A Burnout sorozat nem véletlenül nőtte ki magát trilógiává. A készítő fiúk mindig tudtak valamit újítani az előző rész óta, ám a név mögött tovább már nem akarták növelni a számok értékét, inkább egy divatos mozdulattal lecserélték őket a sokat sejtető „Revenge” feliratra. Adta magát hát a helyzet, így gyorsan le is csaptunk az anyagra, és utánanéztünk az újítások garmadájának, amit cikk formájában rögtön prezentálunk is.
Hands-on+guide:
Brümm-brümm-brüüüüümm-wroooooom-crash-bumm-csatt-’nyád. Hoppá, már műsorban vagyunk. Szóval, a fenti kis összegzés felfogható a program legfőbb erényeit demonstráló kis közjátéknak. Hogy miről is van szó? A jó pár száz pacis gépmadarak startvonalról – esetenként repülőrajtból – való elrugaszkodása utáni vidám eseményekről beszélünk, melyek bizonyos időközönként szükségszerűen bekövetkeznek. Igen, az ütközések! Mit ütközések? Csattanások, robbanások, tömegkarambolok, és minden, amit az életben ugye, még ellenségünknek sem kívánnánk. Ám itt? Igen, itt kívánnánk. Mert jó. Mert látványos. Mert magával ragad… És kiborít. De nem lehet abbahagyni! Mármint egy olyan versenyt, amiben ennyit lehet rombolni! A bevezetőben tehát ott tartottunk, hogy a széria jelenleg a negyedik résznél tart, melyben minden eddiginél hatalmasabb pusztításra leszünk majd képesek – mégpedig egy szál autóval. Akik ismerik az előző darabokat, azoknak nem kell bemutatni, miről van szó, ám akik Burnout szinten szűznek számítanak – kérem, fáradjanak velem.
Még itt az elején szeretném a padlóhoz szögezni a következő tényt: a teszt egy preview verzió alapján készült, az esetleges változásokról, melyek a végleges verzióban netalán helyet kapnak, előre közölhetem: nem én tehetek! Azonban tekintve, hogy egy-két héten belül megjelenik a kész játék, nem hiszem, hogy lényegi eltérések lennének majd benne. No, hogy ezt így ki is tárgyaltuk, csapjunk virtuális hátasaink közé! Az egyes újításokról majd a megfelelő helyen teszünk említést, ezzel is késztetve a tisztelt olvasóközönséget, hogy ugyan fussa már végig az irományt – már ha tisztában akar lenni ezekkel.
Menük, állítgatások, bizgentyűk…
Haladjunk lentről felfelé: Driver details. Ez egy remek dolog, ugyanis nem csak statisztikáinkat szemrevételezhetjük behatóan – melyben azt is láthatjuk, hogy a 226 versenyből eddig mennyit abszolváltunk sikeresen, de akár arra is fényt deríthetünk, hogy ebből mennyit sikerált aranyra vinnünk -, de rekordjaink is másodpercre pontosan számon vannak tartva, méghozzá pályákra lebontva. Leghosszabb csúszásunk, mennyi volt a max. idő, amit a levegőben töltöttünk, mennyi ideig sikerült egyhuzamban életben maradnunk – ezek csak a lényegesebbek, amivel lehet vakítani a haverok előtt. A Trax-ban megtekinthetjük mindazon zenészek/zenekarok összességét, kik nem voltak restek tehetségük egy parányi szikráját belefeccölni a programba, valamint, ha valakinek nem nyernék el tetszését az egyes darabok – nos akkor azokat egyenként ki is kapcsolhatja. Van még egy Settings-ünk is, melyben bekalibrálhatjuk a zenék/hangok arányát, a kamerákat, valamint még pár apró dolgot. Kedves húzás a fejlesztőktől az Extras pont, melyben kipróbálhatjuk magunkat a legújabb NFL játékban, de akár megnézhetjük az SSX nevű snowboardos program trailerét is – ezen kívül még van itt egy-két megnyitható videó, melyeket természetesen majd akkor kapunk meg, ha a bajnokságban mindenkinek jól ráléptünk az arcára. Második menüpont az Online élvezetek, mely értelemszerűleg csak akkor hajlandó elindulni, ha aktív netkapcsolattal rendelkezünk. Split Screen: a társas mókák műhelye. A játékban található módokban mérhetjük össze tudásunkat barátainkkal – akiket a meccs után jó eséllyel el is vesztünk, de annyi baj legyen. És végre: World Tour! Ez az a hely, ahol meg kell mutatnunk ki a legény a gáton! Vágjunk is bele nagy erőkkel!
