Egy nagyon nagy alkotás a Microprose műhelyéből, egy szimulátor, mely igazán megérdemli a szimulátor megjelölést. Kíváló grafika és még nívósabb kidolgozottság jellemzi a programot.
A hajtóművek morajának hirtelen megnövekedésével fokozódott a világos tónusú műanyag panelekkel borított utastérben érezhető vibráció, ami egyfajta földöntúli sugárzáshoz hasonlóan kerítette hatalmában a gép hat utasát. A pillanatokkal később érezhető hirtelen sebességcsökkenés hatására a kezek reflexszerűen markolták meg a törzs kerek ablakainak háttal rögzített ülések karfáit. Kísérletet tettem a velem szemközti ablakon való kipillantásra, de a vastag üvegen megcsillanó napfény és a jobb oldali motorból kiáramló, vibráló gázok játéka lehetetlenné tette a kilátást. Pedig egy földön álló laikusnak nem mindennapi látványt nyújthatott a leszálláshoz készülődő masina. Talán arcán enyhe riadalommal láthatta volna amint az iker vezérsíkú repülőszerkezet szárnyai természetellenes szögben felfelé fordulnak, miközben a végeken elhelyezett, immár függőlegesen álló hajtóművek hatalmas propellerei belekapnak a nedves levegőbe. Megfigyelhette a lebegést és a precíz, három pontos leszállást. A kabinban lévők csak a lelki szemeik előtt idézhették fel ezeket a képsorokat, hiszen csak a földetérés enyhe zökkenését érezték.
A hajtóművek leállását követő hirtelen beállt csendet megpróbáltam felhasználni kusza gondolataim összeszedésére, de a szervomotorok jellegzetes zúgása kíséretében leereszkedő rámpa meghiusította eme próbálkozásomat. Ezt követően már nem tudtam parancsolni a kíváncsiságomnak és úriemberhez nem illő módon elsőként léptem ki az Ospreyból a Virginia állambeli Oceana Haditengerészeti Légibázis betonjára.
ISMERKEDÉS A GÉPPEL:
A formalitások lebonyolítását követően a meghívottakat bemutatták a látogatás időtartalma alatt melléjük beosztott tiszteknek. Mellém Robert ‘Björn’ Orban sorhajó-hadnagy, a Fightin’ 143 -asok egyik RIO-ja (Radar Intercept Officer) került, aki miután megpróbált meggyőzni arról, miszerint a század jelvényén látható félreérthető pózban álló szárnyas oroszlán miatt csak a legelvetemültebbek nevezik az alakulatot a ‘Rókázó kutyáknak’ (Pukin’ Dogs), nagy átéléssel kezdett a bázis és az itt állomásozó F-14B-k történetének ismertetésébe.
Megtudtam, hogy a VF-143 a USS. America fedélzetén lát el szolgálatot, hogy az Oceana NAS a keleti parthoz tartozó F-14 századok szárazföldi kiképző pontja, ahol periódusonként váltják egymást a továbbképzésre érkező századok, valamint azt is, hogy az F-14B változatának F110-GE-100 hajtóművei (ez van az F-16-ban is) 20 %-kal több tolóerőt biztosítanak, mint az A változat TF-30-P-414-jei.
Sok szó esett a Grumman cég utolsó nagymacskája születésének körülményeiről, melyek az előzőleg a FORD cégnél tevékenykedő Robert S. McNamara hadügyminiszter ‘egy vadász minden alkalomra’ elméletéhez vezettek vissza. McNamara nevével fémjelezhető a ’60-as évek elejére jellemző csereszabatossági őrület. Ez volt az a korszak, mikor hittek abban, hogy a vadászgépnek tervezett F-111 ‘A’ változata megfelel az USAF elvárásainak, míg a ‘B’ variáns kielégíti a Navy elvárásait. A gyakorlati próbák eredményei azonban nem igazolták ezt az elgondolást és így a kezdettől fogva haditengerészeti elfogóvadász szerepkörre tervezett F-14 lett a nevető harmadik.
Kísérőm bizonyára még számtalan más érdekességgel tudta volna terhelni a szürke állományom, ha nem lépünk be a kifutó melletti egyik hangár tekintélyt parancsoló ajtaján, ahol végre emberi közelségbe kerülhettem életem első igazi F-14-esével. Pillanatok múlva pedig már a pilóta üléséből tekinthettem le az eddig csak képekről ismert műszerekre.
KÉPERNYŐK ÉS KAPCSOLÓK:
A Tomcat eredményes irányítása túlzottan összetett ahhoz, hogy egyetlen pilóta -kiképzés színvonalától függetlenül- sikeresen megküzdjön a műszerekkel, így mindenképpen szükség van a RIO-ra, hogy elősegítse a banditák csobbantását. Érdekességként megjegyzendő, hogy míg a ’70-es évek első felében szolgálatba állított F-14A-n már számos CRT (4 db) volt található, addig a nagy nehézségek árán, 1993 végén beszerzett Mig-29-eseink csak egyetlen ilyen display-jel (Lokátor) jeleskedhetnek.
A pilóta birodalma: Tartalmazza az összes megszokott műszert és mutatót, melyek működése már régóta nem titok. A hosszadalmas éjszakai repülések során kiemelt szerepet kap az üzemanyag-mennyiségjelző, melynek értéke fontban (lbs) és nem gallonban értendő. Sajnos nincs lehetőség üzemanyag átszivattyúzásra a másik hajtómű tartályaiból. A radar magasságmérő felszín- (AGL), a hagyományos pedig tengerszint feletti (ASL) adatot jelez. A sebességmérő a realisztikus, jelzett sebességet (IAS), a HSD-n lévő pedig a valós sebességet (TAS) mutatja.
Egy-egy támadás után nem árt rápillantani a jobb oldali panelen elhelyezett ellenőrző-fényekre, melyek között található néhány szokatlan felirat:
HOOK: Ellőtték a fékezőhorgot, ‘ÖTSz’.
BINGO: Kritikus üzemanyag-állapot. A JP-4 készlet éppen elegendő a hazatérésre.
HYD PRSS: Hidraulikus nyomáscsökkenés. A kormányszervek bármelyik pillanatban felmondhatják a szolgálatot.
DATA LINK: Kikapcsolt az ASW-27, adat-összekötés megszűnt.
