Az Amiga szó azt hiszem egy korosztálynak jelentette és sokaknak jelenti most is a csúcs hobbi számítógépeket. Tulajdonképpen az Amiga korszak megismételte a Commodore-nak azt, amit a C64-gyel már egyszer sikerült elérni, de ne szaladjunk előre nézzük a gépeket és a történelmet.
Elősztori
A Commodore 64 sikere után a CBM valami hasonlóan nagyot szeretett volna alkotni. egy CBM9000-es nek nevezett MC68000 alapú számítógép fejlesztésébe kezdtek amely UNIX operációs rendszert futtatott volna. A 9000-es prototípusának elkészültével egy idoben a CBM megvásárolta az AMIGA céget és a 9000 helyett az AMIGA sorozatot bocsátott útjára. A 9000 fejlesztését pedig leállították.
Érdekes módon az Amiga majdnem az Atari tulajdona lett, ugyanis a CBM elott Jack Tramier aki akkoriban távozott az Atarihoz a CBM-tol, 1 millió dollárt adott az Amigát fejleszto csapatnak, azzal a feltétellel, hogy az összeget egy hónap múlva vissza kell fizetni. Amikor a fejlesztok látták, hogy nem lesznek képesek visszafizetni a kölcsönt, más befektetoket kerestek és így jutottak a CBM-hez.
Az első lépések – A1000
Jay Miner nevéhez fűződik az Amiga 1000 megalkotássa, ő volt a sikeres Atari 800 alkotója is. Az említett Amiga nevű cégben kezdte el a gép fejlesztését, mely sokáig a Lorraine néven futott. A kisérleti masina mindössze 64 Kbyte RAM-ot tartalmazott, azonban már ekkor is felfedezhető volt benne az Amigák nagy erőssége a három coprocesszor, mely a központi egységet támogatta. Az eredeti gépet egyébként a fejlesztő szimpla játékgépnek szánta. A CBM azonban máshogy gondolta a dolgot, megbízta a MetaComCo nevű angol céget a AmigaDOS kifejlesztésével. A cég már komoly munkákat mondhatott magáénak, hiszen ők fejlesztették a híres Sinclair QL oprendszerét is, azonkívül akkoriban a 68000-res processzor specialistáinak számítottak. A készülődő csoda már az első pillanattól kezdve kimagasló paraméterekkel bírt, hiszen teljes multitasking rendszert álmodtak a fiúk a gépnek egy olyan grafikus rendszerrel, ami párját ritkította. A gép BASIC-jét a Microsoft szállította, azonban az első szériákra egy speciális ABasiC nevezetű rendszerprogram készült. A gép 1985 júliusában került először Amerikában, majd később Európában is a polcokra. Az amerikai verziók értelemszerűen NTSC megjelenítéssel és az un. EHB video mód nélkül készültek, ez utóbbit a későbbiekben már tudta a gép. Az A1000 egyébként egészen az A2000 megjelenéséig az “AMIGA” volt, típusszámát is csak a követők megjelenése után kapott. Alapkiépítésben 256Kbyte memóriát tartalmazott a gép. A speciális chipek (agnus, denise, paula) elso változata került beépítésre. Emiatt a késobbi A500-ra írt játékok igen kis része futtatható rajta. A billentyuzet külso kivitelu és a gép alján kiképzett “fiókba” csúsztatható.
