Közel- és távolkeleti konfliktusokból nincs hiány, azonban a Destineer úgy gondolta, kreál magának egy teljesen fiktívet, méghozzá a nem is olyan távoli jövőben. Az alkalmas helyszínek csak úgy nyüzsögnek, ők meg kikapták maguknak Bejrútot – itt fog minden ártatlan védelmezője, az elnyomottak megmentője, kizsákmányoltak felszabadítója – az Amerikai Tengerészgyalogság rendet vágni, mégha csak virtuálisan is. Természetesen ki más is lehetne a parancsnoklásukra alkalmasabb szerény személyünknél?
Ó, te csodálatos kelet…
Mint ahogy a rakoncátlankodó arabok soha nem akarnak nyugodni, az amerikaiak meg még kevésbé, a videojáték-ipar és a jenki katonaság között egyre szorosabb kötelék kezd kibontakozni. Ennek jegyében már jó néhány alkotást megszemlélhettünk, kezdve a Full Spectrum Warriortól egészen a Spec Ops-ig, amelyek mind igen kellemes darabnak bizonyultak. A First to Fightnál sincs ez másképp, itt is tengerészgyalogosok tucatjai segítették a fejlesztési munkálatokat, minek következtében meglepő pontossággal szimulálják az RTFA-formáció (így emlegetik ők) kommandóit. Most, hogy így túl vagyunk az udvarias bemutatkozáson, nézzük meg, mivel is tudjuk megkönnyíteni a dolgotokat a játék során.
Sorakozó!
A főmenü a szokásos dolgokat tartalmazza (új játék, multi, beállítások, profilok, stb.), itt csak a beállításoknál érdemes megnézni a gombkiosztást, és esetleg átkonfigurálni, mert néhány alapgomb nagyon kényelmetlen helyen van (Go to utasítást érdemes valahova a kezünk ügyébe helyezni, szükségünk lesz rá). Miután új játékot indítunk és megkreáljuk a profilunkat, máris a kemény „valóságban” találjuk magunkat – egy kellemes hangú riporterasszonyság tájékoztat minket az aktuális hirig mibenlétéről. Ezt egyébként minden küldetés előtt megejti, csak hogy képben legyünk, és jobban bele tudjuk magunkat képzelni hős katonáink szerepébe. Ezután rövid eligazítás következik, ahol megkapjuk az adott küldetésre vonatkozó célpontokat/célokat és már benne is vagyunk a sűrűjében! Nézzük át, mit is látunk a képen: baloldalt legfelül szemlélhetjük meg aktuális kondíciónkat – haladási pozíció, életerő, fegyvertípus, tüzelési mód, elsősegélycsomagjaink száma. Itt csak a tüzelési módot emelném ki: legjobb barátunknak, az M16A4-es fegyvernek két ilyenje is van, egyrészt puffogtathatunk vele egyenként – ekkor sokkal pontosabbak a lövések, másrészt pedig oszthatjuk az áldást szórtan is, ez főleg kis belső tereknél jön jól, ahol mindegy hova lövünk, valakit csak eltalálunk. Ezek alatt találhatjuk a tanácsokat osztogató sorocskát, amelyet érdemes bekapcsolva hagyni, bajunk nem lehet belőle. Jobb-felül vannak a tartalék támogatásaink – tüzérség, mesterlövészek, légicsapás. Ezeket nem minden esetben kérhetjük, csak megadott célpontoknál. Egyszerűen csak rámutatunk az eliminálandó opponensre, jobb gombot nyomunk, és kiválasztjuk a nekünk szimpatikus fegyvernemet. Tüzérséget (mortar) nagyobb gépek, tankok ellen érdemes igényelni, légicsapást (airstrike) a hisztiző arab többségre, míg a mesterlövészt (sniper) a nehezen kifüstölhető ellen likvidálására. A bal alsó sarokban láthatóak embereink – állapotuk, helyzetük, fegyverezettségük –, ezek azt hiszem, magukért beszélnek. Már csak egy dolog maradt hátra, mégpedig a jobb alsó szögletben megbúvó radar. Ez egy nagyon hasznos eszköz, sokszor lesz segítségünkre. Természetesen a középpontjában vagyunk mi, és minden mást ehhez viszonyítva jelenít meg rajta a program. A szürke pöttyök embereinket mutatják, amint libasorban gyűrűznek utánunk, míg a piros pontocskák a letarolandó arabusokat. A kis sárga alakzat mutatja aktuális célpontunk térbeli elhelyezkedését: ha kör alakú, akkor jó helyen járunk, ha háromszög, akkor egy szinttel feljebb kellene keverednünk, míg ha négyzet, akkor egyel lejjebb.
