Codename: Outbreak

Da storyline

2034-et írunk. A végtelen űr ránk eső része már rég nem mond újat az emberiségnek – pontosabban nem mondott, egészen mostanáig. Történt ugyanis, hogy egy rutinmegfigyelés alkalmával a kutatók egy ismeretlen tárgyra lesznek figyelmesek, amiről csak annyit tudnak, hogy nagy sebességgel közeledik. A JK4538-XK jelzéssel ellátott objektumról később kiderül, hogy egy üstökös, ráadásul – a vizsgálatok szerint – egy másik galaxisból. A hír hatalmas szenzációnak örvend, mivel ilyen volumenű dologra eleddig nem igen volt példa. Az emberek ujjongnak, és alig várják, hogy követhessék útját az égbolton – azután már nem annyira boldogok, mert kiderül, hogy igazán közelről figyelhetik az eseményeket, mivel az üstökös és a Föld pályája keresztezi egymást – pech. 

Az emberek felkészülnek a legrosszabbra: evakuálják a városokat, és biztonságba vonulnak, amennyien csak tudnak. A hatalmas kőzet, belépve a légkörbe, rengeteg meteorittá szétesve, tüzes esőként zúdul kicsiny planétánkra. A legnagyobb kárt mégsem a becsapódások okozzák, hanem az általuk keltett szökőárak, földrengések, hurrikánok pusztító ereje. Miután kitisztult a levegő, az emberek előmerészkednek, és megkezdik a romba dőlt városok újjáépítését, hogy új életet kezdhessenek. Egyre erősebb bennük a gyanú, hogy az űrszutyokkal jött valami, mert a becsapódott meteoritdarabok körül új élet kezdett kialakulni, ráadásul egyre gyakrabban tűnnek el emberek.

Nem sokkal később megszakad a kapcsolat egy, az idegen kőzettel foglalkozó laborral, és az odaküldött csapatok csak hullákat és idegennel való dulakodásra utaló jeleket találnak.

Minden világossá válik, az üstökösön idegen spórák „utaztak”, melyek megérkezve bolygónkra, rendkívüli gyorsasággal elszaporodtak, majd a fejlődési szakasz lezárultával parazitákká alakulnak, képessé válva az emberek megfertőzésére, ill. irányítására. A járvány kitört…

Hatalmas területek, és rengeteg település vált idegen befolyásoltság alá, szervezett csapatokkal megrohamozva szereztek meg egyre több földet, napról napra. Az emberek kimerültek, nem bírták a gyűrődést, és úgy tűnt, elvesztik a háborút. Ekkor bevetik az utolsó reménységüket, a szupertitkos kommandós csapatot, vagyis minket. Hát a történet alig hasonlít az FPS koronázatlan királyáéra, a Half-Life-éra, de sebaj, még így is nagyon ütős, és főleg izgalmas. 

Jáccunkmá-jáccunkmá-jáccunkmá!

Elöljáróban még néhány szó: ez egy taktikai FPS, vagyis nem egy durr bele stílusú lövöldözős, hanem egy – leginkább a Counter-Strikera, vagy Rainbow Sixre hasonlító – csapatjátékon alapuló gamma. A csapatjáték szón bizonyára sokan felkapták a fejüket, de nem kell itt öt, esetleg tíz személyes teamekre gondolni, mert csak ketten leszünk. Mi és persze a társunk, akit vagy a gép irányít, vagy az egyik barátunk. Egyébként meg lehet próbálni az izomból támadást is, de előre megsúgom, hogy ennek csúfos bukás lesz a vége – kipróbáltam, meghaltam, és még tízszer…   

