Borzongani mindnyájan szeretünk. Egy jó horrorfilm mindenkinek beindítja a fantáziáját, és szerencsére ma már a játékok terén is remek példákat találunk eme területen, elég csak olyan neves sorozatokra gondolni, mint a Resident Evil vagy a Silent Hill. Idén azonban másfajta (kellemes) borzongásban is részünk lesz majd, ugyanis jönnek a várva várt következő generációs konzolok, a PlayStation3 és az Xbox2. A gépek kapcsán ugyan még titkolóznak a Sony-nál és a Microsoftnál, viszont a szoftverfejlesztők már kezdenek sokkal beszédesebbek lenni. Mi van akkor, ha a kétfajta borzongást összeadjuk? Hát persze: egy fantasztikus kinézetű és félelmetes hangulatú játékot kapunk. Ez a Condemned.
A Monolith idáig főleg a PC-s fejlesztéseiről volt ismert, mint például a No One Lives Forever, melyet mi is ismerhetünk. Azonban most gondoltak egyet, és ezentúl a konzolokra is kívánnak fejleszteni. Erre keresve sem találhattak volna jobb alkalmat, mint az újgenerációs gépek megjelenése, a Condemned ugyanis ezekre készül, ezen belül is főleg Xbox2-re, amely hamarabb (a legfrissebb hírek szerint már idén) a boltokba kerül. Az új platformok új lehetőségekkel kecsegtetnek, habár pontos technikai specifikációk nem ismertek, minden eddiginél erősebb vasakat kapunk majd. Így a fejlesztők szinte teljesen szabadjára engedhetik fantáziájukat, szinte korlátlan lehetőségek nyílnak meg.
A játék belső nézetet használ majd, és akció is lesz bőven, mégsem FPS és még csak nem is survival horror. A stílus sokkal inkább thrillerként van megjelölve és megpróbálja a fenti kategóriák legjobb elemeit elegyíteni, valamint további ötleteket hozzáadva egy új stílust teremteni. A Monolith teljesen filmszerű, illetve valódi élményt kíván a képernyőre varázsolni, ezért olyan celluloid alkotásokból merítettek inspirációt, mint a Hetedik, vagy a Bárányok hallgatnak. A Condemnedben a rivális játékokkal ellentétben nem holmi zombik, vagy szellemek ellen fogunk hadakozni, hanem hús-vér emberekkel, pontosabban roncsokkal. A történet során Ethan Thomas-t kísérjük végig, aki az FBI sorozatgyilkosokkal foglalkozó osztályának tagja, és minő meglepő, ilyen ügyekben kell majd nyomoznunk. A keresendő személyeknek már a neve is biztató, olyan nevekkel találkozunk majd, mint: The Torturer, The Bonecutter, The Blade. Az ő keresésük természetesen összefügg majd, és ezek szálait a játék folyamán fokozatosan gombolyíthatjuk fel. Azonban az nem olyan nagy poén, ha csak fel kell kutatni, és megölni egy ilyen aberrált lényt, éppen ezért sokkal fontosabb lesz, hogy megértsük és kiderítsük a motivációjukat, vagyis hogy mi viszi őket szörnyű tetteik elkövetésére. A játék során elhagyatott, lerobbant terepeken járunk majd, összesen nyolc szint lesz, olyan helyszínekkel, mint kies metróállomás, lepukkant gyárépület, néptelen bevásárló központ, vagy éppen használaton kívüli árvaház. A fejlesztők egy külön csapatot bíztak meg, hogy a megfelelő helyszíneket felkutassák és lefotózzák Seattle környékén, amelyek aztán mintául szolgáltak az egyes pályák készítése során. Ennek, és a modern hardver hihetetlen erejének köszönhetően igen részletes környezetet kapunk majd, nagy felbontású textúrákkal, és egy rakás eddig nem látott speciális effektussal. Az már alap, hogy bevetik a normal mapping technikát, további fejlesztésekkel egyetemben, de a fény-árnyék hatások is eddig nem látott szerepet kapnak majd. Az ablakréseken beszűrődő sugarak, az elemlámpánk fénye, vagy éppen egy sötét terem egyetlen világítóteste, egy csupasz izzó meglepően valós élményeket varázsolnak majd elénk. A játékmenet kicsit lassabb lesz más akciójátékban megszokottakhoz képest, ugyanis rengeteg mindent kell majd megvizsgálnunk bizonyítékok után kutatva. Az új lehetőségeknek hála, olyan fantasztikus részletességgel lesznek az egyes szobák megvalósítva, hogy szinte élvezet lesz kutakodni. Eddig senkinek nem jutott eszébe például egy falat megvizsgálni, mert valószínűleg nem volt olyan részletesen kidolgozva, most majd másképp lesz. Mindezt egyébként tovább segíti, hogy a fizikáért az igen népszerű Havok 3.0-ás engine felelős, amely már a Half-Life 2-ben is bizonyított. Nemcsak halljuk majd a lépteinket, de teljesen más lesz, ha változik a talaj minősége. Másképp mozog majd karakterünk egyenes talajon, mint például emelkedőn, vagy lépcsőn.
