Egy igazi RTS hívőnek fülében jól cseng Rick Goodman neve. Eme fiatalember 1995 januárjában szövetkezett a Railroad Tycoon és a Civilazition segédtervezőjével, Bruce Shelly-vel egy teljesen új játék megalkotására, ami nem volt más, mint a stílus- és iskolateremtő Age of Empires, mely mind az alkotóknak, mind friss cégüknek, az Ensemble Studios-nak világhírt és dicsőséget hozott.
A sors kiszámíthatatlan kereke azonban úgy fordult, hogy Rick 1998-ra egyedül maradt, egy régóta dédelgetett nagy ötlettel. Nem sokat vacillált, új céget alapított Stainless Steel Studios néven, és megkezdődött a nagy project, az Empire Earth fejlesztése. Ez a játék nem kevesebbre vállalkozik, mint a teljes emberi történelem újrateremtésére! Krisztus előtt félmillió évvel, a paleolitikum primitív világából kezdjük meg – a szó konkrét és átvitt értelmében is – felemelkedésünket, és juthatunk el a „csillagokig és tovább”, a nanotechnológiáról elnevezett 23. századba. Ez konkrétan 14 korszakot (epoch) jelent: Prehistoric (történelem előtti idők), Stone Age (kőkorszak), Copper Age (rézkorszak), Bronze Age (bronzkorszak), Dark Age (a sötét (kora) középkor), Middle Age (késő középkor), Renaissance (reneszánsz), Imperial Age (birodalmi korszak), Industrial Age (ipari forradalom kora), Atomic – WWI (atomkor, első világháború), Atomic – WWII (atomkor, második világháború), Atomic – Modern (atomkor, modern idők), Digital Age (az információtechnológia kora), Nano Age (a nanotechnológia kora). Hatalmas kihívás mind a játékfejlesztőnek, mind a játékosnak! Nos, Goodmanék talán túlságosan is nagy fába vágták rozsdamentes acél fejszéjüket. Bár a játék jó, és sok élvezetes percet és órát fog szerezni a megrögzött RTS fanoknak – de valószínűleg csak nekik. Már a most ismertetésre kerülő kampányok is néha rendkívül nehezek, és hamar rá fogunk jönni, hogy bár az erőegyensúlyt igyekeztek a készítők finomra hangolni, mégis számtalanszor volt az az érzésem hogy az AI pofátlanul és képembe röhögve csal. És bár megértem a fejlesztők abbéli szándékát, hogy a fegyvernemek között egyfajta hierarchiát igyekeztek kialakítani (ezt a leírásban alaposan kivesézzük majd), de amikor a hatalmas bronzágyúmat egyetlen huszár három kardcsapással leamortizálta, lefejeltem a monitort… A szintén később tárgyalandó civilizációs bónuszrendszer is jó ötlet, bár kissé átláthatatlan, és ezt elemezve, valamint a játék egészét nézve nem mehetünk el a mellett a nyilvánvalóság mellett sem, hogy az SSS kissé elkapkodta a játékot. Valószínűleg nagyon ki akartak vele karácsonyra jönni, pedig talán egy húsvéti időponttal jobban jártunk volna mindannyian. Azt pedig személy szerint végképp nem értem meg, hogy miért erőltetnek rám egy 3D-s játékot akkor, ha annak előnyét nem, csak hátrányát élvezhetem. Ez alatt pedig azt értem, hogy nem tudjuk forgatni pályát, és csak egyetlen kameraállást használhatunk. A 3D másik „jóságáról”, a szabad zoomról pedig csak annyit: közelíteni lehet (bár ez esetben borzalmas látványban lehet részünk, a grafika csak távolról szép – erről Ady jut eszembe: „Meg akarlak tartani Téged, / Ezért választom őrödül / A megszépítő messzeséget.”), távolítani nem. (A kamera egy adott íven fordul a közelítésre, tehát valamelyes nézőpontváltás azért lehetséges, de ez nem szabadon kezelhető.) Ez így kevés, sőt semmi. Sajnos a perspektíva olyan, hogy nem ad a szabad taktikázásra lehetőséget – olyan kis területet látunk át, hogy még saját csapataink felállítását is körülményesen végezhetjük el, és arról, hogy összes emberünket egyszerre kijelöljük egy gyors átrendezésre – költöztetésre, már most mondjunk le… Ennek levét pedig a régebbi videokártyák tulajdonosai isszák meg – ők a kis felbontású, vagy a sebességre optimalizált, következésképpen végletekig leocsmányított grafikájú játékkal kell, hogy kibéküljenek. A GeForce2 tulajok persze sokkal elégedettebbek lehetnek – 1280×1024-ben, 32 biten is szép és jól játszható az EE. (Nem lehetett volna megmaradni a jó öreg 2D-s, izometrikus módnál?), a hangok és a zene is kitűnőek, az animáció jó, és a karakterek és épületek történelemhűsége, ezzel együtt a maga a hangulat valóban szuper, nem beszélve arról, hogy világtörténelmi események részesei lehetünk, nevezetes helyeken bukkanhatunk fel, és híres-hírhedt figurák bőrébe bújhatunk.
Az első javítókészlet már kijött, és készülőben a második – hát játszunk vele, ha már megvettük… Ehhez szeretnénk egy kis segítséget nyújtani, néhány jó tanáccsal, ötlettel.
Mindenkinek, még a régi RTS és AOE fanoknak is ajánlott a gyakorlópályák végignyomása, hogy megismerkedjünk az újdonságokkal és egyedi stílusjegyekkel; akad mindkettőből bőven. A 8 lépéses tutorialt a Single Player -> Learning Scenarios menüpont alól érhetjük el, és tetszés szerint indíthatjuk el bármelyik részét, először persze érdemes sorba menni. A szokásos végigjátszás-forgatókönyvtől kissé talán eltérve, végigjárjuk ezt a részt is, hogy később, a játék során előbukkanó rutinfeladatokat megtanuljuk.
1. Az első rész az alapokat (The Basics) oktatja. A „ballal kijelöl-jobbal klikkel” ismerős lesz, és a fővárosunk (Capital) megépítése után az öt nyersanyag legfontosabbika, az élelem gyűjtésébe kezdhetünk. (A többiek: fa, kő, arany és vas.) A kaját több forrás biztosítja majd, most a vadon termő növényzet gyűjtésével kezdünk, ránézésre ez nem más, mint valamiféle vad sütőtök :). Itt annyi a megjegyezni való, hogy egy nyersanyaglelőhelyen egyszerre 6 emberünk dolgozhat, tehát nem érdemes ennél többet gyártani, mert nem fognak tudni mit kezdeni magukkal. Fontos még, hogy a fővárostól távoli gyűjtőhelyeken fel kell építenünk egy kis települést (Settlement), ide hordják a munkások a termelés végeredményét. (Ha két tökföldünk van 12 emberrel, és az egyik kimerül, a tétlen munkásokat küldjük el fát vágni, vagy felfedezni a terepet [kijelöl, és a kis kör alakú gomb a távcsővel]. A munkanélkülieket a minitérkép alatti árnyékban heverő parasztot ábrázoló gombbal, vagy a TAB nyomkodásával találhatjuk meg.) És itt kell azt is megtanulni, hogy felállíthatunk úgynevezett gyűjtőpontokat (Rally Point), ahová a megtermelt egységeink születésük után elgyalogolnak. Ha tehát egy földecskét el akarunk munkással látni, a dolgunk annyi, hogy kijelöljük a fővárost, klikkelünk a zászlóra, majd letesszük azt a tökföld közepére, ezután 6 klikk (a kívánalmaink rögzülnek, és szépen sorban végrehajtja majd őket a gép), és hátradőlhetünk.
