Az 1992-es év magával hozta a Command & Conquer nevezetű programot, amely azt hiszem, megalapozta a real-time stratégiai játékok jövőjét egy jó időre. Az eltelt időszakban a sorozat, már ha lehet ennek nevezni, elég szép számban gyarapodott, azonban a játékstílus maradt a régi. Egészen a jövő év elejéig ez így is fog maradni, ekkor ugyanis megjelenik a Command & Conquer: Renegade, amely az elsőszemélyű nézetet megvalósító akciójátékok (FPS) kategóriában nyomul majd előre. Mivel az Ecobit Multimédia és az Electronic Arts jóvoltából alkalmunk nyílt egy közel végleges változatot kipróbálni, így már most, hónapokkal a megjelenés előtt vethettünk egy (de inkább több) pillantást a Westwood első ilyen irányú próbálkozására.
Az első és legfontosabb dolog, amit a játékkal kapcsolatban tudni kell, hogy az eddig megismert C&C világ pontos másával találkozhatunk, csupán a nézőpont változott meg. Így elsőre bárki felismer egy Hand of NOD épületet vagy egy NOD Buggy-t. Hogy a katonák mennyire hasonlítanak, azt nem egyszerű megmondani, mivel annak idején a játék felbontása nem volt olyan magas, hogy ezt teljesen megszemlélhessük 🙂 De a fejük felett találatkor felvillan a már megszokott, életerőt jelző csíkocska, csakúgy, mint az épületek és harci eszközök esetében is. Így mindig tudjuk konstatálni, hogy az adott fegyverrel érdemes-e lövöldöznünk a célpontra vagy sem. Ugyanis egyes fegyverek (nagyon helyesen) nem hatnak bizonyos esetekben. Pl. egy mesterlövész puskával, vagy egy volt rifle-lel (villámos kis izé 🙂 nem lehet szétlőni egy házat. Ha már ennyire belemelegedtünk a fegyverekbe, akkor nézzünk szét a programnak ezen a részén. Csalódni nem fogunk, hiszen gyilkolóeszközök garmadája áll rendelkezésünkre.
Fegyverek:
Automata pisztoly: még talán alapnak sem nagyon lehet nevezni, hiszen rendkívül gyenge, nem is érdemes használnunk.
Géppuska: az egyszerű katonák alapfelszerelése, mely száz darab lőszert tartalmaz. Természetesen a leggyengébbek közé tartozik.
Golyószóró: ezzel már lehet szórni rendesen, a sebesség növekedésével arányosan nagyobbat sebez.
Vadászpuska: meglepően nagy sebzése van, de természetesen csak közelre. Itt érvényesül az „egy lövés, egy halott” törvény.
Lángszóró: a megjelenítés szerintem egy kicsit furcsára sikerült, legalábbis a Wolfenstein után elég szegényesnek látszik. Közelharcban érdemes csak ügyködni vele.
Kémiai anyagszóró: a fegyver alapját eredetileg a tiberium-földek tisztítására készítették, de aztán katonai alkalmazást nyert. Használata megegyezik a lángszóróéval.
Rakettavető: végre valami pusztító, gondolnánk, azonban csalódnunk kell, hiszen egy tiszt egy lövéstől még meg sem fekszik. Összesen hat darab rakéta lehet a tárban. A robbanási effektus elég érdekesre sikerült.
Gránátvető: hatása megegyezik az előbb említett rakétavetőével, csak itt szépen, ívelten kell megcéloznunk a célpontot.
Lézerpuska: már az erősebb kategóriába tartozik, valamint nagyon gyorsan lehet újratölteni, ha a száz lövésre elég egység kifogyott.
Lézer-sorozatlövő: talán ez a helyes megnevezése ennek a fegyvernek, mellyel rendkívüli gyorsasággal szórhatjuk a sugarakat. A játék egyik leghasznosabb ölőszerszáma.
Elektromos fegyver: legjobban talán a Q3-as lightning gun-hoz hasonló a cucc, a kellő sikerhez jól kell céloznunk.
Személyi ionágyú: kellemesen félelemkeltő névvel rendelkezik ez a böszme nagy doboz, amivel a 2-3 másodperces célzás után eregethetjük a meglehetősen erős ionsugarakat.
Railgun: ez a cucc itt is felbukkan, erősségére sem lehet panaszunk, de az ionágyúhoz hasonlóan meglehetősen sokáig tart a célzás vele.
Javítópuska: alkalmunk nyílik az elromlott, megsérült járművek vagy épületek helyrehozására is, elsősorban többjátékos módban használandó.
Tiberium-puska: a tiberium eme nagyszerű felhasználásban egy jópofa sebzéssel rendelkező fegyvert eredményez.
Tiberium-szóró: az előbbi puska gyorsabb változata, amivel nagy sebzéseket lehet bevinni rövid idő alatt, szóval kellemes.
