Mikor közeleg a nyár, egyre csak emelkedik és emelkedik az amúgy sem alacsony hõmérséklet, de azért arra még nem elég, hogy kimenjünk a strandra és ott egy jót lubickoljunk a vízben… Na, mit csinálunk?! Hát persze, hogy egy jót krikettezünk! Itt most biztos sokan azt mondják, hogy õk nem, van nekik jobb dolguk is, sokan mások meg felteszik a kérdést, hogy mi is az a krikett?
Eleinte kábé én is így álltam hozzá. Azt se tudtam, mit kell csinálni, összevissza nyomkodtam a gombot, és csodálkoztam, hogy az ellenfél pontszáma még jó, hogy nem ütésenként hatványozódik. Úgyhogy kissé utánanéztem a szabályoknak. És ki is derült ám minden, ahogy az lenni szokott!!!
Na, mazsolázgassunk el egy kicsit, de elõtte egy rövid sporttörténet: Kicsit zavaros a sportág története, annyi viszont biztos, hogy a XV. század második felében már játszottak valami hasonló játékot Franciaországban, és 1493-ban került át onnan Angliába. Rendszeresen a Tudor-kor (XVI. század) óta játsszák, de eleinte inkább csak gyerekjátékként(!) volt csak ismeretes. Aztán 1666-ban megalakult az elsõ krikettpróba és ezzel kezdetét vette a katasztrófa. Az egyes grófságok csapatai egymás ellen játszottak mérkõzéseket! Az egész betetõzéséül úgy 100 évvel késõbb megalakult a híres-nevezetes Mary-lebone Cricket Club, amely a játék mai szabályait rögzítette, és amelynek a döntései mindmáig mérvadóak…! Egyébként a krikett ma is a legelterjedtebb játék Angliában, bár a népszerûsége az utóbbi idõben valamennyire lecsökkent (mióta leszálltak a gyilkos fehér robotok a xy pályára a Galaxis Útikalauz Stopposoknak 3-ban, és a teljes közönséget lemészárolták a nagy döntõ alatt…).
És most pedig lássuk a lényegesebb dolgokat: Az alapja az, hogy van a két krikettkapu, amit az egyik csapat próbál megvédeni, a másik csapat pedig galád módon megpróbálja ledönteni. A védõk, miközben a labda a mezõnyben van, bizonyos távolságot kötelesek lefutni (ez a két kapu távolsága), így szerezhetnek pontot, az ellenség pedig úgy, hogy mielõtt a védõk lefutják a távolságot, odasurran a kapuhoz, és szétveri azt (NA JÓ, csak ledönti…). Eddig még nem is lenne olyan nehéz, csak mint az angolok mondják, ahhoz, hogy valaki jó játékos legyen és kellõen megtanulja a játékot, egy egész élet szükséges. Azt hiszem van benne valami… A pálya és a kapu méretei a mellékelt képen láthatóak (a kaput 3 hosszú, földbeszúrt rúd alkotja, egymástól 8 cm távolságban, amiket két kis pálca köt össze a tetején). A játékosok száma egy-egy csapatban 11 fõ.
Az egyik az ütõ, a másik pedig a mezõnycsapat. Az ütõcsapatnak mindig csak két tagja (batsman) van játékban, ezek a kapu mellett helyezkednek el.
A mezõnyjátékosok elhelyezkedése: a dobójátékos (bowler) az egyik kapu mögötti dobóterületen áll, a másik kapu mögött pedig a fogó (cacther) rontja a levegõt. A kilenc további mezõnyjátékos a pálya területén szóródik szét, és várják, hogy a közelükbe essen a labda vagy valami hasonló.
