Biztosan sokan ismeritek a Risk (Rizikó) című társasjátékot. Az alapelv egészen egyszerű: egy területekre osztott világtérképen kell hadseregeinket mozgatni, miközben szemünk előtt lebeg a világuralom.
Az Europa Universalis készítői úgy döntöttek, hogy érdemes ezt a játékot számítógépre vinni. Mivel az első rész kedvező fogadtatásra talált a stratégák körében, így eljött az idő a folytatás elkészítéséhez.
A játék az 1419-1820-ig tartó időszakban játszódik. A készítők nagy hangsúlyt helyeztek a történelmi hűségre – igyekeztek valamennyi jelentősebb történelmi eseményt belezsúfolni a 8 darab egyjátékos küldetésbe.
Az összes küldetést többféle szempontból, szinte az adott korban létező összes nemzet színeiben, eltérő célokért küzdve játszhatjuk végig. Például a napóleoni időszakot kipróbálhatjuk Franciaország szemszögéből (és szembesülhetünk azzal, hogy milyen kemény is volt a császár élete), de ha úgy tartja kedvünk, akkor a szembenálló nemzetek közül is választhatunk. A címmel ellentétben nemcsak európai államokat, hanem egyes küldetésekben Oroszországot vagy akár Kínát is vezethetjük. Az ország kiválasztása meghatározza az adott küldetés nehézségét is, mivel minden nemzet eltérő nagyságú diplomáciai, gazdasági, illetve katonai erőt képvisel.
De nézzük, miről szól maga a játék! Minden egyes ország több-kevesebb területtel rendelkezik, melyek – fejlettségüktől függően – adóval és besorozható emberanyaggal gazdagítják a birodalmat. Minden terület kereskedelmi értékkel is bír, melyet a birodalmi központokba küldött kereskedőkkel tehetünk pénzzé. Természetesen más országok területére is küldhetjük kereskedőinket, így kihasíthatjuk a magunk részét más piacok profitjából is.
Minden országrész fejleszthető, különféle épületeket húzhatunk fel, melyek növelik a gazdaságból és kereskedelemből származó bevételt vagy akár a terület stabilitását. Az, hogy milyen dolgokat építhetünk, függ technikai fejlettségünktől is. 5 különféle területen (földi és tengeri technológiák, kereskedelem, stabilitás, infrastruktúra) költhetjük a fejlesztésre szánt pénzt, így növelhetjük hadseregeink erejét, de a kereskedelmi monopóliumok és embargók lehetősége is csak így válik majd elérhetővé.
A játékban egyik elsődleges feladatunk birodalmunk területének növelése. Toborozhatunk hadseregeket a háborúkhoz, ám arra ügyelni kell, hogy kell valamilyen ürügy ahhoz, hogy a nép támogasson bennünket a hadviselésben. Az ok nélkül indított háborúk veszélyeztetik birodalmunk belső békéjét és más országok bizalma is megrendülhet bennünk. Érdekes, hogy nem elég csak elfoglalni egy-egy területet, hanem a háborút lezáró béke megkötésekor hivatalosan kell csatlakoztatni országunkhoz. A harc nem túlságosan bonyolult – alapvetően 3 féle haderőnemből (gyalogság, lovasság, tüzérség) állíthatjuk össze hadseregeinket. Amennyiben olyan területre érkezünk, ahol ellenséges hadsereg van, a harc automatikusan megkezdődik, és a létszámtól, moráltól, valamint a technikai fejlettségtől függően dől el, hogy ki lesz a győztes.
Békésebb eszközökkel is bővíthetjük birodalmunkat – a kezdetben még ismeretlen területekre felfedezőket küldhetünk, és kis kolóniákat alapíthatunk, így vér nélkül szerezhetünk újabb területeket. A valós élethez hasonlóan természetesen idő és pénz kell ahhoz, hogy ezek a kolóniák is olyan értéket képviseljenek, mint az anyaország gazdag területei.
A középkor a diplomáciai csatározásairól is híres, így nem lenne teljes a játék enélkül. Számtalan lehetőségünk van diplomatáink felhasználására – köthetünk házasságokat vagy katonai szövetséget a jó kapcsolatok elősegítéséhez, létrehozhatunk vazallus királyságokat, és hirdethetünk kereskedelmi embargót is egy rivális királyság meggyengítésére. Mint a valós életben, úgy a játékban is fontos szerepet játszik ez a terület – így egy sikeres uralkodónak jó diplomáciai érzékkel is kell rendelkeznie.