2. A második pálya az Advancement and Improvement (Fejlődés és fejlesztés), ahol a békés tökszüretet őskori tigrisek zavarják meg. Itt jön a játék egyik idegesítő része: a vadállatok levadászása elméletileg egyszerű, kijelöljük az összes embert, a kurzort a tigris fölé víve az karddá válik, ekkor klikk, és a falusiak dárdát ragadva legyakják a fenevadakat. Ám sajna ezek igen gyorsan rohangálnak, így hallatlan szerencse kell, hogy sikerüljön őket kijelölni vadászásra, így biztos hogy előszörre jó pár emberünk áldozatul esik szerencsétlenkedésünknek. Próbáljunk egy közelibb zoommal nagyobb felületet találni a négylábúakon! Ha a bundabetakarítás eredményes volt, a program nagylelkűen néhány civilizációs pontot adományoz nekünk. Ekkor a térkép felett villogó koronára klikkelve a játék leáll, és egy képernyő jelenik meg, ahol ezen pontokat különféle fejlesztésekre válthatjuk be. Érdemes itt megállni egy picit! Az itt látható táblázat ugyanis a játék során elnyerhető összes lehetőségünket elénk tárja, a kőkorszaktól a nanokorig. Nem kell mindjárt minden pontot elköltenünk, hiszen alapos mérlegelést igényel, hogy mi légyen a fejlődés menete: azonnali hatásként fejlesszük a tökörésző embereink termelési sebességét, netán csökkentsük előállításuk költségeit, esetleg tartalékoljuk arra, hogy majdan kardozó lovagjaink nagyobbat tudjanak suhintani, vagy tankjaink tűzereje nőjön majd meg jó pár ezer év múlva… Eme Nostradamus-képző meglehetősen nagy dilemma elé fog állítani minket, és biztos, hogy kell pár nekifutás, míg tényleg rátalálunk a helyes útra… A bónuszpontokat a küldetéses játékban bizonyos feladatokat végrehajtásáért kaphatjuk meg, ezeket akkor és ott jelezni fogom. (Az egész folyamat csak egyetlen kampányra érvényes, a következőnél elölről indul!) Személy szerint egyébként a munkásaink akcióinak szavazok bizalmat, hiába mondjuk 20%-nyi plusz támadó erő az 5-6 lándzsásnak, ha közben a parasztok rakétasebességgel termelik a javakat két tucatnyi íjász kiképzéséhez…
A pálya lényege egyébként, hogy 850 egységnyi kaja begyűjtésével föníciai barátainkat átvezessük a kőkorszakba, ami valószínűleg nem fog sok problémát okozni. A végén még lesz két tigrincs, csak hogy örüljünk…
3. Következik a Food Gathering and Economy (Élelemgyűjtés és gazdaság), ahol újabb fajta hamikkal ismerkedünk: ez a strucchús, a hal, és a gabona. Ez utóbbit érdemes kiveséznünk: egy magtárat (Granary) kell építenünk, ez köré tudunk nyolc szántóföldet kialakítani. Épp ezért nagyon fontos olyan helyet találnunk, ahol a megépítendő épület minden körvonala zöld, hiszen így tudjuk a lehetőségeinket maximálisan kihasználni. Amint a magtárépítő munkás befejezte a kopácsolást, azonnal átvedlik parasztemberré, és nekiáll az egyik földterületen munkálkodni, így még 7 emberre lesz szükségünk, hogy a teljes területet termelésbe vegyük. Érdemes minden épületnél a rendelkezésre álló technológiai fejlesztéseket elvégezni (új szerszámok, termelési metódusok). Mindeközben egy-két embert elküldhetünk felderíteni, akik hamarosan aranylelőhelyre bukkannak. Hazánknak pont erre van szüksége, így hamar építsünk a külszíni fejtés közelébe (jobb felső sarok) egy települést, és minden elérhető embert állítsunk a bányászatra. 250 egységnyi sárga kincs kell a szint megnyeréséhez (és minimum húsz ember, de ezt bőven túl fogjuk lépni).
4. Karthago megszületésének lehetünk aktív részesei a Building Up (Építkezés) nevű tutorban, ahol egy rakás emberrel megépítjük a várost, egy farmgazdaságot, egy templomot, dokkot, kő- és aranybányát. Ez utóbbiakhoz természetesen külön kis település tartozik, mely távol fővárosunktól elég védtelen, ezért kissé fejlesztenünk kell. Ezt úgy tehetjük meg, hogy feltöltjük emberrel. A falu épületére klikkelve láthatunk egy kis ember ikont, és mellette a „0/5” számpárt. Ez jelzi, hogy egy komplett fejlesztéshez 5 főre van szükség. Válasszunk ki tehát ennyi embert, és a kis oszlop-lépcsős ikon (Populate), vagy a G gomb megnyomásával zavarjuk be őket! Amint a település eléri a megadott értéket, máris városközponttá (Town Center) alakul. Ráklikkelve láthatjuk, hogy az újabb lépcsőfokhoz immáron 15 városlakó szükségeltetik. Ennyi embert kell tehát beterelnünk – vagy helyben termesztenünk. Ugyanis a gyűjtőpontot magára a városra is kijelölhetjük, így saját magát tölti fel a megfelelő létszámmal! Ez jó automatizálást tesz lehetővé a sorozatvégrehajtással együtt (15 klikk egymás után), élhetünk vele majd a későbbiekben is!
5. A Combat and Defense (Csata és védekezés) egy nagyon fontos pálya, alaposan meg kell jegyeznünk mindent! Konstantinápolyt kell felvirágoztatnunk, némi csatározás árán. Egy nagyon fontos szabályt kell begyakorolnunk, és bemagolnunk: bizonyos egységek csak adott típusú fegyvernemek ellen vethetők be jó hatásfokkal! A vágófegyverek (például a kard) ellen szúrófegyverekkel (pl. lándzsa) védekezhetünk, míg az íjászaink halál fiai lesznek. Tehát ma esti imánk: szúrófegyver vágófegyver ellen, vágófegyver íjak ellen, íjak szúrófegyver ellen. Ismételjük, magoljuk, mint az egyszeregyet, ebben van a túlélés kulcsa! A mellékelt ábráról ez olvasható le, gondolom, az értelmezése egyszerű. Később majd megtanuljuk, ez hogy adaptálható az újabb korok lőfegyvereire!
Két hatszögletű gombot kell még tanulmányoznunk a kezelőpanel bal felső részén: az elsővel harcoló egységeink viselkedését állíthatjuk be (scout – kb. gyáva nyuszi :), stand ground – ott maradj, és el ne mozdulj, guard – őrizd ezt az épületet vagy egységet, agressive – ha ellent látsz, ess neki!), a másodikkal pedig 8 taktikai formációt alakíthatunk ki. Egyszerűen válasszuk ki a nekünk tetsző alakzatot, majd egységünket kijelölve és a megfelelő terepszakaszra klikkelve máris a kívánt módon sorakozik fel seregünk. A jobb egérgomb nyomva tartásával egy kis nyíl jelenik meg, melyet az egér segítségével forgathatunk, így állíthatjuk be, merre nézzenek embereink a felállás után. Ha a tutor ezen részét végignyomtuk, a falépítés megtanulása van hátra. Ez is fontos része a játéknak, ám néha kissé idegesítő, mivel nem tudjuk forgatni a pályát, így óvatosan kell húznunk a falat, nehogy rejtélyes okból befoltozhatatlan lyuk maradjon benne… Gyakoroljuk be ezt is alaposan! Ha mindez megvolt, ahogy írva, le kell gyártanunk két kőhajító gépet és két katapultot, majd a hajóra terelni őket (csak akkor tegyük ezt, ha mind a négy ostromeszköz elkészült, előbb úgyse sikerül! :)), és áteveztetni őket Nikodémia partjaihoz. Itt jön egy kis partraszállás (klikk a nyílon, majd valahol a parton), és egy kis kapuostrom – nem lehet gond.
