Mielõtt belekezdenénk az egyjátékos kampányok elemzésébe, kezdjük néhány tippel, amelyek sokat segíthetnek abban, hogy sikeresek lehessünk a játékban.
1. A hadjáratokról
A játék kampányai több alfejezetre (chapter) vannak bontva, melyek a 2. világháború különbözõ hadszínterein játszódnak. Minden fejezetben találhatunk 1 történelmi (historical) küldetést, és több véletlenszerûen generált pályát. Míg az elõbbit kötelezõ megnyernünk ahhoz, hogy továbbhaladhassunk, addig a véletlenszerû küldetésekbõl annyit hajthatunk végre, amennyit kedvünk tartja. Ha éppen olyan a hangulatunk, akkor elég minden fejezetnek csak az elsõ felében végigvinni egyetlen – kötelező – random missziót, és utána máris mehetünk a fõ küldetésre. Milyen szempontok vezéreljenek a véletlen küldetések kiválasztásánál? A legfontosabb, hogy minden küldetés teljesítése esetén kapunk egy bónusz upgrade lehetõséget, amivel a küldetések között velünk tartó tankokat és ágyúkat fejleszthetjük fel (core egységek). Általában – de nem mindig – az így megszerezhetõ fejlesztés a következõ fejezet elején automatikusan rendelkezésre fog állni (korlátlan számban), így ha nagyon nehéz egy küldetés, akkor nem muszáj erõltetni. A véletlen küldetések másik értelme, hogy lehetõséget adnak veterán egységeink továbbfejlesztésére, amelyek harc közben tudnak szintet lépni, illetőleg mi magunk is lépegetünk előre a rendfokozatokban, aminek következményeként egyre több core egységünk lehet.
2. A küldetésekrõl
A véletlen küldetések valóban véletlenszerûek, a feladatok és a térkép is változik, bár azt hozzá kell tenni, hogy mindössze 4-5 típusküldetés van. Ha egy chaptert újrakezdünk (mondjuk úgy, hogy az elõzõ fejezet végét betöltjük, és onnan megyünk újból az új fejezetre), akkor szinte biztos, hogy más véletlen küldetéseket kapunk (a bónusz upgrade lehetõségek nem változnak). Ha egy küldetésnél több bónusz van megjelölve, akkor azokat egymás után tudjuk csak megszerezni – a 3. upgrade csak a küldetés 3. végrehajtása után áll rendelkezésre.
3. A Gyalogság használata 1.
A bakák ebben a játékban az ágyútöltelék szerepét játsszák – nagyon könnyen hullanak, és fõképpen az ellenséges katonák elleni harcra illetve tankjaink elõtt bevetve “élõ pajzsként” érdemes használni õket. Ehhez viszont hozzá tartozik az, hogy ha egy szakaszt nem pusztítanak el teljesen, akkor utánpótlást szállító jármûveinkkel (amelyiknél találunk „reinforce” ikont) korlátlan mennyiségben feltölthetjük azt – így végeredményben végtelen mennyiségû emberünk van. Csak arra kell vigyázni, hogy legalább egy ember túlélje a csapatot – erre a legbiztosabb módszer, ha harc elõtt felbontjuk a formációt, és egy katonát biztonságos helyre teszünk. Ha védekezünk, az embereinket minden esetben lövészárokba tegyük, és mögöttük telepítsük az értékes tankokat és ágyúkat, ezzel az ellenfél dolgát eléggé megnehezítjük.
4. A gyalogság használata 2.
Egyetlen katona van, aki kiemelkedik a többi közül – a mesterlövész (sniper). Õ „lopakodó” módban gyakorlatilag láthatatlan az ellenfél számára, csak ha nagyon közel kerülnek hozzá, akkor fedezik fel. Ezért ha kapunk ilyet egy csata elején, az már fél siker – igen jó felderítő, tankjaink elõtt haladva idõben kiszúrja az ellenséget. Egy szépséghibája azért akad – ha meghal, nem pótolható úgy, mint a többi közönséges katona. A szakaszokból “kihozható” tiszt (officer) is jó kutakodásra, de sokkal sérülékenyebb – cserébe viszont a már ismert módon könnyedén pótolható.
5. A harckocsikról
Ebben a játékban fõképpen a tankokra kell támaszkodnunk, fõleg ha olyan küldetésben vagyunk, ahol mi támadunk. A harckocsik páncélzata általában elõl a legerõsebb, és hátul a leggyengébb – így ha esetleg egy ellenséges nehézpáncélossal kell elbánnunk, nagyobb az esélyünk, ha hátulról próbálkozunk. A legtöbb harckocsinál lehetõség van beásásra is – a parancs kiadása után néhány másodperccel homokzsákok vagy földkupacok veszik körbe jármûvünket, amelyek némi plusz védelmet adnak. Csatában igencsak megfontolandó ez a mûvelet, mivel értékes másodperceket vesz el, ezért csak ha nagyon muszáj, akkor használjuk – ellenben ha védekezünk, ez legyen az elsõ lépés. Figyeljünk arra, hogy bár a gyalogság – a kampányok végétől eltekintve, ahol már vannak páncéltörővel felszerelt emberek – fõként csak a könnyû páncélosokra veszélyes, még a legnagyobb monstrum lánctalpát is tönkreteheti (amíg meg nem javítjuk, a járgány mozgásképtelen lesz), ha elég közel kerül hozzá – ezért a katonákat ne engedjük jármûveink közelébe. Ellenük a legjobb fegyver a beépített géppuska, amely viszont nem minden harckocsin található meg. A páncélosok a repülõgépekkel szemben teljesen védtelenek, fõként a csatarepülõgépektõl óvjuk õket – az egyetlen védekezési ellenük, ha tankjainkat a veszély ideje alatt folyamatosan (!!!) mozgásban tartjuk (na meg persze a légvédelmi ágyúk és a vadászgépek).
6. Az ágyúkról
Tüzérségünk három kategóriába sorolható – páncéltörõk, nehéz és légvédelmi ágyúk. Az elsõ kategória neve önmagáért beszél – fõképpen harckocsik és gyalogosok elleni harcra szolgálnak. Hatótávolságuk elég kicsi, ám tûzgyorsaságuk kellemes, és a komolyabb verzióik már a nehézpáncélosok ellen is hatásosak. Hátrányuk, hogy igencsak sérülékenyek, a kezelõszemélyzet hamar elhullik a harcban. A nehéztüzérség (howitzer, heavy gun) a csataterek királynõje – bár elég pontatlan, hatótávolsága óriási (némelyik példánnyal a térkép bármely pontjára lõhetünk), és vaktában is tetszõlegesen tüzelhetünk az ilyen kategóriájú ágyúkkal. Ideálisak az ellenséges csoportosulások támadás elõtti megpuhitására, és védekezésre is használhatóak, ha elõre belõjük õket arra a területre, ahonnan az ellenséget várjuk. Hátrányuk a viszonylag alacsony tûzgyorsaság, és az, hogy közelharcban teljesen használhatatlanok. A legfõbb probléma, hogy amint használjuk õket, az ellenség tudni fogja a pontos helyüket, és ha lehetõsége van rá, saját tüzérségével, repülõgépekkel vagy tankokkal szinte biztosan megtámadja õket – sose hagyjuk egyedül ágyúinkat.
