Annak idején, 1996-ban a Pyro Studios az Eidos-szal karöltve elkészített egy Commandos: Behind Enemy Lines nevű játékot, amely a nagy sikernek köszönhetően később kibővült egy küldetéslemezzel is. A nevéből adódóan ez egy kommandós stratégiai játék volt, real-time-ban mozogva, amihez foghatót addig és azóta sem tudott senki készíteni (kivéve a Desperados-t, ami annak a felturbózott motorját használja). Persze a stratégiát a szó valódi értelmében és nem is annyira az ezzel a szóval fémjelzett játékstíluson kell érteni. Ugyanis embereinkkel be kellett jutni az ellenség vonalai mögé lehetőleg úgy, hogy ne vegyék észre tevékenységünket. Ehhez lehetett lopakodni, elrejteni a feltűnő holtesteket, kerítést átvágni stb., ám mégis az embert sokszor idegesítette, hogy embereinkkel csak bizonyos dolgokat tehettünk meg (például csak a kém és Beret tudott testeket cipelni). A Pyro talán nem is remélte, hogy ez az új stílus ekkora sikert arat a játékosok körében, de a sok pozitív visszajelzés után mégis a második rész fejlesztésébe kezdett.
Most, habár két év csúszással, de mégis megjelent a Commandos 2: Men of Courage, és valóra váltotta a hozzá fűzött reményeket. Mindannyiszor izgatottan ülünk le egy sikerjáték folytatása elé, hogy vajon megtartotta-e a régi varázsát, a legtöbb játékost mégis az újítások érdeklik. A Commandos 2 mindkét tekintetben maximális meglepetést okozott. Nézzük hát, hogy a régi stílus megőrzése mellett milyen újításokat vonultatott fel a második rész.
Elsőnek talán beszéljünk a külcsínről, ami nagyon fontos a mai játékok megítélése szempontjából, hiszen a 3D-s kártyák világát éljük, így a Commandos 2 sem kerülhette el a sorsát: a játék futtatásához már szükségünk lesz legalább egy első generációs 3D gyorsító kártyára, különben szóba sem áll velünk. Ám annak ellenére, hogy alapkövetelmény, a grafika nem olyan sokkal lett szebb, inkább csak finomítottak rajta. De mivel már az első rész sem volt csúnya, így mostanra egy csodálatosan kidolgozott játéktér tárul a szemünk elé. Ami miatt viszont valóban szükség van a gyorsító kártyára, az a hangok „látása”. Ez egy Mátrix-szerű effekt, amikor is a különböző zajok (futásnál a léptek zaja, pisztolylövés, robbanás, gyorsúszás stb.) hullámok formájában láthatóvá válnak, így tudni fogjuk, hogy például a közelben lévő őr meghallja-e, ha elfutunk mellette.
A Commandos másik nagy előnye volt, hogy a pályák rendkívül részletesen kidolgozottak voltak, korhű járművek és épületek, valamint a sok tereptárgy nagyon színessé tette a játékmenetet. Sokszor viszont olyan helyek is akadtak, ahová nem láthattunk be, így nem is használhattunk fedezékként. Ez most megváltozott, ugyanis ezúttal négy meghatározott irányba állíthatjuk a kamerát, így már nincs olyan hely, amit nem láthatnánk. A másik nagy újítás az előző részhez képest, és ami miatt – a körbeforgatáson kívül – szükség van gyorsítókártyára, az az, hogy az épületekben most már nem csak elbújni lehet, hanem belül is bejárhatjuk a különböző házakat, illetve épületeket, sőt még egy tengeralattjárót is. Nem csak hogy bejárhatjuk, de nagy jelentőséget kaptak az épületek belső terei, így most már ott is irthatjuk az ellent. Sajnos ez az újítás néha a játszhatóság rovására is ment, mikor egy nagyon kicsi házban vagyunk, hiába forgatjuk a kamerát, mivel a kameranézetek kötöttek, sokszor nem láthatjuk megfelelően a dolgokat. Viszont az már első alkalommal feltűnik, hogy a Pyro fejlesztőgárdája jól ismerheti a történelmet, mert az épületek kidolgozottsága mellett azok korhű belső tereivel is tisztában lehetnek, olyannyira jól sikerült a szobák „bebútorozása”.
A játék menetén mit sem változtattak, azaz maradt a real-time stratégia, de embereink most már sokkal több mindent képesek megtenni, mint az első részben. A régi karakterek közül most már mindenki képes testeket cipelni, valamint járművet vezetni is (kivéve a bonyolultabbakat, mint a tank, mert az még mindig a sofőr sajátja), emellett szerepet kapott egy nagyszerű újítás is, azaz a leütés. Így nagyon csendesen intézhetjük el az ellenség embereit, s utána megkötözve már nem sokat ficánkolhatnak. Ám nagyon ügyeljünk arra, hogy a megkötözött embereket jól rejtsük el, különben ha észreveszik, elengedik, és azon kívül, hogy ott vagyunk, ahol kezdtük, még riadót is fújnak.