Nagy szerepet játszik a vallás is birodalmunk életében. Megadhatjuk az államvallást, illetve a vallási tolerancia mértékét is a különféle egyházakkal szemben. A vallás egyrészről befolyásolja a többi országhoz fűződő kapcsolatainkat, másrészt különféle hatásokat gyakorolhat birodalmunk életére (például a katolikus országok több diplomatát kapnak). Területeink vallása azonban nem feltétlenül azonos az államvallással (főleg ha most foglaltuk el azokat egy másik királyságtól), ez pedig hosszú távon lázadásokhoz vezethet, ám ezt a problémát misszionáriusok vagy a megfelelő vallási tolerancia beállításával orvosolhatjuk.
A játék grafikája a középkori témához illő stílusú, szépen megrajzolt. Néhány animációval is találkozhatunk, melyek többnyire információt hordoznak magukban (menetelő katonák, kalapáló fegyverkovácsok). A hang átlagos, a grafikához hasonlóan különféle eseményekre figyelmeztet, mint például lázadás, ütközetek vagy egy hadsereg elkészülte. Az aláfestő zene kellemes, bár a modern zenék kedvelői hamar megunhatják a klasszikus gyöngyszemeket.
A játék megismeréséhez 9 gyakorló küldetésen mehetünk végig. Minden küldetés a játék egy területére (például diplomácia, kereskedelem vagy vallás) összpontosít. Jó ötlet a fejlesztők részéről, hogy tetszés szerinti sorrendben haladhatunk végig a gyakorlópályákon, így nem muszáj végigszenvedni mindet, csak azokat, amelyek nem világosak előttünk.
A gyakorlóküldetések ellenére elég sok idő szükséges ahhoz, hogy megtanuljunk jól játszani. Nehezíti a helyzetet, hogy mivel nem körökre osztott játékról van szó, nagyon sok (néha már túl sok) dolog történik egyszerre – miközben saját birodalmunk építgetésével vagyunk elfoglalva, a többiek háborúkat indítanak, szövetségeket kötnek, majd felbontanak, gazdasági szankciókat vezetnek be, területeket hódítanak meg. Akár 20 királyság is tevékenykedhet egy időben, így közepes sebességen legalább ennyi esemény történik a világban percenként!
Mindezek mellett a játékmenet számomra nem túlságosan változatos vagy izgalmas, gyakran inkább vontatottnak tűnik.
A küldetések során az sem mindig nyilvánvaló, hogy mit is kéne tenni ahhoz, hogy előrehaladhassunk – így néha elveszettnek éreztem magam a játékban, és azt vettem észre, hogy játék helyett azon gondolkodom, mihez is kezdjek az induló birodalmammal.
Összegzésként elmondható, hogy részletesen kidolgozott történelmi játékkal állunk szemben, ám csak az tudja élvezni a játékot, aki sok időt tud eltölteni a megismerésével, és képes megosztani figyelmét a sok teendő és esemény között.
A masszív történelmi motor
A játék készítésében nemcsak programozók, grafikusok, tervezők és tesztelők, hanem történelemprofesszorok is részt vettek. Nem meglepő hát, hogy a 400 évet átfogó játékban több mint 700 pontosan meghatározott történelmi eseménnyel találkozhatunk. A játék megengedi, hogy egy-egy jelentős történelmi eseményre többféleképpen válaszolhassunk, így döntéseinkkel mintegy beleszólunk a történelem menetébe s a végén egy alternatív világ jön létre. Íme a középkori MÁTRIX!
Igazi RTS
A birodalomfejlesztgető játékok általában körökre osztott stratégiaként szoktak megjelenni, hiszen minél több birodalom létezik a játékban, annál több időre van szüksége a gépnek ahhoz, hogy ezeket kezelni tudja. Annak ellenére, hogy ebben a játékban a működő birodalmak száma 100-as nagyságrendű is lehet, a készítők mégis a valós idejű megvalósítás mellett döntöttek, és a játék – nagy meglepetésemre – fennakadások nélkül megy. A sebesség egyébként széles határok között állítható, egy perc játékidő jelenthet 2 évet, de akár 1 hetet is. Mivel azonban az előző rész kedvelői elsősorban a körökre osztott játékmenet kedvelői közül kerültek ki, a játék bármikor megállítható, hogy döntéseit mindenki kapkodás nélkül meghozhassa.
Magyarország is benne van!
Ritka az a program, ahol kis hazánk eseményei is megtalálhatóak. Ebben a játékban azonban még mi is benne vagyunk, erre álljon itt csak egyetlen példa: az egyik küldetésben Ausztriával játszva az 1700-as években nemesi lázadás tört ki – Magyarországon! A játék ahhoz, hogy megértsük, mi az oka az elégedetlenségnek, a Rákóczi szabadságharc előzményeiről adott rövid leírást, és még az 1711-es szatmári békéről is írt. Így az EU 2 akár történelemtanulás címén is játszható.
