A hatalmas mongol vezér, Temujin, vagy ahogy a történelemkönyveinkből ismerjük, Dzsingisz Kán (1167-1227) hozta létre a történelem legnagyobb birodalmát, habár nem őt tartják a valaha volt legnagyobb vezetőnek.
A mongol hordák hatalma alá került terület mérete meghaladta a 13,8 millió négyzetkilométert, és az ezen a területen élő emberek száma elérte a 100 milliót. Vajon te is meg tudod ismételni, amit Temujin véghez vitt? Vagy épp ellenkezőleg, vissza tudod verni a tatár hordák kíméletlen rohamát, és le tudod igázni a mongol birodalmat?
Szinte hihetetlen, de négy év után Sid mester ismét elemi erővel robbant be a játékpiacra minden idők legnagyobb stratégiai játékának, a Civilization sorozatnak újabb részével. Azon szerencsések közé tartozom, aki valamennyi korábbi résszel eltöltött jó néhány hosszú estét, és négy évvel ezelőtt én is tudomásul vettem, hogy három rész egy sorozatból bőven elegendő, hiszen amit ki lehetett hozni egy ötletből, az minden megvalósult. Nos tévedtem, de nem is kicsit, de igazam is volt. Tévedtem, hiszen az elmúlt napokat a Civilization IV társaságában töltöttem, és igazam volt, mert bár a játék címében ott van az a bizonyos IV-es szám, de ismerve az előző részeket, inkább azt mondom, hogy ez egy teljesen új játék. Az alapok természetesen megmaradtak, legalábbis a koncepció, de az egésznek nagyon olyan feelingje van, mintha Sid és csapata teljesen újraírta volna az egész programot, az első sortól az utolsóig. Azok a játékostársak, akik ismerik a korábbi epizódokat, biztosan egyetértenek velem, és a stratégiák megszállottjai valószínűleg velem együtt már karikás szemekkel merednek a monitorra esténként, és elmélyülten elemezgetik a birodalmuk képességeit, és elszántan keresik a legjobb utat ahhoz, hogy leigázzák az egész világot. Azt is vegyük azonban figyelembe, hogy az eltelt négy év alatt, egy új generáció lépett a soraink közé, és igen valószínű, hogy olvasóink között sokan vannak, akik csak hírből ismerik a Civilization sorozatot. Elsősorban nekik készült ez a cikk, de remélem a következő oldalak tartalma mindenkinek segíteni fog mélyebben megismerni a Civilization IV-et.
Vágjunk bele…
A néhány spéci előre elkészített küldetés kivételével minden esetben a kiválasztott nép területén kezdődik a játék, egy telepes és egy harcos csapat birtokában. Az első dolgunk tehát egy város alapítása, amely akár a későbbi birodalmunk fővárosa is lehet. A városnak a program felajánl egy nevet, de ezt akár át is írhatjuk, nincs különösebb jelentősége. Amint letettük a birodalmunk alapjait, máris nekifoghatunk a gyarapodásnak. Ha biztonságosnak ítéljük a környéket, célszerű egyből munkásokat gyártani, hogy a város lakossága minél előbb gyarapodni tudjon, de ha kószál a környéken bárki más, mindenképpen ajánlott előbb egy újabb csapat harcost toborozni, hogy megvédhessük a még kicsiny és törékeny városunk lakóit. Amíg készül az első egység, a kapott harcosokat indítsuk útra felfedezni a környéket, egyrészt, hogy lássuk merre lesz érdemes terjeszkedni, másrészt azért, hogy a területen lévő kicsi nomád táborok lakói az aranyaikkal együtt csatlakozzanak hozzánk. Amíg a környék megismerése folyik, nézzünk körül egy kicsit a képernyőn, és ismerkedjünk meg a területtel, ahol letelepedtünk. A képernyő bal felső sarkában látjuk, hogy a kincstárunkban mennyi arany lapul, naponta mennyivel gyarapodik, vagy éppen csökken a mennyisége. Alatta egy ikon mögött rejlik egy ablak, amelyben az események és párbeszédek olvashatók vissza. Ez alatt egy százalékjelző és egy kis zöld lombik jelzi, hogy a rendelkezésre álló pénzünk hány százalékát fordítjuk tudományos fejlesztésre. Ennek a működéséről majd később írok. A képernyő tetején felül látjuk a sávot, mely az éppen zajló tudományos kutatás állapotát jelzi, vagyis azt, hogy éppen minek a felfedezése folyik, és hány forduló van még hátra, mire birtokunkba kerül az a bizonyos tudás. A képernyő tetején, a jobb oldalon látjuk, hogy melyik évben járunk, itt találjuk a menüsor előhívó gombját, és mellette a Civilopédiát. Ez tulajdonképpen egy nagyon részletes kézikönyv, amelyben teljes körű leírást és magyarázatot találunk játék minden szereplőjéről, az épületekről, az egységekről, a termékekről, egyszóval gyakorlatilag minden kérdésre választ kapunk, amire csak kíváncsiak lehetünk. Itt találjuk a tanácsadók ikonjait, melyek mögött valójában különféle táblázatokban nézhetjük meg, hogy a birodalmunk éppen merre tart a fejlődésben: milyen a lakosság összetétele (Domestic advisor), hogy alakul a gazdasági helyzetünk (Financial advisor), a birodalmunk politikai állapota és lehetőségei (Change civics), a kapcsolataink más birodalmakkal (Foreign advisor), a katonai erőnk állapota (Military advisor), a technológiai fejlődés helyzete és lehetőségei (Technology advisor), a vallások, melyekkel megismerkedtünk (Religion advisor), a győzelmi kondíciókat, és minderről egy részletes összefoglaló táblázatot. A képernyő alján, a bal oldalon, alul látjuk az éppen kiválasztott egység tulajdonságait, illetve ha egy várost jelölünk ki, az abban éppen gyártás alatt lévő egységet. Ha rámutatunk valamire, e terület fölött jelenik meg egy felirat, amelyből részletes információkat kaphatunk róla. Valamilyen egység esetén annak tulajdonságai (milyen erős, mennyit tud lépni, milyen bónuszai vannak), város esetén annak fejlődési üteme, a termelt munkaerő, a fejlődésre