Commodore érdekességek

C64 GS (Game System)

A gép a C64 alapjaira építkezett, egy egyszerű műanyag házat kapott, mely nélkülözte a billentyűzetet, a serial portot és a magnó interface-t. Apróbb változásokat végeztek az áramköri lapon a C64-hoz képest. Úgy lehetett játszani a C64-en, hogy ehhez nem kellett az említett billentyűzet. Sok speciális cartridge készült a géphez, de sajnos nem elég. Az elkészült játékok közül néhány a C64-en és a C128-on is működött. 1990 karácsonyakor kezdték el forgalmazni a gépet Angliában egy joy-t és a következő játékokat tartalmazó csomagban: International Soccer, Klax, Flimbo’s Quest and Fiendish Freddy’s Big Top O’Fun.

Azonban a történet vége nem sikeredett valami jól, hiszen hatalmas versenybe csöppent, amiben nem volt gyakorlata. Ebben az időben jelent meg az Amstrad, az Atari saját fejlesztésű gépe. Ezek hasonló cipőben jártak, mint a C64GS, hiszen a fő ellenfél a Nintendo és a Sega, nem nézte tétlenül az új jelentkezőket. Pár hónappal a megjelenése után debütált a Megadrive és a NES, ezek miatt nem is volt kétséges, hogy a project halálra van ítélve. Összesen 80000 darabot gyártottak a gépből, aminek csupán a 25%-a talált gazdára, bár igaz, hogy csak Angliában és Hollandiában árusították a gépet. A megmaradt darabokra a csúfos szétszerelés várt ezek után.

Commodore MAX

Ez a Commodore masina a kevésbé ismertek közé tartozik. Magyarországon soha nem forgalmazták hivatalosan. A legközelebbi beszerzési helye Németország lehetett. A CBM a C-64-el párhuzamosan elkészített egy egyszerűsített, játékfelhasználásra szánt “lite” változatot, amely kevesebb memóriával, fóliabillentyűzettel és szűkített funkciókkal volt ellátva. Ezt a játékgépet Japánban Commodore MAX, Amerikában UltiMAX és Németországban pedig Commodre VC-10 néven forgalmazták. Belső felépítése megegyezik a C64-el, azonban a memória 4Kbyte SRAM és hiányzik a második CIA chip is (azaz nincs user port és floppy csatoló sem). Nem találhatunk video kimenetet sem, azaz csak a TV-hez tudjuk csatlakoztatni a gépet. A VIC-II chip a C64-ben található 6569 PAL helyett a 6566-os néhány verzióval korábbi kivitel, amely azonban teljesen kompatibilis a C64-ben találhatóval. A gépbe a 2.0 BASIC egy egyszerűsített változata (MiniBASIC) került amely a 4K memóriával is használható. A MAX gépek szelleme megtalálható a C64-ben és a C128-ban is, ugyanis ha bekapcsoláskor a C64 rendszebuszán a -GAME vezetéket alacsony szintre húzzuk és a +EXROM lábat “lógva” hagyjuk akkor a gép “UltiMAX” módban indul el. 4K RAM-ot bemapp-ol $0000-$0FFF-re, az alsó ROM-ot (ami a MAX-on a MiniBASIC-et tartalmazza) pedig $8000-$9FFF-re teszi. Ennek az üzemmódnak köszönhetően a MAX cartridge-ok futtnak a C64-en is.

CDTV

Igazából a CDTV egy Amiga 500-as volt CD-ROM drive-val felszerelve. A rendszert billentyűzet és egér nélkül szállították, de természetesen ezeket később lehetett csatlakoztatni a géphez. A gépet egy központi házi szórakoztató központnak képzelte el a Commodore, de ehhez szüksék lett volna erős software támogatottságra. A géphez egyedül a Psygnosys írta át az összes játékát, de ez kevésnek bizonyult. Érdekes egyébként, hogy ugyanezen a piacon a Philips a CD-I-vel sikert aratott pár évvel később. A gép két verzióban látott napvilágot, a CDTV-2 már az Amiga 500+ hardware lehetőségeivel került ki a boltokba, de így sem sikerült elérnie a kívánt hatást. Készült még egyébként 1992-ben egy CDTV-CR prototípus, mely az A600-nál bevezetett költségkímélő újdonságokra épült, azonban ez már sohasem jelent meg. A CDTV felemás szerkezet volt, nagyon hasonlított egy számítógépre, azonban nem tudott annyit. A számítógépesek azt mondták rá, hogy kevesebb, mint egy szg, a játszani vágyók szemében pedig számítógépnek tűnt. Valószínűleg ez is közrejátszott a bukásában.

CD32

A Commodore második próbálkozása az Amiga rendszerek konzolosítása terén egy kicsit jobban indult, hiszen a CD32 már igazi konzolnak nézett ki. 1993 szeptemberében indult a forgalmazása a gépnek, mely ha szigorúan nézzük, akkor tulajdonképpen egy A1200-es dupla sebességű CD-ROM-mal kiegészített verziója. Több software fejlesztő cég is a gép mellé ált, igen sok átirat készült a gépre. A cégnek azonban ekkor már nagyon rosszul állt a szénája, ami 1994 április 29-en be is tetőzött egy hatalmas csőddel. Ennek oka nagyon egyszerű volt, az USA nem engedte a Commodore termékek forgalmazását, csak ha a vég kifizet 10 millió dollárt különféle jogdíjak rendezésére. Ez az összeg és a hatalmas (egyébként belendülő) piac elvesztése padlóra küldte a Commodore-t és vele együtt CD32-t, melyet egészen pontosan 6 hónapig forgalmazott a cég.