AWG-9: Találatot kapott a lokátorrendszer, csak a Sidewinderek használhatók.
AWG-15: Megsérült az F-14 tűzvezető központja, nem funkcionálnak a fegyverrendszerek.
A HUD-ot vizsgálva két érdekesség figyelhető meg. A bal oldali függőleges skála a befogott és a saját gép közeledési sebességét, a jobb oldalon látható pedig a két gép közötti távolságot jelzi. Ez utóbbi csak PDSST, ill. TWS üzemmódban jelenik meg és a két vízszintes vonal segítségével információt szolgáltat az éppen kiválasztott fegyver min. ill. max. hatótávolságáról.
A Függőleges Képernyő (VDI) elsősorban a HUD pótlására szolgál annak üzemképtelenné válása esetén, de itt jeleníthető meg a TCS által közvetített kép is. Az alsó fél országútra emlékeztető, idegesítő mozgása, csak a jobb helyzetfelismerést hivatott szolgálni.
A Vízszintes Képernyőn (HSD) a manuális navigálást elősegítő információk mellett (WPD: nav. ponttól való távolság, TAS: valós- GS: jelzett sebesség.) a hátsó utas TID képernyőjén lévő jelek is megtekinthetők. Ez utóbbin a paranoiás pilóta ellenőrizheti a RIO mesterkedését.
A RIO kabinja: Furcsa módon nem rendelkezik irányítószervekkel, így a pilóta tehetetlenné válása nem hagy más lehetőséget, mint a katapultálás. A kisebb képernyővel rendelkező Részletes Adatmegjelenítő Képernyőről (DDD) AUTHENTIC módban a célpontnak az F-14-hez viszonyított vízszintes pozíciója (magasság különbsége), ill. közeledési sebessége olvasható le. Ez utóbbi jelölésére szolgálnak a függőleges skálák, ahol a középső vonalak null, a felső ill. alsó fél pedig értelemszerűen + és – értéket jelölnek.
Valójában a RIO legfontosabb műszere a Taktikai Információs Képernyő (TID), avagy a ‘kristálygömb’, ahol felülnézetben, max. 200 nm sugárban, 360°-os kilátás nyílik a légtérre. STANDARD fokozaton a KÉK saját, a PIROS ellenséges, ill. semleges egységet, FEHÉR ikon befogott célt, a ZÖLD háromszög pedig nav. pontot jelöl. Ettől eltérő esetekben szimbólumok váltják fel a könnyen azonosítható ikonokat. ASZTAL: Beazonosítatlan cél. ÉK: Ellenség FÉLKÖR: Barát. GYÉMÁNT: Befogott célpont. FORDÍTOTT ASZTAL: Más lokátor által érzékelt, beazonosítatlan célpont.
A TID alatti panelen található 7 kapcsoló a célok beazonosításában és megsemmisítésében jut fontos szerephez.
RA: Célpont távolsága.
ALT: Célpont magassága.
TA: Viszonyított helyzete.
DT: Célpont kijelölése TWS módban, az indítási sorrend meghatározásakor.
CT: Célpont-adatok és indítási sorrend törlése.
DL: Adat-továbbítási kapcsolat létrehozása
HT: Tetszőleges célpont kiemelése. Ekkor lokátorral történő befogás nélkül történhet az IFF ellenőrzés.
Végül, az általános gyakorlattól eltérően, említést kell tenni a bal oldali panelről, ahonnan leolvasható a lokátor-antenna pillanatnyi állása. Az AZ a vízszintes-, az EL pedig a függőleges elmozdulást jelzi.
SZEM AZ ÉGEN, AVAGY AZ AWG-9:
Az A-10 esetéhez hasonlóan, ahol a gépet egyértelműen a GAU-8 gépágyú köré tervezték, az F-14 kialakításánál is kiemelkedő szerepet játszott az AWG-9 rendszer és a specifikusan hozzá kifejlesztett AIM-54A Phoenix rakéták elhelyezése. Annak ellenére, hogy a flotta F-14B-in található elektronika valójában a ’60-as évek csúcstechnikáját képviseli, a teljesítményadatok kellően impozánsak. Bár eredetileg a kizárólag BVR rakéta-fegyverzettel rendelkező F-111B-hez tervezték és így kezdetben nem rendelkezett Sidewinder, Sparrow ill. M61 irányítási képességgel, a módosítások után kialakított integrált radar- és fegyverrendszernek, mely egyszerre 24 célpont követését és 6 célpont Phoenix rakétákkal való szimultán támadását teszi lehetővé, évtizedeken át nem volt vetélytársa. Az extrém távolságokban lévő célok befogása érdekében a 10.2 kW teljesítményű AWG-9 akár 100,000 impulzus/s kibocsátására is képes. Azonban a kialakításánál használt technológiából fakadóan a rendszernek vannak bizonyos hátrányai. Kifejlesztésének idején ismeretlen volt a ‘felhasználó-barát’ fogalom, így az AWG-9 kezelése kellően barátságtalanra sikeredett. Működtetése lehetetlen lenne a RIO jelenléte nélkül.
A Tomcat által betöltött szerepkör szempontjából az AWG-9 méltán tekinthető az F-14 legfontosabb rendszerének. A 7 működési módjának pontos ismerete pedig elengedhetetlen a hajózók számára. (Most az AUTHENTIC módban üzemelő AWG-9 működésének ismertetése következik, melynél a manuálisan történő lokátor állásszög- és pásztázási-minta beállítás tekinthető a leglényegesebb különbségnek a MODERATE üzemmóddal szemben.)
1. Imp.-Dop. felderítő mód (PDSRCH): Ez a fedélzeti rádiólokátor általános működési állapota, mely alaphelyzetben 40°-os kúpszögben való légtérmegfigyelést tesz lehetővé. Bár hatótávolsága megközelíti a 200 nm-t, csak a legelemibb információt biztosítja a célpontról és nem képes meghatározni a távolságot. Ebben az üzemmódban nem funkcionál a TID.
2. Távhatározó & felderítő mód (RWS): Működése alapvetően megegyezik a PDSRCH-val, de ez már biztosít távolságadatot. Használata lehetővé teszi specifikus célpontok távolságának relatív pontos meghatározását anélkül, hogy azok befogásra kerülnének.