fordított javak mennyisége, a kulturális gyarapodás üteme. Ha egy területre mutatunk, akkor megjelenik, hogy ott mit, és mennyit lehet termelni, egyáltalán mit lehet ott találni, erdő vagy hegy esetén, mekkora ott a védelmi bónusz. Itt láthatjuk még, amennyiben van, az éppen elérhető billentyű- és egérparancsok listáját. A képernyő alján, középen jelenik meg egy ikonsor, amely az éppen kiválasztott egységnek vagy városnak kiadható parancsokat jeleníti meg. Így a város kiválasztásakor a gyártható egységek, épületek és csodák ikonjai jelennek meg, míg egy egység kiválasztásakor a részére kiadható parancsokat látjuk. A képernyő alján, a jobb szélen találjuk a szokásos „Minimap”-ot rajta különböző színnel jelölve a nemzetek területét. A térkép fölötti ikonsor funkciója a látott terület nézetének a változtatása. Átkapcsolhatunk egy gombnyomással a közeli és a teljesen távoli nézet között, ki-be kapcsolhatjuk a termelhető áruk jelölését, a területen elérhető fejlődéshez és a gyártáshoz szükséges javak mennyiségét, eltüntethetjük a képernyőről az egységeket és a városneveket, amellyel egyidőben láthatóvá válik a játéktér teljes területe (eltűnik a „fog of war”), és ki-be kapcsolhatjuk a különféle nemzetek pontszámainak megjelenítését. Röviden ennyi ismeret elég a fő játéktérről, és amíg ezzel ismerkedtünk, közben elkészült az első legyártott egységünk, és nagy valószínűséggel túl vagyunk az első tudományos kutatáson is, így ideje továbblépni.
A Civilization legfőbb jellemzője, hogy bár minden vezetőnek van egy alaptulajdonsága, ami alapjában meghatározza az általa vezetett nép képességeit, de egyáltalán nem szükséges az alapból beállított tulajdonságokat megtartani, és a nép fejlődésekor ezt az utat követni. Minden egyes tudományos kutatás, vagy egység gyártásának végén felbukkan egy menü, amelyből ki lehet választani, hogy mi legyen a következő lépés. Ennek eldöntéséhez, a tanácsadóink minden esetben megjelölnek két lehetséges választást, amit az elején el lehet elfogadni, de a játék előrehaladtával, különösen mikor már eldöntöttük, hogy melyik utat követjük, célszerűbb inkább elmerülni a részletekbe, és nekünk magunknak dönteni. Ha a tudományos kutatási lehetőségek közül kell választani, célszerűbb döntés az úgynevezett „Let’s see the big picture” menüpontot választani a felsorolás tetején, amivel megnyílik a technológiai fastruktúra teljes méretében. Innen pontosan kiválasztható, hogy éppen melyik tudomány felfedezésére van szükség, legalábbis ha már eldöntöttétek, hogy a birodalmat milyen irányban akarjátok fejleszteni. Ha valaki a katonai erő híve, akkor nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja az összes gazdasággal és vallással összefüggő tudományt, de ha boldog, termelékeny és jóhírű birodalom a célja, akkor hangolódjon rá inkább a kulturális és tudományos fejlődésre. Egy azonban minden esetben igaz. Felesleges minden szinten sorban az összes tudományt kifejleszteni, ugyanis ahogy halad az idő, és egyre előrébb haladtunk a kutatási szintek valamelyik vonalán, a többi nép vezetője sorban jelentkezni fog, és fel fogják ajánlani az addig általatok a fejlesztésből kihagyott tudományokat, cserében egy olyanért, amit ti már kifejlesztettetek. Ez egyrészt remek diplomáciai eszköz lehet, hiszen ezen csereajánlatok elfogadásán múlhat egy gyümölcsöző barátság megalapozása, de egy visszautasítás jelenthet akár egy későbbi véres bosszút is (amint azt tapasztaltam is).
Ha a következő egység gyártásáról kell dönteni valamelyik városban, a játékmenet elején nyugodtan elfogadhatjuk valamelyik tanácsadó ajánlását, de ahogy nő a birodalom, gyarapodik a városok lakossága, úgy sokasodnak a problémák is, amiket meg kell oldani a nemzet minél gyorsabb és gördülékenyebb növekedéséhez. A leghatékonyabb problémakezeléshez elengedhetetlenül szükséges, a városok részletekbe menő irányítása. Ehhez az egység-gyártás menü felbukkanása esetén, az „Examine city” lehetőséget kell választani, amivel bejutunk a városmenedzselő képernyőre (úgy is elérhetjük, ha kettőt kattintunk a város nevére). Itt alaposan szemügyre vehetjük, hogy pontosan mi történik ott. A bal felső sarokban láthatjuk, hogy az adott városban mennyit fordítanak az összbevételből a tudományra és a kultúrára, és ezen az arányon bármikor változtathatunk. A képernyő tetején középen láthatjuk, hogy a megtermelt javak milyen arányban fordítódnak élelemre, vagyis a lakosság gyarapítására, valamint munkára, tehát a gyártás alatt lévő, vagy legyártandó egység, vagy épület elkészítésére, és itt látjuk azt is, hogy a lakosság mennyire elégedett, vagy éppen elégedetlen a sorsával. A jobb felső sarokban látjuk a megtermelt javak készleteit, valamint azt, hogy azok milyen mértékben, és irányban befolyásolják a lakosságot. A képernyő bal szélén jelennek meg a kereskedelmi kapcsolataink, alatta a városban lévő épületeink, és hogy melyiknek milyen hatása van az embereinkre. Ezzel szemben a jobb oldalon jelenik meg a város lakosságának összetétele. Itt mi magunk is növelhetjük, vagy csökkentetjük, hogy a lakosságból mennyi legyen a mérnök, a kereskedő, a tudós, a művész, a vallási vezető, és a városlakó. Ezen összetétel variálásával is jelentősen befolyásolhatjuk az adott város hangulatát, fejlődését és gyarapodását. Nyugodtan állítgassátok, variáljátok az összetételt, és figyeljétek meg, hogyan változik a képernyő tetején lévő állapotvonal.
