Hardvermorzsák, azaz olyan rovat, ahol talán kevésbé ismert
hardvereket ismertetünk, olyanokat, amelyek egy-egy konzol vagy
számítógép kiegészítői voltak. Első lépésben a Commodore gépek két
lemezmeghajtójáról lesz szó, a 1570/1571 és a 1581 számozású
versenyzőkről 🙂
Nagyjából mindenki, aki egy kicsit is ismeri a
gépet, tisztában van vele, hogy volt Commodore 64-hez (vagy más
változathoz) a kazettás egység (Commodore Datasette), valamint később a lemezes egység (Commodore 1541, illetve 1541/II).
Azonban volt még számos a cég által kitalált változat is, amelyeknél különféle újításokkal rukkoltak elő.
De először körvonalakban a többek által ismert 1541-es változatokról, összehasonlítási alapul.
Commodore 1541 (CBM 1541, VIC-1541)
Megjelenés: 1982, majdnem egy gép áráért
Az
első változat még néhány problémával küszködött (lemez kiadása, nagy
méret, egyéb meghibásodások, ritkán lehetett kapni), de a többek által
ismert szürke változat ’84-’85 környékén indult útjára.
1986-ban kiadták a 1541C változatot, amely halkabb működésű és megbízhatóbb volt, valamint színvilágában az ekkortájt megjelent C64C változathoz passzolt.
Ennek leváltására 1988-ban került kiadásra a 1541-II,
amely már jóval kisebb lett, mivel a tápegység külön téglaszerű dobozba
került; a működés közben már nem melegedett úgy az egység, mint a
korábbi változatoknál
(“Ha sokáig programozol, a kávé és a kebab is meleg marad a 1541-es tetején”).Ű
Az
5’25” lemezek különleges formázás nélkül 165 kB adatot tudtak tárolni
oldalanként (amúgy 170, de a formázás, és a limitált sávelérés miatt
ennyi -> bár 40 sávot tudott kezelni a meghajtó, de a 35 feletti
sávokat több esetben a hibásabb működésű meghajtók nem tudtak elérni,
így maradt a Commodore a csökkentett sávszámnál).
Alaphelyzetben
300 byte/mp sebességre képes, de hardveres átalakítással
újraprogramozható sebességű, illetve külső cartridge programok
használatával 4kbyte/mp sebességet is elérheti.
Sokak által
észlelt hiba volt az író/olvasó fej “kiszaladása” lemezhibánál, mivel
alaphelyzetben (módosítás nélkül) nem érzékelte a fej, hogy elérte a
nullás sávot, és koppant, majd próbálkozott, minimum annyiszor, amelyik
sávon volt előtte.
Minél
többször koppant, annál valószínűbb volt a fej elmozdulása (vagyis a
fejmozgató fogaskerék és a léptetőmotor hibája). Sok gyári program
másolásvédelme is ilyen hibákhoz vezetett.
Később ezt az egység
szétszerelésével, kalibrációs lemezzel kellett orvosolni, vagy pedig
hardveres (rugó beépítése a nullás részhez), illetve szoftveres (az
újraolvasási próbálkozások kigyomlálása) módon.
Commodore 1571 (1570)
1985-ben
megjelent fejlesztett lemezmeghajtó, beépített képesség a két oldalas
(DS/DD) lemezek használatára (míg korábban ki kellett vágni, hogy a
1541-es használhassa), azok megfordítása nélkül. A Commodore 128
géphez kapcsolva, illetve ahhoz gyártották (majd a C128D változatban
bele is építették a gépbe). Használhatóak voltak pl. a C64-hez is, de az
nem tudta kihasználni a sebességét, így elég drága hardver volt a
képességeihez mérten.
A lemezek elvileg 340 kByte méretűek, de
ismételten az alap formázás miatt ez 330 kByte méretre módosult (CP/M
rendszerű formázásnál pl. 360 kByte – maximum 400).
A
meghajtóban működött egy “gyorsító mód”, amely a C128 géppel
összekapcsolva működhetett; a régi soros adattovábbítást felcserélte a
hardverbe épített soros léptető regiszter használatára, jelentős
sebességnövekedést elérve. Ugyanakkor majdnem teljesen tudta emulálni a
1541-es meghajtót, képes volt a 170 kByte-os lemezek megfelelő
sebességen futtatására.
Bár hasonlóan a 1541-hez, ez is belső
tápegységgel rendelkezett (bár volt tervbe véve másik változat), de a
korábbi változatoknál hűvösebb maradt. Továbbá a fej-kifutási hibát egy
foto-szenzorral küszöbölték ki (a nullás sáv előtt leállítva a fejet).
A címben említett 1570-es
változat a 1571-es elődje, illetve olcsóbb, hiánypótlásra bevezetett
változata is. Lényegében ugyanaz, mint az 1571, csak éppen nem
kétoldalas, hanem egyoldalas lemezeket olvasott.
Ugyanis akkortájt a
Commodore nem tudott elegendő kétoldalas mechanikát beszerelni /
beszerezni annak hiánya miatt az 1571-es változatba. Hasonló
kialakítású, mint az, csak egyoldalas, 170 kByte lemezekhez.
Commodore 1581
A
Commodore által kiadott, 3,5″ lemezes egység 1987-ből. A dupla oldalas
(DS/DD) lemezeket MFM kódolással formázottan használva 800 kByte
tárolására használhatta (ellentétben az MS-DOS 720, illetve az Amiga 880
kilobájtos lemezeivel). Ez volt a cég által kiadott legnagyobb
tárolókapacitás, amely soros vonalon kommunikált.
Különböző
programokkal más formátumokat is képes volt olvasni, leginkább MS-DOS
lemezekhez használták. Sőt a mélyformázás módja annyira hasonlított,
hogy a lemezeket lehetett használni olyan környezetben is különösebb
trükkök nélkül.
A gyorstöltő programok, amelyeket a 1541-esre
írtak, nem működtek ugyan vele, de a 1571-es változathoz hasonlóan C128
használatakor alkalmazta a gyorsító módot. Normál C64-hez alkalmazva,
annak képességei miatt sebessége a 1541-es meghajtóénál nem volt igazán
gyorsabb, inkább adattárolási képességei lehettek előnyösek.
Azonban ezt is lekörözte a kilencvenes évek elején megjelent FD-2000 és FD-4000, amely 1600 és 3200 kByte tárolására alkalmas lemezekkel voltak “etethetők”. De ez már egy másik poszt témája…
Korabeli
hajlékonylemez változatok Commodore gépeken (a két oldal 5,25″-nál a
lemez kivágásával elérhető volt, így az egy oldalasakat nem említem):
5,25″ DS/DD (8-bites Commodore gépek)
5,25″ hajlékony lemez dupla írássűrűség, két oldal
340 kByte kapacitás5,25″ DS/QD (8-bites Commodore gépek)
5,25″ hajlékony lemez négyszeres írássűrűség, két oldal
1042 kByte kapacitás3,5″ DS/DD (8-bites Commodore gépek)
3,5″ hajlékony lemez dupla írássűrűség, két oldal
800 kByte kapacitás3,5″ DS/DD (Commodore Amiga gépek)
3,5″ hajlékony lemez dupla írássűrűség, két oldal
880 kByte kapacitás3,5″ DS/HD (Commodore Amiga gépek)
3,5″ hajlékony lemez magas írássűrűség, két oldal
1760 kByte kapacitás