World Tour
Kapunk egy szép nagy térképet, melyen egész földgolyóbisunk ábrázolva van. Ezt tíz részre osztották, majd minden részbe belepakoltak két különböző helyszínt, valamint egy speciális „preview” pályát. Hogy ne legyen elég a jóból, minden helyszínt még tíz felé osztottak: ezek felelnek meg az egyes versenyeknek. Kezdetben három verseny közül választhatunk csak, ám, ahogy haladunk előre, folyamatosan megnyílik a többi is. Mint már említettük, összesen tíz darabot számolhatunk meg egy lokációnál, plusz a „Takedown Bookot”. Ebben található három darab – egyelőre üres – fénykép. Rájuk lépve láthatunk egy kiírást, így a feladat szinte adja magát: a megjelölt helyen kell egy ellenfelünket kiütni, cserébe mindenféle csudajó dologgal jutalmaznak meg minket. Minden típusú versenyben legalább harmadikaknak kell lennünk (ez alól csak a Crash kivétel, lásd később), így eredményünktől függően egy bronz, ezüst, esetleg arany medállal honorálják közreműködésünket. Azt, hogy az adott helyszínen milyen kihívásra számíthatunk, a rajta levő ikon ábrázolja, leírásukat szintén később nézzük meg. A menetek után láthatjuk az értékelésünket, melyen jó nagy betűkkel odaírják, hogy milyen érmet sikerült kaszálnunk, valamint a baloldalon található „Revenge” mutatót kell még jobban szemügyre vennünk. A cél az, hogy a csík, ami lentről indul, elérje a felső határt – így egyel magasabb osztályba juttatva minket, valamint egy újabb részt fog megnyitni a világtérképen, ergo továbbhaladhatunk a többi kihívás felé. „Revenge” mérőnket pedig úgy tudjuk leghatékonyabban pumpálni, ha állandóan aranyakat szerzünk, illetőleg minél erőszakosabb vezetési stílusban nyomulunk. Ennek legjobb módja, ha tisztában vagyunk a ránk váró feladatokkal, így most ezek ismertetése következik. Összesen hat fajta versenytípus van, melyekben helyt kell állnunk.
Race:
Miután kiválasztottuk kedvenc – rendelkezésre álló – verdánkat, bekonfiguráltuk a színét, már kezdődhet is az öldöklés (valójában persze nem, mert kellemetlenül sokat tölt a program). Repülőrajt, és már neki is lódulunk az egy, kettő, esetenként több körös futamnak. Még mindig hatan küzdünk az első helyért, és itt a küzdelem szó szerint értendő! Régi Burnoutos hagyományokhoz híven itt is rákenhetjük az ellenfeleket a palánkra, esetleg a kanyarban megpöccinthetjük a farukat, vagy csak egyszerűen áttoljuk őket a szemben levő sávba – a lehetőségek tárháza, ha gyilkolásról van szó, mint tudjuk: kimeríthetetlen. Ha megfelelően kiviteleztük az akciót, akkor egy látványos lassított videó jön, melyben ellenfelünk szépséges fényeffektek közepette atomjaira hull, mi pedig röhögünk egy jót a markunkba, és továbbhajtunk. Ha valakit nagyon „elegáns”, illetve