6. A hatodik tutorban (Priest and Prophets – Papok és próféták) a nem hagyományos harcmodor tanulmányozására kapunk megbízást. Négy papunk segítségével prófétát kell előállítanunk. Ehhez templomra van szükség, a templom építéséhez pedig hívőkre, hiszen egy pap nem végezhet alantas munkát… Így hát el kell indulnunk megtéríteni 8 városlakót. Legtöbbjük a fórum közelében található. A térítés rendkívül egyszerű: kiválasztunk egy papot, majd jobb klikk az „áldozaton”, akinek feje felett a kurzor egy imádkozó kézzé változik. Vigyázzunk: az egyetem körül sétálgató művelt emberkék védve vannak az ájtatoskodás ellen, és nem veszik be a papok meséit, ezt a kurzor is jelzi, az összetett pracli egy kis pajzsban látható, kár erőlködni! Egy ilyen akció elvesz egy adagot az adott pap erejéből, melyet a feje felett látható kis kék csík jelez, ha teljesen elfogy, várnunk kell, míg újra feltöltődik, ezért érdemes a térítéseket megosztani a négy ájtatos manó között. Ha összegyűlt a kis csapatunk, irány a városon kívüli kies terület, és épülhet a templom. Ha kész, legyárthatjuk prófétánkat, akinek fontos tulajdonságai vannak: különféle szerencsétlenségeket zúdíthat ellenségeink nyakába, mint például a malária, a vulkánkitörés, a tűzeső (Fire Storm) és a földrengés (Earthquake). Ez utóbbi kettőt kell alkalmaznunk a szenátuson, de előtte a többit is kipróbálhatjuk… Az erőnek itt is olyan szerepe van, mint a papoknál, tehát pár vuduzás után meg kell állni pihizni (és ez alatt, majdan csata közben, védeni prófétánkat ezerrel!). Fontos megjegyezni, hogy a templomban olyan finomságokat fejleszthetünk ki, mint az ellenséges papok és épületek átállítása a mi oldalunkra – ez lesz később papjaink egyik fő feladata! A nagyszakállú vészmadár egész biztosan sokak kedvence lesz – én azonnal szívembe zártam, az ellenség soraiban egy jó pillanatban kitört járványnál semmi sem segíti jobban harcoló csapatainkat!
7. Újabb fontos pálya, újabb imádság megtanulása következik! A Specialized Buildings (Különleges épületek) fedőnevű akció elején az 5. pályán tanultakat kell elővennünk, vagyis a megfelelő egység a rá érzékeny ellenség ellen. Ha lenyomtuk a vandálokat, irány a kórház, mely a ráklikkelés utáni kék-zöld szaggatott vonallal jelzi hatósugarát. A csatákban igen fontos az egységek morálja, hiszen ez minél magasabb, annál nagyobb elánnal vetik magukat a küzdelembe – az eredmény nagyobb sebzési és védekezési ráta. Ezt a városban az elszállásolásukra felépített házakkal növelhetjük, amit a katonáink lába körüli kis szakaszokra osztott zöld félkör fokozatos elkékülése jelez. Ha teljesen kék – a morál a maximumon, nem is érdemes több viskót emelni. Nagyszerűségünket az ókor egyik csodája, a fároszi világítótorony felépítésével bizonyíthatjuk be, amely láthatóvá teszi a csöndben a város alá lopódzott vandál hajóhadat: 2 csatahajót (Battleship), 2 gályát (Galley), és 2 fregattot (Frigate). Most akkor tessék figyelni: a csatahajók elsüllyesztik a fregattokat, de nem jelentenek veszélyt a gályákra, sőt óvnunk kell őket azoktól. A fregattok halálos veszedelmet jelentenek a gályákra, de félnek a csatahajóktól. És végül: a gályák a csatahajók legyőzői, de végük van, ha fregattal találkoznak. Tehát: csatahajót fregatt, fregattot gálya, gályát csatahajó ellen! Ismét mellékeltem egy ábrát, tartsuk kéznél! Három dokkunk van, itt érdemes megosztani a feladatokat, és egy-egy dokkban azonos típusú hajóból építeni pár darabot (3-4 elég lesz). Amikor készen vannak, rögtön állítsuk viselkedésüket „stand ground”-ra, nehogy fejetlenül a végzetükbe szaladjanak! (Ez szárazföldi egységek esetén is ajánlott!) Ha felállt a flottánk, adjuk ki a parancsokat, ahogy fent megtárgyaltuk. Vigyázzunk, az AI jól működik, tehát amint megtámadjuk a két csatahajót a gályáinkkal, azokat rögtön támadni fogják az ellenséges fregattok, őket rögtön ki kell jelölnünk a csatahajóink számára, ekkor előjönnek a gályák is, akikre azonnal rá kell küldeni a fregattjainkat… Bonyolult? Az. De hát ez a stratégia szépsége… A sebesüléseket a dokkokban ki tudjuk javítani. Ha minden ellenséges lélekvesztőt elnyelt a tenger, megépíthetjük az újabb csodát, az alexandriai könyvtárat, amely rögtön felfedi előttünk, hogy ellenségünk új várost alapított, és ott ostromgép-gyártó manufaktúra építésébe kezdett, elég egyértelmű céllal. Ezért már a könyvtár építése alatt lássunk neki egy kisebb regiment képzésének, és amint lehet, indítsuk útnak őket az üzem lerombolására, de vigyázzunk, maradjon a városban egy kis haderő, szükség lesz rá! Ha feldúltuk a vandál várost, megépíthetjük a Colosseumot, hogy az egész világ lássa hatalmunkat és dicsőségünket…
(Az EE-ben hét csodát építhetünk meg, érdemes gyorsan átfutni rajtuk, mire jók azon kívül, hogy fölös nyersanyagainkat elkótyavetyélhetjük :). Babilon tornya (Tower of Babylon) – papjaink egy kisebb területet, és az ott található egységeket át tudják konvertálni; Zeusz temploma (Temple of Zeus) – egységeink „öngyógyulnak”, nagyon hasznos!; Az alexandriai könyvtár (Library of Alexandria) – minden ellenséges épületet megmutat; a fároszi világítótorony (Pharos Lighthouse) – felfedi a vizeket és a rajta található egységeket; Colosseum – saját népességrátánkat növeli, az ellenségét csökkenti; Ishtar kapui (Ishtar Gates) – a falak és tornyok HP-ját növeli)