A légvédelmi ágyúk fõképpen repülõgépek elleni harcra használatosak, de mindegyik képes földi célpontokra is támadni – nagy tûzgyorsaságuk ellensúlyozza, hogy általában gyengébbek, mint a páncéltörõ fegyverek, bár a német 88-asok legendás tankelhárító fegyverek voltak, és itt is azok. Figyeljünk arra, hogy a gyengébb (20-40 mm-es) fegyverek nem képesek leszedni az ellenséges felderítőket, ám hatásosabbak a többi gép ellen, még ha hatótávolságuk kisebb is.
A kezelõk nélkül maradt ép ágyúkat egyébként bármikor elfoglalhatjuk az utánpótlást szállító jármûvek vagy a gyalogság használatával. A könnyebb ágyúkat saját kezelõszemélyzete is mozgathatja, míg a nehezek szállításához mindenképpen teherautó vagy lánctalpas vontató szükséges.
7. A légierõrõl
Több kategóriát is használhatunk, mindegyik speciális feladatra alkalmas. A felderítők és bombázók feladata egyértelmû. Vadászgépeinket az ellenséges repülõk bármely kategóriájának megsemmisítésére használhatjuk, fõleg a bombázókra és csatarepülõgépekre uszítsuk õket – ez utóbbiak hihetetlen vérfürdõt tudnak rendezni páncélosaink között. Amennyiben segítségül hívjuk a légierõt, a gépek egy ideig harcban vannak, majd – hacsak le nem lövik õket – visszavonulnak, és egy meghatározott idõtartamig nem használhatjuk õket. Emiatt ha számíthatunk arra, hogy az ellenség csatarepülőket vagy bombázókat küld, akkor inkább tartalékoljuk ezt a lehetőséget védekezésre – ezzel sokszor jobban járunk. Figyeljünk arra, hogy a repülőgépek utánpótlása véges – ha egymás után többször lelövik mondjuk a felderítőnket akkor egy idő múlva nem hívhatunk többet, még a várakozási idő letelte után sem.
Most pedig nézzük a küldetéseket. Azt szeretném hozzátenni, hogy a játékhoz jellege miatt nem lehet lépésről-lépésre tanácsot adni és a küldetések végrehajtásánál több jó módszer is létezik.
Allied Campaign
Operation Jupiter 1.
Ez még csak bemelegítő pálya, a gép mindent elmagyaráz és megmutat menet közben a térképen. Páncélautóval agresszív előretörés, majd a beérkező gyalogosokkal egy ház megrohamozása. Ezután tüzérségi párbaj (használjuk a felderítő repülőt), majd ismét a páncélkocsik használata az állomás elfoglalásához. Végül felderítőnkkel keressük meg az utolsó ellenséges tüzérséget, és radírozzuk le. Miután a küldetésnek vége, az upgrade képernyőn az összes páncélkocsinkat cseréljük ki S-35-ös tankra, az ágyúinkat pedig 4.5 Inch Heavy Gun-ra (ennek a hatótávolsága sokkal nagyobb).
Operation Jupiter 2.
Nagy létszámfölényben vagyunk, nem lehet gond a délen lévő állomás elfoglalása. A küldetés elején érkező felderítőt vadászgépekkel lőjük le, majd nyomuljunk egyenesen lefelé. Tüzérséggel megpuhíthatjuk az állomást, de a gyalogság e nélkül is elegendő a feladat elvégzésére.
Defense of France 1.
A franciahonban választható küldetések közül célszerű a legnehezebbel folytatni a harcot, mivel itt bónuszként a Matilda tank upgrade lehetőséget kapjuk – ez a leghasználhatóbb a felajánlott lehetőségek közül.
Defense of France 2.
Mielőtt kiválasztanánk a fő küldetést, itt is célszerű először a Matildát adó mellékpályával kezdeni.
Ha ez megvan (megcsinálhatjuk többször is), mehetünk a fő feladat elvégzésére. Mivel kapunk egy mesterlövészt, ez nem túl nehéz feladat. Vezetésével nyomuljunk be tankokkal a hídon túli kisvárosba – figyelem, a túlparton aknamező van – és semmisítsük meg az ott állomásozó csapatokat. Próbáljuk az ágyúkat épségben megszerezni, különösen a falu túlsó végénél lévő 88-ast, ez ugyanis remekül le tudja szedni a támadó repülőket és az út mentén érkező német erősítést. Ezután semmisítsük meg a térképen jelölt helyeken lévő ellenséget – a legnehezebb a bal alsó sarokban lévő kisváros elfoglalása, itt komoly mennyiségű német tüzérség van. A legjobb, ha ezt a részt a bombázóinkkal intézzük el.
Operation Crusader 1.
Ismét fakultatív küldetésekkel indítunk, de mivel a bónuszok közül egyik sem kiemelkedő, célszerű a legkönnyebbet választani.
Operation Crusader 2.
Mivel a random missionok nem adnak semmi spéci dolgot, egyből mehetünk a történelmi küldetésre, ahol Tobruk felszabadítása a cél. A küldetés megnyeréséhez minimum 3 teherautót be kell juttatnunk az ostromlott városba, ami nem is könnyű feladat, tekintetbe véve, hogy az ellenfél elég komoly tüzérségi támogatással rendelkezik, míg nekünk ilyenünk nincsen, ráadásul az idő is szorít, mivel a gép előbb utóbb megtámadja a várost. A legjobb, ha két csapatunkkal egyből támadást indítunk. A városhoz közelebb lévővel induljunk meg a város felé (agresszív módban), tekintet nélkül a veszteségekre. Teherautóinkra vigyázzunk, csak akkor vigyük be őket, ha biztonságos a terep – ilyenkor próbáljuk megszerezni az esetlegesen épen maradt német ágyúkat (főleg a 88-asokat). A másik csapattal, ahol saját tankjaink is állnak óvatosan törjünk a másik célpont felé – itt nagy tankcsatára számítsunk. Csak a „core” egységek épségével törődjünk, és különösen a gyalogságra ne figyeljünk, hullani fognak, mint a legyek. Az ellenséges tankok elpusztításával a 2. részfeladatot le is tudjuk, és remélhetőleg egy biztonságos csatorna is kialakult, amin a teherautóink be tudnak jutni a városba – ezzel a küldetés be is fejeződik.
Operation Torch 1.
Két értékes bónusz közül is választhatunk – a Churchill MK IV-es tank ugyan erősebb páncélzattal rendelkezik, de a Grant M3-as tűzereje kicsit jobb. Döntsünk a nekünk szimpatikusabb mellett, majd nyomjuk le a random küldetést. Az itt megjelenő Panzer IV-esekkel már elég sok gond lesz, nagyon erős ágyújukkal túlságosan is pontosan lőnek.
Operation Torch 2.
