Az utóbbi év kiemelkedő MMORPG-jének aposztrofálták, az EQ-t emlegetik a legtöbb vele foglalkozó cikkben. Nézzük hát, mit is kapunk mi, európai internetes felhasználók!
Arthur király halála után járunk, mikoron három birodalom verseng a hatalomért. Az Albion Arthur világa volt, főként emberek népesítik be, és leginkább az ókori Angliához hasonlít – több helyszín is ismerős lehet (pl. Stonehenge). Itt elég sok karakterosztályból választhat a mezei játékos, harcosok és mágusok egyaránt lehetünk. Midgard világa telis-tele van erdőségekkel és havas hegytetőkkel. Itt lehetsz ember, kobold, törpe, troll, főként a kézi harcmodor dívik, varázslóként elég limitáltak a lehetőségeink. Hibernia a kelta hagyományok földje, elf, kelta, Lurikeen, Firbolg karaktereket választhatunk, és természetesen a mágia az alapvető szubsztancia, ami körüllengi az ott élőket és környezetüket.
Habár nagyon jól ellehet az ember egyetlen birodalmon belül is, azért az igazi, amiért érdekes az egész, az a birodalmak közötti, a határmezsgyéken zajló hadakozás. Persze ebbe inkább majd csak akkor kapcsolódjunk bele, amikor már egy kicsit magasabb szinten járunk, ugyanis nem biztos, hogy kezdéskor máris ezzel kéne foglalkoznunk. Arról nem is beszélve, hogy míg eljutunk a birodalom széléig, elég nagy utat kell megtennünk, és ez bizony gyalogosan nem lesz a leggyorsabb feladat. Ezért találták ki a lovakat, amelyek az egyhangú gyalogos poroszkálást hivatottak meggyorsítani, ám sajna pénzbe kerülnek, így nem tudjuk őket azonnal igénybe venni. Talán ez a legrosszabb az egészben, hogy a kezdetek kezdetén ott állunk üres kézzel, minimális felszereléssel, és így kell nekivágnunk a kalandozásoknak.
Természetesen ez hamarosan meg fog változni, ahogy egy kicsit tápoljuk magunkat, azonban ez nem lesz olyan könnyű, már csak azért sem, hiszen az ingyenes felhasználók miatt a tesztelés időpontjában szinte minden szerver teljesen tele van játékosokkal (birodalmanként 2000 user a limit jelenleg). Éppen ezért az európai szervereken a legjobb idő olyan hajnali 4-5 óra, amikor alig 200-300 ember lézeng, valószínűleg már égő, vörös szemekkel bambulva a monitoron zajló eseményeket.
Ha a világra rákap valaki, nagyon könnyen belemerül, és nehéz szabadulni a vonzásától. Ilyen téren annak, aki szeretne belekezdeni a játékba, szüksége lesz sok időre, egy jobbfajta kapcsolatra (legalább ISDN-nel érdemes nekikezdeni, ugyanis az 56K-s modemek esetén óriási lag alakul ki a felhasználó részére, ami megakadályozza sajnos a hatékony kommunikációban), egy izmosabb gépre (a minimum konfig PIII 455MHz, 128MB RAM, 16MB-os videokártya), no meg lelkesedésre az MMORPG-k terén.
Az első belépéskor megfogja az embert a csodálatos grafika (nem hiába kell az az erőmű), az éjszakák és nappalok váltakozása, az időjárási elemek megjelenése, a karakterek sokrétűsége és részletezettsége. Aztán szépen lassan elkezdünk bóklászni, és egy idő múltán harcba is keveredhetünk, ami egy jó ideig még nem lesz nagy móka, ám ha már elég tapasztalati ponttal rendelkezünk, speciális támadási módokat is megtanulhatunk, minek eredményeképpen igazi parádés eseménnyé válik egy-egy összecsapás.
Ha pedig netalántán meghalnánk, nem távozunk el örökre, egyszerűen csak tárgyainkkal együtt újra megjelenünk elhalálozásunk helyszínén, némi XP-vel kevesebben, rossz egészségi állapotban. Ez, mondjuk, elég fair megoldás véleményem szerint. Nem csodálkozom azon, hogy többen az elmúlt év játékának kiáltották ki RPG-fronton a Dark Age of Camelotot, valóban élvezet vele játszani: addiktív a játékmenet, szép a grafika, a küldetések teljesítése igazi élvezet, a világ komplexitása sem éppen piskóta állapotot tükröz.
Magyarországon ugyan félő, hogy még az európai szervereket sem tudják majd sokan elérni rendes sebességgel, azonban azok, akiket már elkapott az EQ-láz, valószínűleg könnyedén „rácuppannak” majd. És ha be szeretnénk fejezni a játékot, lehuppanunk ülepünkre, elszámolunk egy ideig, és eltűnünk a többiek színe elől.
