Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy Magyarországon komoly tömegekre számíthatnának egy 50-es évek B-kategóriás sci-fi filmjeire specializálódott találkozó szervezői. Az USA-ban azonban gyökeresen más a helyzet, ott az utóbbi években lassan hullámmá dagadó (néhány hollywoodi alkotásban itthon is visszaköszönő) divatot igyekszik meglovagolni a THQ új játéka. Csak éppen csavartak egyet a dolgon és nekünk, játékosoknak nem a föld megmentése jut feladatként.
Bár a készítők a legtöbbször a „Plan 9 from outer space” címet viselő és az idők során a B-kategóriás sci-fik alfája és omegájaként kultuszmozivá avanzsált Ed Wood alkotást emlegetik, nem annak történetét másolták le. A játékosnak, Cryptosprodium-137-nek, a Furon nép egyik jeles, bár 137. klón mivoltának köszönhetően sajátjai által igencsak lenézett képviselőjének szerepe jut. Küldetése ennek ellenére igencsak fontos a Furon nép számára, akik a céltól alig hajszálnyira rekedtek meg a halhatatlanságért folytatott kutatásaikban és az esszencia hiányzó elemét az emberi DNS-ben sejtik. Feladata a humánok puszta kiirtása helyett tehát az emberiség leszüretelése, amire parancsnoka eligazításában rendszeresen figyelmezteti is a roswelli incidensben elhunyt testvéréért bosszúra szomjazó Cryptót.
A kiadott képernyőfotókat nézve nem tűnik elhamarkodottnak levonni azt a következtetést, hogy a készítők nem feszegetik a konzolok grafikai képességeinek határait, a játékot sokkal inkább a hangulattal, játékmenettel szeretnék eladni. A „feelingről” az eredeti mozikból mintázott, és az 50-es évek valós divatjának, formatervezési trendjeinek megfelelően megalkotott helyszínek, tárgyak és szereplők hivatottak gondoskodni. S bár az eredeti mozik damilon rángatott ufó-makettekben kimerülő trükktechnikájánál komolyabb látványeffektusokat vetnek be, azoknak is igyekeztek megőrizni suta báját. További támogatást adhat a hangulathoz, hogy a játék mellé ajándékot is ígér a kiadó, amit cikkünk írásának idején on-line szavazással választhatnak ki a THQ honlapjára látogatók, és a lehetőségek között a poszter vagy póló mellett az eredeti 9-es terv, valamint a Függetlenség Napja DVD-változata is szerepel.
No persze a hangulat édes-kevés egy unalmas játék megmentéséhez, de a Destroy All Humans! beígért jellemzői kecsegtetően sokoldalú szórakozást ígérnek. Egyrészt nem csak „mezítlábas” űrlényként vetheti magát a küzdelembe a játékos, de UFÓ-ra is kaphat, s győzedelmes pilótaként gyűjtheti be a kísérletezéshez használható embereket-állatokat, no meg a csészealj izmosabb fegyvereivel sokkal hatékonyabban amortizálható az állítólag teljességgel elpusztíthatóra tervezett környezet. Másrészt Crypto, népének minden technikai fölénye és folyamatosan bővülő fegyverarzenálja ellenére sem győzhetetlen armada, kellő túlerővel legyőzhetné az emberiség. Szerencsére azonban a direkt támadó fegyverek mellett olyan eszközei és képességei is akadnak, melyekkel az emberek elméje felett veheti át az irányítást, vagy akár tetszőleges élőlény (a tehéntől a hadseregtábornokig) alakját is felveheti, akár a zavartalan felderítéshez, akár az ENSZ vezetőinek félreinformálásához.
Arról pedig, hogy a humánok kiirtását, illetve kísérleti alanyként való begyűjtését célzó 20 küldetés ne váljon hamar unalmas rutinná, a öt különböző környezet kulisszái hivatottak gondoskodni, a tipikus amerikai farmtól a híres 52-es körzetnél is titkosabb, Area 42 UFO-kutató laborjain, a tipikus elővároson és kikötőnegyeden át a nagyvárosig vezető történetben.
Annak ellenére, hogy az 50-es évek B-mozi kultusza nem tomboló őrület idehaza, az azokat parodizáló filmek (pl. Támad a Mars!, Ed Wood: A világ legrosszabb rendezője) hagyományait konzolra ültető játék jó szórakozást ígér. Ha mással nem, hát azzal, hogy a világ megmentésének elcsépelt feladata helyett az emberiség kiirtását tűzik ki célul.
