Az örökifjú indián – kezdőknek, amatőröknek és profi veteránoknak egyaránt ajánlott életkortól függetlenül
Meglehetősen sok idő telt el 1992 óta, mikor a Novalogic piacra dobta a Comanche: Maximum Overkill nevű, méltán sikeresnek bizonyult programját. A ma már szinte elképzelhetetlenül távoli múlt egyik legsikeresebbnek bizonyult helikopteres-lövöldözős játéka többmilliós példányszámban talált gazdára, lerakva egy többgenerációs programcsalád alapjait. A legifjabb családtag, a Comanche 4 azonban elődjeitől több szempontból is különbözik, mint volt szerencsém megtapasztalni.
A leginkább szembeötlő újdonságok közé tartozik a program „besorolásának” megváltozása is, hiszen az eddigi lövöldözős játék helyett sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a szimulátor-rész is, így a Comanche 4 elődeihez képest már inkább „helikopteresen” viselkedik. Persze itt azért ne gondoljunk az MS Flight Simulator JetRangerének felettébb valószerű mozgására, inkább az Apache Longbow talán a megfelelő hasonlat. A reális mozgásmodell elkészítéséhez a Sikorsky, a valódi RAH-66 Comanche készítője nyújtott segítséget.
Akinek azonban még ez is sok, az a beállítható nehézségi fokozatnak köszönhetően visszatérhet a jó öreg és bevált WASD billentyűzet-kombinációhoz is.
Tekintetbe véve a program alapvető célkitűzéseit, melynek értelmében a lehető legváltozatosabb és leglátványosabb fény- és hangeffektek kíséretében kelljen a lehető legnagyobb számú gaz ellent kiirtani, megállapíthatjuk, hogy derék iparosmunkával állunk, azaz ülünk szemben. A grafika jelentős feljavuláson ment keresztül, a Novalogic végre-valahára szakított a réges-régi voxelalapú technológiával, és a modern idők szavára hallgatva áttértek a polygonok és textúrák alkalmazására. A hatás meggyőző, hiszen így a program képes kihasználni a 3D-s videokártyák előnyeit is. A táj sokkal részletgazdagabbá vált, sokat javult a növényzet és a tereptárgyak ábrázolása, azok Schuerue-bben 🙂 is fordulnak elő, nagyot dobva a játék hangulatán.
A hat bevetéscsomag során (egyenként három-öt feladattal) során a dzsungelek, végtelen hómezők, sivatagok és városok mélyén jelentős mennyiségű gaz ellen rejtőzik, melyek a pusztító rakéták, gépágyú-lövedékek, vagy esetleg a támogatásra hivatott tüzérség megsemmisítő csapásai alatt apró darabokra robbannak szét. A célpontok túlnyomó többségét terroristák és bűnözők adják, ezzel is alkalmazkodva a Szép Új Valódi Világ működéséhez. A feladatok sokfélék és sokrétűek lehetnek: narkócsempész hajó kiemelése a Karibi-tengerből, mélyen az ellenséges vonalak mögötti vegyianyag-gyár szanálása, diplomaták megvédése, a Delta Force csapatainak támogatása, illetve egy inkább klasszikus háborúszagú feladat, egy anyahajó megtámadása, természetesen ez utóbbit nem egyedül. Érdekesség, hogy a végleges változatból, köszönhetően a szeptember tizenegyedikei terrortámadásnak, kimaradt az a feladat, melyben az amerikai elnököt kellett elsegíteni az Air Force One fedélzetére.
Aki megunta a magányos repkedéseket, a hálózati üzemmódban akár tizenhatod-magával vetheti bele repülő pixelszitakötőjét a harcokba, akár együttműködve, akár egymás ellen. Az interneten a NovaWorld szervereit lehet igénybe venni a határtalan csapatmunka reményében.
