A platformjátékok egyidősek az emberiséggel. Na jó, nem, de a számítógépes, illetőleg elektronikus szórakoztatási formával mindenképpen. Bizonyára mindenki kapásból öt különböző alapvetését helyből fel tudná sorolni a stílusnak – most itt egy újabb pályázó, aki a hatodik szeretne lenni…
…az, hogy erre milyen esélyekkel pályázik talán kiderül az értékelőből, úgyhogy most inkább nézzük meg, hogy miből is lesz a cserebogár. Szóval, mint a progi címe is mutatja, egy bátor legénykét fogunk pártfogásba venni, végzetét beteljesíteni. Az egész úgy kezdődött, hogy Brave (merthogy ez a becsületes neve) barátosnéja, Meadow Flower (Mezei Virág) külön utakra téved, és teljes véletlenségből egy böhöm nagy medvébe sikerül belekötnie – a feladat adja magát, természetesen a mi dolgunk lesz kimenekíteni a hölgyet. Mivel a kezelést a játék során folyamatosan tanuljuk, illetőleg tanítja meg a program, talán menjünk is végig a feladatokon. Vagy legalábbis egy részükön. Szóval a nagy barna szőrcsomó ott tornyosul drága Virágunk fölött, így kénytelenek vagyunk gyorsan cselekedni, ha nem akarunk medvetápot csinálni szegényből: kapjunk fel egy követ a körrel, majd a négyzettel hajigáljuk nagyra nőtt barátunkhoz. Párszor ezt játsszuk el, mire végre kapcsol az öreg, hogy valami nem stimmel, hátrafordul, ergo mi válunk az elsődleges célponttá – ám jó hír, hogy Flower viszont kiszabadult! Nosza, kössük jó szorosra a nyúlcipőt, majd mutassuk be gyakorlati alkalmazását is: futás az út mentén! Vigyázzunk a szúrós növényekre, ezeket az X-szel ugorhatjuk át, valamint ha a levegőben még egyszer megnyomjuk ezt a gombot, dupla akkorát pattanhatunk. Miután levetettük magunkat a mélybe, Grey Bear (nem, nem a főszerkesztő ) fogad minket, aki igen helyeslően cirógatja meg buksinkat, miszerint nagyon jól tettük, hogy segítséget nyújtottunk bajban levő barátunknak – ám ez még csak a kezdet: sorsunk beteljesítése még előttünk áll (meglehetősen nagy szavak egy gyerekeknek készült játékhoz képest…). Lényeg: ahhoz, hogy igazi harcossá válhassunk különböző faragott cuccokat (Carving) kell összegyűjtenünk, melyek majd remek tápokat fognak szavatolni kicsiny indiánunknak. Továbbá az öreg ránk ruház egy kődarabot, melynek esztétikai értéke vetekszik egy háromhetes zoknival, ám hasznosságához semmi kétség nem fér: a jelenkori mobiltelefont tisztelhetjük benne. A Selecttel tudjuk aktiválni és kezdhetünk kommunikálni szeretteinkkel, akik majd hasznos tanácsaikkal igyekeznek megkönnyíteni életünket. Menjünk oda kisbarátnőnkhöz, majd a körrel szólítsuk is le, mire közli, hogy szintén ezzel a gombbal bizonyos facsemetéket tövestől ki tudunk tépni a talajból, majd fegyverként használni. Ez jó hír, tegyünk is így, majd a mezőn futkározva verjünk szét minden bokrot: előbb-utóbb egy Dreamcatcherbe ütközünk (ez az életünket tölti fel), majd egy fekete kőre is figyelmesek lehetünk – markoljuk fel mindkettőt, majd vegyük utunkat a közeli barlang felé. A közepén levő kovakővel gyújtsuk be a tüzet (nyomkodjuk a négyzetet, majd ha a vonal fölé emelkedett a csík, nyomjunk háromszöget), mire a körrel elolvashatjuk a falon levő szöveget: feladatunk ezen barlangok felkutatása és tudásuk magunkba szívása lesz. A progi közli, hogy az L2-vel kapcsolhatjuk ki-be a térképet, melyen most már