A játék menete
A dobójátékos eldobja a labdát, megpróbálja eltalálni a szemközti kaput, hogy az feldõljön, vagy legalább egy pálcácska leessen a tetejérõl. Ám ebben meggátolja a kapu mellett álló védõ, egy ütõvel a kezében, mégpedig úgy egy jó nagyot beleüt a labdába, hogy elszálljon a fenébe, aztán amilyen gyorsan csak tud, futásnak ered a szemközti kapu felé, ugyanígy a szembenálló batsman, magyarul helyet cserélnek. Ha ez sikerül, mielõtt a mezõnyjátékosok megszerzik az elütött labdát és leverik vele a kaput, akkor az ütõcsapat kap egy pontot, a dobó újra dob, és ugyanaz az ütõ üt megint. Ez addig ismétlõdik így, amíg a mezõnyjátékosok az egyik kaput idõ alatt szabályosan le nem döntik. Ilyenkor az ütõjátékos kiesik, egy másik jön helyette. Ez az egész kidobósdi addig folytatódik, míg az összes ütõjátékos (10 darab) ki nem esik. Ha ez kész, a védõturnus (inning) befejezõdik és a csapatok felváltják egymást. Általában egy meccsen egy csapat háromszor lesz ütõ és védõ. A védõ csak a helycserés akciók közben mozdulhat el. A fogó feladata pedig, hogy az ütõ által elhibázott labdát elkapja és ledöntse vele a kaput. A mezõnyjátékosok 5 dobásig maradnak azonos felállásban, utána a fogó és a dobó helyet és szerepet cserél.
A szabályok
Ütõjátékos kiesik, ha:
1. egy mezõnyjátékos az elütött labdát még a levegõben elkapja
2. ha az ütõ eltéveszti a labdát és az ledönti a kaput (Ilyen már volt a játékban is – Hú aszta, hogy örültem…)
3. ha egy mezõnyjátékos a futás közben elhagyott kaput a labdával feldönti (ez az általános a programban)
4. ha az elhibázott labdát a fogójátékos elkapja és lelöki vele a keresztrudat.
Mezõnycsapat hibái:
1. A dobójátékos dobás közben mindkét lábbal átlépett a vonalon (nem valószínû)
2. ha szabálytalanul dob
3. ha out-ot dob, vagyis olyan magasra vagy olyan távolságban dobja az ütõjátékostól, hogy az nem érheti el
Nagyjából ennyi fontos a szabályok közül, bár szerintem a programban néhány dolog össze van kuszálódva, ki miért kap vagy miért nem kap pontot… Na mindegy, akkor a krikett alapjai után nézzük a játékot!
Egy kisebb-megszokott töltögetés és a fõcímképernyõ megnézése után (valami vázát ábrázol…) már itt is a fõmenü-options. Választhatunk 1, 2 vagy 0 player (Computer vs Computer) game-et is. Az 1 player-nél patkánnyal, egérrel vagy joystickkal is lehetünk, 2 player-nél csak joy-jal. Még ezen kívül betölthetünk lementett állást, beállíthatjuk a játék nehézségi szintjét (Amateur-Professional-World Class – Még amatõr szinten is egy fél napig tartott, míg levertem mind a tíz védõjét), és ki-be kapcsolgathajuk a zenét-effekteket. Kezdjük el és élvezzük!
Egy kis töltögetés után ki kell választani a csapatunkat, ami lehet angol vagy ausztrál. Eleinte én Angliát választottam, mert hát ott náluk nagyon menõ ez a sport… Aztán egy pár nap után áttértem Ausztráliára… Aztán megint egy pár nap után erõsen gondolkodóba estem, mitõl lehet, hogy állandóan többszáz (!) pontokat kaszál rajtam az ellenfél… Na de mindegy. Válasszuk ki Angliát. Ezután egy lista vágódik a képernyõre. Ki kell, hogy jelöljük azt a 11 embert, aki az elkövetkezõ pár órában ott fog rohangászni a kényünk-kedvünk szerint a pályán. Klikkeljünk a Best 11 gombra. Ezzel a gép segít nekünk a probléma megoldásában és kijelöli a szerinte legjobb 11 játékost. Aztán az OKESZ gombra nyomassunk. Most az ellenfélnek is ki kell jelölnünk vagy esetleg kijelöltethetjük a 11 embert. A legegyszerûbb a Computer Squad-re nyomni. Ez egyszerûen megold mindent. Ha mindezt megcsináltuk, már csak fej vagy írás közül kell választani és izgulni… Bár tökmindegy, mert ha vesztünk, a gép úgyis az ütést választja, mi meg pillanatok alatt elbénázzuk az ütéseket, ha véletlen nyernénk. Szóval lényegtelen. Ha már türelmetlenül játszani akarnánk, klikkeljünk bárhová a képernyõn, csak ne a Change Bowlers-re, ha meg még változtatni akarunk, a Change Bowlers-re klikkeljünk és NE máshová!!!