8. Az utolsó pálya ismét fontos tanulni valót jelent. Ennek neve Heroes and Combat Skills, magyarul hősökről és harci képességekről esik benne szó. Az elején ismét egy kis csata, amiből kiderül, a kardforgatóink elég sebezhetőek a balták ellen. Ha kiválasztjuk egy vitézünket, a kezelőpanel bal sarkában láthatjuk, hogy különféle képességeket tudunk kifejleszteni – ezt hívom én a későbbiekben felspécizésnek. A szív mellett látható a HP (életerő, „tartósság”, ütésállóság, kinek mi tetszik), aztán a kard a támadási erő, a kis szárnyas cipő a sebesség, a lövöldözős egységeknél a céltábla a lőtávolság, és végül a páncélzatok: vágó-és ütőfegyverek (shock), a szúrófegyverek (pierce), illetve a nyilak (arrows) elleni védelem. Fegyvernemenként 10-10 egységnyit fejleszthetünk, ez pedig úgy jön ki, hogy a páncélzat erősítése egy-egy, az összes többi képesség növelése pedig két-két egységet jelent. Tehát a kardosainknál mindkét páncélfajta ellenállóságát két-két egységgel növelhetjük (ez összesen négy pont), a maradék hat ponton pedig három egyéb erősítést hajthatunk végre, például két támadási, és egy sebességi fejlesztést. Hogy hogy állunk, azt a fegyvernemet jelző ikon jobb felső sarkában megjelenő nagy, fehér szám jelzi. Érdemes természetesen lehetőségeinket maximálisan kihasználni, de előtte mindenképpen számoljuk ki a pontértéket, és mérlegeljük, melyik képesség és melyik páncélfajta fejlesztése a legfontosabb az adott fegyvernemben (figyelembe véve például a már többször kitárgyalt hierarchiát)! Amint készen vagyunk, irány Róma, előtte ki is próbálhatjuk, hogy működnek új képességeink a gyakorlatban. Vezérünk, Belissarius, Róma felszabadítójaként hőssé nemesül. Az EE-ben két fajta hős szerepel: a Harcoló (Warrior) és a Stratéga (Strategist). Mindkét típus közös jellemzője, hogy öngyógyítóak, tehát képesek a kisebb sebesüléseiket leküzdeni (ez persze időbe telik, tehát ha nagyon alacsony az életszint, ki kell vonnunk őket a csatából), és közelükben megnő a morál. A Harcoló Hős ezen kívül rendkívül erős a küzdelemben, a Stratéga gyengébb, viszont növeli a közelében lévő egységeink HP-jét. És van még egy különleges képessége, a Csatakiáltás (Battle Cry): őt kijelölve, és a kis gombot megnyomva megjelenik egy kis sárga villám. Ezzel az ellenségeinken kattintva félelmetes üvöltés hallatszik, amely alaposan megtépázza a közelben lévő ellen harci kedvét… Ez, ugyanúgy mint a papoknál és prófétáknál a hős erejét csökkenti, amit itt is a kis kék csík jelez. Ezeket le is tesztelhetjük: Belissarius harcoló hős, ezt ki is próbálhatjuk a várost támadó ellenségen, minek utána Rómát átvezethetjük az ötödik korszakba. Ezzel új fegyvernemekhez jutunk, illetve a meglevőket tudjuk magasabb szintre fejleszteni. Érdemes ezt megtenni, és elkezdeni az új egységek képzését ezerrel, mert közeleg az ellenség! A városközpontban hőst képezhetünk: ő Nagy Károly (Charlemagne), a stratéga, így ezt a típust is megkóstolhatjuk akció közben…
Annyit érdemes még megjegyeznünk, hogy az RTS-ekben megszokott gyorscsoportosítást ebben a játékban is használhatjuk, és érdemes is használni. A kijelölt csoportot a CTRL + számbillentyű lenyomásával hozzárendelhetjük az adott gombhoz, ez megjelenik a kezelőpanel jobb alsó- középső részén, erre klikkelve, vagy az adott számbillentyűt az ALT lenyomásával leütve ráugrunk az adott csoportra. Érdemes fegyvernemenként létrehozni ezeket a csoportokat, ezzel lényegesen megkönnyíthetjük az amúgy vérverejtékes küzdelmeket. Ha duplán kattintunk valamelyik emberünkön, a közelben álló, azonos típusú karakterek kijelölésre kerülnek.
Nos, ennyi volt a tutor, és ennyi előtanulmánnyal, és egy mély sóhajtással nekivághatunk az egyjátékos küldetéssorozatnak. Sok sikert, és egy jó adag szerencsét – szükség lesz rá!
A görögök (Greek Campaign)
1. The Early Helladic Peoples (Az első hellén emberek)
Az első kampány az ősi Görögországba kalauzol minket, a hellén kultúra bölcsőjénél tehetjük meg első botladozó lépéseinket. Héraklész egy kis anatóliai törzs vezetője, és bizony rossz idők járnak rájuk, még egy kemény tél, és végük. Szerencsére Karkas, a sámán álmot lát: hajót, amelyen átszelik a Nagy Vizet nyugati irányban, és új hazát lelnek Thesszáliában. Lássuk, mi a feladatunk: besétálni egy ellenséges városba, Troasba, ott lehetővé tenni, hogy Karkas „átvuduzza” a dokkot a mi oldalunkra, hajót építeni, átevezni a túlpartra, megalapítani új városunkat, felépíteni egy barakkot és egy templomot, és fontos, hogy mind Héraklész, mind Karkas életben maradjon! Először is építsünk barakkot, és képezzünk pár katonát, kőhajigálókat és bunkós legényeket vegyesen, ízlésünk szerint. Míg elkészülnek, minden falusit állítsunk rá a fakitermelésre, mivel minimum 650 egység fára lesz szükségünk! Lévén, hogy van aranyunk és vasunk is bőven, érdemes katonáinkat kissé fejleszteni, ütősöknél támadóerőben, dobálósoknál hatótávolságban, itt is, ott is páncélzatban. Ha elégedettek vagyunk, indítsuk el a csapatot nyugat-délnyugat irányába, azaz balra, a pálya közepe felé. Javaslom, hogy a faluban hagyjunk pár favágót, hadd termeljék a fát, mivel az új településünk körül ritka kincs lesz eme nyersanyag!
Amint elérjük Troast, vigyázzunk, ne menjünk közel az őrtornyokhoz, maradjunk tisztes távolban tőlük, és sétáljunk le a tengerpartra, távol a várostól, valahol arra, ahol a kis tehéncsorda pihen, jobbra lesz egy kis vízszöglet. A falusiakat állítsuk jó távolra, ne essék bajuk! Hamarosan megjelenik három kezdetleges „hadihajó” (csónak, benne kődobáló csókák), ezeket nyomjuk le, besegíthet Karkas egy jó kis tűzesővel és Héraklész a csatakiáltásával. Ha mind a három elsüllyedt, sámánunkat tereljük balra a dokk felé, amint hatótávolságba ér, elvégzi az „átalakítást”. Bár támadni fogják, de ennyi belefér, amint a dokk a miénk, azonnal zavarjuk el őt biztos fedezékbe, indítsuk el egy hajó építését, és gyűjtőpontnak jelöljük ki a csendes kis öblöt. Ha befut a jármű, helyezzük el rajta hőseinket, pár katonát és falusit (összesen tíz hely lesz rajta), és evezzünk át a tengeren, megint csak balra, míg partot nem érünk. (Fontos megjegyezni, hogy egy sámán öt embert tesz ki, és ugyanennyi helyet is foglal el a hajón!) A túloldalon Héraklész közli, hogy találnunk kell egy jó kis magaslatot az új városnak, ha meglátja, ő felismeri. Ne siessünk, fuvarozzuk át minden emberünket a partra, majd induljunk el, hamarosan megleljük a megfelelő helyet, melyet vezérünk kis kék zászlóval megjelöl. Itt kell építenünk egy települést. Jó tanács: ha van megfelelő mennyiségű falulakónk, áldozzunk fel ötöt, azaz változtassuk városközponttá településünket, ahogy a 4. gyakorlópályán megtanultuk (Populate). Így már termelhetünk falusiakat is, akik segítségével gyorsan elvarrhatjuk a szálakat: a templom és a barakk építését. Vigyázzunk, ideges dór lovasok zavarják meg nyugalmunkat, úgyhogy tanácsos utóbbival kezdeni az építést, a templom ráér a legvégén. Ha több ellen jön, próbáljuk ki rajtuk Karkas maláriafertőző varázslatát, megkapó látvány… Sok sikert!
