Az autók minden kétséget kizáróan pénzbe kerülnek, hacsak nem lopja őket az ember, amely esetben viszont rács mögé kerülhet. Ennek ellenére minden autóval kapcsolatos játék amit eddig láttam arra bátorít, hogy az újonnan vásárolt autót tekerjük egy lámpa oszlop köré, miközben megpróbáljuk átlépni a hangsebességet.
Mit szólnánk, csak a változatosság kedvéért, egy komoly szimulátorhoz.
Szállja be a kocsiba, vezesd el a szupermarketig, harcolj azért, hogy parkolhass valahol.
Miközben te vásárolsz, valami szerencsétlen zseni az autódnak tol egy bevásárlókocsit. Kimész, beszállsz, tolatás közben nekimész annak a kocsinak, mely épp rossz pillanatban halad el mögötted, a bíróság dolga eldönteni, ki a hibás. Menj haza, parkolj le egy rossz ház előtt, s menj neki annak a fának, amit nem látsz a tükörből.
Lehet, hogy a játékból nem adnának el, de legalább nem hallhatnánk olyan véleményeket, hogy az erőszakos játékok aggresszívvá teszik a sofőröket.
Nos, félretéve a spekulálást, és rátérve a játékra, azt kell mondjam (írjam), a Battle Cars nem más, mint az F-Zero fegyverekkel.
A grafika gyakorlatilag ugyan az, s a hangeffektek sem változtak. Több kocsival kell versenyezned, amelyek közül valamelyik a fő célpontod, akarom mondani ellenfeled lesz. Csak háromféle fegyver van, ami egy picit bukás, mert az olyan emberek mint mi, nem akarnak kitérő manőverekbe kezdeni.
Kéne valami nagy erejű fegyver, amit aztán felküldhetünk az ellenfél kipufogóján.
A Battle Cars semmi újat nem kínál, azon kívül, hogy egy F-Zero játékot játszhatunk több ellenféllel, s azzal a lehetőséggel, hogy bármikor lesöpörhetjük az ellenfeleket az útról.
Sajnos a játék túl könnyűre sikerült, az ember az első pár kísérlet után hozzászokik az irányításhoz, s már minden megy is szinte magától.
Eltelt már pár év az F-Zero megjelenése óta, s szomorú látni, hogy azS NES autós játékai még mindig nem tudnak túllépni rajta.
A Battle Cars sem túl eredeti, de gyors. Ha lenne még pár fegyver, a játék jó lenne, de így csak az átlagnál valamivel jobb, egy kis jóindulattal.