3. Imp.-Dop. egyetlen célpont követés (PDSST): Ez az üzemmód távolság (RA), magasság (ALT), viszonyított helyzet (TA) és közeledési-sebesség adatokat jeleníthet meg a célpontról. Bár ez az üzemmód biztosítja a legtöbb információt, használata csak a legindokoltabb esetekben ajánlatos, hiszen felhívja az ellenséges pilóta figyelmét a Tomcat jelenlétére.
4. Automatikus követés & pásztázás (TWS-A): A hajózók által ‘Twiz’-nek ejtett üzemmód teszi életveszélyessé az F-14-et, hiszen ennek segítségével indítható AIM-54 egyszerre 6 célpontra. A PDSST-től eltérően itt nem kerül sor az egyes célok befogására, így elkerülhető az ellenfél riasztása. Mivel minden előzetes jelzés nélkül indíthatók Phoenix-ek egy célra, ennek az üzemmódnak a használata ajánlott a BVR támadások végrehajtásánál. Többszörös indítás esetén, a célpontok prioritási sorrendjét -általában közelségi alapon- a számítógép határozza meg.
5. Manuális követés & pásztázás (TWS-M): Működése 99 %-ban azonos a TWS-A-val. Az egyetlen eltérés a célpontok prioritási sorrendjének kialakításában található, hiszen ez a RIO által manuálisan, a (DT) kapcsolóval történik. Arról viszont nem illik megfeledkezni, hogy a kijelölt célpontok száma nem haladhatja meg az aktuális AIM-54 mennyiséget.
6. Irányzék mód (BRST): A kis távolságban megvívott légiharcok esetén történő alkalmazásra kialakított üzemmód, ahol az AWG-9 automatikusan befogja a legközelebb lévő gépet, ami berepül az F-14 radarjának a hossztengellyel megegyező, relatív kis kúpszögű nyalábjába. A BRST jól alkalmazható a kötelékeken belüli legközelebbi gép támadására. Az 5 nm-es (nautical mile – tengeri mérföld) hatótávolsága viszont korlátozza alkalmazhatóságát.
7. Függőlegesen pásztázó befogás (VSL): Kifejezetten éles fordulóharcra tervezett üzemmód, ahol a lokátor fentről lefelé, mintsem jobbról balra pásztáz. Ez -15° és +55°-os max. kitérést jelent, ami szinte ‘sarkon túli’ kipillantást tesz lehetővé. Hátránya a nagyon keskeny sugárnyaláb, melynek következtében megnövekszik a cél elvesztésének, ill. elvétésének esélye.
Létezik egy ún. adat-továbbítással történő célbafogás is (DATA-LINKED TARGETING), ami a kétirányú ASW-27-es berendezés segítségével történik. Az információ általában a légtérben tartózkodó Hawkeye AEW géptől származik és a TID-en kerül feltüntetésre, ahol max. 8 ilyen célpont jeleníthető meg. Ez a módszer lehetővé teszi olyan célpontok támadását, melyeket a saját fedélzeti lokátor nem képes észlelni, vagy éppen helyettesítheti azt a pozíció felfedésének elkerülése érdekében.
ÖNVÉDELEM FELSŐFOKON:
Sok pseudo-pilóta számára már nem jelent újdonságot az F-14 önvédelmi képességének legfontosabb elemét alkotó Tactical Electronic Warfare System, melynek szenzorai és antennái a Tomcat számos szerkezeti elemén felfedezhetők. Az ALR-67 besugárzásjelző és beazonosító berendezés a működő lokátorok pontos helymeghatározása mellett képes különbséget tenni az egyes radar-típusok között. A négy kvadránsra felosztott és a tíz mérföldes távolságokat koncentrikus körökkel jelölő képernyőn, az F-14 körüli 40 nm-es körzetben működő összes sugárforrás feltüntethető. A felszíni lokátorokat nagy zöld négyzetek, a fedélzeti radarokat zöld gyémántok, a levegőben lévő félaktív-, ill. aktív radar rávezetésű rakétákat pedig kisméretű zöld négyzetek jelölik, de a berendezés nem képes különbséget tenni a L-L, ill. F-L lövedékek között. A felszíni lokátort szimbolizáló nagy zöld négyzet villogása esetén várható a rakéta indítás, hiszen ez a jelzés a specifikus radar célzó üzemmódba való átváltására figyelmeztet. Az F-15 E-n lévő korszerűbb berendezéssel ellentétben itt nincsenek külön jelzőfények annak tudatására, hogy a felszíni vagy éppen fedélzeti lokátor sugarai bombázzák a gépet. A passzív IR önrávezetésű rakéták egyáltalán nem kerülnek megjelenítésre a fedélzeti műszereken.
Felszíni radar állomások (négyzet):
1: Folyamatos hullámú, nagy hatótávolságú, légvédelmi radarok SA-2, SA-3, SA-N-3A és SA-N-3B rakéták irányítására.
2: Impulzus üzemű, nagy hatótávolságú radar, ami SA-5, HAWK és Crotale üteget vezérel.
3: Folyamatos hullámú, kis hatótávolságú radar SA-6, SA-N-7, SA-N-9-esekhez.
4: Rövid hatótávolságú, impulzus üzemű berendezés SA-8 és CADS-N-1 rakéta ütegekhez.
8: Célkereső és tűzvezető radar csöves légvédelmi ütegek számára.
9: Fázisvezérelt, nagy hatótávolságú légtér ellenőrző berendezések, melyek általában földi célra-irányító (GCI) feladatot töltenek be.
Repülőgép-fedélzeti radarok (gyémánt):
1: Impulzus üzemű, több célpont befogására és követésére alkalmas berendezés, mely F-14, F/A-18, Su-27, Mig-29 és/vagy Mig-31 jelenlétét jelzi.
2: Impulzus üzemű, egy célpont követésére alkalmas radar, ami F-4, F-16, Saab Viggen és Tornado Mk.3-as gépeken használatos.
3: Több módban üzemelő, folyamatos hullámú berendezés, ami Mig-23, Mig-25 és Mirage F-1-es gépeken található.
4: Egy módban üzemelő, folyamatos hullámú rádiólokátor, mely a Mig-21, Su-17, Su-22 és F-5E típusokra jellemző.