Most, hogy már semmi se választ el minket a krikettõl (és a gyilkos fehér robotok se jönnek), egy laza 3D-s forgatás után már miénk is a pálya! A játék grafikája egyszerûen gyönyörû. Nulla darab digitalizálás, de ez nem is baj, a játék hangulata anélkül is tökéletes. Az adatokat a bal felsõ sarokban vannak. Legfelül az éppen aktuális forduló száma látható (ha mi dobunk, elég sokáig látjuk majd az 1 számot…). Alatta van a pontszám. A bal loldali az ellenfél pontszáma, a jobb oldali pedig azt mutatja, hány ütõjét sikerült kispadra küldeni. Ezek alatt látható, hogy hányadik menetrõl van szó, a tizedes-számjegy pedig jelzi, hányadik dobás ez az ötbõl. Az idõ is mindig pontosan ki van jelezve (hiába, az angol pontosság meg rendmánia… innen sem maradhatott ki – Még az ebédszünetre is odafigyeltek a programozók).
A dobónak elõször is be kell állítani, hova céloz a labdával (a pattintásnak is fontos szerepe van), firegomb és mehet a móka. Ha jól elüti a védõ a labdát, a program egy távoli felülnézetre vált, amin minden jól követhetõ. Itt kell szólni arról, hogy legjobb 11 ide, legjobb 11 oda, a pályán szétszóródó emberek olyan bénák, hogy az már túlzás! Egyszerûen a 90 %-át képtelenek elkapni a repülõ labdának! Ha meg már sikerült elkapniuk, akkor meg összevissza dobálják egymás közt, mintha csak a Hûvösvölgybe mentek volna piknikezni. Úgyhogy ezen már jó pár kapuszétverés elúszott. De az ilyesmihez is hozzá kell szokni…
Nagyjából ennyi a lényeg a programról. Mint írtam már, a grafikája egyszerûen gyönyörû, semmi nagy túlbonyolítás, a közbeni – kapuszétverõ – animációk is nagyon izgik, szóval minden nagyon stimmel meg összevág, csak kicsit könnyebb is lehetne. Akit érdekel ez a sport, vagy valami újat szeretne látni, igényes kivitelben, az szerezze meg, mert különben nem lenne meg neki. Általában minden lényeges dolog benne van (bár itt-ott szerintem van némi kavarodás a szabályok és a megvalósítás között). Szóval nagyon menõ. A zenéje kissé idétlen.
Nagyjából ennyi a lényeg a programról. Mint írtam már, a grafikája egyszerûen gyönyörû, semmi nagy túlbonyolítás, a közbeni – kapuszétverõ – animációk is nagyon izgik, szóval minden nagyon stimmel meg összevág, csak kicsit könnyebb is lehetne. Akit érdekel ez a sport, vagy valami újat szeretne látni, igényes kivitelben, az szerezze meg, mert különben nem lenne meg neki. Általában minden lényeges dolog benne van (bár itt-ott szerintem van némi kavarodás a szabályok és a megvalósítás között). Szóval nagyon menõ. A zenéje kissé idétlen.