Civilizációs pontok: dokk birtokbavétele és hajóépítés – 5 pont, templomépítés – 15 pont
2. Warriors from the Sea (Harcosok a tengerről)
Pelops király és három fia Egyiptomból útra kel a tengeren, hogy új hazát találjon. Krétán kötnek ki, de ez már a minóiak kezén van. Így hát meghúzódnak Kréta tengerpartján, egy kis erőgyűjtésre a továbbhajózáshoz. Pelops király ősi történeteket olvas, amelyben kis reménysugarat talál: a Hellasz nevű északi kontinens egyik, belakható fennsíkja, Argosz még nem népesedett be, így ez alkalmasnak tűnik az otthonteremtésre. Feladatunk elég összetett: először Kréta tengerpartján kell tábort vernünk, fel kell húznunk egy dokkot, és csapatszállító hajót kell építenünk, amellyel átkelve a tengeren, el kell érnünk Argoszt. Itt fel kell építeni fővárosunkat, majd megsemmisítve két ellenséges városközpontot, hatalmunkat kiteljesíthetjük. Fontos, hogy a király és legalább egy fia életben maradjon! Az első részben sok tökölésre nincs idő: Kréta lakói nem nézik jó szemmel betolakodásunkat, és hamarosan túlerő zúdul ránk. Argosz elérése tulajdonképpen nem nehéz, de sűrűn kell mentenünk. Több lehetőség is áll előttünk: választhatunk egy gyors hajóépítés – felcuccolás – átkelés – Argosz elérés metódust. Arra kell vigyáznunk, hogy a tengeren ellenséges hajók lesnek ránk, és könnyen elsüllyeszthetik a tutajokat királyostul, a parton pedig könnyen lecsaphatnak ránk az ottani rosszfiúk. Választhatjuk azt is, hogy Krétán építünk egy barakkot és egy íjászképzőt, és 5-5 katonát képzünk a biztonság kedvéért. Ekkor legalább 3 „kompot” kell kitermelnünk (ide-oda mászkálásra nem igen lesz lehetőségünk), és mellé két hadihajót, vezéráldozatnak – míg velük vannak elfoglalva ellenségeink, kis csapatunkat partra tehetjük Hellászon. Ez biztosabb, bár sok faanyagba kerül. (Senkit ne hagyjunk Krétán, mert ottani telepünk pusztulásra van ítélve, legfeljebb pár favágót, hogy addig is termeljenek!) Partot érve ne keveredjünk csetepatéba – ha ügyesek vagyunk, viszonylag sértetlenül elérhetjük Argoszt. Itt egy darabig nyugtunk lesz, úgyhogy megtervezhetjük stratégiánkat. Azt láthatjuk, hogy arany és vasérc van bőven, élelem a lovakból termelhető, bár ez elég macerás (elgaloppoznak, és messziről kell hordani a virslinek valót), kő a közelben nincs, fa korlátozott mennyiségben. Javaslom, hogy az első célunk a rézkorszak elérése legyen! A szükséges nyersanyagokat könnyen megtermelhetjük. Ha megtörtént az éraváltás, azonnal építsünk barakkot és íjászképzőt, és a meglevő egységeinket upgrade-eljük, majd kezdjünk sereget gyártani. Ládzsások, íjászok jó szolgálatot fognak tenni, és a nagy botú Sámson se gyenge, bár lassú. Építsünk egy templomot is, és egy prófétát. A rézkorszakban már tudunk gabonát termeszteni, így a kajautánpótlás biztosítottnak látszik. Ha felpumpáltuk az élelemszintet, készítsünk annyi munkást, hogy folyamatos legyen a kitermelés az elérhető nyersanyagokból! Fejlesszük ki a különböző fegyvernemek speciális képességeit a 8. tutorban megismert módon, a király és fiai is fejleszthetőek! Az első célpontunk balra tőlünk a sárgák faluja lesz. Ők az akhájok, és igen jó lovaskatonák, találjuk meg ellenük a megfelelő ütőerőt! (Emlékezzünk az 5. gyakorlópályán megtanult első imára!) Amíg csatázunk, sámánunk beosonhat a faluba, és egy laza csuklómozdulattal elintézhet egy jó kis földrengést, természetesen az epicentrumnak a városközpontot válasszuk, aztán mentsük ki a figuránkat. Végezzünk az összes akháj lovassal, és Argoszban megfelelő hátvédsort hagyva települjünk át a lerombolt faluba! Itt rögtön építhetünk egy települést a kőbánya mellé, és feltölthetjük mind a kő- mind a fa készletünket. Érdemes rögtön építeni ide egy kórházat is, mert eddigre biztosan lesz egy-két sérülés a királyi családon, és azt itt kikúrálhatjuk, csapatunk többi sebesültjével egyetemben. Ha egyenesbe kerültünk, javaslom a piros falut következő célnak, közelebb van, és egyszerűbb a dolgunk. A domb tetején lévő őrtornyot sámánunk egy földrengéssel annullálja, a ránk rontó ősemberek nem okozhatnak gondot. Sajna a falu rontás ellen védett, így a vudumesterünket akár haza is küldhetjük. Támadjuk meg a központot, ha van kéznél pár Sámson, azok pillanatok alatt bedöngetik a falakat. Ennyi, lehet örülni!
Civilizációs pontok: városközpont megépítése Argoszban – 5 pont, első falu elfoglalása – 5 pont, második falu – 15 pont
3. The Trojan War (A trójai háború)
A sztori gondolom közismert. Menelaosz, Spárta királya szövetségre lép bátyjával, Agamemnónnal, valamint Akhilleusszal és Odüsszeusszal, hogy kiszabadítsák Helenét, Spárta gyönyörű királynőjét. A sereg fővezére Agamemnón, a mi kis főhősünk ebben az igencsak játékost próbáló eszement szívatásban. Több feladatunk is van, néhány nyilvánvaló, és pár kézenfekvő… Nézzünk először is körül. Kezdésnek nincs valami sok nyersanyagunk, de a falakon kívül, északra igen gazdag területre bukkanhatunk, vas, arany, kő és fa dögivel, egyetlen települést építve a tisztásra korlátlan forráshoz jutunk, és erre szükségünk is lesz! Csakhogy… Amint odatereljük embereinket, lecsapnak ránk a dórok, és lemészárolnak mindenkit. Két lehetőségünk van: vagy összeszedjük minden emberünket, majd lerohanjuk, és földig romboljuk a dór települést, vagy húzunk egy falat a tengertől a spártaiak faláig, nagyjából a legszélső arany-és vasbánya magasságában. Én ezt választottam. Először a sámán maláriaáldásával és jó embereimmel lenulláztam az ellenség első hullámát, majd gyorsan felhúztam a falat, és pár toronnyal megtámasztottam a biztonság kedvéért. Közben a várfalon belül, a jobb alsó sarokban (a templom alatt) építettem egy kis mintagazdaságot, az ne zavarjon minket, hogy nem tudjuk mind a nyolc területet termelésbe venni, amennyit lehet, az bőven elég lesz! Ha kész a fal, a nyersanyagforrások metszéspontjában fel lehet építeni a településünket, és megkezdeni a kitermelést. Ha valamelyik falusi az építkezéskor kint ragadt volna a falon kívül, ne kíméljük: jelöljük ki, és a Delete gombbal köszönjük meg munkáját. Fölösleges naplopókat nem szabad megtűrnünk, csak száz embert termelhetünk, és sok katonára lesz szükségünk (a népességlimitet a kis térkép mellett láthatjuk – jelenlegi/maximum kijelzésben). (Érdemes a civilizációs bónuszt a ’Civ – General’ csoportban található ’15% Pop Cap’ lehetőségre költeni, ezzel 15 százalékkal több embert állíthatunk elő, és ez biza jól jön majd később is. Én egyébként eddigre a következőkre költöttem el a pontjaimat: ’Citizens & Fishing Boats – 20% Speed’ – parasztjaink sebessége fontos tényező, ’Civ – Bldgs, Walls & Towers – 30% Build Time Decrease’ – ez 30 százalékal csökkenti a falak, tornyok és épületek felhúzásának idejét, ’Civ – Economy – 15% Wood Cutting’ – gondolom, egyértelmű – a fa az egyik legfontosabb nyersanyagunk, és végül a ’Religion – Prophets – 20-20% Cost Reduction, Range és Speed’ – a próféták képesek pillanatok alatt eldönteni egy-egy csatát!)