brutális módon végeztük ki, azt azonnal megjegyzi, és a legközelebbi találkozásunknál biztosan nem tesszük zsebre, amit kapunk tőle. Vagy amit ő kap tőlünk – újra. Bizony, bizony – immáron különbség van ellenfelek és riválisok között. Aki egyszer megjegyzett magának minket, annak a kocsija felett látható felirata pirosra változik, mi pedig jobban tesszük, ha kerüljük a vele való találkozást – hacsak nem éppen a palánkra akarjuk ismét kergetni. Persze az is megeshet, hogy a nyúl viszi a vadászpuskát: ha minket lök ki durván egy gaz ellen, az szintén riválissá avanzsál, mi pedig vendettáért kiáltunk, és már indulunk is a nyomába! Ezen egyedek levadászása extra pontokat jelent majd. Feltétlenül szólnunk kell még a jelen rész egyik meghatározó, és mint ilyen, rendkívül üdvözlendő innovációjáról: a civil forgalomról. Na jó persze, eddig is volt, de ez most valami más! Ha visszaemlékezünk az előző részekre, bizony jó néhányunknak ugranak keresetlen szavak az ajkaira, mikor a semleges forgalomról beszélünk: mindig be tudtak állni elénk, vagy a legrosszabbkor akartak sávot váltani. Itt kérem ez nincs így! Vagy legalábbis nem teljesen. A készítők egy rendkívül elegáns sportból merítettek ihletet, ez pedig a golf. Igen, a golf. És az autók lesznek a labdák! Tekintve, ha egy semleges járgány előttünk halad – ergo egy irányba megy velünk – akkor annak bátran nekihajthatunk, azt egyszerűen vagy félresöpörjük, vagy kilőjük, akárcsak egy golyóbist. Ez remek lehetőségeket rejt magában, gondolom, nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk miket. Úgy van! Ellenfeleinket életét keseríthetjük meg ilyetén módon, amit a program egyébként külön honorál is! Rengeteg dologra kaphatunk bonuszokat – melyek majd verseny végi értékelésnél ütköznek ki -, akár olyanra, hogy sikeresen megmenekültünk egy nagyobb tömegkarambolból, vagy hogyha meglehetősen közel húzunk el egy másik kocsi mellett. Van egyéb oka is annak, amiért érdemes kaszkadőrködni, ez pedig a turbó! Ezt az R1 gombbal aktiválhatjuk, hatására iszonyatos módon gyorsulni kezdünk, főleg kanyarból kijövetelekkor jöhet jól, de nálam már nem egyszer juttatott az első helyre a verseny utolsó pár méterén is! Nagyjából ennyit kell tudni az alapokról, a különböző csúsztatásokat, manőverező akciókat már nektek kell kitapasztalni, ezek sajnos nem azok a dolgok, amiket le lehet írni: mindenkinek magának kell rájönnie, hogy neki melyik kocsi fekszik a legjobban, és azzal hogyan tud a legjobban nyomulni. Ha jól szerepeltünk az egyes versenyeken, mint az már említettük, újabb megmérettetésekre nevezhetünk, illetőleg remekbeszabott kis járgányokkal is gazdagodik garázsunk, így a következő futamon már akár azokat is választhatjuk.