A búvár képes most már a vízfelszín alá is bukni (mindenki más is, csak hamar elfogy a levegőjük), és ha felvette a búvárruhát, akkor szinte bármeddig képes a víz alatt maradni. Ennek persze csak néhány pályán van szerepe, de azért nagyon hangulatosra sikerült a víz alatti világ is. Nos igen, pár pályán észrevehetünk állatokat is, amik engem személy szerint teljesen lenyűgöztek, annyira életszerűen viselkedtek, ami miatt még valóságosabbá váltak a pályák. Sőt, az egyiken még egy elefántot is meglovagolhatunk. Persze nem csak jó szándékú állatokkal találkozhatunk, hanem ragadozókkal is, mint például cápákkal és krokodilokkal.
A másik igazán nagy újítás a karakterek szempontjából, hogy most már átkutathatjuk az elintézett katonákat, akiktől fegyvereket, ruhát!, vagy akár cigit szerezhetünk. A cigisdobozzal el tudjuk terelni a katonák figyelmét, így elmozdulhatnak egy stratégiailag fontos pontról oda, ahol már nem veszik észre, ha végzünk velük. Ezzel az egyébként mindig is a nehézségéről híres játékot eléggé megkönnyítették. De a segítségünkre lévő tárgyak tárháza ennél sokkal bővebb, érdemes mindent kipróbálni (az altatós bortól például egy időre kivonhatjuk a forgalomból a katonákat).
Ha már a nehézségnél tartunk, akkor ugye a Commandos első részénél mindenkinek azzal volt baja, hogy túl nehéz. Ezt a problémát a Pyro gárdája most orvosolta, és három nehézségi fokozat közül választhatunk a normal-tól az „öngyilkos” hajlamúaknak ajánlott very hard-ig. A fokozatok közti különbség eléggé szembeötlő, így talán kár is részletezni. Csak annyi, hogy very hard-on érdemes az NPC-kre (nem játékos karakterek, de a mi oldalunkon állnak) is ügyelni, mert sokszor azok halála miatt tölthetjük vissza az előző állást.
A régi hat karakter mellett további néggyel bővült az embereink száma, ám túl sokat nem zavarnak, hisz csak néha van rájuk szükség, ráadásul egyik közülük egy kutya. Natashának, az egyetlen női szereplőnek meg körülbelül ugyanaz a szerepe, mint a kémnek, azaz a figyelemelterelés, a tolvajjal pedig a bezárt ládákat tudjuk kinyitni. A fantáziadúsan Whiskey-nek nevezett kutya szintén figyelemelterelésre, és cuccok hordozására jó.
Az egyetlen felróható hibája a Commandos 2-nek, hogy a kevés pályának köszönhetően elég hamar végigvihető. Habár a három nehézségi fokozat megnöveli a játékidőt, de sajnos a nehézségi szintek növekedésével egyaránt nő idegeskedésünk mértéke is. Ugyanis sajnos a katonák nem lesznek „okosabbak”, csak többen lesznek, és nehezebb őket megölni. Hát valóban, az AI-n (mesterséges intelligencia) is csiszolhattak volna még, mert a katonák elég birka módjára tudnak viselkedni, legalábbis a közlegények biztos, a tiszteknek azért van egy-két jó húzásuk. Mindenesetre annak ellenére, hogy hatalmasak a pályák, elég kevés van belőlük (szám szerint 10). Habár ha elég alaposak vagyunk, és összegyűjtünk minden fényképdarabot az egyes pályákon, akkor egy lényegesen kisebb bónuszpályát kapunk jutalmul. Így végül is már nincs is olyan kevés pálya, hisz a két gyakorlópályával együtt már 22-re ugrott a számuk.
Ám mit sem érne egy jó játék manapság, ha nem volna benne többjátékos mód. Szerencsére egyaránt tudunk Interneten és helyi hálózaton keresztül is egymással csapatot alakítani, így lehetőség nyílik rá, hogy ne csak a számítógép ellen próbáljuk ki magunkat, hogy mennyire is vagyunk jók, hanem barátaink ellen is.
Összességében véve a spanyol Pyro Studios ismét egy remek hangulatú II. Világháborús játékkal örvendeztetett meg minket. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy nem ülnek a babérjaikon a fiúk, hanem egymás után készítik el a küldetéslemezeket.