jelölve is van a következő célpont: egy nagy rongyszőnyeg, ami alatt nem lehet csak úgy átbújni ám, neeem! A tűznél gyújtsuk be botunkat, majd azzal égessük le a posztót! Szabad az út a további kihívások felé, nosza vessük bele magunkat! Nemsokára gusztustalan varjakkal hoz össze a sors, ám botunkkal jobb belátásra bírhatjuk őket, hogy ők tulajdonképpen nem is akarnak minket szekálni – látványos fényeffektek közepette hullanak összetevőikre. Egy újabb barlangba érünk, ahol szintén olvassuk el a feliratokat, minek hatására megkapjuk a „Sámánlátást”, miszerint képesek vagyunk a fénylő állatkákat érzékelni, ami ugyan számomra nem derült ki, hogy mire is jó, de ártani bizonyára nem fog. Szóval, ha megvagyunk beszéljünk Flowerrel, majd haladjunk a kék pont irányába: ismét egy csúnya varjúhordára bukkanunk, akiket térítsünk észhez hűséges botunkkal (ha esetleg elvesztenénk, sok helyen találhatunk ilyet!), így egy újabb faragványhoz jutunk – ez lesz a Mimicri, mellyel állatok hangját utánozhatjuk majd. Erre nemsokára szükségünk is lesz – már amennyiben továbbhaladunk. A sziklaszirten jó néhány tollas förmedvény tanyázik, ennyit sajna nem leszünk képesek lenyomni, trükkhöz kell hát folyamodnunk! Fussunk ki közéjük a szirtre, majd vissza az oltalmat adó szikla mögé, nyomjunk L1-et, mire belső nézetre váltunk. Mérjük be a felső ágon tanyázó varjat (az Optionsban érdemes kikapcsolni a vertikális inverz kamerát), ha kell, nagyítsunk rá a jobb analóg karral, majd mikor a bal alsó sarokban megjelenik a „Mimicri” felirat, nyomjunk kört – Brave utánozza a rusnyaságok hangját, jól elcsalogatva őket eredeti posztjukról. Mikor szabad a terep, soroljunk ki ismét a szirtre, majd várjunk, míg nagydarab tollas barátunk feltűnik – mikor ez megtörtént, mérjük be őt is, majd alkalmazzuk a fent leírt metódust, mire egy szép kis tollhoz jutunk – mert hát ugye nincsen indián toll nélkül. Ha birtokba vettük, az életerőnket jelző csík mellett megjelenik a sziluettje, ez pedig a következőért jó: ha valami nagyobb hirigbe keverednénk, egyszerűen csak nyomjunk R2-t, ezzel megturbózzuk emberünk tulajdonságait – még ha csak átmenetileg is. Miután elmúlt ezen áldásos hatás, nekiláthatunk feltölteni a toll „energiáját”, mégpedig a kis „Spirit Energy”-k gyűjtögetésével. Ezeket legyőzött ellenfeleitől és a szétkaszabolt növényektől automatikusan magához szólítja Bátor – aktuális állapotát az életünk mellett elhelyezkedő negyed kör mutatja. Most, hogy ezt is megszereztük, tekerjünk vissza a kiindulási pontra, ahol diskuráljunk el barátnőnkkel: elmondja, hogy akár halakra is vadászhatunk, már ha kedvünk tartja. Gyakorlati haszna nincs, kivéve a mostani esetet: el kell kapnunk az arany színben pompázó pikkelyest. Tépjünk ki egy gallyat, majd vessük magunkat a vízbe: a körrel támadóállásba helyezkedhetünk. Várjuk meg, míg közelebb úszik a kiszemelt áldozat (ha nem mozdulunk, hamarosan bekövetkezik eme örömteli esemény), majd egy erélyes mozdulattal, valamint a négyzet közbenjárásával vágjuk bele husángunkat – egy újabb faragott mütyür, minek hatására már akár víz alá is merülhetünk! Ússzunk is a fatörzsek irányába (ezt simán a bal analóg karral tehetjük meg, ám ha turbózni akarunk a sebességen, nyomkodjuk az X-et), majd a körrel merüljünk le, és jöjjünk fel a másik