A fejezet második részében érdemes egyből a fő küldetésre – Tuniszba – menni, mivel annyi egység lesz ebben a csatában, hogy a mi pár tankunk nem oszt-nem szoroz, így felesleges a fakultatív küldetésekkel „küszködni”. Ebben a csatában elsőként védekeznünk kell, majd miután ez megvan, ellentámadást kell indítani
dél felé. Rögtön a küldetés elején mindegyik csoportosulásunkat támadás fogja érni – ássunk be minden tankot, és pakoljuk le a tüzérséget. Az ellenség is rengeteg messze hordó ágyúval rendelkezik, ezért miután a fő támadások befejeződtek, mozgassuk el csapatainkat a németek által már belőtt területekről. Figyeljünk a légitámadásokra is – próbáljuk meg a mi területünk felett elfogni a gépeket, mert az ellenfélnél elég sok légvédelmi ágyú is van, amelyek hamar leszedik az égből a madarainkat. Miután lecsendesedett a hadszíntér, vonjuk össze csapatainkat, javítsunk fel amit csak lehet, és jó alaposan szórjuk meg lövegeinkkel a célterületet. Amint úgy gondoljuk, hogy kilövöldöztük magunkat, indítsunk kombinált támadást a németek kezén lévő falu ellen. Figyelem! Itt már lesz egy Tigris is, így ne a saját tankjaink vágtassanak elől.
Operation Diadem 1.
Már olaszföldön járunk. Az ajánlatok közül érdemes azt a küldetést választani, ahol a 155 mm-es ágyúkat kapjuk. A felajánlott tankok ugyanis elég gyengék, miközben a németek ekkortájt már Párducokkal
is rendelkeznek, amelyek még a Churchill tankokat is gond nélkül megsemmisítik. A küldetésben ne is nagyon erőltessük a tankcsatát, inkább ágyúinkkal operáljunk.
Operation Diadem 2.
Az itteni történelmi küldetés masszív egy darab. Induláskor 3 csoportosulásunk van, jól elszigetelve egymástól. Az ellenségé a kezdeményezés – véletlenszerűen fogja az egyik csapatot nagy erejű páncélos támadás érni (PZ IV, Párduc és Tigris tankok is jönnek). A támadás nagyon hamar érkezik, elhárítása nagy kihívás – próbáljuk meg tankjainkat vonalba rendezni, és a rendelkezésre álló rövid idő alatt ássunk lövészárkokat és telepítsünk gyalogosokat páncélosaink elé. Feltétlenül helyezzük biztonságba mesterlövészeinket, és nagyon figyeljünk a core egységek épségére is. A támadás visszaverésére feltétlenül vessük be a légierőt – ezúttal hívhatunk vadászbombázókat is, akik nagy segítséget jelentenek, de valószínűleg nekik is komoly veszteségeik lesznek, mert a német légvédelem elég erős. Ha lement a rövid fő támadás, akkor kifújhatjuk magunkat – innentől mi jövünk. Egy probléma lehet még a térkép felső részén elhelyezett messze hordó tüzérség. Ha van 155-ösünk, akkor vigyük a térkép legalsó pontjára – onnan ezzel elérhetjük a németek ágyúit, míg a mienk biztonságban van. A többi löveget is érdemes ide telepíteni, és innen pusztítani az ellent. Ezután snipereink vezetésével induljunk meg, és módszeresen foglaljuk el a kijelölt célpontokat. Figyeljünk, hogy a gép előszeretettel telepit, Tigriseket a dombra – mintha nem lennének amúgy is bivalyerősek -, ezért a magaslatokat repülőkkel derítsük fel, és az ott lévő csapatokat a tüzérséggel aprítsuk darabokra. A küldetés első 10 perce kritikus, ott kell gyorsan tevékenykedni, ha azt túléltük, akkor onnantól kezdve már csak idő kérdése a győzelem.
Operation Overlord 1.
A normandiai partraszállás keretében felajánlott három küldetés közül célszerű azt választani, amelyik valamilyen jobbfajta tüzérségi upgrade lehetőséget ad – sajnos a szövetséges tankok még mindig gyengék a németekkel összehasonlítva. A Calliope rakétavető nem rossz egység, bár elsősorban gyalogság és könnyű páncélzatú járművek ellen hatásos, és minden sorozat után fel kell tölteni lőszerrel, így nem biztos, hogy érdemes valamelyik ágyúnkat lecserélni erre. Ha Olaszországban még nem szereztünk, egyik ágyúnkat alakítsuk át M2 90mm Heavy AA gun-ra, amely bár földi csapatok ellen nem olyan jó, mint a németek 88-asa, a felderítő repülőket is le tudja szedni, ezért hasznos lehet.
Operation Overlord 2.
Az itteni fő küldetésben először a németek támadását kell kivédekezni. Mivel rengeteg egységünk van, ráadásul egészen jól kialakított védővonallal indítunk (árkok, bunkerek, páncéltörő ágyúk) ez nem túlságosan nehéz feladat – szinte anélkül is megoldható, hogy hozzá nyúlnánk bármihez. Érdemes arra figyelni, hogy a páncéltörő ágyúk csak korlátozott szögben tudnak célozni, és kézzel kell elforgatni őket, ha az ellenfél nem szemből jön.
Indulásképpen vonjuk előre az arcvonal hátsó részén (középen, a térkép szélén) lévő tankokat, és állítsuk üzembe a tüzérséget (4 nagy hatótávolságú 155-öst is kapunk). Az ellenfél több kisebb páncélos hullámmal támad, amelyek ugyan biztosan okoznak veszteségeket, de a védelmünkön nem tudnak áttörni. A támadások súlypontja középen van – ahol egy kis emelkedőn 2 ágyúnk található, de ettől északra és délre (a falu alatt, ide hozzunk erősítést) is jön az ellen. Idővel új feladatot kapunk – számoljuk fel a maradék csapatokat a térképen. A rendelkezésre álló erőinket tekintve ez már gyerekjáték – csak a folyamatosan támadó német vadászbombázókra figyeljünk.
Battle of the Bulge 1.
Az Ardennekbe érkezve végre megjelennek a szövetséges nehézpáncélosok, és a legnehezebb választható küldetést sikeresen befejezve már szerezhetünk is egy Pershing-et, amely méltó vetélytársa lehet az eddig elég nehezen legyőzhető német tankoknak. Ha van egy ilyen a csapatunkban, akkor jóval könnyebbek a missziók, ezért feltétlenül javaslom a beszerzést.
Battle of the Bulge 2.