Crash:
A másik igen kiváló stílus, mely a Burnoutot igazán Burnouttá teszi! Ebben a cél: minél nagyobb tömegbalesetet okozni! Jelentősen megreformálták ezt a részt, hozzáteszem nagyon helyesen, és csak előnyére! Kezdődik mindjárt azzal, hogy immár a Crash menetek is teljes értékű versenynek számítanak, melyeket teljesítve további eseményeket nyithatunk meg. Olyannyira igaz ez, hogy a játék fele ebből a típusból tevődik össze: 108 ilyen pálya vár teljesítésre, köztük olyanokkal akár, mint egy körforgalom, vagy egy parkolóház. Előbbi személyes nagy kedvencem, irtó jó móka volt körbe-körbe rohangálni és mindenkit megadásra késztetni, míg jómagam is totálkárosra törtem a gépet, és végignéztem pusztításom nyomait. Második nagy újítása ennek a résznek már mindjárt az indulásnál jelentkezik: egy körívet láthatunk a képernyő baloldalán. Az X gombbal elindítunk benne egy csíkot, ami fel-alá fog közlekedni egészen addig még kétszer meg nem nyomjuk ugyanezt a gombot. Hogy ennek mi értelme? Másodszorra a zöld mező tetején kell megállítanunk egy pillanatra a csíkot, mikor pedig elkezd süllyedni, akkor a zöld rész alján. Ha pontosan sikerül eltalálni mindkét határt, hatalmas sebességgel lövünk ki, melynek következtében iszonyatos pusztítást vihetünk végbe. Ha rossz helyen állítjuk meg a kis csíkot, akkor a közönség heves röhögése közepette jól megpirítjuk a motort, vagy pedig olyan lassan indulunk el, hogy az életben nem gyorsulunk fel üzemi sebességre. Ez remek újításnak is nevezhető lenne, ám azért sikerült már olyan résszel találkoznom, ahol jól jártam, hogy csak csigalassan indultam el: pont akkor érkeztem egy adott kereszteződéshez, mikor arra járt egy kamion, így kapásból elkönyvelhettem vagy 40.000 dolláros károkozást. Az előző részekben ugyebár úgy volt, hogyha egy kocsi akár csak nekikoccant az általunk gyártott tömegkarambolnak, akkor annak kárértéke azonnal felíródott a „jóságszámlánkra”. Itt ez sem így van! Csak akkor kapjuk meg a teljes összeget, ha a kocsi kigyullad, ezáltal, hogy úgy ne mondjam: taktikáznunk kell. Sőt, ha még azt is hozzáteszem, hogy a szorzókat biztosító felszedhető mütyüröket is elhagyták, akkor már egészen biztos mindenki felhördül: hogy lehet akkor teljesíteni a több millió dolláros határokat? Nos kérem úgy, hogy mindig ki van írva a jobb felső sarokban, hogy az adott pályán hány kocsi közlekedik összesen. Ez azért jó, mert a szorzókat aszerint kapjuk, hogy hány kocsit sikerült belevonni a mi kis össznépi mészárlásunkba! Így már mintegy Rommeli magasságokba emelkedik ez a taktikázási rész. Figyelem: nem muszáj nekünk belerohanni a legelső arra jövő járműbe! Minthogy már fel is tudjuk őket borítani – ha hátulról megyünk nekik, ugyebár – így bátran körbenyargalhatunk egy nagyobb kereszteződésben megállásra késztetve az ott tartózkodókat, majd miután úgy gondoljuk, hogy kiőrjöngtük magunkat, csak azután hajtsunk neki a legdrágább közelben levő járgánynak, ezzel megállásra kényszerítve magunkat. Ezután a bal analóg karral vígan körbeforgathatjuk a kamerát, tovább nézegetve az eseményeket: ha a kép alján levő Crash mérő eléri a száz százalékot – egy bizonyos számú autó összetörésének következtében – lehetőségünk van egy gyönyörű Crashbreak – öndetonáció – kivitelezésére, melyet jó időben elsütve tovább pörgethetjük pontjainkat és szorzóinkat. Az összeget még úgy is szaporíthatjuk, ha megsemmisítjük a „Target Cart”, ez egy speciális járgány, és általában jó későn érkezik csak, ám ha sikerül eliminálni, nagyon jót fog tenni a számlánknak. Szólnunk kell még arról is, hogy a menet elején választhatunk járművet: érdemes jól megfontolni, hogy mivel indulunk csatába, hiszen valamikor az kell, hogy villámgyorsan odaérjünk egy pontra, amihez valami delejesebb gépezet dukál, ám van, hogy csak körbe kell járni egy szakaszt, és mindenkit jól ki kell lökni – ez esetben valami masszívabb jármű ajánlott.