A következő eresztés – A2000
1987 márciusában látott napvilágot a sorozat következő darabja az A2000-res. Az első szériás gépek (A2000A) tulajdonképpen az A1000-res alapjaira építkezett, de nagy problémák voltak vele, pl az Agnus nem kezelte az 512Kbyte feletti RAM-ot, így szinte technológiai visszalépést jelentett. A gyors ütemben ezt követő A2000B már jobb volt ennél, itt felhasználták az időközben megjelent A500-nál szerzett ismereteket. A modell az A2000C-ben érte le végső formáját. Itt már az ECS chipset dolgozott a gépben, megjelent a negyedik coprocesszor a Gary is (OCS/ECS kezelés), valamint a gépeket már a 2.04-es Kickstart-tal szállították. A gép láthatóan nem igazán otthoni munkára készült, ezért is alakították úgy, hogy sok bővítőhelyet (4 PC ISA slots (2 AT & 2 XT), Processor card slot, 5 x Zorro II slots, Video slot) tartalmazott, illetve nem cask 3.5-es, hanem 5.25-ös drive is helyet kapott a nagy dobozban. Létezett egy wincsis verzió is, melyet A2000HD néven ismertek és egy A209x SCSI kontroller és a hozzá tartozó wincsi figyegett benne. Talán a legérdekesebb kártyája volt az A2000-nek a Commodore 8088-CPU bridgeboard, mely tulajdonképpen egy teljes PC-t tartalmazott. A gép 128Kbyte RAM felhasználásával átmenetet engedett az adatoknak az Amiga és a PC között, erre egyébként két speciális utasítás is szolgált a gépen. A gépben található ISA kártyahelyeket kizárólag a PC tudta használni, Amiga módban nem látta őket a gép. Ebben a gépben találkozhatott a nagyérdemű a CHIP és FAST RAM megkülönböztetéssel, a különbség annyi volt, hogy az utóbbi kizárólag a központi processzot “látta”, a coprocik nem.
A butított kisöcsi – A500
A Commodore jól látta már az A1000 megjelenésekor, hogy a széles tömegeket is érdekelheti az Amiga sorozat, épp ezért az A2000 fejlesztésével párhuzamosan készült az A500 is, melyet 1 hónappal mutattak be a nagy testvér után. A koncepció itt az volt, hogy egy kompakt géppel támadják meg a piacot, melyen relatíve kevés bővítési lehetőség van (bár a külső és belső csatolófelület mindenre elég volt így is), illetve bizonyos dolgokat lespórolnak a gépről. Ennek jegyében került csak 512Kbyte CHIP RAM az A500-ban, illetve nem rendelkezett belső órával (elemmel működő) a gépbe. Mindezek ellenére a gép hihetetlen sikereket ért el, a kezdeti 1.2-es Workbenc-et leváltotta az 1.3-as és az alsó bővítő helyre beizzított 512Kbyte-os FAST RAM bővítés is mindennapossá vált. Tulajdonképpen ez volt az Amiga igazi fénykora a játékok terén annak ellenére, hogy igencsak sok követő fenyegette az Amiga egyeduralmát (pl. az Atari 520 STf). Itt született a legtöbb program és ez a gép volt az ami sokunknak az első lépést jelentette, hogy 16 bites gép lapuljon otthon az asztalon. Tulajdonképpen a Commodore csak egyetlen komolyabb fejlesztést végzett a géppel, ez lett az A500+, mely 1 Mbyte CHIP RAM-ot és az AmigaOS 2.04-et kapta meg, mely már igényelte az 512 Kbyte ROM-ot.
A turbo – A2500
A gép tulajdonképpen alig tért el a szabvány A2000 és A2000HD modellektől, “mindössze” egy processzor kártyát tartalmazott. Az A2500-at egyértelműen a professzionális szférának készítette a Commodore, épp ezért érthetetlen a 2 éves holtidő amit az 1989-es megjelenés előzött meg. Két verzióban készült a gép, az elsőben egy A2620-as kártya szolgáltatta a 3x-os sebességet egy 68020-as CPU (14 MHz) és egy 68881-es FPU segítésével, míg a komolyabb modellben egy 68030-as teljesített, immáron 25 MHz-en, megtámogatva egy 68882-es FPU hatható segítségével. Ez utóbbival már 6x-os sebességet lehetett elérni egy alap A2000-hez képest. Mindkét modett wincsi illesztőt és wincsit is tartalmazott. A kártyákat külön is be lehetett szerezni, méghozzá igen borsos áron, mely segítségével a régebbi gépeket is fel lehetett tupírozni.