Az utolsó szövetséges történelmi küldetésben a németek minden erejüket összeszedve egy végső támadást indítanak az Ardennekben (lásd a Halál 50 órája c. filmet), itt ismét először védekeznünk kell, majd miután a támadás kifulladt, ellencsapást kell mérnünk. A németek hosszan, de szakaszosan fognak rohamozni, egyre erősebb és brutálisabb tankokkal és némi gyalogsággal. A teljes arcvonal hosszában jön a támadás, először egyszerre a két szélen, aztán középen, az utak mentén is. Mindezek mellett komoly tüzérségi támadásra is számítsunk – a frontnak azt a részét, ahol támadnak, röviddel a roham után mindig (!!!) éri ágyútűz. A felkészülésre nincs túl sok idő – érdemes kicsit lelassítani a játékot, hogy a lehető legtöbb dolgot el tudjuk végezni. A legcélszerűbb, ha megpróbáljuk összpontosítani az összes rendelkezésre álló erőt egyetlen vonalban, a katonákkal teli lövészárkok felett – így jóval erősebb a védelem, mintha az eredeti, mélységben szétszórt felállást hagynánk. A legfontosabb hogy a páncélosokkal el tudjunk bánni – a támadó gyalogság nem probléma, még a saját katonáinknak sem, hiszen ők fedezékben vannak, míg a németek nyílt terepen támadnak. A német nehéztankok elleni legfőbb fegyvereink a 76mm-es páncéltörő ágyúk (ezek sajnos elég sérülékenyek), valamint a Pershing és M36-os tankok. Az összes többi páncélos csak a gyengébb harckocsik és a gyalogság irtására jó – meg persze csalinak is, ezért rakjuk csak őket is a frontvonalba. Tankjainkat próbáljuk meg a lövészárkok mögé, minél közelebb elhelyezve beásni, ugyanis a támadók először mindig a gyalogságot látják meg, és arra tüzelnek. Érdemes mindig meglátogatni azt a részt, ahol a németek támadnak, és kézzel irányítani egységeink tüzét – ugyanis hajlamosak a kevés veszélyt jelentő gyalogságra lövöldözni, miközben esetleg a Tigriseket békén hagyják.
A támadások szünetében feltétlenül vonjuk ki sérült egységeinket, és hátrébb javítsuk meg őket.
Hasznos lehet a front teljes szélessége mentén egyenletes elosztva egy-egy Calliope rakétavetőt is állomásoztatni, amikkel a támadások kezdetén vakon megszórva a rohamozó németeket, eléggé megritkíthatjuk a gyalogság sorait – ennyivel is kevesebb célpontja lesz tankjainknak. Ha van szabad teherautónk, menet közben folyamatosan hozzuk előre a légvédelmi ágyúkat is, ugyanis az időjárás meg fog javulni, és a német légierő is felébred – legyen a frontvonalban, aki foglalkozik velük.
Ne feledkezzünk meg a tüzérségünkről sem – 3 csapatnyi howitzer várja, hogy használjuk – a legjobb, ha Range Area módban belőjük velük az arcvonalunk előtti részen németek várható támadási pontjait.
Figyelem! Ahogy az eligazítás is mondja, számítsunk hátul is támadásra – a térkép tetején, a folyón átívelő hídon keresztül érkezik jónéhány osztag gyalogos, de 1-2 Sherman beásva a Field Warehouse körül gond nélkül elbánik velük.
A német roham vége felé, az egyik út mentén egy baromi erős tankcsapattal is le kell számolnunk – többek között egy kísérleti Maus monstrum is jön (ez a valóságban is létezett, bár soha nem vetették be, de Oroszország egyik páncélos múzeumában még ma is létezik belőle egy zsákmányolt példány) – viszont mi is kapunk egy hasonló méretű dögöt, hogy leszámolhassunk vele. Ekkorra valószínűleg már eléggé meggyengült a védelmünk, és lehet, hogy érdemesebb hátrébb vonulva rövidíteni a frontot, és a magaslatok körül védekezni – ha eleve nem ott ástuk be magunkat :). Az is segít, hogyha harc közben szabad szervizkocsijainkkal lerakunk pár aknát hátrébb, melyek – miután visszavonultunk – szintén a mi védelmünket erősítik.
Miután ezt a támadást levertük, saját monstrumunk vezetésével néhány erősebb tankot küldjünk előre, és semmisítsük meg a maradék német páncélos csoportosulást (nálam a térkép jobb alsó részén voltak). Ha ez megvan, megtekinthetjük a befejező képsorokat.
German campaign
Operation Weiss 1.
A két történelmi küldetés közül az egyik egy gyakorló pálya – ha nincs kedvünk hozzá, egyből kezdjük az éles bevetéssel (Poland 1939). Az induláskor kapott mesterlövésszel lőjük ki a hídnál lévő ágyú személyzetét, és annyi őrt, amennyit csak tudunk. Ezután induljunk meg a tankokkal, és semmisítsük meg az őrséget – számítsunk rá, hogy a hátul lévő faluból tüzérségi támadás jön, ami a könnyű tankjainkat könnyen leamortizálhatja. Ezt megelőzendő mesterlövészünkkel lopózzunk be oldalról a városkába, és az ott lévő három ágyú személyzetét is tegyük hidegre – ekkor már gond nélkül elfoglalhatjuk a hidat. Ezután mehetünk tankjainkkal a városka ellen – az egyetlen problémát esetleg az ott állomásozó 3 könnyű tank jelentheti, akiket szükség esetén a hídnál elfoglalt ágyúval is elintézhetünk. Ha a területet megtisztítottuk, kész is vagyunk.
Operation Fall Gelb 1.
A választható küldetések mindegyike hasznos játékszert ad, mentalitásunktól függően jobb tankot vagy erősebb ágyút szerezhetünk. Én szívem szerint a Stug III-ra szavaztam :).
Operation Fall Gelb 2.
Hangulatunktól függően csináljunk meg néhány bónusz küldetést, majd essünk neki a történelmi pályának. Mivel mi vagyunk a támadó fél, ez nem túlságosan nehéz, csak idő kérdése a győzelem. Mindjárt az elején, az út bal oldalán lévő emelkedőn 3 páncéltörő próbál csapdába csalni – ezeket saját tüzérségünkkel vagy ejtőernyősökkel intézzük el. Ezután nyomuljunk az úton tovább, a következő célpontig. Az itt lévő utánpótlás raktár mellett csak egyetlen gyalogososztag védekezik az egyik házban. Húzzuk ide nehéztüzérségünket, és kezdjük bombázni a térkép jobb oldalán lévő várost – ám mielőtt ezt megtennénk, építsünk ki egy védelmi vonalat a pozíciónk fölötti mező bal szélén. Ugyanis amint támadást indítunk a városka ellen, ebből az irányból 3 közepes francia tank érkezik. Ezután küzdjük le a maradék két célpontot – a városban néhány légvédelmi üteg erősíti a házakban rejtőző ellenséget, míg az állomásnál 2 páncéltörő, egy légvédelmi ágyú és egy aknavető is figyel. Nyugodtan bevethetjük felderítő repülőnket, nálam a szövetségesek egyetlen vadászt sem küldtek, sőt, teljes légierejük passzivitásban volt – egyszer sem támadtak.
The First Afrika Corps offensive 1.
Afrikában járva a véletlen küldetések közül érdemes a PZ IV-est adót választani, mivel itt már tömegével jelennek meg a Matilda II-es tankok, amelyeket ezen kívül csak tüzérséggel vagy a Stug III-assal tudunk kilőni – esetleg a 88-asok is jók ellene (már lehet upgradelni), feltéve ha be tudjuk csalogatni őket eléjük. Páncélzatban még a legújabb tankunk sem versenyezhet a szövetségesek monstrumával, és szerencse is kell a tűzpárbaj során rendesen, de legalább nagyobb az esélyünk a sikerre, ha van fejlettebb tankunk.