oldalukon! Másszunk ki a vízből, mire egy érdekes feladathoz érkezünk: nyomokat fogunk olvasni, elvégre egy tisztességes indiánnak ezt is illik legalább alapfokon űznie. Tehát, ha látunk egy tappancsot a földön, menjünk oda, majd nyomjuk a kört hosszan, mire indiánunk vélhetőleg felfedezi a következő nyomot – sorban haladva eljuthatunk a kívánt célig. Ott érdemes kutakodni, ahol erős szívverést hallunk, a Dual Shock pedig erőteljesen rezeg kezünkben – ha követjük a nyomokat, általában hasznos kiegészítőkhöz, extrákhoz juthatunk. Szóval, épp megpillantunk egy aranyos kis mókust (feltehetőleg épp azt, amelyiket a bevezetőben láthattunk), akit vegyünk is üldözőbe: kis idő után megállapodik egy fa tetején – le kellene csalogatni valahogy. Ha jól körülnézünk, láthatunk egy varjat a távolban – zoomoljunk rá, majd nyomjunk neki Mimicrit, mire az lekergeti szőrös barátunkat a fáról, egyenesen a mi karjainkba – immáron miénk egy újabb faragott bizgentyű, melynek segítségével képesek vagyunk már fákra is felmászni. Próbáljuk is ki az előttünk levőn, majd jussunk le a völgybe. Ha most megnézzük a térképünket, ismét láthatunk egy kék pöttyöt, ahova el kellene jutnunk. Vegyük használatba ehhez a nem messze levő fa törzsét, majd egy ismerős úton találhatjuk magunkat: erre menekültünk barna barátunk elől. Igen, mindenki jól gondolja, revansot fogunk venni a szőrös csúfságon. Ha felkészültünk az összecsapásra, vonuljunk oda a barlangjához. A medvét csak tüzes bottal lehet sebezni, szerencsére a közelben ég egy fáklya, itt bármikor begyújthatjuk, ha esetleg kialudna. Igazából nem nagy mutatvány legyőzni, ha suhint a mancsával, ugorjunk el előle, ha egyhelyben toporzékol kerüljünk mögé, majd húzzunk rá egyet a hátára – de ne többet, mert akkor mi is megjárjuk! Pár csapás után jobbnak látja, ha olajra lép, mi pedig diadalittas mosollyal folytathatjuk kalandjainkat, melyekhez sok szerencsét kívánok, mert az alapokat már elsajátítottátok!
Lássunk némi értékelést: a bevezetőben emlegetett hatodik helyre véleményem szerint esélye sincs bekerülni az anyagnak. Nem mintha olyan rossz lenne, csak van néhány bosszantó hiba, amit egy etalon nem engedhet meg magának: borzasztó kamerakezelés, csúszó dialógusok, áthatási hibák – ez csak néhány, ami így eszembe jut hirtelen. A grafikát akár aranyosnak is nevezhetnénk, ha nem lennének a már említett áthatások, valamint az eltúlzott, már-már karikatúraszerű arcok sem dobnak nagyot a hangulaton – egyszerűen nevetségesen néznek ki az emberek. Játszhatóságra nincs különösebb probléma az anyaggal, Brave fut, ugrik, verekszik – mindezt teljesen használható irányítás mellett teszi, szóval ez rendben van. A hangokról nem lehet különösebben elmondani semmit, mondjuk úgy, nem tűnne fel a hiányuk, amolyan semlegesek. Összességében, aki nagyon unatkozik és platformjáték-őrült, az nyugodtan próbálja ki, hiszen az őszi nagy nevek még messze vannak. Addig talán megteszi.
Tudtad-e:
Az indiánok többségének egyáltalán nincs tériszonya – ezért alkalmazzák őket előszeretettel hatalmas építkezéseknél a magaslati munkák elvégzésére.
Amerika bizonyos államaiban az indiánok nem vásárolhatnak alkoholt, és megbüntetik azt az embert, aki megteszi ezt nekik – ugyanis annyira megárt nekik a nedű, hogy teljesen begőzölnek tőle.