5: A Mig-27 és a Su-24 által használt távolság-mérő radar.
9: E-2C Hawkeye és Tu-126 gépeken rendszeresített AEW lokátor.
A TEWS ALQ-165 ASPJ elnevezésű alrendszere látja el a Tomcat aktív védelmét. Míg ez az aktív zavaró-berendezés egyszeri bekapcsolás után automatikusan, a külső impulzusok hatására fejt ki ECM tevékenységet, az ALE-39 fólia- és infracsapda-szóró üzemeltetéséhez a hajózók közreműködése szükséges.
A FEGYVERZET KIOSZTÁS PROBLEMATIKÁJA:
A Phoenix, Sparrow és Sidewinder rakétákból hat különböző konfiguráció (3 védekező – 3 támadó) alakítható ki. Tapasztalataim szerint az esetek többségében a FD BRAVO kerül kiválasztásra, hiszen nehéz ellenállni a Phoenix-ek közel 170 km-es effektív hatótávolsága okozta varázsnak. Ez a stratégia – mint ahogyan az néhány bevetés után hamar kiderül- nem tesz semmit a helyzet megkönnyítése érdekében. Sőt!!! Rá kell döbbenni, hogy mesés hatótávolságuk ellenére, a bevetés profiljához nem illő AIM-54-esek tonnás béklyók módjára gátolhatják a feladatok teljesítését.
A sikeres karrier egyik alap elemének tekinthető a kijelölt feladat megfelelő fegyverzet kombinációval történő párosítása. Az pedig régen rossz, ha ezt a pilóta már csak a felszállást követően realizálja.
Fleet Defence ALPHA: Ezen kiosztás, mely elfogadható mennyiségű radar rávezetésű ill. IR rakétát biztosít a pilóta számára, leginkább jól manőverező csapásmérő repülőgépek támadásának elhárítására alkalmazandó. A négy Phoenix-szel már nagy távolságokból ‘csobbantható’ néhány bandita, míg a kisebb hatótávolságú fegyverekkel elintézhetők a kötelék megmaradt gépei.
Fleet Defence BRAVO: Ez leginkább a haditengerészet ‘F6D mint rakétahordozó’ koncepciójának jelenkori megvalósulása. A hat Phoenix az ellenség nagy távolságból, büntetlen elpusztítását teszi lehetővé. Ilyen esetekben nem kell tartani a megtorlástól, azonban magas a sérthetetlenség ára. Elég csak egy pillantást vetni a max. sebességünkre ahhoz, hogy megértsük miért is kell kerülnünk a fordulóharcot. Mindazonáltal ez a legeffektívebb konfiguráció a hajó elleni robotrepülőgépeket hordozó bombázók megsemmisítésére.
Fleet Defence CHARLIE: Az APLHA-hoz hasonlóan ez a kiosztás is kiválóan alkalmazható többfeladatú bevetések esetén. A légtérben tartózkodó gyengébb manőverező képességű gépek számára a legnagyobb veszélyt a két Phoenix jelenti, így bevetése a haditengerészeti felderítő-, járőr-, ill. tengeralattjáró elhárító repülők ellen ajánlott. A maradék négy hőkövető pedig jó esélyeket biztosít bármilyen fordulóharc esetén.
MiG CAP ALPHA: Elsősorban támadó-kötelékek effektív biztosításának ellátását teszi lehetővé ez a relatív kis légellenállást jelentő fegyverzet-konfiguráció. Míg a Sparrow-k kellő közép-hatótávolságú ütőerőt képviselnek, addig a magas repülési sebesség és a négy Sidewinder lehetővé teszi a kötelék elhagyását és az ellenség elfogóvadászaival vívott légiharcot. Ezen esetben nem jelent gondot lépést tartani az A-6E és F/A-18-asokkal.
MiG CAP BRAVO: Esetenként a legpechesebb pilótára is rámosolyoghat a szerencse, és a kollega felfedezhet maga előtt egy gyanútlanul repülő helikopter- vagy csapatszállító köteléket. Ez a jelenség viszont általában akkor következik be, ha a szerencsétlen flótás gépéről már nemcsak a rakéták, de a 20 mm lövedék készletek is kifogytak. Azzal mindenki egyetért, hogy ilyen esetekben soha sincs elegendő muníció, pedig ez is csak kellő előrelátás kérdére, hiszen ezen konfiguráció esetén a 6 Sparrow agyaggalamb lövészetet tesz lehetővé, miközben az F-14 a faroklövészek 23 mm-es lövegeinek hatótávolságán kívül marad.
MiG CAP CHARLIE: Végül az a kiosztás, mely a nagy hatótávolságú csapásmérési képességet ötvözi a magas repülési sebességgel. Míg a Phoenix-ek megközelítőleg 100 %-os biztonsággal képesek elintézni a kijelölt AEW vagy felderítő repülőgépet, a közel 1,8 tonnától megszabadult F-14 pedig sebességi fölénye és IR rakétái felhasználásával teszi fel a pontot az i-re.
HELYSZÍNEK & HELYZETEK:
Az Oceana-i légibázis oktatói mindent elkövetnek a kezeik közé kaparintott hajózók minél átfogóbb tovább képzése érdekében, azonban még egy ilyen végeláthatatlan forrásokkal rendelkező létesítménynek is szembe kell néznie bizonyos áthidalhatatlan akadályokkal. Az eltérő felállású- és párosítású légiharcok (SCRAMBLE) gyakorlati kivitelezésében nagy segítséget jelent az ellenfél gépein repülő Agresszor századok közreműködése, azonban komolyabb, flotta-kötelékek részvételével történő események imitálása kizárólag az összetett szimulátor-rendszerek segítségével történhet.
Ott tartózkodásom idején földünk két stratégiailag fontos hadszínterének megtörtént és szimulált eseményein szereztek tapasztalatokat a Tomcat személyzetek. A Földközi-tenger környéke sohasem tartozott a nyugalmas régiók közé és az elmúlt évtizedek számos kisebb összecsapásán okulhattak a hajózók. A három fokozódó összetettségű felvonásban olyan eseményekben lehet résztvenni, mint a hírhedt 1981-es Flotta – Líbia 2:0, a szintén Líbia ellen irányuló ’86-os El Dorado Canyon hadművelet, vagy éppen a Fekete-tengerről, a török-szoroson át kitörő szovjet CBG elleni védekezés.