A főmenübe belépve azt tapasztalhatjuk, hogy a fejlesztők biz kifelejtették a tutorialt, ami elég nagy balgaság volt tőlük, mivel van azért egy-két magyarázatra szoruló dolog, de hát azért készült a cikk, hogy segítsünk. Jobb híján akkor vessük bele magunkat a Single player rejtelmeibe. Mielőtt a küldetésekből mazsolázgatnánk, kaparjunk össze egy épkézláb csapatot, amivel már tudjuk is teljesíteni a feladatokat, és nem nyíratjuk ki magunkat az első sarkon. Összesen 12 ember közül választhatunk, melyek nem csak pofikájukban különböznek, hanem van hat fő tulajdonságuk, melyekben szinte teljesen eltérnek. Ezek pedig: sebesség (speed), reakció (reaction), pontosság (accuracy), erőnlét (strength), állóképesség (stamina), életerő (health). Itt rögtön választás elé állunk: vagy mindig ugyanazt a társat visszük magunkkal (mivel akció közben fejlődnek embereink), vagy egy-egy küldetésre mindig az arra legjobban megfelelő fickót rendelünk magunk mellé (pl. egy besurranó feladatra egy gyors, könnyű emberke a legideálisabb). Akárhogy is döntünk, arra nagyon vigyázzunk, hogy ne dőljön ki egyetlen társunk se, mert akkor azt többet nem választhatjuk. Ennek megelőzése érdekében ajánlatos minél erősebb páncél ill. pár segélycsomag (erről később) beszerzése. Maguk a páncélok színükön kívül több tulajdonságukban is különböznek (mennyire bírja, ha különböző fegyverek kóstolgatják, vízállóság stb.). 

A felszerelési tárgyak osztályán szólíthatjuk magunkhoz az olyan kedves kis cuccokat, mint éjjellátó szemüveg, gránátok, aknák, vagy éppen egy kis nukleáris szeretetcsomag. Ugyanitt szerezhetjük be az injekciós tűt is, amiben nem drogocska van, hanem egy kis gyóccer –mindig vigyünk magunkkal. 

Fegyvereink száma biza 1, azaz egy darabra korlátozódik. Nem kell aggódni, mert ez egy multifunkciós csodamasina, vagyis többféle módozat állítható be rajta (géppuska, shootgun, sniper, rakétavető, gránátvető stb.). Avatatlan szemlélőknek is feltűnhet a fegyverarzenál Quake-es mivolta, de megnyugtatok mindenkit, hogy ez akkor is taktikai FPS, ha én mondom. Ugyanis: nemcsak, hogy elég keményen szórnak fegyvereink (már amelyik tud), de testtartásunktól/mozgásunktól függően nő, vagy éppen csökken a találati valószínűség. Magyarul, ha össze-vissza futkározunk, mint a mérgezett egér, mindent ripityára lövünk, csak a kívánt célpont marad életben, ugyanakkor, ha szépen leguggolunk, és úgy tüzelünk, rögtön elérjük a kívánt hatást. Nagyon fontos a megfelelő helyre való célzás, mert a karakterek fel vannak osztva sérülési zónákra. Így lesz olyan hely, amit ha eltalálunk, szúnyogcsípésnek fog hatni, de ugyanakkor lesznek kritikus sebzést, sőt azonnali halált okozó területek. 

Persze a rosszfiúk sem bambulva várják, hogy célkeresztünkbe jussanak, hanem – és erre nagyon büszkék a fejlesztők – rendkívül fejlett hallási, és látási algoritmusokon alapuló mesterséges intelligenciával rendelkeznek. Így könnyen el tudunk osonni mögöttük, mert „nincs hátul szemük”, mint azt a legtöbb játékban tapasztaljuk, de ha egy kis zajt is csapunk, számítsunk rá, hogy egy kis fémdarab lesz a szemünk között. Ugyanakkor ne reméljük, hogy csak futnak felénk, és mi szépen halomra lőjük őket, mert ha van fedezék, a mögé rejtőznek, valamint rögtön szétválnak, hogy bekerítsenek minket. Szerencsére ezeket mi is előre tudhatjuk, mivel hallhatjuk teli torokból üvöltött parancsaikat.

Megemlíteném még, hogy társunknak mekkora jelentősége van. Ugyanis ő nem csak egy ágyútölteléknek való figura, aki majd elvégzi a piszkos munkát, hanem tényleg nagyon fontos szereplő, hisz’ néha nem is tudjuk nélküle véghezvinni küldetésünket. Alapból követ minket, de egy kézre álló parancsrendszerrel egyszerű utasításokat is adhatunk neki (komolyabb esetben átvehetjük az irányítását az F4-gyel, és ilyenkor a mi emberünket irányítja a gép).