Aknák: a C-4-es plasztiknak három formáját használhatjuk: távirányításos, időzített, közelségi érzékelős. Kombinálhatunk, ahogy akarunk, de a lényeg, hogy jó helyen robbantsunk.
Ionágyú-jeladó: ha ezt letesszük, akkor máris menekülhetünk :), mert rövidesen meg fog nyílni az ég és egy roppant kék ionsugár robbant szét mindent, amit a közelben talál. Az animáció egész szépre sikerült, és teljesen átérezni a fegyver hatalmas erejét.
Nukleáris csapás-jeladó: lerakása után megszólal egy sziréna, jelezve, hogy nemsokára egy kisebb atombomba fog érkezni és pusztítani a környéken, tehát ebben az esetben kétszer olyan gyorsan kell futni, mint az előbb 🙂
Amint láthatjuk, a fegyverek száma meglehetősen nagy. Ez egyfelől nem árt, hiszen több kedvencünk lehet, valamint mindig az adott szituációnak megfelelő gyilkolószerszámot kaphatjuk elő. A hátránya mindennek, hogy egyes cuccok teljesen a háttérbe szorulnak. Általános esetben a lézeres sorozatlövő fegyver tökéletesen megfelel, így az automata puska a háttérbe szorul. Távolra a mesterlövész-fegyverek használatosak, és a railgun a 2-3 másodperces lassúsága miatt szinte használhatatlan. Mindez persze még változhat, hiszen nem végleges a verzió. Ami viszont nagyon tetszett, az a fegyverek animálása töltéskor, valamint a hozzá kapcsolódó hangeffektusok. Tökéletes munka.
Szövetségesek, ellenfelek:
A szerény személyünk alakította főszereplő nem más, mint Nick „Havoc” Parker, aki a korábbi részekből megismert Global Defense Initiative (GDI) kommandósainak legjobbika. Ennek megfelelően kitűnően ért bármilyen fegyverhez és a beszólásai sem olyanok, hogy babazsúrokon lehetne bemutatni őket. Legtöbbször egyedül kell boldogulnia, de néha fel-feltűnik egy GDI alakulat is mellette. A rossz oldalon ezúttal is a NOD áll, ahogy azt már megszokhattuk. Náluk az alapegységet az egyszerű sorkatonák jelentik géppuskával. Őket követik a rakétavetővel felszerelt tagok, akik bizony rendesen megkeserítik az életünket, főleg akkor, ha egy kellemesen takart sarokból szórják a rakettát a hátunkba. A lángszórós kispajtásokat nagyon nem kell bemutatnom, jellegzetesen nagyot robbannak, ha szétlőjük a hátukra szerelt tartályt. A tisztek, akik golyószóróval szeretnek leginkább rohangálni, már egy magasabb kategóriát képviselnek és kezdenek rendesen is célozni ránk. A Black Hand tagjai már egészen veszélyesek, mivel jóval erősebbek, valamint erőteljesebb fegyverekkel is előfordulnak. Küldetéseink során egyes helyeken találkozhatunk kémiai fegyvereket használó katonákkal, akik vegyi anyaggal szórják meg az arra járókat. A poén kedvéért néha a szakácsot is bevetik ellenünk, de komoly ellenfélnek nem nevezném :))
A harcban résztvevő többi, páncélozott egységet is jórészt ismerhetjük C&C-s tanulmányainkból. Ide tartozik a NOD buggy, a medium tank, a mammoth tank, tiberium harvester, hum-vee, hover craft, transzport helikopter, apache helikopter, őrnaszádok, SAM állások. Ellenük érdemes a megfelelő fegyverekkel ügyködni, mert mint ahogy már említettem, mindennek megvan a gyengéje, amit kihasználva lényegesen gyorsabban pusztítunk. Ami a kellemesebb része a dolgoknak, hogy simán igénybe vehetjük őket személyes használatra. Ekkor harmadik személyű nézetre vált a megjelenítés, és míg a billentyűzettel irányítunk, addig az egérrel célozhatunk. Nagyon lőni sem kell, hiszen itt is működik a „harvester letapos mindent”-elv , szóval a gyalogos egységeket simán megrecézhetjük a tank lánctalpával. 🙂
Audiovizuális élmények
Ez az a pontja a játéknak, ami miatt kezdtek kétségeim támadni, hogy valóban olyan sikeres lesz-e, mint ahogy azt a Westwood-éknál elvárják. A grafikai motor, ami teljesen saját fejlesztés, nem áll a csúcson. Nem néz ki annyira rosszul, de nem jön elő az az életszerűség, amit már az idén megjelent FPS játékok sajátsága volt. Mivel a program a jövő év elején jelenik meg, ezért még fokozottabb elvárásokkal kell majd szembenéznie. Talán egyszerűbb és elsősorban szebb megoldás lett volna egy már létező motort licenszelni a játékhoz. Gondolok itt a Quake 3 motorra, ami nem csak a Wolfenstein-ben, hanem a Medal of Honor-ban is bizonyított; vagy akár az AvP 2 alatt dübörgő LithTech szerkezetre. A mellékelt képek érzékeltetik, miről is van itt szó.
