… ismét egy dobozos AMIGA-k számára kiadott kiegészítő került elő. A Commodore 1991-ben elkészítette ezt az úgynevezett deinterlace kártyát, amit A2320 Display Enhancer Board-nak nevezett el.
Az AMIGA 2000 OCS (Original Chip Set)
változata 1987-ben jelent meg, akár mennyire is szerethető, a világ nem
állt meg… Biztosan említettem (vagy nem?), hogy minden AMIGA közös
jellemzője a 23 tűs RGB Videó kimeneti csatlakozó, amin 15,7 kHz körüli
(azért körüli, mert beállítható nagyobb sebesség is 15.6 – 15.72 – 24.62
– 31.43 – 31.44) videó jel szeret kijönni. Ez a VGA
monitor meghajtására általában kevés (kivéve a felsorolásban vastagon
szedett értékek). Hogy miért nem használjuk álladóan ezen üzemmódok
valamelyikében a gépünket? Ennek például nálam két oka van. 🙂 Ez egyik
ok, hogy a gépünk chip memóriája (videó memória) csupán 1Mb. Használt
valaki anno 1Mb-s VGA kártyát? Ha igen, akkor tudja, hogy az mire
“elég”. 🙂 A másik ok, hogy ezt a felbontás / képfrissítési arányt a
lemezes operációs rendszer alatt tudjuk beállítani, minden más
alkalmazás (akár floppyról indítva a gépet, akár a WHDLoad alatt
futtatva egy programot) azonnal vissza kapcsolja (320×256, 50 Hz, 15.60
kHz körüli értékre). Tehát ha törik ha szakad, multisync monitort kéne
valahonnan a föld alól is előkeríteni, ami elbír a 15kHz – 31kHz közötti
frissítéssel.
Ennek okát boncolgathatjuk egy kicsit 😉 a
dobozos AMIGA gépek televíziós technikára, CGI animáció készítésre,
videó munkákra voltak kiválóan alkalmasak. Alapvetően anno a közép
árkategóriás gépek közül ezek voltak alkalmasak erre. Legalább is én így
tudom, hogy inkább az AMIGA volt széles körben elterjedve és nem a
Silicon Graphics grafikus munkaállomások. Persze aki Hard Core TV-s,
akár más ismeretei is lehetnek erről, bátran javítson ki… Szóval ez
lehetett az oka annak, hogy a C= köröm szakadtáig ragaszkodott a
PAL/NTSC megjelenítéshez, három generációnyi grafikai chip készleten
keresztül (OCS -> ECS -> AGA)…
A felhasználókban azonban
feltámadt az “igény” a nagyobb felbontóképességű monitorok használatára,
elvégre az AMIGA fénykorában komoly irodai, tervező alkalmazásokkal is
rendelkezett (tényleg a teljesség leghaloványabb igénye nélkül említem
az AmiCAD-et és nem mást). Ennek okán készültek el az ehhez hasonló
kártyák, amiknek a segítségével direktben VGA monitort használhatunk a
gépünkhöz. Uccu neki, az 1990-ben megjelent AMIGA 3000-hez kifejlesztett
Amber custom chipre épülve készítettek egy ilyen scandoubler-t (nem
akarok folyton egy szót ismételni).
 |
 |
Ez az eszköz azt használja ki, hogy az AMIGA 2000
alaplapján egy speciális Videó csatlakozó található, ami (micsoda
meglepetés) pont alkalmas egy ilyen plusz elektronika elhelyezésére. Ha
ezt megtettük (mármint a beüzemelést), akkor a 23 tűs RGB kimenet felett
lesz egy 15 tűs VGA csatlakozónk, egy ki/be kapcsolónk és egy
finomhangoló potméterünk. /szerk. Pontosítást igényelt, hogy ez a
scandoubler kártya csak a AMIGA B2000 – CR, két rétegű alaplapokba jó,
mivel 2×36-os élcsatlakozó felületet igényel. A 4 rétegű AMIGA 2000-es
lapokon (ezekről még fotót sem találtam hirtelen) rövidebb csatlakozó
van. Nem mellesleg hasonló terméket sem találtam, ami jó lenne
ezekhez… /
 |
 |
A kártyához van gyári szoftver, de
ahogy olvasgattam az elsősorban tesztelésre alkalmas (lusta voltam
lemezre kimásolni, de előbb utóbb pótolom). Tehát több teendőnk nincs,
mit csatlakoztatni a VGA monitort és örülni a végeredménynek. Én első
körben nem annyira vigyorogtam, mert hamis színes kép (fehér alakzatok
mentén világos zöld pulzáló pixelek formájában) volt a végeredmény.
Sajnos a digitális fényképezőgép nem alkalmas ezt normálisan
megörökíteni, de nézni elég zavaró volt. A finom hangoló potméter
állítgatásával szerencsére sikerült ezt a hatást kiküszöbölnöm, úgyhogy
az örömöm majdnem felhőtlenné vált (legalábbis ami a scandoublert
illeti).
AMIGA 2000 képe egy 17″-os VGA CTR monitoron (a képért elnézést, de ha vakuzom, akkor még ennyi sem látszana). 
|
A mosoly akkor csökkent valamelyest az
arcomon, amikor (eddig ezt még nem tettem meg) az AMIGA 3000-et is
kipróbáltam ugyan ezzel a VGA monitorral (erről lesz később szó).
Valahogy szebb a képe… Hozzá képest az AMIGA 2000 frekvencia duplázott
jele sötétebb tónusú és “erőtlenebb”, pedig a cikk elején említettem,
hogy ugyan azzal az Amber nevű chippel működik mind a két megoldás.
Fogom a gyanú végét, hogy az újabb grafikai chip lehet a megoldás
kulcsa. Ha valakinek van ezzel kapcsolatos tapasztalata, akkor ossza meg
velem. 🙂
Érdekességképpen megemlítem még, hogy az
AMIGA-hoz készült fejlettebb videókártyák feleslegessé teszik az ilyen
scandoubler használatát, mert önállóan is alkalmasak erre a funkcióra.
Aki ennek technikai megoldásán összevonta a szemöldökét, annak a
kedvéért kifejtem. A Zorro II csatlakozó (ide jönne maga a videókártya)
és a Videó csatlakozó az alaplap két ellentétes szélén került
elhelyezésre. Ennek az a mellékhatása, hogy a Zorro II csatlakozóban
lévő eszközt egy szalagkábel segítségével össze kell kötnünk a videó
csatlakozóval is. Ezt a szépséghibát a Zorro III csatlakozókkal
rendelkező gépekben másfajta csatlakozó elrendezés alkalmazásával
küszöbölték ki.
A kevésbé fejlett videókártyák esetében a frekvencia
duplázott RGB jelet egy plusz VGA kábellel a dobozon kívül átvezették a
videókártya AMIGA videó-jel bemenetére. Egy relés kapcsolással pedig
megoldották, hogy az éppen használt kép (vagy a videókártya által
előállított kép, vagy a grafikai chip képe) ugyan arra a monitorra
kerüljön. Amúgy nagyon komoly, ahogy átvált a relé a két kép között,
először szívrohamot kaptam, olyat szól. Aki emlékszik, Pee Cee-n is volt
ilyen megoldás, lásd kezdeti V(W)oodoo 3D Accelerátor kártyák, amelyek a
bemenetükre kerülő VGA kártya-jelre egyszerűen rápakolták a 3D
számolásuk eredményét. Az AMIGA videókártyákról lesz még szó később …
Forrás: Retro Tauta