A képernyő közepén, a város és közvetlen környezete látható, rajta a különböző területeken elérhető javak szimbólumaival. Egy körrel van mindig jelölve, hogy éppen mely területen folyik termelés. Jól megfigyelhető itt, hogy hol mennyi a fejlődéshez, és mennyi a munkaerőhöz előállított javak mennyisége. Egy adott területre kattintva átirányíthatjuk oda a termelést. Ezzel is bátran kísérletezhettek, és figyeljétek meg, hogyan változnak a számok. Egy dologra kell nagyon vigyázni. Az éhezést nem sokáig viseli el a lakosság, és ha átlépik azt a bizonyos türelmi határt, akár fel is lázadhatnak, és felgyújthatják a várost. Erre is van persze ellenszer, ami legfőképp a nagy létszámú katonaság vagy a szigorú törvénykezés lehet, de jobb a lakosságot békében tudni, és feleslegesen nem bonyolítani az életünket.
A képernyő alján találjuk a városban gyártható egységek, épületek, és csodák ikonjait. Ha egyre rámutatunk, láthatjuk, hogy annak milyen tulajdonságai vannak, egy épület vagy egy csoda milyen hatása lesz a lakosságra és a gazdaságra, vagy éppen a katonai erőnkre. Egy dolgot mindenképp figyelembe kell venni a döntéseknél. A lakosság bulizni akar, mulatozni, templomba, és színházba járni, és minden nap jól akar lakni, így az elégedetlenkedők száma legeredményesebben azokkal az épületekkel csökkenthető, amelyek révén ilyen lehetőséghez jutnak. Neked, mint a birodalom tejhatalmú urának, az a dolgod, hogy minél nagyobb legyen a városok népessége, így minél nagyobb termelőerővel járuljanak hozzá a tudományos fejlődéshez, és a különböző egységek vagy épületek gyártásához. Ahhoz, hogy ezt az egyensúlyt fenn tudd tartani, bizony munkahelyeket is kell építeni, bármennyire is utálják ezt a városlakók. Ahhoz, hogy gyarapodjanak, vallási vezetőknek kell a lenni városokban, még akkor is, ha ezzel a családoknak kevesebb kaja jut, és hogy elvond a figyelmüket a nehézségekről, művészeket is el kell tartaniuk, a tudományos fejlődéshez pedig tudósokat és mérnököket. A legfontosabb pedig az, hogy minden időben felkészült legyél egy váratlan ellenséges támadásra, hiszen ha már megjelent a területeden idegen katonai egység (még akkor is, ha még nem üzent hadat), ha megtámadják és elfoglalják egy védtelen, vagy alig védett városod, csak súlyos áldozatok árán fogod tudni visszafoglalni, már ha egyáltalán képes leszel rá. Mindezek egyensúlyát tudod hangolni, a rendelkezésedre álló információk alapján, amit a városirányító képernyőn láthatsz, az okosan megválasztott egység-, épület-, és csodagyártás ütemezésével.
Military
Tekintve, hogy ez alapjában véve egy körökre osztott stratégiai játék, amelynek a fő célja a legnagyobb és a legerősebb gazdasági hatalom létrehozása akár erőszak árán is, a legfőbb szerepet a katonák fogják kapni, minden egyéb a katonai erő fejlődésének a kiszolgálását szolgálja. Lássuk először is, mit kell tudni a hadseregről. Ahogy az természetes, a Civilizationban is megjelenik csaknem az összes olyan fegyvernem, mely egyébként a valóságban is létezett, és létezik, bár egy kissé más csoportosításban, mint ahogy azt megszokhattuk. A klasszikus csoportosítás szerint vannak ugyebár a szárazföldi, vízi, és légi egységek. Ebben a játékban, tekintve, hogy nem csupán a modern kor fegyvereseivel találkozhatunk, kissé felborult ez a csoportosítás. Ennek legfőbb oka az, hogy a különféle fegyveres csapatok fejleszthetőségét függővé kellett tenni a technológiai fejlesztések szintjével és irányával. Csak hogy egy példát említsek, amíg nem találtuk fel a vadászatot, addig nem lehet íjász csapatunk, és amíg nem tudunk halászni, nem lesz hadihajónk sem. De ennyire ne ragadjunk le a részleteknél, és az egységek csoportosításaival ismerkedjetek meg a táblázatból. Minden egység rendelkezik egy bizonyos fokú erővel, és az egy körben végrehajtható lépésszámmal. Az erejük növelhető a sikeres ütközetek után kapott tapasztalati pontokkal, bónuszokkal, valamint az előléptetésekkel. A mozgásuk sebessége viszont nagyban függ attól, hogy milyen terepen lépkedünk velük. Egy szimpla egy lépéses csapatot is át tudunk mozdítani a birodalom egyik végéből a másikba, ha a területet már behálóztuk utakkal, sőt vasútvonalakat építettünk, viszont kínkeserves lassúsággal tudnak mozogni még a gépesített csapatok is egy civilizálatlan területen. A csapatok támadó és védekező erejét jelentősen befolyásolja az összecsapás helyszíne is. Egy erdős terepen például ajánlatosabb kivárni, amíg az ellenség támad, mert az ilyen helyeken 50%-al nő minden csapat védekező ereje. A harckocsikat például vétek a város falai mögött tartani, mert 25%-al csökkentik a város védekező erejét, ennek ellenére belátható, hogy a városfalak mögött minden csapatnak nő hol kisebb, hol nagyobb mértékben a védekező képessége. Ha megtámadtok egy várost, mindenképpen vegyétek számításba, hogy a falak mögött lapuló csapatok, még ha ugyanolyan típusúak is, mint amivel megtámadjátok őket, mennyivel lettek erősebbek, így elkerülhetitek a kellemetlen meglepetéseket. Harc közben érdemes vigyázni a csapatokra, és ha egy mód van rá, el kell kerülni a reménytelen összecsapásokat, mert a szerzett tapasztalati pontok, és a különféle jutalombónuszok megszerzésével igen ütős egységeket lehet fenntartani. Ha csak egyetlen katona is életben marad egy csapatból, néhány kör elteltével ismét teljes létszámmal, tapasztalati pontokkal, és bónusztudással áll csatasorba, nem is beszélve arról, hogy kevesebb időbe kerül felgyógyítani egy egységet, mint újból legyártani. Ezenkívül némelyik csapatot tovább lehet fejleszteni egy teljesen új, akár modern kori fegyvernemmé. Így például a karavellből tengeralattjáró, vagy a kozák lovasból helikopter lehet. Az elérhető bónuszokról, és előléptetésekről egy újabb táblázatban találtok információkat.