Az északi-tengeri hadszíntér kizárólag feltételezett ütközeteket tartalmaz. Bár napjainkra a szovjet birodalom már csak árnyéka önmagának, sohasem árt az elővigyázatosság. Ezek a küldetések valóban próbára teszik a hajózók repülő és vezetési képességeit, hiszen nemcsak a szovjet hadigépezet közelségével kell megküzdeni, hanem a Barents-tenger hullámain hánykolódó flottának szembe kell nézni egy taktikai atomfegyverekkel történő támadás riasztó lehetőségével. A hordozó vagy akár a két fedélzeti Tomcat század elveszítése pedig fatális következményekkel jár.
TÁRS A BAJBAN:
A flottánál érvényben lévő doktrína szerint minden esetben, a bevetés profiljától függetlenül, legalább egy géppár (parancsnok & kísérő) felszállását kell elrendelni. Ezen intézkedés persze fokozza a kötelék-parancsnok gondjait, de egyben számtalan új taktikai lehetőséget biztosít számára, növeli a kötelék túlélési esélyeit és a bevetések során egyfajta, a másik iránt érzett felelősségérzet kialakulását is eredményezi. Ennek értelmében csak a parancsnoktól függ, hogy koordinált utasításaival fokozza, vagy téves parancsaival éppen csökkenti a rendelkezésére álló kötelék hatékonyságát, amely megfelelő irányítás esetén képes több feladat egyidejű végrehajtására. Egy kompetens parancsnok irányítás alatt a kísérő komoly segítőtárssá válik és kellő tapasztalat megszerzését követően képes akár egyedül is elboldogulni, esetenként látványosan túlszárnyalva a vezérgép eredményeit. Ennek az állapotnak az elérése azonban nagyszámú éles bevetésen való részvételt követel, ahol azért időnként vannak áldozatok is. Ezért ajánlatos egyszerre több kísérőt kijelölni, akik felváltva vesznek részt majd a bevetéseken, így egyikük elvesztése esetén nem kell nulláról indulni. Mindazonáltal, a kísérő logikus gondolkodása ellenére, a kötelék-parancsnok kezében a döntés joga és akkor cselekszik helyesen, ha él ezekkel a lehetőségekkel:
Tűzparancs (GO TACTICAL): A kötelékből való kiválást és egy tetszőleges célpont önálló megtámadását engedélyezi a kísérőnek, melyre ő kétféleképpen reagálhat. Ha ‘ROGER’ az üzenet, akkor már van kiszemelt célpont, ha viszont ‘NO JOY’ a válasz, akkor nincs még befogott mumus. Ezen parancs vétele után megkezdi más célpontok felkutatását és csak sikertelenség esetén tér vissza a kötelékbe.
Célpont kijelölés (TARGET DIRECTIVE): Utasítja a kísérőt a lokátor által jelenleg befogott célpont támadására. A feladat végrehajtásának engedélyezése a tűzparancs megadásával történik, amire a kísérő a célpont általa történő befogása után ‘Mumus befogva’ (BOGEY TARGETED) válasszal reagál.
Kötelék kiválasztás (FORMATION): Utasítás a kísérőnek a három lehetséges alakzat, a szemle (PARADE), a cirkálás (CRUISE), ill. a harci széthúzás (COMBAT SPREAD) valamelyikének felvételére.
Harapófogó manőver (BRACKET): Utasítja a kísérőt ezen támadási manőver egyik szárának végrehajtására, melynek megkezdése balról- (BRACKET LEFT), jobbról- (RIGHT), felülről- (HIGH), alulról- (LOW), valamint egyenesen repülve (STRAIGH) történhet. Alulról ill. felülről parancs esetén legalább 3,000 magasság különbségnek kell lenni a kötelék két gépe között.
Segélykérés a kísérőtől (ENGAGED DEFENSIVE): Védekező manőverekre való kényszerülés esetén kiadandó parancs, melyre a kísérő azonnal reagál és az előzetes feladatát megszakítva segítségünkre siet. Ezen gáláns cselekedetnek azonban kölcsönösnek kell lennie.
Légtér ellenőrzés (SANITISE): Utasítás a kísérőnek a meghatározott irányban lévő légtér pásztázására (LEFT: balra, RIGHT: jobbra, FRONT: előre, BACK: hátra). Ha a kísérő érzékel valamit, akkor közli ezek számát, távolságát és magasságát.
Cél-info (SORT): Utasítja a kísérőt az általa befogott célpontról való jelentés megtételére. Ennek értelmében 6 válasz -‘senki’ (SORTED NONE), ‘vezér’ (SORTED LEAD), ‘hátsó’ (SORTED TAIL), ‘bal’ (LEFT), ‘jobb (RIGHT) ill. ‘ismeretlen’ (UNKNOWN) ‘van befogva’- érkezhet, ahol az utolsó a gép kötelékben elfoglalt helyére és nem a hovatartozására vonatkozik.
Állapotjelentés (ALIBI): Utasítja a kísérőt a jelenlegi sérüléseinek és lőszerkészletének jelentésére.
Alakzat újrafelvétel (REJOIN): Utasítja a kísérőt a jobb szárny melletti felzárkózásra.
Visszairányítás a hordozóra (RETURN TO BASE): Utasítja a kísérőt a hordozóra való visszatérésre, melyre ő az ‘RTB’ üzenettel reagál.
Erősítés kérése (DELOUSE): Ez a Hawkeye ill. a hordozó fedélzetén tartózkodó taktikai koordinátornak továbbított üzenet, ami egy két gépes köteléknek a jelenlegi lokációra való irányítását kéri. Az érkező kötelék általában a készültségi (READY 5) gépekből áll.
KÖTELÉKEK:
Az eredményes működés nehezen képzelhető el a géppár tagjainak csapatmunkája nélkül. A kizárólag Top Gun babérokra pályázók jobban teszik ha hordozón hagyják kísérőjüket, aki viszont vállalja az együttműködést, az ismerkedjen meg a 3 köteléktípus és egy parancsra végrehajtott közös manőver ismérveivel.