Ezeket figyelembe véve kell végigküzdenünk magunkat 13, egyre nehezedő küldetésen, melyek közül 7 a nyílt világűrben játszódik. Jó ötletnek tartom, hogy a három alap nehézségi szint mellé beépítettek egy arcade, vagyis nagyon-nagyon könnyű (na azért annyira nem) szintet is a kvékeseknek, vagy azoknak, akik még egyáltalán nem próbálkoztak ilyen típusú programmal. Ami a legzseniálisabb, hogy minden egyes küldetésnél mi választjuk meg, hogy nappal, vagy éjszaka akarjuk végignyomni, így növelve a változatosságot. Míg nappal a nyers erő dominál, addig éjszaka a lopakodásé a főszerep. 

Magára a grafikára nem is találok szavakat ill. egyet: GeForce 3 kell hozzá, hogy meg tudja mutatni teljes valóját. Maga a környezet megvalósítása a legjobb, amit ez idáig láttam. A fáknak, bokroknak végre tényleg vannak ágaik, és leveleik. Nézzük meg a fenyőt, a kis tűlevelei egyenként meg vannak alkotva, teljes 3D-ben. Emellett minden, de minden teljesen valóságosnak hat. A víz: első ránézésre ronda, másodjára észrevesszük, hogy teljesen reális, csak kellő távolságból kell nézni – hmm, ezt jól megmondtam, lépjünk is tovább. A teljesen interaktív környezet nagyon sokat dob a hangulaton, hiszen pl. a lámpák kilövésével, és a nightvision bekapcsolásával komoly taktikai előnyre tehetünk szert. Az emberek több mint 1000 poligonból vannak megalkotva, és a mozgásuk is tökéletes (megfelelő videokártyával persze). Kíváncsi leszek, hogy akkor a Doom 3-ban hogy fognak kinézni a karakterek.              

A hangokról is csak jót tudok mondani. Amellett, hogy teljes egészében támogatja a 3D hangzást, rengeteg zörejt vettek fel. Az erdőben csiripelnek a madarak, az irodákban zúgnak a számítógépek, és mindemellett a lépések hangja annyira valósnak hat, mint még sehol. Ezalatt azt értem, hogy pl. nem csak egy fémes kopogó hangot készítettek, és ezt rakták be minden fémfelület alá, hanem teszem azt, ha felmegyünk egy félig leszakadt vaslépcsőn, még az is hallatszik, ahogy nyikorogva mozog alattunk.

Azt hiszem a Codename: Outbrake méltán lesz népszerű a játékosok körében, hisz gyönyörű grafikájának, és rendkívül jó hangulatának köszönhetően gyakorlatilag bárkinek a szívébe könnyen belophatja magát. Multiplayer támogatottságában sem hibádzik semmi, bár ezen a téren újat nem mutat, mégsem fog elterjedni annyira – legalábbis itthon –, mivel hatalmas gépigényével elrettenthet egyeseket. De ha mostanra terveztük gépünk felújítását, már kezdhetjük is, mert ezért megéri.

Egy kis segítség:

Itt olvashattok néhány tippet, amelyek megfogadásával könnyebben léphettek fel az űrcsürhe ellen:

– a távcsöves puska pontossága nagyban függ az azt használó ember „accuracy” szintjétől

– a gépágyú nem vesz észre, ha a „szemét”, vagyis a fölötte lógó kamerát kilőjük

– a fegyver visszarúgása és pontossága megváltozik, ha guggolunk, vagy hason fekszünk

– a rakétákat irányíthatjuk – csak meg kell festeni a célpontot a „USE” gombbal, és már csak a robbanásban való gyönyörködés feladata hárul ránk

– ha a géppuskából csak rövid sorozatokat lövünk, sokkal pontosabb lesz

– ha multiplayerben engedélyezzük a HUD kamerát, láthatjuk azt is, hogy a társunk mit lát

– mindig motozzuk meg a hullákat, mert fegyverre, lőszerre, vagy injekciós tűre lelhetünk (ez utóbbi 10%-kal növeli életerőnket)

– könnyen a sniperes manus közelébe juthatunk, ha kihasználva a fák, bokrok menedékét közelítünk felé (a társunkat ilyenkor felejtsük ott valahol) 

– a szörnyek sokkal messzebbről meghallják a géppuskát, mint a távcsöveset

– és a legfontosabb: a sniper nagyon veszélyes fegyver, de veszélyesebbé tehetjük, ha használjuk a távcsövét is HA-HA-HA