The First Afrika Corps offensive 2.
A történelmi küldetés előtt érdemes lenyomni 1-2 random küldit, hogy erősebb tankcsapatunk legyen – ugyanis szükség lesz rájuk, mivel kicsi csapattal indulunk. Támadó szerepben fogunk tevékenykedni – viszont kezdetben tüzérségi egységeink nélkül kell harcolnunk, mindenféle utánpótlási lehetőség nélkül. Gyalogsággal rohamozzuk meg a várost – 6 páncéltörő ágyú, némi katonaság és egy aknavető védi. Amint ezeket elimináltuk új feladatot kapunk, a fenti útról érkező erősítést kell megsemmisítenünk: ez 2 tankot és egy adag gyalogost jelent. Ha ezt is visszavertük, megjön az erősítés, rengeteg tank és ágyúink érkeznek be. Tüzérségünkkel (vagy tankjainkkal) hallgattassuk el az északon lévő angol ágyúkat, melyek már biztos okoztak némi veszteséget. Szervezzük újjá csapatainkat, töltsük fel egységeinket, és induljunk a végső cél felé. Az itt lévő várost keményen őrzik, több tank és nehéztüzérség is vár ránk, ezért puhítsuk meg egy kicsit saját ágyúinkkal, mielőtt bemegyünk. Amint itt is megtisztítjuk a területet, újabb ellentámadás, szintén északról, az út felől jön – 4 tank és egy nagy adag gyalogos. Ha ezt sikerül visszavernünk – nem túl nehéz – akkor vége is a küldetésnek.
Operation Barbarossa 1.
Oroszországba érve, érdemes a Stug III D verziójával nyitni a kampányt – ez a legértékesebb egység a felajánlott lehetőségek közül. Igaz, ez a küldetés enyhén brutális, az oroszok nálam IS-2 és KV-1-es nehéztankokkal harcoltak, amelyeket csak a 88-asokkal és a messzehordó ágyúkkal tudtam semlegesíteni, a tankjaim lövedékei ártalmatlanul pattantak le ezen monstrumok páncélzatáról.
Operation Barbarossa 2.
Tekintetbe véve, hogy a bónusz cuccok nem valami érdekesek, mehetünk egyből a fő küldetésre (bár a 150mm-es heavy gun megér egy misét 🙂 ). Itt kövessük az eligazításnál is olvasható sorrendet – azaz ne az indulóhelytől keletre lévő hídon keresztül menjünk, hanem mesterlövészünk vezetésével alul kerüljünk, és a hidat érintsük utoljára, hátulról támadva meg az ott lévő erődítést. Ez a küldetés viszonylag egyszerű, mindössze a térkép közepén lévő 4 nehézüteg jelenthet problémát, amelyik mindig megszórják előrenyomuló csapatainkat, ha az ellenség valamelyik csapat meglát bennünket – ezért folyamatosan mozogjunk előre, és amint átkeltünk a hídon, foglaljuk el az ágyúkat (saját tüzérségünk egyébként nem jelenik meg a küldetés során). Itt a gyalogság mellett csak egyetlen nehéztank van – ennek kilövése jó móka, egyébként PZ IV-eseink gond nélkül mehetnek előre, csak gyalogság és könnyű páncélosok vannak útban, meg néhány páncéltörő ágyú. Ezen kívül még egy orosz monstrum vár minket a térkép jobb felső sarkában lévő raktárnál. A lényeg a felderítésen van, egyébként maga a küldetés nem túl nehéz.
Operation Typhoon 1.
Érdemes a két páncélost adó küldetés közül választani, az ágyú nem sokat ér – főleg a nemsokára következő történelmi pályán.
Operation Typhoon 2.
Mielőtt nekikezdenénk a fő küldetéshez, jó alaposan tunningoljuk fel tankcsapatunkat – ha lehetséges, játsszuk végig annyiszor a PZ IVG és Stug IIID fejlesztést biztosító küldetéseket, amíg összes tankunk nem ilyen típusú, ugyanis nagy szükség lesz az ezek által biztosított tűzerőre. Ha ez megvan, a történelmi küldetés előtt cseréljük le az összes ágyunkat ideiglenesen valamilyen légvédelmi alkalmatosságra (88-asok előnyben), ugyanis a szovjet nehéztüzérség miatt saját ágyúink használata felér egy öngyilkossággal, ráadásul az ellenséges vadászbombázókat is csak földi légelhárítással tudjuk leszedni (vadászgépeinket ugyanis pillanatok alatt lelövik ezek a tápos csatarepülőgépek). Induláskor az északon lévő harccsoportot (ahol nincsenek veterán egységeink), teljes egészében indítsuk meg az úton a város felé, agresszív módban. Kis szerencsével egészen a sínekig el tudunk jutni, itt forduljunk nyugatnak, és a sínek mentén próbáljunk 1-2 tankkal beosonni a térkép közepére, és szedjük ki az ott állomásozó páncélvonatot – ha ez sikerül, sok fejfájástól megkímélhetjük magunkat, ugyanis a vonat egy messzehordó ágyút cipel magával. Ezután a másik harccsoporttal játsszuk el ugyanezt, a másik oldalon – itt van egy mesterlövész, aki vezetheti veterán tankjainkat előre – szép lassan araszoljunk lefelé – ügyeljünk arra, hogy mindig hozzuk magunkkal légvédelmi ágyúinkat. Amint leértünk a térkép aljára, forduljunk keletnek, és foglaljuk el a célpontokat. Ha a térkép szélén lévő várost az állomással elfoglaltuk (az állomásépületbe vigyünk katonákat, csak akkor adja meg a gép az új feladatot), akkor már csak a felső út környéki lövészárkokat kell megtisztítani (ha kamikáze harccsoportunk nem tudta volna elintézni az ottaniakat) és már kész is vagyunk. A győzelemhez a térkép közepén lévő ellenséges erőket nem kell bántani, ott csak a vonat érdekes – bár ezt se muszáj kilőni.
Kharkov 1942 1.
Bár a bónuszként megszerezhető önjáró lövegek (Wespe, Hummel) tűzereje igen szemrevaló, csapnivaló páncélzatuk miatt nem nagyon érdemes tankjainkat lecserélni velük, így a bónusz küldetések közül érdemes a legkönnyebbnek nekiesni, függetlenül az ajánlott upgrade típusától.
Kharkov 1942 2.