A harcok kimenetelét tehát egyrészt nagyban befolyásolják az eddig felsoroltak, de van itt még valami, ami nem kis meglepetést okozott számomra. Nagyon úgy fest a dolog, hogy az egymással összecsapó fegyvernemek fajtája kevésbé lényeges, mint az egy csoportban lévők erejének összpontszáma. Történt ugyanis, hogy egy harckocsival megtámadtam egy várost, melyet egy rakás íjász, muskétás meg egyéb ilyen gyenge fegyverzetű társaság védett, és csak néztem ki a fejemből, amikor a muskétások szétlőtték a tankomat. De ugyanez történt a helikoptereimmel, mikor megtámadtam egy csapat lovagot. Simán lekardozták az égről a madaraim. Lehet hogy ez programhiba, lehet, hogy szándékosan van így, egy biztos, az ilyen eshetőségeket is vegyétek számításba.
Már csak egy rövid gondolat maradt hátra a katonákról, mégpedig a kiadható parancsok kérdésköre. Egy csapatot vagy mozgatunk minden körben, vagy egy bizonyos helyhez kötjük. Ha nincs egy csapat lekötve, akkor minden körben lépkedni fog, amíg el nem éri a kijelölt célját, ami alól akkor van kivétel, ha menet közben ellenséggel találkozik. Ha nem akarunk egy egységet mozgatni, akkor lehetőségünk van egy város, vagy egy terület védelmére kijelölni őt (életbe lépnek a védelmi bónuszok) vagy egyszerűen be kell állítani nekik az ellenség figyelését. Az első esetben csak akkor támadnak, ha támadás éri őket, míg a második esetben, ha a közelükbe lép egy ellenséges csapat (csak akivel háborúban állunk, és a barbárok) azonnal megtámadják azt, legyenek azok bármekkora túlerőben. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam, az a folyamatos támadási parancs kiadása. Ez benne volt az előző részben, vagyis például egy romboló, vagy egy tüzérségi csapat addig lőtt egy adott célt, amíg azt abba nem hagyattuk vele, de ebben a részben minden körben ismét ki kell adni ezeket a parancsokat, ami sok felesleges kattintgatást jelent. De lépjünk tovább, és lássuk a többi nagy területet.
Diplomácia
A másik legfontosabb része a játéknak, a más nemzetekkel kialakított politikai, és gazdasági kapcsolatok szövevénye, ami jelen esetben a diplomácia keretei közé szorult, nem kis mértékben leegyszerűsítve a dolgunkat. Addig, amíg nem találkozunk össze egy másik néppel, ahogy az logikus is, nem tudunk vele kapcsolatba lépni, ezzel szemben a többi nemzet megszólíthat bennünket. A kapcsolatfelvétel szinte minden esetben azzal kezdődik, hogy választás elé állítanak, hogy háborúzunk, vagy békében élünk egymás mellett. Ha a háború mellett döntünk, amennyiben egy szomszédos országgal van dolgunk, elég hamar megtapasztaljuk, milyen is szüntelen támadások között kormányozni az országunkat. Ha egy távoli birodalomról van szó, nagy valószínűséggel nyugtunk lesz egy darabig, feltéve, hogy a szomszédunk nem veszi zokon, hogy az ő barátjával és szövetségesével mi háborúban állunk. De ugyanez fordítva is előfordulhat, miszerint a drága szomszéd szóvá teszi, hogy ugyan már mi mért barátkozunk az ő ellenségével, és ezen sürgősen változtassunk, különben megbánjuk.
A diplomácia útjai, mint az ebből is látszik, sokszor szövevényesek és kifürkészhetetlenek. Az viszont biztos, hogy furfanggal, kedveskedéssel, ajándékokkal könnyebben jutunk előre, mint rátarti, arrogáns viselkedéssel. Kivétel ez alól, ha elég erősnek érezzük magunkat, és egy pökhendi vezetőtől meg akarunk valamit szerezni, mert akkor fenyegetőzéssel, és zsarolással érhetjük el könnyebben a céljainkat. Egy másik ország vezetőjét úgy szólíthatjuk meg legegyszerűbben, ha a képernyő jobb szélén alul látható nevek közül kiválasztjuk, akivel beszélni akarunk, és kétszer rákattintunk a nevére. Ekkor a felbukkanó ablakban, az előre beállított szövegek közül választhatunk, hogy kereskedni szeretnénk, a véleményére vagyunk kíváncsiak valakiről, netán hadat akarunk neki üzenni (ezt megtehetjük úgy is, ha belépünk egy csapatunkkal a területére, vagy az [alt] megnyomásával egyidejűleg a képernyőn a nevére kattintunk).