Ha beindult a nagyüzem, elindulhatunk Agamemnónnal a kis toborzó körútra. Először fivérét, Menelaoszt látogatjuk meg, majd Akhilleuszt, végül tutajra kelve átevezünk Ithakába, és megnyerjük az ügyünknek Odüsszeuszt. Itt szálljunk be az erős csapatszállító hajókba, és gyűjtsünk össze vele mindenkit, hősöket, katonákat, és irány saját kikötőnk! A csatahajókat szintén irányítsuk ide, amíg úton vannak, és van már elég nyersanyag, érdemes a maximumra fejleszteni a képességeiket, mert szükség lesz rájuk! A szállítóhajók sebességét is növelhetjük. Vegyünk fel pár falusit, és induljunk el jobbra, kelet-északkeleti irányban a csatahajókkal. Hamarosan trójai lélekvesztőkbe botlunk, nem jelenthetnek akadályt! Szép lassan haladjunk előre, tisztogassuk meg a tengert, és a biztonságossá vált vizeken evezzünk előre a szállítókkal. Amikor elérjük Trója partjait, főhősünk közli, hogy megérkeztünk, és kell egy erős tábor, mielőtt nekiesünk az ostromnak. Milyen igaza van! Szálljunk partra, és a falusiakkal kerítsünk le egy akkora területet a partból, hogy elférjen ott egy barakk, egy íjászképző, egy kórház, és persze a falakon belül jó pár őrtorony! Ne vigyük nagyon messzire a felső részt, mert rögtön megtámadnak! Ha kész a kőkarám, húzzuk fel az említett épületeket. Én építettem egy templomot is, és képeztem még két sámánt, valamint érdemes a parton egy dokkot is felhúzni, hogy megjavíthassuk a megtépázott hajóinkat. Helyezzünk el egy kaput a fal felső részén, és zárjuk is be, nehogy embereink ok nélkül kirohangáljanak! A tornyokkal nem érdemes takarékoskodni, sőt, növeljük a maximumra a hatótávolságukat! Képezzünk ki jó pár íjászt, és őket, valamint a harci szekeres íjászokat állítsuk a bal oldali falszakaszra, ugyanis képesek átlőni a falakon, ezzel abszolút előnybe fogunk kerülni a támadóinkkal szemben! Kisebb portyákkal közel csalogathatjuk az ellent, majd adj neki! A sámánok maláriarohama, az íjászaink és a tornyok megteszik a magukét – no meg Odüsszeusz és Agamemnón csatakiáltásai. (Talán mondanom sem kell, hogy eddigre minden fegyvernemnek illendő a maximumon lennie minden képességéből!) Ha kedvünk van egy kis csetepatéra is, néha nyissuk ki a kaput, és engedjünk be pár hullajelöltet! Előbb-utóbb elfogynak a rosszfiúk. Pár Sámsonnal romboljuk le a két barakkot, majd menjünk el a trójai várfal jobb sarkához, és úgy egy tucatnyi faldöngölő fiúval támasszuk meg az itteni őrtornyot! Amint összeomlott, romboljuk le a külső falat, és neki a belsőnek. Ekkor hőseink tapasztalják, hogy Trója jobban védett, mint gondolták, így hamar kitalálják, hogy templomot kell építeni Athena közelben található kis barlangocskája mellé, és az istennőhöz imádkozva segítségét kérni. A helyet könnyen megtaláljuk, addig kell hajózni tovább kelet – északkeletre, míg egy kis kiugró földnyelvre bukkanunk. Először persze a hadihajókkal tisztítsuk meg a terepet, majd vigyük parasztjainkat a kis műemlékhez, és építsük fel a templomot a tisztáson. Imánk hamarosan meghallgatásra talál, és a parton megjelenik egy pompázatos fából ácsolt paci… Gondolom, senkit nem fog meglepni a következő teendő: húsz válogatott emberrel fel kell töltenünk a lovat. Sámánt nem érdemes bevinni, csak a helyet foglalja, és Trójában nem tudjuk használni őt. Pakoljuk be az elit harcosokat, jó pár íjászt, és ne hagyjunk ki vagy féltucatnyi sámsont sem! Figyelem – őket mindenképp állítsuk scout-ra vagy standing ground-ra, mivel csak a királyi palotát kell lerombolnunk, ha bármely templomnak baja esik, oda a küldetés! Hőst ne vigyünk magunkkal, azok jó helyen vannak a táborban. Gurítsuk a lovat a bejárathoz, majd jöhet a mozi. Amint vége, az előttünk álló ezüstkupolás épületre szabadítsuk rá a cölöpverőket, a többiekkel pedig támadjuk meg a királyt! Ha mindkettő elpusztul, győztünk…
4. The Rise of Athen (Athén felemelkedése)
Thészeusz álmot lát: Athén, a kis, jelentéktelen város magába olvasztja a környező településeket, az ottani törzseket szövetségesévé teszi, és kiterjesztve hatalmát a görög birodalom fővárosává válik.
Ez a küldetés egyáltalán nem nehéz, tulajdonképpen egy kis harci gyakorlatozás. Három környező települést kell végiglátogatnunk, amint haderejüket felmorzsoltuk, térdet és fejet hajtanak előttünk. Vigyázzunk, a városközpontokat nem szabad lerombolnunk! Mindenek előtt valahol Athén sarkában kezdjünk el farmerkodni, és ne feledjünk barakkot, íjászképzőt építeni. Fél tucat falusival a városközponttól keletre lévő kis erdőt kezdhetjük irtani (a kapu mellett). Ha már van egy kisebb seregünk, mehetünk portyázni.
Először Pallene-t ostromoljuk meg, jelentéktelen haderő, nem lesz nehéz dolgunk. Amikor fanfárszót hallunk, győztünk. Ekkor Thészeuszt és két nemesembert vigyünk a falu központjába, és máris üdvözölhetjük új szövetségesünket! A második célpontunk Aphnida. Rengeteg dárdadobálóval fogad, egy jó tucat íjásszal megkeseríthetjük életüket. Vigyázzunk a nemeseinkre, minimum kettőnek életben kell maradnia! Ha itt is sikerre vittük a küldetést, a kő – vas – kő – arany bűvös négyszög közepére építsünk telepet, és kezdjük meg a bányák kiaknázását! Először célszerű a kőkitermelést beindítani ezerrel, ha összejött 500 egység, építsük fel Athénban Zeusz templomát, ez két ütközet között villámgyorsan meggyógyítja seregünket. (Jó nagy hely kell neki, célszerű fenntartani e célra a városközpont alatti területet.) Amikor mindenki boldog és egészséges, és kellően felspécizett, mehetünk Eleusis falai ellen; a betöréshez két-három Sámson elég lesz, és hívhatjuk segíteni szövetségeseinket: a jobb alsó sarokban lévő jelzőrakéta-gomb (Flare), vagy az ALT+F lenyomása után klikkeljünk oda, ahová a segítséget kérjük. Közben Athénban a nyugati és északi kapuk mellé nem árt felhúznunk két-két őrtornyot, és felturbózni őket a szokott módon – hamarosan jól jönnek majd! Ha Eleusis is a miénk, vigyük vissza Thészeuszt Athénba, ahol az istenek maguk közé emelik őt az Olümposzra. Nem sokat örülhetünk, mert Théba és Spárta megindul ellenünk. Innentől kezdve beindul az őrület, mindhárom szövetségesünk bekapcsolódik a küzdelembe; ha már működnek a tornyok, és van egy-két prófétánk is (malária rulez! ;)), meg egy jó seregünk – nem lesz nehéz dolgunk. Athén dicsősége kiteljesedhet!
