Ki ne emlékezne az Atari cég hatalmas hírveréssel bemutatott számítógépére, a Falcon-ra. Nos az idõtájt az Atari Cambridge-i kutató központjában már javában dolgoztak egy teljesen új játékgép architekturán.
A cég eredetileg két gépet fejlesztett párhuzamosan, egy 32 bites (Panther név alatt) és egy 64 bites változat (Jaguar) körvonalazódott a rajzasztalokon.
Ahogyan a fejlesztés elõrehaladt, a konkurrens cégek mint Sega, Nintendo sorra jelentették be 32 és 64 bites rendszereiket. Az Atari átértékelte eredeti elképzeléseit, és csak a 64 bites változatra koncentrált, amelyet 1994 áprilisában láthatott elõször a nagyközönség. A Jaguar a maga kétszáz dolláros árával óriási feltûnést keltett, de sokáig csak korlátozott mennyiségben volt kapható – ez az indulásnál kicsit visszavetette az érdeklõdést.
Érdekesség, hogy a hardvert nem az Atari, hanem az IBM – igen, nem tévedés a Jaguar-t a Kék Óriás – gyártja és csomagolja, egy ötszáz millió dolláros szerzõdés keretében.
A gép külsõ megjelenése tetszetõs, modern, és mindössze egyetlen kezelõgomb található magán a gépen, amellyel ki/be kapcsolhatjuk.
Két vezérlõpult-csatlakozó található elöl, egy RF TV kimenet és egy tápegység bemenet, valamint egy általános célú 32 bites bõvítõsáv díszíti a Jaguar hátoldalát.
Nem véletlen a vezérlõpult szó: a csatlakozó nem joystick kompatibilis, de ez nem is csoda, tekintettel a 14 funkció-, 3 tûz-, és 4 vezérlõgombra.
Maga a szerkentyû tekintélyes méretei ellenére jól kézben tartható, könnyen kezelhetõ, bármelyik konzol megirigyelhetné.
Nem esett még szó az utolsó csatlakozóról, amely a játékkártyák fogadására szolgál. Igen, nem tévedés, az Atari Jaguar az egyetlen az újonnan megjelenõ/megjelent játékgépek sorában, amely nem CD alapú.
Sokan rótták már ezt fel az Atari-nak, aki nagy sietve bejelentett egy külön megvásárolható CD-ROM bõvítést, ami azonban még nem kapható.
Egy kártya kapacitása 48MBit, de egy speciális tömörítéssel ez 400MBit-ig fokozható – ami meglehetõsen tekintélyesnek számít egy otthoni játékgépnél.
Két játékkártya jár a géphez: a CyberMorph és a Tempest 2000, ezekrõl azonban egy másik cikkben – Jaguar Software – bõvebben olvashatsz.
Lássuk az Atari állításait a 64 bites csodáról, amelyet – mint késõbb kiderül – nem árt egy kis kétkedéssel fogadni.
A gépben két speciálisan a Jaguar számára tervezett grafikai processzor található név szerint Tom és Jerry. Tom (becsületes nevén 6SC880) egy 16Mhz-en járó 32bites Blitter, míg Jerry (6SC600) 64 bites processzor, ami 3D-s vektorszámításokra, gouraud árnyalásra is képes.
Az Atari szerint a számítási teljesítménye 27 MIPS. Ez utóbbi processzort Richard Miller tervezte, aki többek között a maga idejében forradalminak számító SinclairZX Spectrum chipkészletét alkotta.
A Jaguar processzorainál a legmodernebb, 0.5 mikronos ASIC félvezetõ technológiát használták. A hangról szintén Atari fejlesztésû 16 bites DSP gondoskodik, amelynek teljesítménye a gyári adatok szerint szintén 27 MIPS. Ez a tekintélyes szám teszi lehetõvé a 8 csatornás 16 bites hang elõállítását.
Természetesen szükség van egy ”agyra” is, amely a társprocesszorok munkáját összehangolja, ezt a feladatot egy 16 MHz-es 68000-es látja el. Így, ebbõl a nézõpontból már egy kicsit furcsának tûnik a ”64 bites konzol” elnevezés, mivel a gépben 16 és 32 bites adatutak találhatók, mindössze egyetlen grafikai processzorban fordulnak elõ 64 bites adatutak, ami alapján azt hiszem azért túlzás 64 bitesnek nevezni a Jaguart…
Lássuk a grafikai képességeket. A Jaguar-nak nem kell szégyenkeznie a vetélytársakkal szemben: 768×576 képpont, 24 bit képpontonként.