Ahogy kiteljesednek a diplomáciai kapcsolataink, úgy bővülnek persze a párbeszédekben rejlő lehetőségeink, így később megjelenik akár a meg nem támadási szerződés, vagy akár a háborús szövetségre lépés lehetősége is, de ezek már bizony meghatározott épületek, vagy tudományos szint eléréséhez kötöttek. Ez a feltételrendszer olyannyira bonyolult, és annyira függ a korábbi lépéseinktől, hogy ezt szinte csak kitapasztalni lehet, esetleg kiolvasgatni a kézikönyvből. A legtöbb lehetőséget a kereskedelmi kapcsolatok mögött találjuk, melyek kiaknázásához jelentős országot kell kormányoznunk, és a sikeres üzletek lebonyolításához megfelelő cserecikkekkel kell rendelkeznünk. Más a helyzet persze, ha bennünket szólítanak meg, mivel ilyenkor legtöbbször valamely árucikket, vagy tudományt akarnak velünk cserélni. Ha jót akarunk magunknak, célszerű az ilyen ajánlatokat elfogadni, feltéve persze, hogy nem akarnak nagyon lehúzni. Egy lovat egy tehénért nyugodt szívvel elcserélhetünk, de nem jó ötlet a képzési rendszer tudományát átadni a lovaglás tudományáért. Na de itt jön be a képbe a diplomácia furfangossága. Ha ugyanis ara számítunk, hogy a későbbiekben valami ritka nyersanyagot, netalán akár egy várost akarunk megszerezni magunknak, akkor ajánlatos magunkhoz édesgetnünk, és a maximális jóindulatunkról biztosítani a kiszemelt partnerünket. Ha mi akarunk valamilyen téren kezdeményezni, jó választás lehet valamilyen ajándékkal kezdeni, majd néhány kör múlva rátérhetünk a kereskedelmi ajánlatokra is. Ha kíváncsiak vagyunk a kialakult diplomáciai kapcsolatrendszerre, és meg akarjuk nézni melyik uralkodónak kivel milyen politikai, és gazdasági kapcsolatai vannak, vagy arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki mivel hajlandó kereskedni, és mi a féltett kincse, csak meg kell nyitni azt a bizonyos „Foreign advisor” vagyis a diplomáciai tanácsadó ablakot, és ott mindenre fényt deríthetünk.
Nem egyszerű dolog a diplomácia útvesztőjében bolyongani, és megtalálni a helyes utat, és mindenkinek a vérmérsékletére van bízva, hogy melyik utat választja, kivel milyen kapcsolatot alakít ki. Most viszont következzen az a terület, amely bár úgy tűnhet, kevésbé lényeges, mint az eddigiek, de én azt javaslom, egy pillanatra se hanyagoljuk, hiszen a birodalmunk lakóira, és ezen keresztül a gyarapodásunkra ennek lesz a legnagyobb hatása.
A kultúra és a vallás
Nem kevésbé bonyolult ennek a területnek az igazgatása sem, ráadásul jelentősen befolyásolja a populációnk alakulását, a városlakók hangulatát, és ezen keresztül hatással lesz a gazdasági teljesítményünkre, de erről majd később. Ehhez a területhez tartoznak a különféle vallások adoptálásai, a buddhizmustól a kereszténységig, a különféle templomok, szerzetesrendek. Mindezek komoly hatással vannak a lakosaink hangulatára, így például néhány templommal csökkenthetjük az elégedetlenkedők számát, és többet fordíthatunk a javakból a munkaerő növelésére. A templomok ezeken kívül közvetlen gazdasági hatással is bírnak, mert mondjuk egy hindu Mandir felépítése után a város vonzáskörzetében lévő marble (márvány) feldolgozása dupla sebességgel folyik, de ugyanez igaz egy keresztény templom esetén is, csak ekkor a stone (kő) kitermelése és feldolgozása duplázódik meg. Mindezzel persze nem merül ki a vallás jótékony hatása, hiszen a papoknak köszönhetően a lakosság a megtermelt javak tudományos kutatásra fordítható arányának növelését kevésbé veszi zokon. Amikor egy várost alapítunk, körülötte egy szűk körben jelenik meg, hogy meddig tart a városhatár, mely tulajdonképpen a birodalmunk határa is egyben. Ha egy újabb várost alapítunk, akár egy távoli területre is küldhetjük a telepeseinket, hiszen nem feltétlenül kell a határoknak összeérni. Ezek a kis területek a városok körül egyben annak a határát is jelölik, ameddig az adott területek hatnak a környezetükre. Ezt a területet tudjuk növelni a kulturális fejlődésünkkel, aminek a körönkénti gyarapodását jól megfigyelhetjük a városirányító képernyőn. A bal szélen alul látjuk a lila csíkot, és hogy mekkora a körönkénti gyarapodása, és mikor fog szintet lépni, azaz növekedni a városhatár. Minél agresszívebben nő a kulturális hatás, annál jobban kitolódik a birodalmunk határa, egészen addig, amíg el nem éri a szomszédos állam határát. Még arra is lehetőség van, hogy ezt a határt eltoljuk, de ehhez olyan erős kulturális hatásra van szükség, amely nagyobb, mint a szomszédos állam határához közeli városban lévő valamely épület hatása. Ilyenek lehetnek a kulturális csodák, például a Notre Dame, Versailles, vagy a Taj Mahal.
Ha gyorsabban akarjuk növelni a birodalmunk méretét, ajánlatos figyelmet fordítani tehát a kulturális fejlődésre is, és olyan épületeket is építeni, amelyekkel ehhez is hozzájárulunk. Kezdetben ilyenek tehát a templomok, a könyvtárak, a kastély, vagy akár egy egyszerű Obeliszk felhúzása. Ezeknek az épületeknek tulajdonképpen lakosság hangulatának javításán, és a kulturális gyarapodáson kívül más hasznuk nincs de mégis nélkülözhetetlenek.