Civilizációs pontok: mindhárom település elfoglalása – 5 pont, Athén megvédése – 15 pont
5. The Peloponnesian War (A peloponnészoszi háború)
A spártaiak kíméletlen ostromot indítanak Athén ellen. Periklész kimódolja, hogy a városlakókat biztonságba kell helyezni a falakon belül, és valamit majd kitalál a továbbiakra. Nem valami biztató kezdet…
Gondolkodásra nincs időnk. Az összes városlakót, akik a város északnyugati sarkánál, a földeknél hesszelnek, ki kell jelölnünk, és valahová a falakon belülre klikkelnünk. Ha pár másodpercet is töcskörészünk, vége a dalnak! Ugyanígy tereljük be az összes katonát és Periklészt is, majd a biztonság kedvéért lakatoljuk le a kaput. Főhősünket vigyük a Panthenonhoz, a városiaknak meg adjunk parancsot fakitermelésre és kőbányászatra. Vezetőnk hamarosan visszatér a hírrel: egyetlen esélyünk van – 10 000 egységnyi kaját kell szereznünk velünk szimpatizáló városoktól. A városközpontban neveljünk fel három diplomatát, és vigyük őket a dokkokhoz, ahol saját hajóba fognak szállni. Közben a munkásainkkal a dokkok feletti platóra húzzuk fel a fároszi világítótornyot, ez segít majd a tengeren észlelni a bajt, és építsünk minden fajta hajóból legalább 2-2 fajtát. Ugye, emlékszünk még a 7. tutorból a hajók közti összefüggésre? Szükségünk lesz rá! Amint armadánk elkészült, induljunk el Taras felé (a térképet a jobb felső sarokbéli kis pergamenre klikkelve, majd az új képernyőn a földgöbön kattintva tekinthetjük meg!). Nagyon óvatosan menjünk, tengernyi spártai hajó állja utunkat, figyeljük a minitérképet, és morzsoljuk fel ellenségeinket! A lényeg, hogy a három diplomatahajó épségben megérkezzen Tarasba. Itt az első rögtön megköti az üzletet, a kikötő a miénk, lehet foltozgatni a flottát, és pótolni a veszteséget. Kapunk 3 szállítóhajót tele búzával. Javaslom, hogy a sebességüket spécizzük fel a maximumra! A következő város, Rhegium igen közel van, az egyik diplomatahajót tereljük át oda, és az ott kapott újabb három búzást pedig vissza Tarasba. Most vegyünk egy nagy levegőt, és irány az athéni dokkok! Vigyázzunk, főleg hátulról fognak támadni minket, nagyon figyeljünk a gabonaszállítóinkra, ha elveszítjük őket, vége a játéknak! (2 veszteség még belefér, de meg tudjuk úszni a nélkül is!) Ha épségben befutottak, Athén fellélegezhet – mi pedig mentsünk, nyomjunk Pause-t, együnk-igyunk-pisiljunk, fussunk két kört a ház körül, mert igen sűrű események fognak most következni. A hírnökök tudatták, hogy a szicíliai Segesta szívesen a mi oldalunkra állna. Ez jó, mert ott van arany és vas bőségesen. Csakhogy Siracusa a spártaiakhoz csatlakozik, és amint lebratyizunk Segestával, meg fogja azt támadni. Ezért gyártsunk Athénban legalább három szállítóhajót, és kezdjünk egy szimpatikus hadsereget toborozni. Bár két egységet vesznek el a népességlimitből és a hajóbeli férőhelyekből, mégis javaslom a harci elefántokat és az elefántos íjászokat, mert ezek igen jó ütőerőt képviselnek. Mellettük pár lovas katona és egy kis csapat falanx elegendő lehet. Közben ajánlott felépíteni a már jól ismert Zeusz templomát is, jól jön a csatában. A hadihajóinkat vigyük Rhegiumba. Ahogy elősorjáznak katonáink, végezzük el rajtuk a szükséges fejlesztéseket, tereljük őket a hajókra, és amikor mindegyik megtelt, indítsuk el a szállítmányt Rhegium felé. Innen az utolsó diplomatakompot a hadihajók kíséretében vigyük Segestába, ahol létrejön a frigy, és a helyiekkel máris elkezdhetjük kitermelni a nyersanyagokat. Mindkét bányát maximális létszámmal indítsuk be, ha elértük a népességlimitet, inkább Athénban töröljük pár munkásunkat! A spártai hajók rögtön ránk buknak, maradjunk flottánkkal a dokk közelében, itt folyamatos a gyógyulás! A Rhegium felé tartó sereget most már átirányíthatjuk ide, amint befutnak és kipakoltunk a parton, a szállítóhajókat vigyük biztonságba, és embereinket állítsuk fel a hegy lábához! Hamarosan ömleni fog lefelé a piros mezes ellen, nem okozhat problémát! Ha mind a vízen, mind a szárazföldön eredményesek voltunk, seregünket ismét tegyük hajóra, és vigyük vissza Athénba! Itt állítsuk fel őket csatasorba a kapunk elé, ha kell, pótoljuk a veszteséget, és induljunk meg lefelé, Spártának. (Magunkkal vihetjük Periklészt is, a csatakiáltása jól jöhet!) Az eddigiek után a spártai csata gyerekjáték lesz…
Civilizációs pontok: 10 ezer egység élelem begyűjtése – 5 pont, Spárta elfoglalása – 10 pont
6. Young Alexander (A fiatal Nagy Sándor)
Következzék a Makedón birodalom és Nagy Sándor felemelkedése! Nem lesz nehéz küldetés, csak oda kell figyelnünk. Az eleje kissé unalmas, Arisztotelész áthajózik Pellába, hogy kézbe vegye a trónörökös nevelését. A parton találkoznak, és együtt elmennek, hogy megnézzék, hogyan harcol Fülöp király. Ezután lónézőbe indulnak a hegyekbe (nyugat-északnyugat), majd a pacik beügetnek az istállókhoz, ahol tanúi leszünk a király meggyilkolásának. Meg kell zavarni Sándorral a rosszfiúkat, erre akcióba lépnek a városban lebzselő katonák is, és leverik az ellent. A királyfit a városközpontba kell terelni, ahol „eltűnik”: megkezdődik kiképzése. A központot kijelölve rá kell klikkelnünk a tábornok úr gombjára. Közben Arisztotelészt vissza kell csónakáztatni, ahonnan jött, hogy egy kis alapanyagot gyűjtsön a sámánkodáshoz. Itt van egy kis móka, a tengeren muris tornádótölcsérek forgolódnak, ügyesen ki kell őket kerülni, partraszállni, elsétálni a lila mezőre, majd a kis közjáték után vissza Pellába, ahol eddigre már Sándor uralkodik. Közben ne felejtsük el a városiakat munkára fogni: várják őket északon a földek, keleten pedig a kőbánya és az erdő! A város előtti istállóban képezzünk vagy fél tucat Companion Cavalry nevű elitlovasságot, őket majd az ostromgépek ellen vethetjük be jól. Pár jó harci szekeres íjász sem árt, a gyalogság adott. Amikor együtt a csapat, induljunk el délre Théba felé. Hamarosan belebotlunk a védelembe, adj neki! Használjuk Arisztotelész maláriakúráját, Sándor harci üvöltését, és a kőhajigálók ellen a speckó lovagjainkat. Hamarosan a város megadja magát, és kellő mennyiségű arannyal és vassal adózik nekünk. Ebből építhetünk odahaza egy Zeusz templomát, egy kis gyógykúrára. Ha összeszedtük magunkat, mehetünk tovább délre Athén felé. Szokásos csetepaté, megadás, és hadisarc. Amint itt végeztünk, azonnal rohanjunk vissza Pellába, mert a Spártaiak le akarják rombolni a makedón palotát! Nem komoly egy dolog, simán legyőzzük őket! Hirdessék évszázadok Nagy Sándor dicsőségét!