A játékban hős helikopter-sofőrünk (ezt a szóösszetételt lehetőleg Szentkirályszabadján ne süssétek el, eléggé nagydarab emberek azok a Hind-pilóták, higgyétek el, de alapesetben felettébb barátságosak) végre nem érzi magát „máig harcoló német alakulatnak”, hiszen a földön s égen folyamatos a mesterséges intelligencia által vezérelt háború. A földön folyamatosan rohangálnak a harckocsik, lövészpáncélosok, teherautók, terepjárók, gyalogosok népes hangyaserege, amelyek sokkal inkább élővé teszik a virtuális haddelhadd helyszínét. A támaszpontokat, fontosabb épületeket gyalogosok is védik, melyek egy része bizony Stinger légvédelmi rakétákkal a hátizsákjában várakozik, felettébb gonosz szándékokkal kicsiny buksijában.
A remélhetőleg nehezen észlelhető (mert ugyebár „lopakodó” és „láthatatlan” repülőeszköz nem létezik) Comanche-unkat a saját fegyverzet nem túlságosan nagy választékával szerelhetjük fel. Az XM301 húszmilliméteres gépágyú a gyalogság, a gyengén páncélozott célok ellen hasznos, a keményebb célokat inkább hanyagoljuk ezzel a csöves tűzfegyverrel. Az AGM-114 Hellfire az igazi páncéltörő, bunkervadász irányított rakéta, mely igen kiváló aránnyal képes a páncélozott, pukkantóval felszerelt szardíniásdobozok felbontására. A területcélok ellen ajánlott a hetven milliméteres Hydra-család, amely a világ egyik legkedveltebb és legolcsóbb irányítatlan rakétafegyverzete. A barátságtalan légi célok ellen használatos a FIM-92A Stinger ATAS, amely az afganisztáni veterán hordozható, föld-levegő osztályú infravörös rakéta modernizált változata.
Hmm, lássuk csak, mire érdemes figyelni. Elsősorban a magasságra. Tessék a lehető legalacsonyabb szinten robogni, mert igen kellemetlen módon hatásosak a légvédelmi egységek. Ezeket egyébként ajánlott az első körben kilőni, ez a hosszú, sikeres ranglétramászás titka. A fegyverzettel spórolni ajánlatos, mert sosem elég, az utánpótláshoz vezető visszaút meg igencsak rögös lehet. A feladat ismertetésének szenteljünk nagy figyelmet, mert a térkép helyes értelmezése és a megfelelő terepmagasságok által befolyásolt útvonal kidolgozása életmentő lehet. Jó repülést, lelépni…
RAH-66 Comanche
Az Amerikai Hadsereg a Boeing-Sikorsky RAH-66 Comanche helikopterrel az elavulófélben lévő AH-1 Cobra, OH-58 Kiowa, és az OH-6 Cayuse helikoptereket kívánja leváltani mind a felderítés, mind a könnyű támadófeladatok végrehajtásának területén. A nehéz észlelhetőség központi szerepet kapott a ’kopter tervezése során, így alakult ki a meglehetősen izgalmas külső. Ez biztosítja a beérkező radarsugarak elnyelését és szétszórását, illetve az infravörös és hangszennyezés csökkentését. A fegyverzetet éppen ezért belső terében hordozza (négy Hellfire és két Stinger tárolható itt, míg a gépágyú csöve használaton kívül a lehető legkisebb radarhullám-visszaverést biztosító pozícióba fordítható az orr alatt), de lehetséges külön fegyverhordozó szárnycsonkok rögzítése is, bár ez növeli az észlelhetőséget. A Comanche feladata elsősorban a felderítés, a légvédelmi egységek leküzdése, a célpontkijelölés: majd a bedübörgő AH-64D Longbow Apache-kötelék csukott szemmel felszántja a csatateret. Erre a feladatra a lesipuskás harcmodort követi: gondos felderítés, egy lövés, majd tűnés onnan egy mások fasor mögé. A helikopter első prototípusa 1996. január negyedikén emelkedett a levegőbe, az első tizenhárom sorozatgyártású példány a tervek szerint a 2006-os pénzügyi évben készül el.