Eligazítás
Miután már nagyjából kiismerjük magunkat a látható képernyőn, ismerkedjünk meg a program “belső értékeivel”, azaz, hogy miből is lesz a cserebogár. Mint az már a bevezetőben említve vagyon, az Amerikai Tengerészgyalogság nehéz helyzeteket kezelő büntetőosztagát – egy RTFA-csapatot fogunk kommandírozni. Az RTFA jelentése – Ready, Team, Fire, Assist – azaz készenlét, csapat, tűz, segítség. Hogy valójában hogy is lehet ilyen kacifántos nevet adni egy kommandónak, valószínűleg a múlt sűrű homályába veszik, számunkra azonban nem is ez a lényeg, hanem annak alkalmazási módja, mely a következőképpen néz ki: minden csapattag egy kilencven fokos szöget fed le – összesen ugyebár 360-at – így elméletileg minden irányból biztosítva van mindenki (innen jön ugyebár a név). Tudják a saját dolgukat, senki nem hősködik, nem áll át másik pozícióba, mindig csak azt a részt fedezi, amelyik számára ki van jelölve. Ez a hűséges kiskutya típusú taktika egyfelől nagyon kellemes, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy míg mi az utca másik szélére próbálunk átsasszézni, nem fognak alánk pörkölni, ám magában hordozza annak lehetőségét is, hogy ha valamelyik társunkat lepuffantják igencsak meg leszünk lőve – mégpedig szó szerint. Éppen ezért minden társunkra nagyon oda kell figyelnünk, hiszen ők is csak emberből vannak. Mindegyikük külön pozícióval rendelkezik, de természetesen mi képviseljük a vezért, mégpedig legelöl (Team). Amennyiben nyílt terepen akciózunk, érdemes szétszóródva haladni, így nehezebb minket zárótűz alá venni, egyébként minden más esetben jobb egymás közelében maradni, már csak a csapat formációjából kifolyólag is. Ha netán egy lépcsőn kell fel vagy le közlekednünk, akkor sincs semmi baj – bajtársaink ki vannak képezve erre is, hogy ilyenkor hogyan kell úgy előrenyomulni, hogy a lehető legkisebb kockázatot vállaljuk. Utcai tisztogatásnál a fal mellett haladjunk – ekkor csapatunk másik része velünk párhuzamosan lépked, hogy ők fedezhessenek minket, mi pedig őket. Ha nem szekáljuk agyon őket erőszakos parancsainkkal, meglepően intelligensen cselekednek maguktól is: ha megállunk, azonnal fedezéket keresnek, segítik egymást, igazi csapatszellem uralkodik. Ha már a parancsoknál tartunk, nézzük meg őket részletesebben is! Mindenek előtt eldönthetjük, hogy csak egy embernek, illetve mindenkinek egyszerre adjunk utasítást – így részletesebben ki lehet dolgozni az adott szituációra vonatkozó stratégiát. Kiválasztott embereink neve sárgán fog világítani. A legtöbbször használt parancs a már említett Go to (menj oda) lesz, amellyel értelemszerűen bizonyos pozíciókba rendelhetjük beosztottjainkat, így például egy lépcsőfeljárót teljesen lezárhatunk. Arra is utasíthatjuk őket, hogy tüzeljenek amint ellenfelet látnak, de ha úgy tartja parancsnoki kedvünk teljesen be is tilthatjuk a lövöldözést (ennek mondjuk nem sok értelme van). Jól jöhet még a cover parancs, ekkor bakáink védelmét élvezzük, hiszen minden erejükkel azon lesznek, hogy a mi hátsónkat biztosítsák. A suppress akkor jön jól, ha valahova el akarunk jutni, ám túl sok az egy amerikaira jutó turbánosok száma – kiskatonáink zárótüzet zúdítanak rájuk, míg mi óvatosan eltűnünk a balfenéken. Ennyi hasznos utasítás mellett már teljesen felesleges volt a kiabálás (comply) – ez arra lenne hivatott, hogy a megrémült ellen azonnal eldobja a fegyverét rettenthetetlen katonáink láttán, ám gyakorlatilag ez sosem működik, úgyhogy hagyjuk nyugodtan figyelmen kívül. További sajátos utasításokat akkor adhatunk ki, ha kékre változik a célkeresztünk. Ha ez egy ajtó fölött történik, jobb gombot nyomva máris kapjuk a lehetőségek véges tárházát – takedown (lerohanás) vagy frag takedown (gránátos lerohanás). Amennyiben kiadjuk a takedownt, emberkéink felsorakoznak az ajtó előtt, és mikor a space-re könyökölünk, azonnal berohannak és lekaszálnak mindenkit. A frag takedown hasonló, csak ott a behatolás előtt még behajítanak egy kedves kis szeretetcsomagot egy repeszgránát formájában, ezzel jóval megnövelve nyerési esélyeinket. Természetesen az nem túl jó, ha ártatlan civilek is tartózkodtak a helyszínen – az bizony nem fog becsületére válni az előmenetelünknek (a küldetések után különböző színes plecsniket kapunk, teljesítményünktől függően). Egy járműre/gépfegyverre mutatva és ott jobb gombot nyomva megjelenik a use parancs – ezzel egyik cimboránk odarobog és használatba is veszi, növelve ezzel a hatékonyságunkat (egy tank tüzértornyának alig tudnak „ellenállni” muzulmán barátaink). Üröm az örömben, hogy sajna megmozdulni egyik járművel sem leszünk képesek. Végezetül, ha egy társunk jelentősen legyengülne, jobb gombbal enyhíthetünk fájdalmán, némi elsősegély csomagot használva rajta (természetesen magunkon is megtehetjük ezt). Elsősegélycsomagokat a pályákon szétszórva, a falakon található vitrinekben találunk majd. Ne feledjük, hogy az igazi katonák nem hagyják ott elesett bajtársaikat a harcmezőn: ha valaki kidőlne, azt egy csomaggal biztosíthatjuk, majd azonnal hívjuk a mentősöket (így nem hal meg, viszont csapatunkat már nem erősíti tovább). Vannak még a „piros parancsok”, ezeket akkor lehet megkérni, ha valamilyen ellenséges egység felett időzik célkeresztünk – a már tárgyalt támogatások képében jönnek segítségünkre, és igencsak magas a hatásfokmutatójuk.