PARADE: Ebben az alakzatban repülve a kísérő mögöttünk, 30 méter távolságra, 4′ órában repül. A géppár ekkor szolgáltatta a legkisebb radar-keresztmetszetet, viszont a kísérő -a tűzparancs vételéig- fegyverhasználati tiltás alatt van és nem képes célpontok befogására, ill. támadás kivitelezésére.
CRUISE: Általánosan használt járőrözési alakzat, mely a Parade-tól csak a gépek közötti 70 m-es távolságban különbözik.
COMBAT SPREAD: A támadások esetén alkalmazott kötelékben a két gép egymás mellett halad, a közöttük lévő távolság pedig 100 m-re növekszik. Ebben az esetben a kísérő minden előzetes engedély nélkül indíthat támadást bármilyen megjelenő célpont ellen.
BRACKET: Bár szó szerint közrefogást jelent, valójában egy harapófogó manőverről van szó, melynek megfelelő kivitelezése esetén az ellenség a két F-14 közé szorul. Függetlenül attól, hogy melyik Tomcat ellen indít támadást, az ekkor ún. ‘szabad vadász’ státuszú másik relatív könnyűszerrel a 6′-jába kerülhet. Ezen manőver ordinátája minden esetben a vezérgép és a felülről, ill. alulról végrehajtandó harapófogó esetén, a numerikus billentyűzeten lehet meghatározni a magasság különbséget.
A HORDOZÓK RÉMEI:
Egy-egy nagyobb összecsapás alkalmával rakéták tucatjai hasítják a levegőt célpontjaik irányába. Sajnos gyakran a hordozó a fogadó fél, ezért a védelem szempontjából borzasztóan fontos a közelgő ‘vámpírok’ fontosabb paramétereinek ismerete. A HARPOON-on nevelkedett ifjúságnak ez nem jelent nehézséget, de feltételezem, hogy azért sokak számára megkönnyíti majd az életet az alábbi néhány szovjet ASM típus ismertetése.
AS-4 ‘Kitchen’: A ’60-as években kifejlesztett, nukleáris töltettel felszerelt L-F rakétának 1t-s konvencionális robbanóanyagot tartalmazó robbanófejjel ellátott, hajóelleni változata. A hordozógépről (Tu-95 Bear G vagy Tu-22) történő leválást követően, az AS-4 célpontját -a kisebb fogyasztás érdekében- nagy magasságokban közelíti meg, majd meredek szögben zuhan a hajóra. A 220 nm hatótávolságú fegyver középfázisban inerciális-, a végfázisban passzív radar önrávezetéssel rendelkezik.
AS-5 ‘Kelt’: Ez a 180 nm hatótávolságú, hajóelleni rakéta szintén egy ’60-as évekből visszamaradt matuzsálem. A Tu-16-osokról indított, folyékony hajtóanyagú fegyverből már csak alig néhány példány van az oroszok birtokában, de a közel-keletre exportált változatok még nem kerültek lecserélésre. Az AS-5 egyaránt képes nagy magasságú, ill. felszínhez tapadó támadásra.
AS-6 ‘Kingfish’: Kizárólag szovjet Tu-16 és Tu-22-esek által hordozott, 180 nm hatótávolságú rakéta, melynek felépítése és támadási profilja egyezik az AS-4-nél tapasztaltakkal, de ennél a típusnál a végfázisban aktív radar önrávezetést alkalmaztak.
AS-9 ‘Kyle’: 50 nm hatótávolságú, lokátorelhárító rakéta, mely 900 kg-os konvencionális töltetével bármelyik tűzvezető radart képes semlegesíteni. Beazonosítását nehezíti, hogy repülés közben az AS-4-re jellemző tulajdonságokat utánozza. Ezek a rakéták, melyek általában a hajóelleni társaik előőrsei, Irak és Líbia arzenáljában is megtalálhatóak.
AS-15 ‘Kent’: Ez a 200 kilotonnás nukleáris töltettel ellátott robotrepülőgép a hordozó kapitányok rémálma. 1600 nm-ról indítható, TERCOM navigációs rendszere van és 90 m-es magasságban repülve halad a célpontja felé.
AS-16 ‘Kickback’: Tu-22, ill. Tu-95-ről indítható, modern 300 kg-os robbanó töltetű rakéta, 100 nm hatótávolsággal.
Az AS-7 és az AS-10 5.5 nm hatótávolságú L-F rakéták, az AS-12 és a KH-31p pedig lokátorelhárító fegyverek 25 nm, ill. 80 nm hatótávolsággal. A szovjet haditengerészet, a hordozók hiányából fakadó hátrányok kiegyenlítésére fejlesztette ki hatalmas rombolóerejű hajóelleni rakétáit, melyek egyidejű, nagyszámú bevetésével bármilyen CBG megszorongatható. Akár egyetlen AS-4 találat hullámsírba küldhet egy cirkálót.
HAZATÉRÉS:
Az Air Force és a Navy pilóták közötti leglényegesebb különbséget -és ezt az utóbbiak büszkén hangoztatják- az jelenti, hogy a flotta számára semmit sem ér egy olyan ász, aki nem tud leszállni az úszó bázisán. A leszállás, ami egy magára valamit is adó pilóta számára csak a ‘hármas kábelt’ jelentheti olyan feladat, ami gyakorlattal egyszerűbbé tehető, de rutinná sohasem válik. A pilóták egybehangzóan állítják, hogy a tényleges légiharcot követően ez a bevetés legriasztóbb része, ez jelenti a legnagyobb kihívást a pilóta számára. Bárki elmondhatja, hogy inkább szembenéz egy köteléknyi Flankerrel, minthogy egy éjszakai leszállást kíséreljen meg.
A leszállás teljes koncentrációt, némi szerencsét és hatalmas szakértelmet igényel, itt nincs mód a repülésirányító megtévesztésére. Vagy ‘rajta van a labdán’, vagy átstartoltatja az LSO. Harmadik alternatívára egy pillanatig sem szabad gondolni. Az biztos halált jelent.