Civilizációs pontok: Arisztotelész visszacsónakáztatása Mythilenebe – 5 pont, Théba elfoglalása – 5 pont, Athén bevétele – 5 pont, a spártaiak földbe tiprása – 10 pont
7. A Conqeror is Born (Hódító születik)
Sándorunk ezúttal kemény feladat előtt áll: át kell verekednie magát az egész perzsa hadseregen, és megsemmisítenie Tyre szigeterődjét. Elsőre ijesztő egy feladat, de sok-sok türelemmel, és némi pofátlansággal leküzdhető…
Az első feladat, hogy a perzsa sereg legalább felét lemészároljuk, ettől a többiek visszavonulnak. Seregünket a kis kék zászlókat követve vezessük el jobbra, keletre egy kis földhídig. A túloldalon ott áll Memnon király és szép darab csapata. Semmi értelme a lerohanásnak, mivel katonát nem tudunk termelni, okosan kell taktikáznunk. Itt jön az előbb emlegetett pofátlanság: felállítottam a fiúkat szép rendben, az íjászokat a híd mellett balra lévő vízfelület elé (itt is át lehet kelni, ez egy elég széles gázló), a többieket a jobb- és balszárnyra, majd Sándorral szépen átlovagoltam a gázlón. Az ellen gyalogsága a híd lábánál, és attól jobbra van, balra a gázlónál és hátrafelé pedig az erősebb fele, lándzsások, íjászok és a „perzsa halhatatlanok”-nak nevezett elitkommandó. Erre vettem az irányt, kicsit megmórikáltam magam előttük, oda is szúrtam párat, aztán szégyen a futás, de hasznos, irány vissza a túlpart! Az ellen felpiszkált katonái persze utánam, egyenesen bele a nyílzáporba, lovasságba – a biztos halálba. Nem szép taktika, de felettébb hasznos :). Rendeztem a sorokat, és újabb horgászásra indultam. Ezt párszor eljátszva, gyakorlatilag veszteség nélkül feltekerhetjük a perzsa szőnyeget. Ha sokan jönnek, üvöltsünk rájuk Sándorral, hogy jobban fájjon… Amikor végül megfutamodnak vigyázzunk, nehogy saját csapdánkba essünk: ha lelkes katonáink az ellen után indulnak, fogjuk vissza őket! Hagyjunk időt a perzsáknak, hogy rendezzék soraikat, a térképen pirossal jelölt kis falu, Issus határában. Induljunk el arra, kb. félúton Sándor rábukkan Antiókára, amely semleges révén kitárja kórházának kapuit egy kis lábadozásra. Ha nincs is gyógyítani való, látogassuk meg a kisvárost, a dokkoknál annyi infót kapunk, hogy ide majd még vissza kell jönni… Ha mindenki egészséges, menjünk Issus-ba, és állítsuk fel a sereget a már szokásos módon. Az ellen a patak túlpartján várakozik. Talán mondanom se kell a taktikámat… Az AI egyébként csúnyát bukott, vagy talán Memnom király volt túl büszke, de amikor már kevés ellenfél maradt, és átsurrant az íjászcsapatom a vízen, a perzsa vezér egyenes derékkal, mozdulatlanul tűrte, hogy lenyilazzam, mint Tell Vilmos az almát… Amikor ezzel a feladattal végeztünk, kis közjáték következend, melyből megtudjuk, hogy hű tábornokunk, Meleager sutyiban felkubikolta a vizet Tyre és a szárazföld között, így elméletileg nyitva az út a városba. Ám amint odalovaglunk kiderül, hogy a perzsák megtámasztották e kis hidat két oldalt hajókkal, amelyek lehetetlenné teszik az átkelést. Ám ott van a jó Antióka… Hálából, amiért meggyógyítottak minket, Meneagerrel besétálunk, és elfoglaljuk a várost. Erről meg ennyit… Amint Antióka kikékült, állítsuk be az embereket ezerrel termelni, főleg fára és vasra lesz nagy szükségünk, meg majd aranyra is, és kezdhetünk hajót építeni. Szerencsére kimódoltuk, hogy erősítsünk tirrén módra kőhajító gépet a hajókra – ímé a Szent Antiókai Kézigránát ((c) Monthy Python :)) vízi megfelelője… („Három legyen, ameddig Te számolsz, és ameddig Te számolsz, az három legyen…”)
Építsünk legalább négy katapult hajót, és pár csatahajót (Battleship), ez utóbbiakat küldjük balra le délnek – itt várakozik pár fregatt… Ezután a katapultoké a főszerep, az itteni sárga dokkot kell lerombolnunk. Óvatosan menjünk, lesz jó pár őrtorony itt-ott, érdemes először a legzavaróbbakat (főleg a sziget délnyugati sarkánál lévőt) lenullázni. Előtte persze ne sajnáljuk a nyersanyagot, spécizzük fel a hajókat (HP, támadási erő, sebesség) a maximumra! Ha valamelyik kőhajigálónk már kb. félig leamortizálódott, vigyük vissza a dokkba, túl drága ahhoz, hogy veszni hagyjuk. (Arra is figyeljünk, hogy ne a sziget közelében menjen, mert a többi torony kivégezheti.) Ha nekilátunk a dokknak, hozzuk oda a csatahajóinkat, az ottani flottilla annullálásához! A várból nyilazni fognak minket, a katapultokkal ezért célszerű az akció előtt lerombolni a délnyugati sarkot, az ott lévő íjászképzővel együtt, és az idegyűlő katonákat is lehajigálni. Nagy lesz a sürgés-forgás, de viszonylag kis veszteséggel megoldhatjuk a szitut. Ha a dokknak vége, mehetünk a túloldalra. Ez valamivel egyszerűbb eset, van két őrtorony, és a dokk mellett még kettő. Szedjük ki az összest, hogy ne kelljen erre is külön vigyáznunk! Ha kész, jöhet a dokk. Utáni az itteni íjászsulit is kiiktathatjuk, sőt, az egyik városközpontot is. Ezután némi csatahajós segítséggel ki kell halásznunk azt a pár hajót az öbölből. (Én előtte besegítettem egy prófétával, rendes vihart tud kavarni a vízben – a tölcsért magunk irányíthatjuk!) Ha elfogytak a hajók, romboljuk le a vízből a városkaput, közben a földi hajítógépekkel nekiláthatunk a töltésen álldigáló kőfalnak. A katapulthajókkal célszerű a teljes délkeleti falszakasz kibontása, mivel jó hátvédsort jelentenek. Célunk ugyanis Tyre Niké szobrokkal díszített
