Amigán nincs igazán nagy hagyománya a MIDI-zésnek, pedig a gép teljesítményében ez is messze benne van, csak éppen Commodore-ék nem építettek a gépbe default MIDI kontrollert. Az Atari gépek nagy többsége (típusa) tartalmaz gyári kontrollert, ezért a programtámogatás kezdettõl fogva igen erõteljes volt e téren, a zenészeket kész választás elé állítva. Amigán bizony ki kell adnunk néhány száz forintot a zsebünkbõl, ha gépünkhöz ilyen egységet akarunk vásárolni (vagy építeni, nevetséges az alkatrészigénye). Mivel az amigás zenészek többsége csak a négy darab 8bites digi csatornával találkozott, elmondanám a MIDI lényegét.
Maga a MIDI szó lényegében egy digitális hangszer-interfész rendszert takar, ami úgynevezett szabványos protokollal, üzenetváltási rendszerrel rendelkezik, tehát a lehetõségeink bizony korlátozottak mondjuk egy trekkerhez képest. Azonban e rendszer is nyújt lehetõségeket bizonyos kreativitásokra. A MIDI hangszerek is szabványosak, általában nem változtathatók (legalábbis maga a hangminta nem), viszont a hangszer lejátszásába, burkológörbéjébe beleszólhatunk. Egyes MIDI eszközök (szintetizátor-agyakról beszélünk legtöbbször) lehetõségai tágabbak, pláne a szignálprocesszoros rendszerek (valós idejû visszhang, stb.). A MIDI-n belül is több fajta szabvány látott napvilágot (GS, GM). Ha amigán MIDIzünk, nekünk is szükségünk lesz egy ilyen külsõ egységre, vagy egy MIDI bemenetekkel rendelkezõ szintetizátorra (ha csak agyat veszünk, az jóval olcsóbb). A hangszerek sorszám szerint vannak megjelölve, s minden számhoz adott hangszer tartozik (a hangszerek száma általában 128, a bõvített szabványokban 300 fölé is mehet).
Most már teljesen okosak vagyunk, de akit bõvebben is érdekel a MIDI, az úgyis találhat kiváló könyveket magának. Most mondja Angler, hogy a Bars & Pipes Professional szabadon letölthetõ Internetrõl, így elvileg bárki hozzáférhet a teljes verzióhoz, mindennel együtt (úgy látszik a cégnek nem hozott sokat a konyhára).
A program pedig nagyon profi, kezdõk egy pillanat alatt elvesznek benne annál is inkább, mivel szinte minden ikonvezérelt, még az egyes funkciók kijelölése is (persze menübõl is elérhetõk ezek). A szerkesztés a MIDI sequencerekre jellemzõen balról jobbra (kotta) halad és teljességgel grafikus úton történik (átkapcsolható hangjegyes kijelzésre is). A program 12 fõ funkciója (pld. tempo palette, tool box, song construction, mix maestro, metronom, sequencer) ikonokkal lettek kirakva a jobb oldalra és bárhová elhelyezhetõk külön-külön is! Az egész program lehetõségei annyira szerteágazóak, hogy teljes leírást senki se várjon tõlem, a B&P mindent tud, amit én a midirõl valaha hallottam, valamint ott a sok kényelmi funkció is (memória-megtakarítás, exploding window, stb.). Zenét sajna (megfelelõ hardware híján) csak elméletben szerkeszthettem vele, de így is bízvást állíthatom (mokooshkaym), hogy ennél jobb szerkesztõt keresve sem találhattok MIDI-zni! A programban egyszerre 18 ablakban láthatunk (elvileg) információt az aktuális zenérõl, a preferencesben pedig a látványostól (exploding windows) a hasznosig (memory savers) mindenfélét állítgathatunk (valamint sok ablaknak van saját menürendszere is)). Nem is tudok többet írni, hiszen erre igen kevés ez az egy oldal, de aki majdan rászánja magát MIDI-zésre, annak én csak ezt a proggit tudom ajánlani. Azt viszont még feltétlenül megemlíteném, hogy (Angler szerint) a B&P csak saját formátumú MIDI file-okat kezel, más formátum beolvasása csak konvertálás után lehetséges.
