A S.W.I.N.E. ezzel messzebbre jutott, mint legnépszerűbb királyunk, Mátyás, hisz utóbbi csak Bécs kapuit döngette, míg a honi ipar prominens képviselője a tengerentúli piacokon is tarolt rendesen.
Átlagon felüli grafika, remek taktikai elemek, és poéndús akció garantálta a sikert. A recept most kissé megváltozik, a humán önpusztítás egyik legékesebb példáját, a második világháborút veszi górcső alá a Stormregion. A szitu ugyan kevésbé vicces, helyette a realizmus puha védőszárnyai takargatják a hadviselő feleket…
A CDV régóta patronálja a világégést felölelő cuccokat, gondoljunk csak a Sudden Strike-ra, vagy a Blitzkriegre, tehát mondhatni tele a padlás Karlsruhe-ben, s így a Panzers ott csupán egy n+1.-ik RTS lehetne, már ha követné a jól bevált koncepciót, ám ahogy a Stormregionnál fogalmaznak, ez a játék lesz majd az ”arany középút” a csont-stratégiák és az akció-orientáltabb darabok között. Már az is élményszámba megy – csipetnyi szerepjáték fűszerezés -, hogy a küldetéssorozatoknál egy-egy hős emelkedik ki a szürke tömegből, és in-game videókon keresztül kísérhetjük majd végig, ezen közvetlenül irányítható emberkék 2. világháborús pályafutását.
Német oldalon a Blitzkrieg kezdeti sikerei ragadták meg az alkotók fantáziáját, így ott lehetünk Lengyelország és Franciaország lerohanásánál, együtt száguldhatunk a végtelen orosz sztyeppéken viharként végigsöprő tankoszlopokkal, majd el kell viselnünk Sztálingrád kudarcát. Szövetséges részről a Call of Duty kapcsán éppen aktuális, – D-napot megelőző – deszant-műveleteket vehetjük szemügyre, egészen más szemszögből, aztán ledobnak Montgomery Market-Gardenjének véres forgatagában, és végül lökhárítóként funkcionálunk Hitler kétségbeesett, utolsó próbálkozásánál az Ardennekben. Az oroszok szigorú védekező harcai után, Sztálingrád és Kurszk nem mindennapi stációinál időzünk el, majd jön hazánk második “felszabadítása” (reméljük ezúttal nem kell megünnepelni ápr. 4.-et ;)), Budapest ostroma, valamint a ”Tavaszi ébredés” a Balatonnál, a nagy fináléban pedig a Vörös Hadsereg tovább nyomul egészen Berlinig. A három kampány egyébként cirka 30 lineáris küldetést ölel fel, elég tisztességes játékidőt biztosítva.
A látványt a S.W.I.N.E.-ban vitézkedő GEPARD engine hajtja, ami ugyebár messze túlszárnyalja mind a Blitzkrieg, mind a Sudden Strike lehetőségeit, gondolok itt arra, hogy az izometrikus terepábrázolás taktikailag nem ér fel a full 3D-s koncepcióval. A répaföldeket mesés keretbe foglaló ”csodahajtányba” az időközben megjelenő új technológiák szorgalmasan implementálva lettek, a végeredmény, pedig lenyűgöző. A legutolsó videófájl sarkába nem véletlenül kellett odabiggyeszteni az “in-game” címkét, ugyanis az állomásra berobogó gőzmozdony, és a város felett átsüvítő bombázók képeinél akár a prerendereltség gyanúja is felmerülhetett volna. Nem szeretnék ódákat zengeni a különböző éghajlati viszonyokat, a napszakok és az időjárás változását nyomon követő képekről, inkább azon álmok beteljesülését emelném ki, amelyek régóta hiányoztak a 2. vhb-s stratégiákból, példának okáért a fák, kerítések, lámpaoszlopok végre úgy hajlanak a lánctalpak alá, ahogy kell. További öröm, hogy az épületekbe, bunkerekbe behajtható a gyalogság (a”la Close Combat, egyszintnyi belső térábrázolás garantált), a bokrok kitűnő fedezékül szolgálnak a mesterlövésznek, a robbanások, pedig mintha a Ryan közlegény megmentéséből vándoroltak volna át.
A külcsínhez megfelelő tartalom társul majd, járművek terén a legnépszerűbb páncélosok, önjáró lövegek, dzsipek, teherautók, tüzérségi és légvédelmi csöves fegyverek (vontatott, vagy akár rögzített kategóriában), vadász- illetve zuhanóbombázók, és még ki tudja mi minden nem került be a kelléktárba. A gyalogos egységeket rajokba sorolva vonszolhatjuk elő tíz különböző fegyvernemmel átitatva, a népszerű tankelhárító, lángszórós osztagoknak és a mesterlövészeknek persze lebetonozott hely jutott a repertoárban. Az AI meglehetős ügyességgel mozgatja ezeket az egységeket, legalábbis az információk szerint egy valóban átgondolt és ötletes sémát dolgoztak ki, hogy a túlerő és morál kérdését összhangba hozzák, gondoskodjanak az utánpótlásról, a különböző fegyvernemek rendes összehangolásáról, és a tartalékerők helyes átcsoportosításairól a gépi oldalon is. Ami a saját lehetőségeinket illeti, a tapasztalat erejében bízhatunk leginkább, hisz egységeink a fegyverek kezelésében megszerzett jártasságukat, egyéni képességeiket magukkal hurcolják a következő pályára. A gyalogosok ”automata” reakcióira is érdemes lesz odafigyelni, hisz tekintetükkel követik a felettük áthúzó repülőgépet, majd látva, hogy az égről nem a Télapók potyognak, mindenki a vízszintes pozíciót választja (bármilyen vészhelyzetre hasonlóan reagálnak), óvatos előrenyomulásra épített stratégiánk esetén kihasználják a terep adottságait, a felmorzsolódás veszélyében, pedig szintén egy emberi tulajdonság kerül előtérbe: a jól bevált futás, és vele járó irányíthatatlanság.