A történelmi küldetés elég kemény dió, mivel az oroszok nagy számú tankkal, tüzérséggel és csatarepülőgéppel rendelkeznek. A misszió első részében az északon lévő csoportosulásunkat kell megvédeni – mivel áttörni oda elég nehéz, ezt az ott lévő erőkkel próbáljuk megoldani. Elsőként vonjuk vissza a hídon keresztül a tankjainkat, mentsünk meg amennyit csak lehet. A túlparton építsünk ki egy védelmi vonalat, hogy feltartsuk a hídon át, balról érkező tankfolyamot. Kis szerencsével a híd felrobban, így innen az ellenség már nem tud jönni (azért figyeljünk, nehogy megjavítsák). Igen ám, de ekkor meg lentről indul meg, elég jelentős erőkkel. A legdélebbi erőinket valószínűleg elveszítjük, próbáljunk velük annyi kárt okozni, amennyit csak tudunk, és amint lehet, küldjünk le pár tankot (de vigyázzunk rájuk), és bevethetjük a csatarepülőgépeket is. Miközben zajlik a harc odalenn, feljebb – durván félúton a két csapatunk között – harckocsi elleni aknákkal rakjuk tele a sínt és környékét, amilyen szélesen csak tudjuk. Erre azért van szükség, mert az oroszok egy második tankhullámot is küldenek lentről, ami biztos szétzúzná maradék erőinket – így viszont ezek fennakadnak az aknákon, és biztonságos távolságból ezután levadászhatjuk őket. Ha ezzel megvagyunk, akkor a küldetés legnehezebb részét már túléltük.
Miközben fenn zajlottak az események, lenti erőinket szórjuk szét, hogy az ellenséges tüzérség minél kisebb kárt okozzon bennük. Telepítsük a légvédelmi ágyúinkat (főleg veterán egységeink körül), hogy az esetlegesen odamerészkedő repülőket leszedjék. Addig ne nyomuljunk előre, amíg a fenti csoportot sikeresen meg nem védtük, az ellenség lenn nem indít támadást. Amint az megvan, veteránjainkkal menjünk, és foglaljuk el az új célpontot – a térkép közepén lévő falut. Előbb azonban takarítsuk ki a térkép jobb szélén lévő területet – itt rengeteg páncéltörő ágyú, nehézüteg és gyalogos lebzsel. Az esetelegesen épen maradt ágyúkat foglaljuk el, és vigyük a jobbról bejövő út kereszteződéséhez, és ássunk be pár gyalogost is. Miért? Mert amint elfoglaljuk a célpontként megjelölt falut, az oroszok innen nagy erejű páncélostámadást indítanak lefelé – a felkészülésre mindössze 3 percet kapunk, de így előre tudtunk dolgozni. A biztonság kedvéért némi XP reményében hozzuk ide tankjainkat is, és lőjük be nehéztüzérséggel a terepet. Ha a támadást visszavertük – nem lesz nehéz – akkor a küldetésnek vége!
Kharkov 1943 1.
A lehetőségek közül vitathatatlanul a Ferdinánd önjáró páncéltörő ágyú a legjobb, feltétlenül szerezzük meg!
Kharkov 1943 2.
A történelmi küldetés előtt csináljuk meg párszor azt a random küldetést, amelyik a Tigrist adja – ha már van Ferdinándunk ez nem túlságosan nehéz, és ahogy gyűlnek a Tigrisek, egyre könnyebb lesz a menet (egyedül az orosz csatarepülőgépek miatt kell aggódnunk), és a nagymacskák nagy segítséget jelentenek majd a végső küldetésben is. Itt elsőként az oroszok támadását kell megállítanunk. Rögtön kezdéskor húzzuk el az ágyúinkat középről, ugyanis ide fog becsapódni két katyusa rakétaterhe – esetleg megpróbálhatjuk ezeket a csúnya járgányokat megelőző csapással kiiktatni, ugyanis a déli folyó túlpartján vannak, amit saját tüzérségünkkel elérhetünk (ezt érdemes utólag is megtenni, hogy ne lövöldözhessenek folyamatosan). A híd innenső hídfőjét pakoljuk meg harckocsik elleni aknákkal, és durván egy képernyőnyivel feljebb építsünk ki védelmi vonalat az esetlegesen átjutók fogadására. A főcsapás nyugat felől jön, itt viszont mindenhol dombokat találunk – ezekre vigyük fel a Tigriseket, akik vidáman elbánnak az innen érkező tankok tömegével. Egészen bal oldalon, a térkép szélén található magaslatra is rakjunk egy tankot – itt csak gyalogosok jönnek, úgyhogy egy géppuskával felszerelt járgányt telepítsünk ide (elég a csatlós csapatoktól egy PZ III-as is, néhány bakával körbevéve). 4 perccel kezdés után megindul a rövid orosz roham – de a magaslatok miatt ezt tényleg nem nehéz visszaverni. Ezután rajtunk a sor – támadjuk meg a kijelölt célpontokat. Tigriseinkkel minden további nélkül végigtarolhatjuk a pályát, szinte semmi sem tud ellenállni nekik – meglepő, hogy a szovjet nehéz tankoknak se híre – se hamva. A győzelemhez a térkép déli részén lévő vasútállomásra 3 teherautót vagy szállító járművet kell eljuttatnunk, ami nem egy nagy mutatvány.
Watch on the Rhine 1.
Itt nem nehéz rájönni, hogy a Jagdtiger a legjobb választás, és megszerezni sem túl nehéz, mivel csak a ritkán előforduló Pershing harckocsik lehetnek méltó ellenfelek. Esetlegesen elavult tankjainkat egyébként ingyen lecserélhetjük Pantherekre, bár ezeket is érdemes lesz a fejezet közben kicserélni valami erősebbre.
Watch on the Rhine 2.
A végső megpróbáltatás előtt hajtsunk végre annyi bónusz küldetést, amennyivel a lehető legjobbra fel tudjuk fejleszteni tankjainkat – szerezzük be a Tigris II-est és a többi páncélos szörnyet. Szükség lesz ugyanis rájuk, mert az ellenség irdatlan mennyiségű páncélossal, tüzérséggel és bombázóval fog ránk jönni. Ahogy az eligazítás is mondja, odaát van a mennyiség, de nálunk a minőség – és ez igaz is, főleg ha meglátjuk, hogy kaptunk egy Maus-t is, ami még a bombázók támadásait is kibírja. Sajnos egy kis csoport társaságában elszigetelten indul, és egy nagy halom Pershing várja az út mentén, ezért nem annyira jelentős a szerepe, mint a saját veteránjainknak. A lényeg ebben a küldetésben, hogy csak a fontos egységek épségével törődjünk (mesterlövész, szervizkocsik (!!!), utánpótlás szállítók és a saját tapasztalt csapatunk), ne zavarjon, hogy segédcsapataink hullanak, mint a legyek. Ez ellen nem tudunk mit tenni. Erőnket ne forgácsoljuk szét, hanem nehéz tankjainkat összpontosítva támadjunk – így az ellenfél tömegesen támadó páncélosai sem okoznak problémát. Folyamatosan tüzérségi tűz alatt leszünk, ezért mindig mozogjunk, és rendszeresen térjünk vissza javításra – tankjaink sokat kibírnak, a szövetségesek harckocsijainak és ágyúinak csak hátulról van esélye megsemmisíteni őket. Egymás után küzdjük le az ellenséges csapatokat, és törekedjünk a nehézágyúk elpusztítására. Bár az eligazításnál azt olvashatjuk, hogy az amerikaiaké a légi fölény, a mi sugárhajtású gépeink sokkal jobbak, szinte alig tudják lelőni őket. Használjuk a gépeket a tüzérség és a támadó bombázók, valamint csatarepülőgépek leküzdésére. A gép egyébként többnyire passzív, csak ontja ránk ágyúiból az áldást, és néha-néha indít páncélos ellentámadásokat. A kezdeti nagy kavarodás után idővel lecsendesedik a helyzet, és onnantól kezdve már csak türelem kérdése a győzelem.