Jobb mint eddig bármi. Bár technikailag lehetõség van ugyan 1440×1000 képpontos felbontás megjelenítésére is, de ekkor a Jaguar szinte teljesen megáll a nagy buszterhelés miatt). Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a jelenleg kapható játékok kizárólag csak 320×240 pixeles felbontást használnak, a nagyobb sebesség érdekében.
A 64 bites processzor segítségével, akár gouraud-árnyalt polygon-grafikát is láthatunk a játékokban.
Számtalan képtorzító, manipuláló funkciója van ennek a processzornak, ezek kiaknázására azonban a jelenleg kapható játékokban nem igazán láthattunk példát.
Az egyik ilyen érdekesség, hogy a polygon generáló hardvert eredetileg nem készítették fel texturák kezelésére, ám egy apró hardver hiba miatt a programozók megtalálták a módját, hogyan használják fel a chip-et gyorsabb textúra kezelésre – és hogy ez milyen jól sikerült arról az Alien vs. Predator játékban gyõzõdhetünk meg.
Most, több mint fél évvel a Jaguar piacra dobása után az eladások nem igazán meggyõzõek, de azért a gép bukásáról sem beszélhetünk.
Az Atari a helyzet mentésére bejelentette, hogy összefog a Sigma Design céggel, amely a ReelMagic nevû MPEG kártyát gyártja és egy közös Jaguar-ReelMagic kártyát dobnak piacra. Ez a kártya egyesíti az Atari 64 bites 3D technológiáját a Sigma mozgókép tömörítési technológiájával.
Programok tekintetében a Jaguar nem áll valami fényesen. A fõbb szoftverkészítõ cégek lassan-lassan fejlesztenek rá, azonban van néhány nagy – fõleg a Commodore-hoz közel állóak – amelyek megtagadták a fejlesztést a Jaguar-ra.
Ezek olyan nagynevû cégek mint Electronic Arts, Psygnosis, Gametek.
Személyes véleményem az, hogy a technikai adatok alapján én sokkal többet vártam a Jaguar-tól.
Igaz, hogy az Atari a reklám kampány során alaposan kiforgatta az adatokat.
Nem tudom, hogy csak a kevés számú, elsõ szériás játék nem tudja kihasználni a Jaguar tudását, vagy egyszerûen maga a hardver nem képes többre, de semmit sem láttam, ami miatt a Jaguar mellett döntenék.
A vektorgrafika szép, de nem lenyûgözõen gyors, a Nintendo SuperFX chip-je majdnem ugyan olyan szintû játékokat produkál, mint az eddig megjelent Jaguar programok, a PC-krõl és a 3DO-ról nem is beszélve (bár ez utóbbi más árkategória).
A szép színes lövöldözõs játékok sem mutatnak semmi újat: Amigára már jónéhány éve léteznek ilyen játékok, és az agyon reklámozott Raiden-t erõlködés nélkül veri az 1987-es Hybris.
Összefoglalva a 64 bites elnevezésrõl az embernek egy munkaállomás szintû, sebességû szerkezet jut az eszébe – s mindez kétszáz dolláros áron – szenzációs!
Nos ezt felejtsük el, a Jaguar a maga árkategóriájában nem rossz, a hardver jó alternatívát kínál a Sega MegaDrive, Super Nintendo és Amiga CD32 kategóriájú gépekkel szemben.
Azonban nincsenek rá egyenlõre olyan programok amelyek igazán felkeltenék az érdeklõdést. A magasabb árkategóriájú gépekkel – 3DO, közeljövõben megjelenõ Sega Saturn, Sony PS-X – a Jaguar hardvere azonban nem versenyezhet.
Az Atari-nál a Jaguar bemutatása óta dolgoznak egy dupla sebességû CD-ROM-on és egy MPEG kártyán ami lehetõvé teszi a video CD-k lejátszását. Ezek a bõvítések azonban még mindig nem kaphatók.
A kiszivárgó hírek szerint az Atari már dolgozik a Jaguar II-n, amely 1995 végén jelenik meg.
Marinov ‘Gaborca’ Gábor