A hordozó körüli légtérben, a mindenható Air Boss utasításait várva, gyakran számos kötelék kering. Mivel a hordozó egyszerre csak egy gép fogadását teszi lehetővé, egy prioritási sorrend kialakítására van szükség. Először a kevés JP-4-gyel, ill. sebesült személyzettel rendelkező gépek kerülnek sorra, a sort pedig a sérült gépek zárják, hiszen ilyen esetekben kell számítani többszörös átstartolásokra. A zűrzavar elkerülése érdekében a hajótól 10-20 nm közötti távolságokban 3 ún. gyülekezőpont (MARSHAL POINT) van kijelölve, amit a fedélzeti navigációs rendszer is jelez.
A rárepülés utolsó fázisában jut fontos szerephez a hordozó bal oldalán elhelyezett, vizuális leszállás-segítő berendezés. A számos kerek reflektoráról gúnyosan ‘Meatball’-nak nevezett szerkezet fényei 1 nm távolságon belül észlelhetők és az optimális, a siklási görbe követését teszik lehetővé. A tökéletesnek tekinthető 3°-os süllyedés esetén zöld fény látható, míg a sárga és a piros lámpák a görbe feletti, ill. alatti repülés jelzésére szolgálnak. A rendszer a fedélzeten tartózkodó Leszállás-irányító tiszt (LSO) felügyelete alatt áll. Az LSO felelőssége a közeledő gépek sikeres leszállítása. ‘CALL THE BALL’ kérésére a pilóta csak akkor válaszolhat ‘TOMCAT – BALL’ ha már látja a szóban forgó fényeket. A gép helyzetétől függően az LSO olyan utasításokat adhat, mint ‘COME LEFT’ (balra csúsztatás), ‘ADD POWER’ (teljesítmény növelés) vagy ‘WAVE OFF’ (átstartolás). Érdemes megfogadni a tanácsait, hiszen lentről jobban meg tudja ítélni a helyzetet.
A sikeres landolást követően az LSO 1-4-ig osztályozza a teljesítményt olyan paraméterek figyelembevételével, mint rárepülési- és süllyedési sebesség, ill. szárny állásszög. A kapott besorolás -a 4-es osztályzat a legjobb- kifüggesztésre kerül.
Azoknak, akiknél a befektetett energia nincs arányban az elért sikerekkel, legyen biztatás, hogy az 1981 augusztus 19-én, a Szidra-öböl feletti légiharcban résztvevő géppár egyik pilótájának csak a harmadik nekifutásra sikeredett leszállni a USS. Nimitz fedélzetére.
KANTINBAN A CAG-GAL:
Egy repüléssel eltöltött nap után nincs kellemesebb kikapcsolódás, mint beugrani Viginia Beach egyik hűvös bárjába és a nap siker-faktorával arányosan ledönteni néhányat a délvidék legzamatosabb kotyvalékaiból. A sok egyenruhás titán között szinte elveszni látszik az a pár piknikus alkatú civil, kiket sokkal inkább a repülés iránti érdeklődés, mintsem egy Jack Daniels utáni szomj vonzott ebbe a társaságba. Ilyen esetekben ajánlatos lecsapni egy legalább őrnagyi rendfokozatú tisztre, netán fizetni egy-két kört és ami a legfontosabb, pontosan megjegyezni minden egyes szavát. Én is megpróbálkoztam ezzel és nem vallottam kudarcot, mint ahogyan azt a következő néhány tipp is bizonyíthatja.
– Csak annyira vagy képes, mint amire valójában képes vagy. Soha se becsüld le az ellenfeled és soha se riadj vissza egy kis plusz gyakorlattól, mert ez teszi a különbséget.
– Ha katapultálásra, vagy ahogyan azt a flotta pilótái nevezik, ‘Punch Elvis’-re kerül sor, bizonyosodjunk meg arról, hogy a Martin Baker GRU-7A aktiválása előtti pillanatban a gépünk 350 kts-nál kisebb sebességgel és nem fejjel lefelé lévő pozícióban repül.
– A kiürült póttartályok továbbra is növelik a gép súlyát és légellenállását, így ajánlatos tőlük minél előbb megszabadulni. Leoldásukat az első 3,600 fontnyi JP-4 elégetését követően kell megtenni, vagyis akkor, mikor 16,000 font alá süllyed az üzemanyag súlya.
– A hordozón tartózkodó repülésirányítóval (Air Boss) csak akkor tudathatjuk leszállási kérelmünket, ha nem tartózkodunk 20 nm-nál távolabb a hordozótól.
– Ne remélj elismerést azért, hogy jó vesztes vagy. A légiharcban való lovagiasság kora az első világháború befejeztével lezárult. A bárban megüresedett székek számának növekedésével hamar szertefoszlik a légi lovagi torna gondolata.
– Lehetsz a század legtökösebb ‘Maverick’-je, mégsem érsz egy centet sem, ha nem tudod elkapni a ‘hármas kötelet’.
– Ne pazarolj időt és energiát egy elrontott rárepülés korrigálására. Fordulj meg és próbálkozz újra.
– Csak a legkritikusabb üzemanyaghiány esetén hagyd figyelmen kívül az átstartolási parancsot.
– Fékezőhorog elvesztése az ‘Örökös Túlfutás Szindrómát’ eredményezi, amely ellen egy kísérőhajó melletti katapultálás az egyetlen biztos gyógymód.
– 90°-os dőlésszögnél eltűnik a szárnyakról a felhajtóerő.
– Mindig próbálj a napból támadni, de készülj fel arra, hogy nem te leszel ott az egyetlen.
– Mindig próbáld beazonosítani a közeledő rakétát, hiszen mi értelme az infracsapdák szórásának, ha éppen egy SA-5 van a nyomodban.
