Az Infogrames úgy tűnik, végleg átállt az alacsonyabb minőségű, ugyanakkor az átlagnál jóval olcsóbb játékok kiadására. Erre legújabb, Beach Head névre keresztelt szériájuk legfrissebb, 2002-es változata sem cáfolt rá igazán. Történt ugyanis, hogy a cégnél – hihetetlen unalmukban – kitalálták: felújítják az öreg harcost, a még Commodore típusra kiadott verziót. No persze, ha már felújításról van szó, mindenki beüvölti, hogy 3D, meg effektus-hegyek stb… Ezúttal sajna inkább az előbbivel kacérkodjunk, mivel a BH engine-féleségében mindennel találkozhatunk, csak épp effektusokkal nem.
Példának okáért: a robbanások a tavalyi részhez képest határozottan szebbek lettek (kétdésségük ellenére persze), ellenben – pl. a sötét pályákon – real time villanás fényhatásnak már se híre, se hamva. Szintén pozitívum, hogy a golyószóró lövedékek a földbe csapódva füstöt képeznek (az már más kérdés, hogy ez a füst mér’ mindig fekete, továbbá hogy a még levegőben süvítő muníció miért van felruházva a füst effektussal!), de hát mit nekünk élethűség. Hogy folytassam a pozitívumok sorát, megemlíteném az éjszaka játszódó részek hangulatát, amit sajnos ezúttal – a változatosság kedvéért – ismét nem sikerült maximálisan visszaadnia a programnak. Az hagyján, hogy a célkeresztünkben kapjuk a világítást, de hogy egy háborús bunkerban kizárólag egy darab kisteljesítményű reflektor legyen, az már maga az eszelősség. Még szerencse, hogy lehetőségünk nyílik korlátozott számú Flare használatára, melyek szó szerint fényességet jelentenek a sötét játékmenetben.
A játékmenet végtelenül egyszerű felépítéssel bír. Miután semmit nem választottunk ki, utána egy nem választott pályán kezdünk, egy korábban kiválaszthatatlan fegyver társaságában. Tehát a lehetőségeink szinte korlátlanok . Na de komolyra fordítva a szót: a pálya egy kör alakú domborzatból épül fel, melyre szép lassan csordogálnak be az ellenséges egységek. Feladatunk: lehetőleg túlélni, egyúttal elpusztítani az ellenünk szegülő hadakat. Mondanom sem kell, hogy mi a kör közepén foglalunk helyet, némi fegyverzettel felszerelkezve. Az irányítás roppant egyszerű: egérrel irányítjuk a stukkert, a Space-szel harceszközt válthatunk, az M-mel rakétákat szórhatunk, az F-fel pedig Flare-rel dobálózhatunk (ez utóbbi 2 nem minden esetben használható). S ha már nagyon nem bírjuk szusszal, hívhatunk erősítést (B billentyű), mely hamarosan pár vadászgép személyében célt talál. A grafikai kidolgozás is hagy némi kívánnivalót maga után. A táj kisfelbontású textúrái hihetetlenül elnagyoltak és csúnyák. Ebből a szempontból még szürkületkor érezhetjük magunkat a legjobban, mivel akkor legalább nincs időnk szemügyre venni a táj szépségeit. A járművek kidolgozása a legjószívűbb kritikus szemével nézve is csak „elmegy”. Lerí a kivitelezésről, hogy egy géptípuson belül csak egy fajta megsemmisülés-modell létezik, így ne számítsunk e téren túl nagy változatosságra. A tankokat elhagyó gyalogosok szépnek nem éppen mondható, 2 dimenziós modelleket kaptak, azazhogy egyet, mivel észrevételeim szerint minden egyes katona ugyanaz a skin… Itt pedig újra előjön az előbb említett bug, hogy az azonos skin következtében minden gyalogos ugyanúgy esik el, ami sortűz esetén iszonyú bután néz ki. Összességében nem (túl) rossz game ez a Beach Head, azonban ha valaki nagyon háborúsdira vágyik, annak hamarosan itt a Medal of Honor, esetleg előkaparhatja a Flashpoint-ot, mely progik azért mégiscsak erőteljesebben adják vissza a „harc szellemét”. Az ünnepek alkalmából bátran ajánlhatom, de csakis valami al-al-al ajándéknak, természetesen egy Wolfenstein-nel egybe csomagolva .