Most pedig térjünk rá arra a területre, amely szinte mindennek a mozgatórugója, arra, ami nélkül tulajdonképpen semmi sem működhet.
A gazdaság, és az ipar
A gazdaság és az ipar alapjait minden esetben a workerek teremtik meg. Ők azok ugyanis, akik a birodalom területén utakat, farmokat, citadellákat, bányákat, fatelepeket, szélmalmokat, vízimalmokat, és minden egyéb, városon kívüli építményt felépítenek. Ahogy haladunk előre a tudományos felfedezésekben, a bányákban egyre újabb és újabb nyersanyagokra találnak, amelyek szükségesek lesznek az egyre fejlettebb felszereléssel ellátott egységek gyártásához, képesek lesznek az erdőirtásra, egy bizonyos szint után pedig öntözés nélkül is bárhol tudnak majd termelni. Ha már tudjuk mire használni, elkezdenek vasat, rezet, alumíniumot, szenet, és a mezőkön olajat bányászni, a városokban pedig készülnek az egyre modernebb épületek, és az egyre fejlettebb egységek. Kezdetben vassal burkolhatjuk be a katonáinkat, később, ahogy megismerjük a kémiát, jönnek a lőport használó fegyverek, majd eljutunk a járművekig, az alumínium és az olaj felhasználásával a modern harkocsiig, és akár a lopakodó bombázóig. Az elején a munkásaink nagy kiterjedésű úthálózatot tudnak építeni, amelyen gyorsabban tud mozogni az áru, de ugyanígy az egységeink is. Később mikor már ismerjük a vasat, és szenet is bányászhatunk, megépülhetnek a vasútvonalak, melyeken még gyorsabban mozoghat minden. Eleinte célszerű nekünk magunknak kijelölni a munkásoknak, hogy hol mit építsenek, de ahogy kiépül a gazdaság, sokkal egyszerűbb beállítani az automata módot, ami után maguktól tudni fogják, hogy hová mit építsenek. Ők lesznek azok is, akik kiépítik a városok közötti kereskedelmi útvonalakat, csak ki kell nekik adni ezt a parancsot.
De nézzünk rá egy kicsit a területre, melyen uralkodunk. A legtöbb területen megtaláljuk a füves mezőt, a legelőket, a hegyeket, az erdőket, a folyótorkolatokat és mocsaras területeket, néhol pedig sivatagot, vagy éppen kies, sziklás részeket. Minden területen más-más lesz, amit termelni tudunk, így a mocsaras részeken rizst, a füves mezőkön gabonát, az erdőben fát, vagy az erdőt kiirtva, a helyén szintén gabonát, a legelőkön sertést, marhát, birkát, lovat nevelhetünk, és találunk időnként különleges helyeket, ahol például kukoricát termelhetünk, vagy selyemhernyót nevelhetünk. A kietlen helyeken úgynevezett cottage-okat, tanyákat tudnak építeni, és az itt élők a befizetett adójukkal a kincstár bevételéhez járulnak hozzá. A sivatagokban találjuk meg az olajlelőhelyeket, a hegyekben, de néha akár a mezőkön is a különféle ásványokat, így a szenet, a rezet, a vasércet, a timföldet az alumíniumhoz, vagy éppen a követ és a márványt. Ha szerencsénk van, akkor szinte mindenből találunk a birodalmunk területén, és nem lesz akadálya a különleges cuccok gyártásának, de ha valami hiányzik, kénytelenek leszünk kereskedni valamelyik másik országgal. Akkor van pechünk, ha valamely fontos alapanyag pont egy ellenségünk, vagy egy olyan ország birtokában van, amelyikkel nincs valami jó kapcsolatunk, és nem hajlandó nekünk eladni belőle. Olaj nélkül például ne is álmodjunk arról, hogy légierőnk lesz, kivéve, ha megfelelő áru, vagy pénzösszeg fejében be tudjuk szerezni.
Ha valamelyik állammal katonai szövetségre léptünk, akkor a kereskedelem annyiban módosul, hogy ha valamire szükségünk van, azt a szövetségesünktől akár ingyen is megkaphatjuk, csak kérni kell, amit természetesen tőlünk is elvárnak. A gazdaságunk szép lassan gyarapodik, ahogy nő a lakosság egyre több árut lesznek képesek termelni (nem a workerek dolgoznak a földeken és a bányákban), és a kincstár bevételei is egyre nagyobbak lesznek. A lakosság adózási szintjét nem tudjuk módosítani (még szerencse, hogy nem kell ezzel is bajlódni), csupán az összes bevételt tudjuk arányaiban elosztani három terület között. A legfontosabb a tudományos kutatás, amit az a kicsi zöld lombik jelöl (már korábban írtam róla), amely kezdetben jó, ha 100%-os szinten áll, csak mikor a lakosság elkezd morgolódni, akkor kell visszavenni egy, a kutatást még nem gátoló szintre. A másik terület, amelyhez hozzájárulhatunk a bevételeinkből, az a kultúra, melyet a kis lila hangjegyek jelölnek. A kulturális fejlődéshez, ahogy azt korábban írtam, néhány speciális épület is hozzájárul, de egy erős gazdaságú városban a kincstár bevételeiből erre a területre fordított hányad sokkal jobban megdobja ennek a növekedését. Variáljatok nyugodtan a százalékos elosztások között, és figyeljétek, hogyan változnak a számok a képernyőn. Nem árt időnként végignézni a városokat, és megpiszkálni egy kicsit az értékeket, különösen ott, ahol tűzijátékokkal szórakoztatja magát a lakosság a nagy jólétben.