A furcsa jószág – A1500
Visszalépésnek tűnhet, hogy a következő modell, mely 1990-ben került piacra az A1500-as nevet viseli és tulajdonképpen egy lekopasztott A2000-rről van szó a képében. Mindössze 2 kis drive-ot tartalmazott a “rendszer” épp ezrért olcsó volt és a bővítésre hajlamos vevők kedvelték is ezt a gépet, melyet csak Angliában értékesítettek.
Az igazi – A3000
Mai napig talán a legstabilabb gépnek tartják az Amigák szerelmesei az 1990-ben megjelent A3000-ret. A gép tulajdonképpen nagyon sok újdonságot nem tartalmazott, hiszen a jól bevált recept szerint egy MC68030-as dobogott a szívében 25MHz-en (létezett butított verzió is 16MHz-en), azonban itt mutatkozott be először a Kicstar 2, valamint a Zorro III bővíthetőségre itt adódott először lehetőség. A gép érdekessége az volt, hogy a Kickstart a HD-n helyezkedett el, hasonlóan az A1000-hez (bár persze ott még lemezről kellett betölteni. Így viszont lehetőség volt alternatív oprendszereket is alkalmazni, ennek jegyében Unix Systemmel (SVR4) is lehetett rendelni a gépet, melyet mágnesszalagon is átadtak a vásárlónak! A gép három típusban létezett, az alapmodel A3000 után jött az A3000UX elnevezésű UNIX gép, valamint a jobb bővíthetőségű A3000T torony kivitelű megoldás.
A törzsfejlődés csúcsán – A4000
Az 1992-ben megjelent gép már az AGA (Advanced Graphics Array) chipset-et használta 256000 színt megjelenítve a 16 milliós palettáról. Mindezt a Workbench 3 egészítette ki, hatalmasat fejlődve az elődökhöz képest. A gépben itt is a 68030/68882 kombó gondoskodott, de ezt a gépet már lehetett 68040-essel is rendelni. A készítők visszatértek az A2000-nél alkalmazott függőleges kártyaelrendezéshez, ami jót tett a gép bővíthetőségének. A csúcsmodell 2 Mbyte CHIP és 4 Mbyte FAST RAM-mal került forgalomba, melyet egészen 18 megáig lehetett bővíteni. A gép nem titkoltan a grafikus megoldásokra helyezte a hangsúlyt és ez egy igeig be is jött neki, mert az Amigás programok felvették a versenyt az egyéb platform megoldásaival.
A legkisebb – A600
Nem sokkal az A4000 megjelenése után került piacra az A600 mely döntés kissé érthetetlen volt, hiszen a gép csak a Workbench 2.05-öt használta, pedig ekkor már elérhető volt a W3 is. Tulajdonképpen egy kicsit átdolgozott A500+-ról volt szó, ahol az új dobozban lespórolták a numerikus billentyűzetet, viszont kapott a felhasználó egy PCMCIA portot. Ez utóbbi volt az A600 legnagyobb újítása, hiszen a bővíthetőség így jócskán javult. A gépből lehetett A600HD típust is kapni, amiben beépített HD figyegett.
Az utolsó fecske – A1200
1992 októberében látott napvilágot az utolsó Amiga fejlesztés, ami sok tekintetben feltette az I-re a pontot. A legjobb otthoni Amiga modell az A600-ban megismert doboz nyújtott verzióját kapta, minden földi jóval felszerelve. A teljes értékű billentyűzetet a PCMCIA slot és az AGA chipset egészítette ki. A gép jól bővíthető volt, turbokartyák és RAM bővítések jelentek meg hozzá hegyekben hamarosan. A Commodore csődje után az Escom még próbálkozott a gép értékesítésével 1995-ben, két fajta csomagot is kidobtak a gépből, azonban a szűkülő programkínálat és a hardware inkompatibilitási gondok miatt ez már abszolúte nem volt sikeres.