Míg nem futunk össze a gyilkosokkal, addig sem fogunk azért unatkozni, hiszen lesznek más szereplők is. A nem túl bizalomgerjesztő környéken, hasonlóan rusnya, a társadalom által kitaszított, mentálisan beteg emberek élnek, akik nem jó szemmel nézik az idegeneket, így minket sem. Mivel azonban nem élőhalottakról van szó, igen csak fifikásak, a nagyon jó mesterséges intelligencia dolgozik mögöttük. Ha érzik, hogy fölényben vagyunk, inkább elmenekülnek és keresnek valami hatásosabb fegyvert. Kukákat vágnak hozzánk, de akár egy falból kitépett csővel is ránk rohanhatnak. Előfordulhat olyan is, hogy csapdába csalnak, és például ránk borítanak egy nehéz ládákkal teli polcot, de nemes egyszerűséggel felkaphatnak és lelökhetnek a lépcsőn is. Az ellenfeleknek egyébként egyedi küzdőstílusuk lesz, és agresszivitásuk foka is eltérő. Olyan élményben is lehet részünk jártunkban-keltünkben, hogy két gép irányította lény egymás ellen küzd. A következő generációs konzolok erejének hála egyszerre rengeteg szereplő viselkedésének irányítására van lehetőség, így egy adott szituációban több, egymástól különálló csoport is kapcsolatba kerülhet velünk. A harcok, amelyekbe keveredünk, főként közelharcok lesznek, ehhez mintegy húszfajta eszköz áll majd rendelkezésre: fejszék, ásók, kalapácsok, de felvehetünk a földről egy gerendát, vagy a már említett módon, mi is kitéphetünk a falból egy csövet. A küzdelmek brutálisan valóságosak, nem csak abban, hogy fröcsög a vér, torzulnak a testrészek, hanem abban is, hogy elég pár csapás a sikerhez, nem kell hosszasan ütlegelnünk. Ez viszont visszafelé is igaz, ha pár ütést bekapunk, akkor máris komoly bajba kerülünk. Lesznek lőfegyverek is a játékban, azonban itt is a valóságot tartották szem előtt a fejlesztők. Ha kiürül a tár, akkor eldobhatjuk a fegyvert, mert nem fogunk muníciót találni, és nem is hordozhatunk magunknál. Végezetül pedig térjünk rá az elengedhetetlen kütyükre, amelyek a nyomozásunkat segítik majd. Mivel a helyszínek szövevényesek lesznek, nem lineáris úton kell majd végighaladnunk, rengeteget kell majd kutatnunk, vizsgálódnunk. Ilyenkor jön majd jól a lézerfény, amellyel például lábnyomokat, ujjlenyomatokat találhatunk, az UV lámpával pedig vért, vagy egyéb folyadékokat fedezhetünk fel. Lesz majd egy gázmérő készülék is, de a legjobb a 3D-s scanner, amellyel a talált cuccokat továbbíthatjuk egy segítőnknek egy laborba, aki azzal segíti akciónk sikerességét, hogy azonnal ki is értékeli nekünk a mintát. Az ilyen helyek egyébként jelölve lesznek; ahol érdemes keresgélni, ott egy figyelmeztető jelzést kapunk, és már csak a megfelelő játékszert kell elővarázsolnunk a zsákunkból.
A Monolith, mint az elején említettük, főleg PC-re dolgozott idáig, azonban a Condemneden dolgozó csapat már rendelkezik konzolos fejlesztési tapasztalatokkal korábbi munkahelyeik kapcsán. A korai Xbox, PS2 és GC fejlesztéseknél sok időt vett el, hogy a rengeteg segédprogram kifejlesztésével telt az idő, mielőtt még a tényleges munka megkezdődhetett a játékon. Az Xbox2-nél szerencsére nem így lesz, a fejlesztő rendszerek alapból rengeteg opcióval rendelkeznek, melyek megkönnyítik a programozók dolgát, így nem kell a drága időt arra fordítani, hogy a teljesítményt optimalizálják, egyből lehet a játékot gyúrni, hogy minél tökéletesebb élményt kapjon a játékos. Ez nagyon jó dolog, hiszen ez azt jelenti, hogy sokkal több idő marad a csinosítgatásra, amelynek persze majd mi örülhetünk. A Condemned már így is elég izgalmasan néz ki, reméljük ez a véleményünk csak tovább javul, ha a kész produktumot megkapjuk, és elmondhatjuk majd: igen, a következő generáció megéri a pénzét.