Crash Tour:
Valószínűleg mindenkinek sikerült kitalálnia, hogy az előző játékmóddal valami titokzatos módon összefügghet ez a rész. És igen, ez tényleg így van! Ám itt sokkal nehezebb a dolgunk! Kapunk egy csinos táblázatot, mely 18 részre van felosztva, ez értelemszerűleg 18 Crash pályát tartalmaz, ám ezek nem mindig különbözőek, gyakran azonosak. Ami a lényeg: minden pályán van egy adott – rendszerint igen magas – pontszám, amit el kell érni. Ha egy összegben nem megy, próbálkozhatunk több alkalommal is, ám ekkor már valószínűleg nem fogunk végigérni a táblázaton, lévén a próbálkozásaink száma véges. Még mielőtt lefújnának egy kört, azért van lehetőségünk újra kezdeni, aminek kihasználása erősen javallott, ha nem értük el a várt eredményt. Erről jut eszembe: egyedül ennél a módnál (meg a sima Crash-nél) van megoldva, hogyha újra kezdjük a pályát, akkor ne töltse be azt újra, hanem egyszerűen csak „hátramenetbe kapcsol” a kamera, és már nyomhatjuk is a pálya elejéről.
Road Rage:
Ez egy remek móka! Sima versenypályákon megyünk, ám itt nem a célba érés a fontos: adott idő alatt minél több ellenfelet kell kiütnünk! Ennek megfelelően érdemes gyors kocsit választani, amivel gyorsan utolérhetjük őket, majd egy jól irányzott kormányrántással elkergetni őket az örök benzingőzös sofőrmezőkre.
Eliminator:
Amolyan fogócska, modern módra. A lényege, hogy a bal felső sarokban pörgő idő letelte után az utolsóként loholó játékost kiállítják a versenyből. Ide aztán érdemes a leggyorsabb kocsinkkal jönni, hiszen az ellenfelek meglehetősen nagy előnnyel rendelkeznek, amit záros határidőn belül le kell dolgoznunk. Másrészt azért nem árt egy kicsit gondolkodni: ha beérjük az utolsó előtti autót, nem biztos, hogy nyerő, ha kiütjük, mert akkor mi leszünk az utolsók… Tehát csak előzzük meg szépen, és tűnjünk el a balfenéken (hehe, még rímelt is).
GP:
Nem könnyű eset! Itt több versenyen kell egyhuzamban remekelnünk, ugyanis az előző pályáról hozott teljesítményünk elmentődik, és beleszámít az aktuálisba. Magyarán: általában három pálya van egymás után, és minden egyes szakaszgyőztes kap 6 pontot, míg a többiek érkezési sorrend szerint ettől kevesebbet. Cél: a három szakasz után nekünk legyen a legtöbb pötty a zsebünkben, ekkor egy szép autót is kaszírozunk – az arannyal egyetemben.
Van még egy ráadás rész is mind a tíz földrészen, ezek a már emlegetett „Preview” versenyek. Ezek a következő turnus egy pályáján zajlanak, és egy iszonyatosan bivaly géppel kell végigrepesztenünk rajta. Ez szép és jó, ám adott időn belül kell célbaérkeznünk, és mondhatom, azok az időkorlátok igencsak jól ki vannak számolva, nem olyan könnyű belül kerülni! Fáradozásunk megéri az árát, hiszen ha jók vagyunk, akár a kocsit is hazavihetjük…
Most, hogy bekapcsoltam a gépet, némi megrökönyödéssel vettem tudomásul, hogy a program nemes egyszerűséggel eltűntette a mentett állásaimat egy lefagyás alkalmával, így most rendkívül jó hangulatban üldögélek itt, és azon filozofálok, hogy kit szidjak: a készítők felmenőit, a nem túl fagyásbiztos verziót, vagy egyszerűen csak magamat, amiért ilyenen hajlandó vagyok felhúzni magam. Sebaj, itt a vége fuss el véle, nézzünk még egy értékelést, majd ezennel hivatalosan lezártnak tekintem a Burnout boncolgatását. Ámen.