Konfiguráció tekintetében a manapság már átlagosnak mondható 1000 MHz-es proci és GeForce 2 ajánlott, 256 mega memóriával. Ezzel 800×600-as felbontásban vígan megy a játék. Magasabb felbontásokat csak erősebb grafikuskártyával, vagy csökkentett effektusok állításával érdemes választani.
A pozitívabb részét ennek a szekciónak a hangeffektusok jelentik. A zene megfelelő, változatos, nincs vele baj. A csatazaj, a fegyverek dörgése, a helikopterek rotorjainak zaja, a támogató hajók tüze összehozza azt az élményt, ami miatt élvezet a játékkal játszani. A fegyvereink nem csak a töltényt szórják magukból, hanem a megfelelő hangeffektusokat is, pontosan visszaadva a kezünkben tartott szerkentyű erejét.
Játékélmények
A küldetések a szokásosnak mondhatóak, azaz találunk egyszerű robbantós munkákat, de akad mentési akció is szép számmal. Ami nagyon tetszett, az a küldetések rendszere, ugyanis nem egy célért küzdünk, hanem a misszió előrehaladtával újabb területekre érve, rádión egyre újabb és újabb, azonban másodlagos fontosságú feladatokat kapunk. Sőt, harmadlagos feladatok is vannak. Így egy-egy küldetés alkalmával akár 5-10 részfeladatot is meg kell oldanunk. Ezeket azonban nem kell fejben tartanunk, hiszen a bal alsó sarokban elhelyezett EVA-nak nevezett kijelzőn különböző színű csillagokkal jelölve láthatjuk az aktuális küldetések célpontjait (valamint az ellenséges és szövetséges egységeket is). A jobb felső sarokban külön kiemelve az elsődleges küldetésünk tárgyát szemlélhetjük meg, annak rövid leírásával és aktuális irányával egyetemben. Tehát ez egy nagyszerű rendszert alkot, amivel mindig és mindenkor pillanatok alatt felmérhetjük a környezetünket. Az elmaradhatatlan, kellemes női hang ide is elkísér minket, és szokásos kedvességével jelenti be, hogy éppen egy századnyi katona tart felénk helikopteren 🙂
Ami természetesen a legnagyobb élményt jelenti, az maga a C&C világ; az, hogy ott bóklászhatunk azok között az épületek és egységek között, amiket eddig csak messziről vehettünk szemügyre. Most igazán megtudhatjuk, hogy milyen is az, amikor egy tiberium feldolgozó épület magasodik fölénk, vagy hogyan is néz ki belülről egy NOD parancsnoki bázis. Mindezt természetesen nem csak egyedül élhetjük át, hiszen többjátékos módban a rendes stratégia játékszabályokkal egymás ellen is megmérkőzhet a két csapat. Tiberium-ot kell gyűjtenünk, azon egységeket venni, és persze a végső cél az ellenfél központi épületének elpusztítása. Ezt a módozatot sajnos nem volt kivel kipróbálnom, így ez a rész továbbra is árnyékolt marad szemeink előtt. Azonban ne felejtsük el, hogy a Westwood sohasem volt gyenge ezen a téren, így biztos kihasználják az alkalmat, és nagyszerűen megoldják a problémákat.
A küldetések oldogatása közben az egyetlen problémám az volt, hogy a pályák mintha egy kicsit nagyra sikerültek volna, legalábbis Havoc haladási sebességéhez képest. Ez az egyik hátránya monumentalitásnak, ami a programot jellemzi. Szóval kicsit sok volt az eseménytelen rohangálás. Ide tartozik még az is, hogy a térkép inkább hasonlít óvodások által rajzolt ábrára, mint egy precíz, katonai használatra szánt segédeszközre. Szerencsére nagyon nincs is rá szükség a korábban említett EVA-radar miatt.
Összességében
Az említett hibák ellenére jónak találtam a játékot. Ahogy már említettem, a grafikai vonatkozások miatt vannak kétségeim a sikerességet tekintve. De mindazoknak, akik egy játékban nem a külcsínt tekintik elsődlegesnek, a Renegade masszív játékélményt fog jelenteni. Ha pedig még C&C rajongók is voltunk, úgy örömmámorban fogunk úszni, amint talajt érünk az első bevetésünk alkalmával. A tesztelési lehetőségért még egyszer köszönet az Ecobit Multimédiának. A megjelenésre február végén, március elején számítsunk.
