkalmazásunk nem szereti a 68020-at, az nem fog futni (vagy
hibával leáll). WHDLoad-nál viszont kiküszöböltük az előzőekben vázolt
kilépési problémát. A kártya nem csak 500-hoz használható, hanem minden
68K foglalatos gépbe (1000, 2000, 500, CDTV) könnyedén beépíthetjük.

Értékei a sysinfo szerint lehangolóak, az Accel14 és a Supra28 is gyorsabbak nála:
– Számított sebessége 7,09 Mhz
– Dhrystones 562
– CPU Mips 0,58
– FPU MFlops 0,17
– Chip sebesség AMIGA 600-hoz képest 1,44