A termék nevéből kiderül, hogy azért a főszerepet itt is a páncélosok játszzák. Az inkább populáris típusokban jeleskedő arzenál, a németekkel szemben a szövetségeseknek okozza a legtöbb gondot. A két fél közti minőségi szakadékot bölcs előrelátással a valóságot másolva küzdötte le a fejlesztőgárda, ugyanis a rakétákkal szerelt vadászgépek nélkül katasztrofális veszteségeket szenvedne a normandiai előrenyomulás (bizonyára hallottátok már Villers-Bocage történetét, ahol Wittmann Tigrisei 29 angol tankot sütöttek negyedóra alatt ropogósra). Ha ”forró” a helyzet tüzérségi támogatást is kérhetünk, sőt nehézbombázókat, és mivel az engine adta szabadság lehetővé teszi, gyakorlatilag teljes városrészeket lehet visszafejleszteni a kőkorszakba.
De visszatérve a vasskatulyákhoz, szóval a páncélvédettség értékeket gondos tanulmányozás után építették be, így nem fordulhat elő, hogy egy Sherman szemből átlyukassza a Tigris 100mm-es döntött páncéllemezét, persze vica versa a ”Tommysütőnek” becézett amerikai haditermék a 88-as ágyú legkisebb cincogásától hanyatt dobja magát. Egy szimpla és egyszerű paranccsal még közelebb került a szívemhez a Panzers, ez pedig a tolató funkció, ami a legtöbb 2. vhb.-s RTS-nél hiánycikk, holott minden egyes páncélozott egység legfontosabb ismérve, hogy a frontpáncél a legvastagabb, míg a hátsó traktus és a tető jelenti a kritikus pontokat, tehát rükvercben kivédhető az a lassú 180 fokos kanyar, ami máshol kritikán aluli megnyilatkozásokat csal ki belőlünk. Az ellenséges tankok egyébként elfoglalhatók, ezt bízvást a lángszórósainkra testálhatjuk, hiszen a felhevített acélt villámgyorsan elhagyja a kezelőszemélyzet, minek utána már csak saját katonáinkat kell beütetni a kihűlés után. Az oroszok a népi hagyományoknak megfelelően a felmelegítést végezhetik Molotov-koktéllal is.
A harci tevékenységek éles begyakorlása közben az eddig pusztán töltelékanyagnak adagolt gyalogság (a Panzersban egyetlen lövés még nem a vég, és így már lehet rájuk építeni hosszabb távú taktikát) nem csak a 4 fegyverkezelési jártasságban fejlődhet, de hasonlóan a S.W.I.N.E.-hoz extra kellékeket /például aknakereső, kézigránát/ rendelhetünk hozzájuk. A Combat Mission egy régi alaptulajdonsága is bekerül, ez pedig a hallás, azaz, ha a sövény túloldalán jármű közeledik, és a line of sight kizárja a tiszta rálátást, akkor is kapunk róla némi információt, csak épp a közelben fülelőktől függ, hogy mifélét. Egy újoncnak maximum annyi észrevétele lesz, hogy közeledik valami, ám a rutinos, harcedzett veterán nem csak azt mondja meg, hogy egy Wespe önjáró löveg dübörög, de tisztán hallja még a bal féltengely kopogását is. A látás, mint fő érzékszerv, pedig az időjárási elemek befolyása alá került, ha csak az úgy nevezett Strongpoint-rendszer segítségével nem jutunk egy kis extra előnyhöz. Ebben a rendszerben bizonyos helyek, mint a fedezékek védelmi bonuszt, míg a harangtorony-sniper kombináció sasszemet eredményez.
A CDV látva a csapat meggyőző E3 szereplését, néhány plusz hónap fejlesztési bonusszal jutalmazta a készítőket, így nyugodtak lehetünk, hogy a 8 személyes, kooperatív játékmódokat is felvonultató multiplayer alaposan ki lesz dolgozva. A többjátékos kategóriában egyébiránt megtalálható a hagyományos Deathmatch mellett a Kill The Leader és a Hold The Line opció is… A várható megjelenés időpontja, pedig 2004 tavaszára (április környékére) esik, csak bírjuk kivárni…
A CDV látva a csapat meggyőző E3 szereplését, néhány plusz hónap fejlesztési bonusszal jutalmazta a készítőket, így nyugodtak lehetünk, hogy a 8 személyes, kooperatív játékmódokat is felvonultató multiplayer alaposan ki lesz dolgozva. A többjátékos kategóriában egyébiránt megtalálható a hagyományos Deathmatch mellett a Kill The Leader és a Hold The Line opció is… A várható megjelenés időpontja, pedig 2004 tavaszára (április környékére) esik, csak bírjuk kivárni…