USSR Campaign
The winter war in Finland 1.
A gyakorló küldetésen kívül csak egy pályát kell megcsinálni ebben a fejezetben. Ahhoz képest, hogy ez az első küldetés, elég nehéz – szerencsére kapunk két KV tank prototípust, amik nélkül szerintem nem is lehetne megoldani a pályát. Az ellenség ugyanis betonbunkerekből figyel, amelyek 2 lövésből nyírják ki a normál könnyű tankjainkat (ne is próbáljunk meg támadni velük), a gyalogságot pedig pillanatok alatt lemészárolják. Mindehhez természetesen még tüzérség is párosul, akik a mi ágyúinkat teszik tönkre, ha használni próbáljuk őket. Így hát nincs ás teendőnk, mint a prototípusokat használva romboljunk szét két bunkert (ne menjünk közel hozzájuk!!!), bombázónkkal semmisítsük meg a tüzérséget – ezután már saját ágyúink is dolgozhatnak. Végül menjünk át a térkép túloldalára, ott lőjük ki a 2 tankot és bunkert. Ezzel kész is vagyunk.
Operation Barbarossa 1.
Hogy legyen egy egészséges tankunk – a rendelkezésre álló könnyű tankok a vicc kategóriába rakhatóak – , javaslom a T-34 M 39-est adó küldetést végrehajtani.
Operation Barbarossa 2.
Mielőtt a fő küldetésre megyünk upgradeljük az össze páncélosunkat T-34-re, jó szolgálatot tesznek a harcban, ugyanis az ezen a pályán támadó német tankokat könnyedén aprítják fel. A küldetés első felében védekeznünk kel – nagy német páncélos és gyalogsági csapat érkezik fentről, az út mentén. Húzzuk előre a nagyobb páncéltörő ágyúkat, és ássuk be a tankjainkat is – alakítsunk egyetlen, de erős védelmi vonalat. Az ellenség csak ebből az irányból támad. Ha vannak T-34-eseink, akkor az egyetlen problémát itt a tüzérség fogja okozni, ugyanis szórják az áldást rendesen. Mivel ez ellen tenni nem tudunk – erős a német légvédelem – tűrjük el egészen addig, míg a támadást vissza nem vertük. Ekkor induljunk meg a nehézágyúk felé, lehetőleg a mesterlövész vezetésével (ha még nem halt meg), mert elég sok német páncéltörő ágyú van a környéken. Innentől kezdve a gép már nem mocorog, így nyugodtan megtisztíthatjuk a terepet. A győzelemhez el kell foglalni a nyugaton lévő városka közepén található templomot – ha netán harc közben megsemmisült, javítsuk meg. Csak így lehet befejezni a küldetést.
Operation Typhoon 1.
Az opcionális küldetések közül a BM-13-as rakétavető éri a legtöbbet, de még ez sem olyan nagy dolog, így beszerzése fakultatív.
Operation Typhoon 2.
A történelmi küldetés előtt szerezzünk be 1-2 KV-1-est, a tüzérséggel ne foglalkozzunk, mivel az nem vesz részt a harcban. A küldetés első fele nem nehéz, jussunk el az állomásig, a térkép tetejére. Érdemes csak a lent erőkkel operálni, a fentiekkel sokat nem tudunk elérni – úgyhogy akár le is hozhatjuk a szervizkocsikat. Lentről nyomuljunk felfelé, a hídon keresztül. A legnagyobb problémát az ellenséges tüzérség jelent, amíg el nem hallgattatjuk őket. Az odavezető úton az épületek többségében ellenséges katonák bujkálnak, az ostrom előtt szórjuk meg a településeket katyusákkal. Az állomásra érve semmisítsük meg az ágyúkat, de ne tisztítsuk meg teljesen a terepet – ugyanis amit ez teszzük, elég erős német ellentámadás indul. Ezt megelőzendő, telepítsünk aknamezőt az állomástól a folyó felé vezető síneket és az utat is keresztezve, körülbelül a folyó és a falu közt félúton, ahol az utánpótlásraktár is van. Innen jönnek ugyanis a németek, sok tankkal, és némi gyalogsággal. A falu határában ássuk be magunkat. Ugyanígy telepítsünk aknazárat és tegyünk le 1-2 tankot az állomás mellett, a térkép széléről lefelé induló útnál is – innen csak 1-2 tank jön, ám ezek előbb, mint hogy az állomást lepucolnánk, számítsunk rájuk. Amint elkészültünk, tisztítsuk meg az állomást és környékét, majd amikor jön a támadást, élvezzük az aknamező áldásait, majd lőjük szét a mozgásképtelen járgányokat és a gyalogságot. Ezzel vége is a küldetésnek.
The Battle of Stalingrad 1.
Egyértelműen a SU122-es a legjobb választás – ám ehhez jár a legnehezebb küldetés is.
The Battle of Stalingrad 2.
Upgradeljük tankjainkat a lehető legjobbra, hogy minél erősebb csapattal kezdjük a fő küldetést. Elsőként a várost kell megvédenünk, ami – bár első látásra bonyolult – nem túl nehéz feladat. Lőjük be a tüzérséget a szögesdrótok elé (térkép jobb szélén jön a támadás), és küldjük be tankjainkat a romok közé, az ott lévő ágyúk mögé. Ez bizonyosan elegendő a támadás elhárításához. Ha látjuk az ellenséges ágyúk pozícióját, akkor pörköljünk oda a sajátjainkkal. Harcközben nagyon nem kell beleszólnunk az események menetébe, a németek hamar elvéreznek, csak annyit kell megakadályoznunk, hogy bárki is eljusson a térképen jelölt pontig. Ezután mi támadunk – mesterlövészünk (a térkép bal oldalán keressük meg) vezetésével irány az állomás. Itt is ugyanazt tegyük, mint az előző fejezet fő küldetésénél – ezúttal a német ellentámadás balról érkezik, durván a térkép sarkából induló, vízszintesen futó út mentén. Kis szerencsével ezt akár csak saját tankjainkkal is el tudjuk hárítani, de a biztonság kedvéért hozzunk erősítést. A térkép jobb szélén álló csapatunkat nem kell piszkálni, áttörni velük az állomás felé nehéz, nem kell erőltetni a dolgot.
The Battle of Kursk 1.
A SU-152 és a SU-85 is kellemes bónusz, mindenképpen vállaljuk be valamelyiket, lehetőség szerint inkább az előbbit. Azért annyit el kell mondani, hogy bár tűzerejük jelentős, kevés lőszert hordanak magukkal (a 152-es mindössze 20 darabot), és a géppuska hiánya miatt a gyalogság ellen nem igazán hatásosak, valamint a fixen beépített löveg miatt beásva csak a közvetlenül velük szemben lévő célpontokra tudnak tüzelni. Ezért ne cseréljük le összes KV1-esünket ilyenre.
