Ismeritek Duke Nukemet? Ti se? Gondoltam. Na szóval van ez a fazon, akinek a játékait úgy kajálják a népek, mint jó kislány a spenótot. Jó pénzsóvárhoz hűen a kiadó persze megpróbál minél többet kisajtolni az aranytojást tojó tyúkból, és gyártja egymás után a folytatásokat (na jó, PC-n eddig csak háromhoz volt szerencsénk, de konzolokra is termelnek ám rendesen). Mint a címből kiderült ez nem a DN Forever, az majd csak 2020-ban jelenik meg, az Unreal 6 motorjára átírva. Ez, kérem szépen egy vadászós játék.
Miután visszaraktátok az állatokat, nézhetjük is a részleteket: a hős személyisége természetesen ugyanaz maradt, mint volt, szóval számíthatunk egy jó adag trágár humorra, amely főleg Duke beszólásaiból fog eredni, de mint ahogy egy becsületes vadászszimulátorhoz illik, itt emberek helyett állatokra kell lövöldöznünk. Ezek között megtalálhatóak az olyan szokványosnak mondhatóak, mint a jegesmedvék, farkasok, krokodilok, oroszlánok és a cápák, de természetesen számíthatunk olyan agyament ötletekre is, mint pl. a jetik, vagy a T-Rexek. Ezeket az élőlényeket természetesen saját élővilágukban kell felkutatnunk, ezért a környezet nagyon változó lehet, a folyóvölgyektől kezdve az esőerdőkön át egészen a tundrákig és sivatagokig mindenféle tájon barangolhatunk.
Akármilyen híres akcióhősként is vadászunk, nem ronthatunk fejjel a falnak, mint azt már megszokhattuk. Csendben kell becserkésznünk áldozatunkat, meg kell tanulnunk türelmesen várni, és a megfelelő pillanatban lecsapni, valamint különböző jelekből tájékozódni (lábnyomok, letaposott fű, hátrahagyott ürülék). Ezekhez rengeteg segítséget nyújtanak a különböző felszereléseink. Ilyenek az álcák, szagálcák, csalogató sípok, illatanyagok és persze a fegyverek elnémításáért felelős hangtompítók. A főhős szemüvege sem csak esztétikai szempontból lesz jelentős: segítségével információkat kaphatunk a terepről (domborzat, széljárás és iránytű) és az ott fellelhető állatállományról, de használhatjuk éjjellátó/hőérzékelő szemüvegként, távcsőként, valamint mozgásérzékelő radarként (hm, szemüveg alakú radar). Ha valamiből kifogynánk, utánpótlást is kérhetünk a levegőből, de ekkor természetesen a legutolsó rühes patkány is elmenekül a zaj hallatán környezetünkből.
Ne higgyük azt, hogy az állatok hülyék, és hagyják lelövetni magukat; az érzékszerveik használata mellett valóságos ösztöneik is lesznek. Pl. máshogy fognak reagálni közeledésünkre mikor félnek, mint amikor éhesek, dühösek, vagy megsérültek.
Duke olyan fegyver nélkül, mint Monica szivar nélkül. Ez a roppant elmés megállapítás átfuthatott a fejlesztők agyán is, ezért nem átallották több mint 10 fegyverrel megtámogatni szöszi emberünket. A tipikus vadászfegyverek (pisztolyok, sörétes/távcsöves puska, nyílpuska) mellett igazi „Dukeos” csúzlik is lesznek (fagyasztó/kicsinyítő sugár, gépfegyver, rakéta-meghajtású gránát).
Hősünk egoista, ezt mindenki tudja, de itt ez az ego egy különös szerepet kapott, ami egy kis (mondom kis) RPG-s ízt ad a programnak. Valahogy úgy működik, mint az XP, azzal a különbséggel, hogy ez csökkenhet. A lényege az, hogy minél nagyobb az önbizalmunk, annál több fegyvert használhatunk, és annál jobb hatásfokkal tudjuk kezelni őket. Az ego nagyon sok mindentől fog változni. Nyilván ha egy high tech atommeghajtású zsebhabverő van a kezünkben, amikor egy T-Rexszel találkozunk, egonk az egekig szökik, viszont ha ugyanebben a helyzetben a „nyeletlen bicska penge nélkül” birtoklásának rendkívül kellemetlen ténye áll fenn, egonk a béka feneke alá csúszik, és örülhetünk, ha egy körömreszelőt közepes hatásfokkal tudunk kezelni. Bár ekkor már tökmindegy, mert egy tized másodperc múlva már más miatt fog fájni a fejünk, he-he.
Hát különös játék ez az Endangered Species. Én személy szerint nem nagyon szeretem bántani az állatokat, még játékban sem. Emlékszem, mikor véletlenül elütöttem a Carmageddonban egy elefántot, majd megszakadt a szívem, és az a fájdalmas nyöszörgés, amit hallatott… máig felriadok rá esténként . Amúgy ez szerintem egy nagyon jó kis game, ráadásul ezek közül az állatok közül szinte mindegyiket útálom (főleg az idióta jetit jó érzés megküldeni egy kis sörétessel), de nem is emiatt, hanem a hamisíthatatlan Duke Nukem hangulat miatt.