Finomhangolás:
Minthogy a játék elég lineáris, ezért végigjátszás nem nagyon szükségeltetik hozzá, ám néhány tapasztalatot és tanácsot megosztanék veletek. No.1.: Ne rohanj! Mindenkit várj be, így sokkal eredményesebb leszel! Ha valaki nem áll fényesen egészségileg, ne sajnáljuk rá a gyógyítást – egyrészt lesz elég utánpótlás belőle, másrészt sokkal nagyobb baj, ha már kidőlt, ekkor már nem használhatjuk emberünket az adott küldetésben. A lőszerrel viszont már annál inkább spóroljunk, hiszen keleten nem dívik az M16-os, így nem túl sok póttárat fogunk találni hozzá. Ha mégis elfogyna a készletünk, kapjuk fel elhullott ellenfeleink fegyvereit (rosszabb esetben saját elhullott embereinkét), amelyek ugyan meglehetősen pontatlanok, de azért mégis több, mint a semmi. Végül spórolás céljából használjuk a puskatust is néha!
Fegyverek:
M16A4: Kedves cimboránk! Minthogy a játékban nem lehet fegyverekből válogatni, azt kell szeretni, ami van. Márpedig ez a darab szeretnivaló! Gyors, pontos, kétféle tüzelési mód, gránátvető, távcső, viszonylag nagy tár – egy fegyvermániás álmainak netovábbja.
M203: A gránátvető tulajdonképpen nem számít külön fegyvernek, hiszen ez rá van operálva alapból a puskára. Hathatós nagyobb tömegek ellen.
Repeszgránát: hasznos jószág, ha egy fedezék mögül akarjuk kifüstölni az ellent. Maga a robbanás elég bénán néz ki, azonban a hatótávolsága sokkal nagyobb, mint gondolnánk, ezért jól fontoljuk meg, mikor dobjuk el, nehogy mi igyuk meg a levét. Lehet ejteni, és hajítani is.
Füstgránát: Ezzel az eszközzel átláthatatlan fátyolt generálhatunk, amit illik szó szerint érteni: ugyanis mi sem látunk át rajta, így a fegyverhasználat lehetőségei nagymértékben csökkennek. Sebaj, azért néha segít.
Embereink:
Ready: Szorgos társunk általában a bal oldalunkat fogja. Egy M16-ossal operál ő is, így a kényesebb célpontokat könnyebben ki tudja „metszeni” a zűrös helyeken.
Team: Ezek lennénk mi! Mint a csapat vezetője, szintén egy M16-ost cipelünk magunkkal, ám társainkétól eltérően ezen van gránátvető is. Mivel elől haladunk, mi koordináljuk a többiek mozgását, és természetesen mi futunk bele legelőször az ellenséges golyózáporba.
Fire: A jobbunkon lévő kétlábon járó terminátor, minthogy egy igen impozáns M249-es gépágyút cipel magával, remekül lehet használni tömegoszlatásra, valamint zárótűz létesítésére. Nagyon hasznos tagja csapatunknak!
Assist: Mint mindenki a Fire-ön kívül, ő is M16-ossal hadakozik. Neki köszönhetjük majd, hogy nem támadnak hátba minket ellenlábasaink, így szintén illik jól bánni vele.
Tudtad-e:
Az M16-os napjaink egyik legelfogadottabb standard fegyvere, amit az is bizonyít, hogy világszerte 8 millió darab van használatban belőle különböző alakulatoknál. A Tengerészgyalogosok például így nyilatkoznak róla: „…nincs nála nagyszerűbb fegyver napjainkban”.
Az M16-oshoz tartozó M203-as gránátvető mindenfajta átalakítás nélkül képes kilőni az összes standard NATO és US gránátot.
Az amerikai hadseregben olyan kártyákkal játszanak a katonák, amelyeken a különböző ellenséges nagykutyák képe látható – mindezt azért, hogy jól memorizálhassák az arcukat.
