Az előzőekben bemutatott AMIGA 2000 “csupaszon” nem nagy durranás, a bővíthetőség lehetőségével szinte kötelező élni. Betettem egy WorkBench 3.0 floppy lemezt és elindítottam rajta az operációs rendszert. A szabad memória mennyisége 845Kb (az előzőekben tárgyalt Enterprise 128 + Microteam EXDOS kártya kombónak van 640Kb memóriája). Ez bizony nem sok mindenre elegendő (nagyobb képernyő felbontások beállítása, vagy egy-egy komolyabb szoftver elindításához édes kevés lenne, mint ahogy ezt tapasztaltam is).
Milyen megoldások lehetségesek a memória éhség enyhítésére:
– a chip ram bővítése az Agnus foglalatán keresztül 2Mb-re.
Ezzel az a probléma, hogy kevés gyártó gyártott ilyen bővítőt, ezért ritka és nem mellesleg nekem nincs ilyen.
– a Zorro II-es csatlakozó lehetőséget kihasználva fast ram bővítőkártyával 2, 4, vagy 8Mb ram bővítésre, erről lesz most szó.
– CPU kártya segítségével történő bővítés, avagy akkora teljesítményt, ami a csövön kifér…
Bizony ez sem olyan könnyű dolog ám, de ezt majd inkább később.
Szóval jó ideje küzdöttem már ezzel a problémával, ezért nem is nagyon volt a B2000 használatba véve. Legnagyobb örömömre a múltkorában kaptam egy Commodore A2058 (1986-os fejlesztés) Zorro II-es felületű 8Mb maximális méretű fast ram kártyát, teszteletlen állapotban. Lássunk róla képet (sajnos nem tettem mellé tollat, de mindenki nyugodtan elhiheti, a 34cm tekintélyt parancsoló hossz):
A jumperek lehetséges beállításai:
J1 – J2
ON – ON – 2 MB
ON – OFF – 4 MB (U16-U32 and U55-U62)
OFF -ON – diagnostic mode
OFF- OFF – 8 MB
Kipróbáltam a kártyát abban a formában, ahogy kaptam, tökéletesen működött 2Mb-os és 4Mb-os bővítőként (örültem neki, hiszen ez is jóval több mint a semmi). Amikor viszont 8Mb-t állítottam be, akkor a valódi Plug&Play defectiv-nek (hibásnak) érzékelte, vagy éppenséggel nem látszódott egyáltalán.
Kerestem a kártya (l)user’s manual-ját, vagy a service manualját, de nem találtam csak a A2052-ét (az pedig egy kicsit más) úgyhogy végül belenyugodtam a 4Mb fast ram-ba és benne hagytam a gépben…
Most viszont, hogy szétszedtem a B2000-et, jobban szemügyre vettem a kártyát. Gyárilag az u15-u29 (8db) és az u47-u54 (8db) DIP helyek vannak feltöltve (összesen 16db) 100ns elérési idejű ram chippel. A maradék 48 foglalatban 16db 60ns-os és 32db 70ns-os elérési idejű ram IC foglalt helyet, de a különböző sebességűek összekeverve.
Ha ez a kártya azzal a logikával működne, ahogy én gondoltam, hogy működik, akkor teljesen mindegy lenne neki, hogy melyik IC és hol helyezkedik el. Mivel (gondoltam én) mindkét “blokkban” az első 8db IC 100ns-os, így számomra az lenne logikus, hogy a többi helyen lévő alkatrész elérési ideje sem lehet ennél kevesebb (tehát nem hajtja meg gyorsabban).
A gyakorlat viszont nem ezt mutatta (szerencsére). Kivettem az összekevert 60 és 70ns-os chipeket a foglalatból (csavarhúzóval, óvatosan). Az u15-u29 mellett lévő 8 DIP helyet folytatólagosan feltöltöttem a 70ns-os chipekkel. A maradék 24db 70ns-os IC-t pedig beraktam az u47-u54 alatt lévő 3×8-as blokkba. A fennmaradó 16db 60ns-os IC-t pedig egy sorban rendeztem el az u15-u45 alatt. Őszintén szólva nem vártam ettől komoly javulást és ennél jóval komoly kihívásra számítottam (vagyis arra, hogy a kártya a 4db PAL programozott logika hibája és a gyári szoftver ismerete nélkül egyhamar nem javítható meg).
Érdekes módon ettől a kis bütyköléstől megjavult a ketyere és látszódik mind a 8Mb ram. Második napja nyúzom, teljesen stabilan működik. Lusta vagyok egy A1200-at összerakni és a gyári szoftverjét, illetve memória tesztelő programokat kimásolni lemezre, de előbb-utóbb ez is meg fog történni.
Aztán, hogy a véglegesen összeépített B2000 életében ez a kártya milyen szerepet fog betölteni, az a jövő zenéje. Egész pontosan annak függvénye, hogy a gépbe kerülő további Zorro kártyákkal milyen módon “akad majd össze”, én azt remélem sehogy.