The Battle of Kursk 2.
Akárcsak előbb, itt is a két rohamlöveget favorizáljuk, és nyomjunk le annyi küldetést, amennyit csak tudunk. A fő küldetésben rengeteg páncélos jön, és mivel sok gyalogosunk meg ágyúnk van, főként páncéltörőket kell hozni – így ha minden tankunkat SU-ra cseréljük az se baj – a gyalogsággal ellesznek a kapott egységek is. 5, egyre erősebb támadást kell visszavernünk – ez ugyan soknak tűnik, de nem túlságosan nehéz, mivel alapból jól kiépített lövészárokrendszerrel, és rengeteg ágyúval kezdünk. Induláskor egyetlen teendőnk van – a saját SU rohamlövegeinket helyezzük el a frontvonalon, lehetőleg a magaslatokon, és rakjunk melléjük lőszerszállítókat, hogy folyamatosan el legyenek látva. Telepítsük nehéztüzérségünket is, és amint meglátjuk az ellenséges ágyúkat, szórjuk meg őket rendesen. Ezután élvezzük a látványt, amint a német támadások sorra elakadnak a védelmi vonalainkon, és a Tigrisek és Párducok egymás után robbannak fel. Ha túl sokáig szünet van, és nem történik semmi, óvatosan kémleljük ki az előttünk lévő terepet – elképzelhető, hogy egy-két páncélos az aknamezőkön ragadt, és amíg nem semmisítjük meg, nem jön a következő hullám. Az 5. támadás után egy ellentámadást kell levezetnünk. A kijelölt helyen jópár német tank és löveg vár minket – a legkönnyebben úgy intézhetjük el őket, ha SU lövegeink tüzét egy rejtőző mesterlövész irányítja.
Western Ukraine 1.
Ebben a fejezetben a KV-1S és a SU-152 már alapból is elérhetővé válik, így tankcsapatunkat frissítsük fel velük – legalább 2-3 KV legyen a csapatban, hogy a gyalogság ellen is legyen effektív fegyverünk. A random küldetések közül nem nehéz eldönteni melyik a legjobb – irány a KV-85.
Western Ukraine 2.
A fő küldetés nem különösen nehéz – az egyetlen problémát a nagy mennyiségű német Tigris és Párduc jelenti, plusz a tüzérség is okozhat gondot. Induláskor délen 2 helyen rövid támadást kell elhárítanunk, itt az ágyúknak segítsünk be egy kicsit tankjainkkal. Tüzérségünket vigyük északra, a hídhoz – itt ugyanis van egy utánpótlás raktár, érdemes ide letelepedni. Miután a támadás kifulladt, északról, a tankokkal indítsunk egy összpontosított támadást a bal oldali célpont felé – nem biztos, hogy sikerül velük elérni a célt, de jó nagy kárt tudnak okozni. Ezután már csak türelem kérdése a győzelem – a németek beásva várják, hogy megtámadjuk őket. Figyeljünk a magaslatokra, ott mindig páncéltörők vagy tankok vannak. Használjuk a katyusákat – de mindig mozogjunk velük, ugyanis amint tüzelnek, az ellenség őket próbálja ágyúval megsorozni – lövés után mindig menjünk odébb.
Romanian offensive 1.
Végre egy igazi nehéztank – nyomás az IS2-ért.
Romanian offensive 2.
Mielőtt belekezdenénk a fő küldetésbe, ágyúinkat ideiglenesen cseréljük le katyusákra – ugyanis az ellenség nagy mennyiségű mobil üteggel rendelkezik, amelyek pillanatok alatt megszórják ágyúinkat, ha használjuk őket, és nem könnyű elkapni a grabancukat, mert folyamatosan változtatják a helyüket. Ezért nekünk is mozgó tüzérséggel kell operálni – az ISU rohamlövegek nagyon jók erre a célra, és a katyusákat is jól lehet ilyen módon használni. A legfontosabb, hogy jegyezzük meg: ahonnan lövünk, oda előbb-utóbb be fog csapódni pár lövedék. Ezért mindig mozogjunk előre a senki földjére, sorozzuk meg az ellent, majd vonuljunk vissza. Nagyon fontos az is, ne engedjük az ellenséges repülőgépeknek, hogy a mi oldalunkon kószáljanak – szedjük le őket bármi áron. A küldetés egyébként elég hosszadalmas, mert egy jól beásott ellenséget kell kifüstölnünk, ami szemből elég nehéz. Ezért a térkép szélein próbáljunk meg beszivárogni hátra, és onnan visszafordulva jóval könnyebben le lehet győzni a védelmi vonalakat. A gép egyébként nem nagyon támad – nálam csak egyszer küldött előre a küldetés közepe/vége felé 5-6 páncélost a déli részen valamilyen okból (nem is ott piszkáltam, hanem északon, szóval nem teljesen világos, miért ott jött). Használjuk a mesterlövészeket előretolt felderítőként, ők sokat segítenek.
The Battle of Berlin 1.
Az utolsó fejezet elején megszerezhetjük a legerősebb orosz tankot, az IS-3-ast, ami a valóságban itt még nem állt rendelkezésre. Nem baj, nekünk legyen 🙂 !
The Battle of Berlin 2.
Berlin ostroma előtt összes tankunkat fejlesszük IS-3-ra és ISU-152-re (fele-fele arányban), majd cseréljük le valamennyi ágyúnkat katyusákra – akárcsak az előző történelmi küldetésben, az ellenség itt is automatikusan megsorozza az ütegeket, ha használjuk őket – ezért minden lövés után el kell mozdulni, mert oda hamarosan hullani fog az áldás. Bár igen komoly mennyiségű csapatot kapunk, még ezek sem elegendőek a német vonalak szemből történő áttörésére – inkább építsünk ki egy komoly védelmi vonalat, mert rendszeresen páncélostámadás fog érni minket. A lövészárokban lévő német gyalogság panzershreckjei még az IS-3ast is szétszedik (2-3 lövésből !!!), a betonbunkereket szemből megtámadni bármely tanknak öngyilkosság – valami gyorstüzelő páncéltörő bujkál a legtöbbjében. Ja, és ne feledjük el, hogy a legtöbb helyen van magaslat is – ott pedig Tigrisek és Párducok figyelnek. Én a térkép bal szélén nyomultam előre, ott egy jó darabig csak aknamezővel találkozunk, meg némi gyalogsággal. Innen már hátba tudjuk kapni az első védelmi vonalat. A bunkereket a mobil tüzérségként használt ISU152-es rajjal intézzük el, távolról, az IS-ek pedig tudnak foglalkozni a gyalogosokkal. Minden mozgás előtt használjuk mesterlövészünket, felderítésre. Számítsunk rendszeres német páncélos ellentámadásra. Miután sikerült átrágnunk magunkat a 2 német védelmi vonalon, a városokban már nem lesz túl sok ellenfél – számukat katyusákkal nagyszerűen lehet csökkenteni. Amint eljutunk a térkép északi részére, és kitakarítjuk a célpontok környékét, a győzelem a miénk. Ezzel a Blitzkrieget végig is játszottuk.