A gazdaság irányítása szerencsére sokat egyszerűsödött, és semmi ördöngösség nincs benne. A bajok csak akkor kezdődnek, ha a lakosság nagyon elégedetlen lesz, mert innen nagyon nehéz és hosszú folyamat visszafordítani a hanyatlást, mivel minél több az elégedetlen, és mérges lakos, annál kisebb a város munkaereje, így annál tovább tart felépíteni nekik bármit is, és előfordulhat, hogy előbb tör ki egy véres lázadás, mintsem úrrá lehetünk a helyzeten. Nem szabad tehát a városokat magukra hagyni, és nagyon fontos, hogy időnként a körmükre nézzünk, hogy mi folyik odabent, vagyis ahogy már említettem, a tanácsadókra nem kell mindig hallgatni, hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze, mivel a katonai tanácsadó minél több katonát akar a falak közé, a gazdasági tanácsadó az ipari létesítmények gyarapítását erőlteti, a kulturális tanácsadó, pedig a lakosok kedvében akar járni. Azért vagy te a birodalom ura, hogy mérlegeld a javaslatokat, és dönts.
Már mindent tudunk
Ha elolvastátok eddig a cikket, és kipróbáltátok, amiket eddig leírtam, nagyjából eredményesen el tudtok már kormányozni bármilyen birodalmat, és győzelemre tudjátok vinni a nemzetet, amelynek az élén álltok. Akad persze még néhány finomság, apró részlet, melyekre nem árt odafigyelni, és pont ezek azok a dolgok, amikre játék közben lehet rájönni, néhány kudarc árán. Összeszedtem ezeket egy csokorba, hogy megosszam veletek.
Billentyűparancsok
– [Ctrl] + I és az [Alt] + I megnyomásával a különböző mértékben eltüntethető a képernyőről a felesleges információ
– Az egér görgője, vagy a [PgUp]-[PgDn] zoomolásra használható
– [Ctrl] + S a játék mentése, [Ctrl] + L a mentett állás betöltése
– [Shift] + F5 gyorsmentés, [Shift] + F8 gyorstöltés
– [Ctrl] + balra vagy jobbra nyíl: a kameraállást forgatja el 45 fokban
– [Ctrl] + kattintás egy egységen: valamennyi hasonló egység kijelölése
– [Alt] + kattintás egy egységen: minden egység kijelölése
– F12 a Civilopedia megnyitása
– F11 váltás a legtávolabbi nézetre
– [Esc] megnyitja a menüt, a [Ctrl] + O megnyitja a játékbeállításokat
– Kattintás az egér középső gombjával, vagy a [C] megnyomására a nézet az aktív egységhez ugrik
– [Ctrl] + szám megnyomása egy csoport vagy egység kijelölése után, az adott számhoz rendeli a csoportot, így később a szám megnyomásával azonnal kijelölhető
– A városnézetben ha megnyomjuk a [Ctrl] + szám kombinációt, egy másik városban megnyomva az adott számot, ott ugyanazt a terméket kezdik gyártani, mint az előzőben
– [Alt] + Q a játék azonnal feladása. Multiplayer módban a gép átveszi a pálya irányítását
– [Ctrl] + W a world builder bekapcsolása
– [Home] és [End] váltás a városok között a térkép módban
– [Insert] megnyitja a legközelebbi várost, kattintás a középső gombbal, bezárja
– [Ctrl] + M a zene ki-be kapcsolása
– Valamely egység kijelölés után jobb kattintás egy adott területre, és azonnal megkezdi a mozgást, ha van még lépése abban a körben
– [Shift] + jobb kattintással megadható, mely útvonalon lépkedjen végig egy kijelölt egység
– [Ctrl] + [Tab] megnyitja a naplót
Van még ezeken kívül néhány billentyűparancs, de azok kevésbé érdekesek vagy hasznosak, így nem foglalom velük a helyet. A billentyűparancsokat a Civilopediában találjátok, és nem az opciók között, ahogy azt más játékokban megszokhattátok.
Mielőtt rátérek a tippekre, és a tanácsokra kiemelek ide külön egy megjegyzést! Az interneten keringő cheat módszer nekem nem működött, mivel nem tudtam előhívni semmilyen módon a konzolt. Viszont rájöttem egy igazán trükkös dologra, ami bármelyik pályán bármikor alkalmazható. Játék közben lépj át a World Builder módba, és ott bármilyen egységet, vagy épületet elhelyezhetsz a játéktéren. Ha úgy gondolod elegendő lesz az erősítés, lépj vissza a játékmódba, és láss csodát, használhatod, amit elhelyeztél a területeden. Hozzáteszem, ha élvezni is akarjátok a játékot, ne használjátok ki ezt a lehetőséget, mert ezzel pont a játék lényege veszik el.
Tippek, tanácsok
– Egy egyszerű „scout” egység jelenléte a városban már növeli a termelékenységet
– Mindig vedd figyelembe, hogy melyik egységnek mi az erőssége, és mi a gyengéje. Például egy fejszés csapat (axeman) jó választás egy kardos (swordsmen) egység ellen, vagy a kardos csapat jól használható a városok elleni támadáskor, de az íjászokkal ne akarj egy várost bevenni.
– Időben derítsd fel, hogy kinél milyen termék, vagy tudomány eladó, mielőtt más felvásárolja előled.
– Vigyázz a veterán csapataidra, mert sokszor többet érsz egy tapasztalt, de elavult fegyverzettel felszerelt egységgel, mint az újonc, de modern fegyverekkel felszerelt csapattal.
– Egy újabb polgári rendszer nem mindig jobb. Ne engedd, hogy a program automatikusan mindig az újabbat válassza, te döntsd el, hogy mikor engeded meg a népednek a váltást.
– Tarts egyensúlyt a kutatási ütemedben. Ne pazarold az időd a drága és sok munkaerőbe kerülő fejlesztésekre, hagyd, hogy más kifejlessze ezeket, és te majd megvásárolod.