Értékelés:
Szerény véleményem szerint, ebben a játékban nem fog senki sem csalódni. Ennek nagyon egyszerű okai vannak: gyönyörű grafika, remek hangok és zenék, még nagyobb tempó, intelligens ellenfelek. Azt hiszem, nem hagytam ki semmit. Az már ugye a tesztből is kiderül, hogy jó pár dologban újítottak a fiúk, méghozzá a program előnyére, ám, hogy ennyivel szebbre gyúrják az előző résznél – nos, az már igazán dicsérendő dolog. Az autók kidolgozása rendkívül impresszív, a pályákról már nem is beszélve! Gyönyörűek! Érdemes megnézni mondjuk az Olasz futamok helyszíneit: a nagy oszlopok, szűk utcák, fények mindenütt – egyszerűen szemétgyönyörködtető. A pályák nyomvonalának kialakítása nagyszerű, néha kicsit keskeny ugyan – de hát ettől lesz izgalmas a játék. No meg a száguldástól, és persze a harcoktól. Nehezen hihető a tény, de még az előző résznél is sikerült nagyobb sebességet produkálniuk a fiúknak, egyszerűen lenyűgöző, szinte érzem, ahogy tokámat lengeti a menetszél. Amikor pedig bekapcsoljuk a turbót: na ott aztán már igazán meg kell kapaszkodni. Főleg a „Preview” versenyek alkalmával, ahol a kocsik végsebessége nemritkán van 300 km/h fölött. Nagy elégedettséggel, valamint kaján vigyorral az arcomon vettem tudomásul, hogy az ellenséges pilóták még mindig nem szuperemberek, ők is hibáznak. De még hogy! Mivel nincsen nehézségi fok, ezért a fejlesztőknek a mesterséges intelligenciát kellett a megfelelő állagúra gyúrniuk, és ez oly’ sok más dologgal egyetemben, remekre sikerült! Szlalomoznak, kerülgetnek, lökdösődnek, néha a rossz irányt választják, végigszántják a falat, óriási karambolokat okoznak: viselkedésük meglepően emberszerűre sikert, aminek szintén örülünk. További újdonság még az is, hogy most már verseny közben is megtréfálhatjuk őket a Crashbreakkel. Ha már kilöktek minket, és füstölve-pörögve zúdulunk az út közepén, nyomjunk bátran L1-et, ezzel hátrapillantunk, majd a megfelelő időpontban – amikor utolértek a tisztelt opponensek – robbantsuk be saját kocsinkat, a hatás nem marad el! Számomra az is szimpatikus, hogy valóban létező zenekarok nótáiból válogattak nekünk össze egy csokorral – az meg külön öröm volt számomra, hogy olyan bandák dalai is felcsendülnek, melyeket pusztán szórakozásból magam is bömböltetek, például a Pennywise vagy a Goldfinger. Mondjuk az azért feltűnt, hogy bizonyos számokat, hogy is mondjam, jóval többször játszik le a program, mint másokat… Ebből szűrje le mindenki azt, amit gondol. Igazából, ha minden folytatás ennyivel jobb lenne az elődjénél, már nem is tudom hol tartana a játékipar. Erre csak annyit lehet mondani: szép volt fiúk, csak így tovább! Mindenki hörpintse fel az utolsó korty sörét, és lehet nekiállni a folytatásnak!
Tudtad-e:
A pályák teljességgel nélkülözik a linearitást: mindenhol többféle úton, kerülőn vághatunk ellenfeleink elé.
Maguk a szerkesztők mondták, hogy golfról mintázták a Burnout újításainak nagy részét képező „Traffic Attackot”, azaz a civil forgalom önkényes „felhasználását”.
Az eddigi Burnout részek mellőzték, ám most már a Crash számok is beleszámítanak a versenyszámok közé, nemcsak mint bonusz funkcionálnak.
Érdekesség:
A játék összesen 226 versenyt, valamint 79 különböző kocsit tartalmaz.
Olyan zenekarok adták a nevüket a játékhoz, mint a Pennywise, Gondfinger, Asian Dub Foundation vagy az Unwritten Law.
