Öt hosszú év telt el a norvég Funcom cég tucatnyi szakmai díjat elnyert alkotása, a Longest Journey megjelenése óta. Bár a point & click kalandjátékok haldoklása akkoriban már évek óta folyt, a szakmai elismerések mellett a félmilliós eladásokat produkáló játék rácáfolt arra, hogy nincs igény ilyen jellegű alkotásokra. A Stark és Arcadia világa közötti utazásra képes April Ryan története tulajdonképpen nem szolgált forradalmi újításokkal, ugyanakkor az összetevők tökéletes egységgé voltak kovácsolva ahhoz, hogy kijelenthessük: legyen bármilyen színvonalú a Dreamfall, minden idők egyik legjobb kalandjátékának a folytatását tisztelhetjük személyében.
A készítők hevesen tiltakoznak, ha valaki a folytatás szót használja készülő játékukkal kapcsolatban: véleményük szerint ugyanis a TLJ önmagában is kerek történet – amelyhez lehetetlen hozzátenni -, ehelyett inkább az időben éveket ugorva (a már ismert világok nyújtotta történeti hátteret felhasználva) egy teljesen új mesével álltak elő, mely csupán részlegesen kapcsolódik a korábbi történésekhez. A játék sztorija egyelőre hétpecsétes titok, csupán csak annyit lehet róla tudni, hogy tíz év telt el azóta, hogy megmentettük April segítségével a futurisztikus Stark és a mágiával telített Arcadia világát. Ezúttal nem csupán egy karaktert irányíthatunk, hanem hármat: az időközben rengeteg változáson átesett Aprilnek (az elmúlt tíz év és ezen időszak történései erőteljes nyomot hagytak rajta) ezúttal csupán kisebb szerep jut a valódi főszereplő, Zoe Castillo mellett. A 20 éves hölgy Stark lakója, Casablancában él és tanul, mígnem egy – számára szépnek semmiképpen sem nevezhető – napon világméretű összeesküvésnek köszönhetően hatalmas fordulatot vesz élete. Ezzel kezdődik meg a több földrészt, majd később párhuzamos világokat is átszelő hosszú utazása. A harmadik szereplő Kian névre hallgat, ő Arcadiában látta meg a napvilágot, és egyelőre sokkal több a titok vele kapcsolatban, mint az ismert tény – készüljünk fel egy erőteljes testfelépítésű harcosra, akit sokkal inkább antihősként ismer a környezete, mintsem Arcadia megmentőjeként (hiszen vélhetőleg ez lesz végső sorsa). A történet előrehaladtával automatikusan cserélődnek az irányítható karakterek a kezeink alatt – ez esetben tehát szó sincs arról, hogy ugyanazon a vonalon haladhatunk végig mindhármukkal. A két, már ismert világ mellett ezúttal egy újat, a Tél birodalmát is meglátogathatjuk – amennyiben a név kötelez, vélhetőleg egy Szibériához hasonlítható környezetben „élvezhetjük” utazásunkat. Mintegy 50 karakterrel ismerkedhetünk meg kalandjaink során – többen közülük már régi barátként (vagy ellenségként) köszönnek majd vissza a korábbi részből.
Köszönhetően a klasszikus point & click kalandjátékok „betegeskedésének”, talán nem meglepő, hogy a Funcom munkatársai is újítani szerettek volna, így a Dreamfall már legalább annyi akcióelemet fog tartalmazni, mint mondjuk feladványt. Az összetevők tárháza igen gazdag: a már megszokott kalandrészeken kívül nagy szerepet kap a lopakodás és a harc is, szerencsére ez utóbbi – ha elég ügyesek vagyunk -, elkerülhető a helyzetek nagy részében, így nem kell attól félni, hogy folyamatosan a küzdelemé lesz a főszerep; egy ilyen játékban ez nem is venné ki jól magát. A készítők büszkén hangsúlyozták, hogy a feladatok nagy része több módon is megoldható, és bár a történet nagyrészt lineáris, de a felmerülő nehézségek leküzdésekor kellő számú alternatíva közül választhatjuk majd ki a nekünk megfelelőt.
Szintén érdekes újításnak ígérkezik az ún. „focus-field”. Ennek lényege, hogy a teljesen háromdimenziós környezetnek és irányításnak köszönhetően lehetőség nyílt a karakterek látószögének ábrázolására. Értelemszerűen csak olyan tárgyakat vizsgálhatunk meg, amelyek látóterünkben helyezkednek el, így nem kell az egérmutatóval a teljes képernyőt átvizsgálni elrejtett tárgyak után: ha jó helyen állunk, látni fogjuk őket. Egyelőre keveset lehetett látni magából a játékból, de szerencsére szemfüles embereknek sikerült felvenni az E3 zártkörű bemutatóján vetített videókat. Ez alapján elmondható, hogy a saját fejlesztésű Shark 3D grafikai motor nagyon erősnek tűnik, segítségével nagyban megnőttek a Funcom lehetőségei a környezet ábrázolásának terén: most már csupán fantáziájuk szabhat határt, azonban az eddigiek alapján e téren sincs okunk félelemre.
Látható, hogy az újításokkal elsősorban az volt a fejlesztők célja, hogy minél több, a kalandjátékokra eddig egyáltalán nem jellemző szabadsághoz juttassák a játékosokat. Biztos sokan fanyalogva fogadják, hogy lehet ugrálni, harcolni és sok egyéb, hasonló alkotásokból eddig kihagyott cselekvést végezni, de tudomásul kell vennünk, hogy ez a kalandjátékok jövője. A szükséges végigjátszási idő is lerövidült 30-40 óráról 15 órára, a készítők bevallása szerint azt szerették volna, ha a történet pörgősebb, jobban átélhető lenne minden játékos számára, és nem csak a fanatikusok élveznék alkotásukat.
Tudtad-e: Bizakodásra adhat okot az a bejelentés, amely az egyik vezető fejlesztőtől származik: amennyiben sikeres lesz a Dreamfall, további játékok várhatók a Longest Journey világán.