M I ÜBER ALLES:
A látogatást követő fogadáson kaptam kézhez a FLEET DEFENDER egy különleges csomagolású példányát, az eseményt megrendező MicroProse cégtől és enyhe megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy mennyire biztosnak tűntek legújabb kiadványukkal kapcsolatban. Talán nem tudják, hogy van viszonyítási alap és hogy a felhasználók mindig a legkritikusabb szeműek?? A teszteléssel töltött első néhány perc után azonban el kellett ismernem, hogy a MicroProse ismét egy dimenzióval kijjebb tolta a PC alapú repülés szimulálás határait. A FLEET DEFENDER eddig sehol nem tapasztalt részletességgel jeleníti meg korunk haditengerészeti repülésének a legapróbb elemeit. A látvány elgyönyörködtető, a programban használt mesterséges intelligencia pedig egyszerűen lélegzetelállító. A virtuális világban mozgó számtalan egység pontosan tudja mi a feladata és elég flexibilis ahhoz, hogy alkalmazkodjon az ad hoc kialakult helyzetekhez. Vége azoknak az időknek, mikor a járőröző F-15-ösök szeme láttára lőtték szét a Lopakodómat, most már a csapatmunka az uralkodó trend, végre megvalósult a régóta áhított értelmes virtuális világ. Elég pusztán külső szemlélőnek lenni az MI magas fokának értékeléséhez. Eddig nem tapasztalt élményt jelentenek a hordozó tudatos Sea Sparrow indításai, a kimért és kegyetlen párharcok a komputer által irányított harci gépek között, vagy éppen a katapultált pilóta kimentésére felszálló Seahawk bajtársi gondoskodást sugalló sietsége.
Bár legszívesebben csak szuperlatívuszokban nyilatkoznék a Fleet Defender-ről, de be kell ismernem, hogy azért itt is felfedezhetőek hiányosságok. Kizárólag azért -hogy az előzőleg az F-15 III-on dolgozó csapat ne bízza el magát- szeretném megjegyezni, hogy a sérült futóművel vagy horoggal leszállást megkísérlő gépek esetén alkalmazott fékezőháló mellőzése azért komoly hiányosság. Persze kritizálni mindig könnyű!
Nem látom értelmét sem a program erényei további dicséretének, sem annak, hogy összevessem a közelmúltban nagy ígéreteket hangoztató megjelenő vetélytársakkal. Legyen ez az olvasó dolga. Nálam viszont -és ezt minden kétséget kizáróan állítom- az FD A S Z I M U L Á T O R !!
F-14 Fleet Defender billentyűzet funkciók:
Esc: Menük aktiválása
F1: Kilátás a fülkéből előre, 12′ órában
F2: Kilátás előre, 12′ órában, műszerek nélkül
F3: LSO szemszögéből való nézet
F4: A repülésirányító szemszögéből való nézet
F5: Kísérő nézet kívülről
F6: Dinamikus légtér megfigyelés
F7: Rakéta nézet
F8: ‘Padlock’ nézet
F9: Taktikai nézet
F10: Inverz taktikai nézet
1: M61 Vulcan kiválasztás
2: Sidewinder kiválasztás
3: Sparrow kiválasztás
4: Phoenix kiválasztás
5: Navigációs üzemmód
E: Visszatérés a hordozóra (Trng + Standard mód)
R: Radar aktiválás/deaktiválás
T: 1x időgyorsítás beállítása
U: Sidewinder keresőfejének függetlenítése
I: IFF rendszer aktiválása
A: Utánégetés aktiválása
S: Lehetséges követendő navigáció pontok kiválasztása
D: HUD kiírások eltüntetése
F: Termik-gömb
G: Futómű kieresztése/bevonása
H: Fékezőhorog kieresztése/bevonása
J: TEWS zavaró aktiválása
K: Célkövetés beszüntetése
Z: Nagyítás TCS üzemmódban
Z: Radar felbontás csökkentése
X: Kicsinyítés TCS üzemmódban
X: Radar felbontás növelése
C: Dipól fólia
V: VDI/TCS aktiválása
B: Féklapok kieresztése/bevonása
M: Fegyverzetélesítési főkapcsoló
Enter: M61 Vulcan
Space: Kiválasztott rakéta indítása
Backspace: Célpontok közötti váltogatás/befogás
Delete: Radar üzemmód kiválasztása
Ins: Radar állásszög vízszintes beállítása
Home: Radar állásszög függőleges beállítása
End: Boresight/VSL kiválasztás
PgUp: Lokátor-antenna 2°-kal történő felféle fordítása
PgDn: Lokátor-antenna 2°-kal történő lefelé fordítása
[: Felfelé trimmelés
]: Lefelé trimmelés
.: Lábkormány jobbra
,: Lábkormány balra
=: Teljesítmény fokozása
-: Teljesítmény csökkentése
/: Térkép
‘: Pilóta/RIO állomása közötti váltogatás
Shift + F1: Erősítés kérése
Shift + E: Katapultálás
Shift + R: HSD/TID közötti átkapcsolása
Shift + T: Idő múlásának felgyorsítása (2-8x)
Shift + U: Sidewinder keresőfej radarra való ráhangolása
Shift + P: Hawkeye AWACS jelentés lekérése
Shift + F: Navigációs fények be/kikapcsolása
Shift + H: HUD kontraszt csökkentése
Shift + J: Póttartályok leoldása
Shift + L: Külső jelzőfények be/kikapcsolása
Shift + B: Hangjelzések engedélyezése/letiltása
Shift + =: Teljes száraz teljesítmény
Shift + -: Hajtóművek leállítása
Shift + ]: Auto-trimmelés aktiválása
Ctrl + H : HUD kontraszt növelése
Alt + F1: Tűzparancs megadása a kísérőnek
Alt + F2: Célpont kijelölés a kísérő számára
Alt + F3: Kötelék meghatározás
Alt + F4: Harapófogó manőver
Alt + F5: Segélykérés a kísérőtől
Alt + F6: Légtér ellenőrzés a kísérő által
Alt + F7: Utasítás a kísérőnek a cél-info jelentésére.
Alt + F8: Állapotjelentés kérése
Alt + F9: Visszatérés a kötelékbe
Alt + F10: Visszairányítás a hordozóra
Alt + Q: Küldetés felfüggesztése
Alt + R: Fegyverzet utántöltés (Trng mód)
Alt + T: Gyakorló üzemmód bekapcsolása
Alt + P: Pause
Alt + L: Leszállási engedély kérelme
Alt + B: ‘Tomcat Ball’ jelzés
Alt + =: Óra előretolása 5 perccel (Trng mód)
Alt + -: Óra visszaállítása 5 perccel (Trng mód)
Numerikus billentyűzet:
1: Kilátás hátra, 225°-ban
2: Lefelé pillantás
3: Kilátás hátra 135°-ban
4: Kilátás balra 9′ órában
5: Kilátás előre 12′ órában
6: Kilátás jobbra 3′ órában
8: Felfelé pillantás
/: Térkép ‘: Pilóta/RIO állomása közötti váltogatás