– Nem minden várost tudsz ideális helyre felépíteni, viszont a környezetében attól még lehetnek a gazdaságodnak szükséges értékes nyersanyagok. Koncentrálj ilyenkor az ásványok bányászására, és juttass élelmet az itt lakóknak a többi városodból. Hogy hogyan? Add ki a workereidnek a kereskedelmi útvonalak kiépítése parancsot. Ők majd mindent elintéznek.
– Ne léptess elő minden egységet azonnal. Figyeld meg, hogy az ellenség milyen összetételű lesz, és azt a képességüket javítsd, amelyikre leginkább szükségük lesz.
– Légy körültekintő, mikor aláírsz egy „Open Borders” szerződést. Biztos, hogy a „barátod” a tőled vett terméket nem fogja drágábban továbbadni?
– Soha ne hanyagold el a birodalmad kulturális fejlesztését. A kastélyok és a városfalak megvédenek ugyan a lőfegyverektől, de az erős kulturális hatás az egész birodalmadban növeli a védekező erőt.
– Ha találsz valahol egy értékes nyersanyaglelőhelyet, de még nem tudod kiaknázni, mert nem állsz technikailag azon a szinten, vagy a birodalmad határán kívül esik, állíts oda egy egységet, hogy felügyeljék a területet, és más ne tudja elhalászni az orrod elől.
– Ha el akarsz foglalni egy várost, vigyél magaddal minél több ostromfegyvert. Bombázd, ameddig tudod a város védelmét és a benne lévő csapatokat, hogy kellően előkészítsd a tényleges támadást.
– A „Flanking promotion” (cselezési bónusz) csak támadáskor hasznos. Ha van mozgástartaléka az ilyen bónusszal előléptetett egységnek, akkor képesek lesznek kitérni az ellenség válaszcsapása elől.
– Figyeld folyamatosan a bejelentéseket, hogy melyik nép milyen vallást alapított, vagy milyen csodát épített fel. Ezekből az információkból megtudhatod, milyen irányban fejlődik az ellenséged.
– Ha elhatároztad, hogy valamelyik vallás mellett leteszed a voksod, akkor azon igyekezz, hogy minél előbb elterjeszd minden városodban. A vallásos emberek nagyobb intenzitással és kevesebb bérért dolgoznak.
– A nyitott határok lehetővé teszik, hogy a szomszédos birodalmakban terjeszd a te vallási kultúrád. Minél szélesebb körben tudod ezt megtenni, annál szorosabb baráti kapcsolatokat tudsz kialakítani a szomszédaiddal.
– Emlékezz rá, hogy városonként csak két nemzeti csodát építhetsz. Ott, ahol később vasszerkezetű nemzeti csodát akarsz felépíteni, ne fejleszd ki a hősi és a nemzeti eposzt.
– Mindig kísérd figyelemmel az ellenfeleid fejlesztéseit. Ha látod, hogy valahol befejeződött a „Manhattan Project” nézz utána, hogy kinek áll rendelkezésére uránium, hogy atomfegyvert készítsen.
– A város populációjának növekedése megáll arra az időre, amíg ott settlers-t vagy workers-t készítesz. Előbb hagyd, hogy a lakosság létszáma elérjen egy már termelékeny szintet, és csak utána készíts benne ilyen egységet.
– A háborúk gyakran egy nap alatt végetérnek. Azonban ha nem vagy elég erős, hogy egy rohammal elfoglalj egy várost, a csapataiddal rombold le a várost körülvevő falvakat és farmokat. Hamarosan békeajánlatot fogsz kapni, és az ellenség kapitulálni fog.
– Minden esetben derítsd fel a birodalmadat körülvevő területet, hogy tudd, merre milyen termékeket találsz, és tervezd meg, merre fogsz terjeszkedni. Ha te birtoklod valamely nyersanyagból a környezeted valamennyi lelőhelyét, jelentős hasznot húzhatsz belőle.
– Ha a birodalmad tengerrel is határos, soha ne hanyagold el a haditengerészetet. Vigyázó szemeiddel fürkészd a partmenti vizeket, hogy megakadályozd az ellenséged a partraszállásban.
– Légierő nélkül elveszel, ha az ellenséged a levegőből támad, mivel az egyedüli módja a bombázók visszaverésének, ha elegendő vadászrepülőt tartasz a légteredben.
Azt gondolom ennyi jó tanács éppen elegendő ahhoz, hogy valóban élvezettel tudjatok játszani ezzel a nemmindennapi programmal. Remélem, hasznos volt, amit elolvastatok, és tudtam segíteni mindenkinek egy kicsit, hogy bátrabban belevágjon a legnagyszerűbb stratégiai játék immáron negyedik, és egyben legjobb részébe.
Tudtad -e?
Hogy az ellenség először a városod körüli farmokat és bányákat fogja lerombolni?
Hogy a legjobb módszer megszerezni egy uralkodó bizalmát, ha ajándékot adsz neki?
Hogyha békét ajánlottál egy másik népnek, egy jó darabig nem tudsz neki hadat üzenni?
Hogyha békét kötöttél egy néppel, a katonáiddal nem léphetsz a területére?
Hogy az ellenség nem tudja használni az útjaid, csak a felderítői?
Hogyha egy kémet küldesz egy idegen városba, és lebukik, az azonnali hadüzenet nélküli háborúval jár?
Hogyha a telepeseid egy szomszédos államban egy ottani város közelébe mennek, akkor elfogják őket?
Hogy atomrakétát csak a birodalmad határától biztonságos távolságra lévő városra küldhetsz?
Hogy egy hadihajóra a szárazföldről nem tudsz lőni?
Hogyha a technológiai fán kiválasztod mi az elérendő célod, akkor a program automatikusan elkezdi sorban az ahhoz szükséges tudományokat kifejleszteni?
