Nosztalgiázni jó dolog, mivel ilyenkor újra átélhetjük azokat a múltban történt csodálatos dolgokat, melyek mára már csak kellemes emlékeket ébresztenek bennünk. Például amikor én kisgyermekkoromban beleültem egy méhecskébe, amikor majdnem elütött a villamos vagy mikor közölte a lány, hogy nincs rám szüksége. Így van ez a számítógépes játékok terén is, bár sok júdás PC-s mostanra már fújolja és köpködi egykor szeretett Amigáját, ki bevezette őt a digitális paradicsomba.
Emlékszem, én még chicken (a letűnt rezsimben a hájfejek még „lamer“-ként hívták ezt az osztályt és megkülönböztető jelként sárga joystickot kellett hordaniuk) amigás koromban szinte kizárólag a ticsung-ticsung és ugra-bugra típusú játékok híve voltam, de gondolom ez nem meglepő, hiszen jómagam is a Vidám Parki Phoneix-en és társain nőttem fel. (És költöttem el n×5 Ft-ot.) Igaz, hozzá kell tenni, hogy bizony Amigán a kezdetekben, amikor még csak ún. krékerektől lehetett új stuffhoz jutni, bizony jobbára csak ilyen gamék léteztek. Valljuk azonban be, ezek a játékok akkoriban vágyaink netovábbját képezték, és még az egyre pusztítóbb Lamer Exterminator járvány sem tudott minket meghátrálásra késztetni e játékok beszerzésében.
Azonban most már eltelt egy pár év, és a minőségi követelmények bizony eléggé megváltoztak. Sajna ezt a cégek nem minden esetben veszik figyelembe, például ennél a proggynál sem.
Az intro igen mellbevágó(an ronda), de szerencsére opcionálisan átugorhatjuk az egészet. Azért röviden elmondom azok kedvéért, kik nem éreztek elég lélekjelenlétet a megtekintésére. Szóval utazgatunk az űrben, igen csak ronda űrhajónkban, ahol mindenféle fények villognak össze-vissza. (A zene azért tűrhető.) Hopp! Ebben a pillanatban üzenet érkezik a konzolunkra a bázisról, miszerint a 7. szektorban a folyosón öt őr és két cyber drone fexik megpusztulva. Az őrült doktor megszökött a bolygóról, a neve Ragnova (itt a dokit láthatjuk profilból), és igen magas az intelligencia-szintje. Minden áron meg kell állítani (leszázalékolt áron)! Az utolsó információk szerint a Borobodur nevű bolygóra menekült, ahol egy szerkezeten dolgozik, amivel sötétségbe borítja a bolygókat (Windows ‘99?).
Ezután kívülnézetben láthatjuk amint űrhajónk száguld Borobodur légköre felé (ez már jobb), és végezetül egy futó sziluett jelenik meg parallax háttér előtt (ez a legjobb).
Maga a játék névbekéréssel indul, ami nélkülözhetetlenül fontos a game over képhez, ahol is egy sírkövön láthatjuk viszont a nevünket.
Első világ a Green World. Megszemlélhetjük kék páncélba bújtatott daliás alakunkat, aztán kezdődik az action! Máris feltűnik a lézerflintás (inkább injekció-belövő pisztolyos) hős, a félelmetes szörnyekkel teli idegen világban. Induljunk el és meglepődünk, mert igaz, hogy a színvonal vicinális, de a játszhatóságot ez egyáltalán nem befolyásolja! Akinek lelki szemei előtt egy csak arcade játék képe jelenik meg, azoknak szemüveg gyanánt elmondanám, hogy itt bizony vannak még kapcsolók, liftek, kerekek és még ki tudja, hogy micsoda szerkezetek logikai feladat célzatából. Ezeket általában a joy lefele húzásával tudjuk aktiválni. Persze ellenfél is akad bőven kukac, alien-fej, víz, tüske és bogár képében. A folyamatos tüzeléssel vigyázzunk, mert KGST gyártmányú fegyverünk egy idő után felhevül, amitől kitágul a csuttantyú oldalsó ficeréje és nem tudja működésbe hozni a dobbantyú bal felső lengettyűjét.
Szó, ami szó, az introt egy meglepően kellemes játék követi, ami képes lehet arra, hogy lekösse agyunk non-vegetatív szinaptikus idegpályáit fél-egy óra erejéig. A grafika sajna nem a legcsillogó-villogóbb, de azért nem ront semmit azon az élvezeten, amiben részesülhetünk e program által.
Jon
Jon
