FIFA 2002

Érdekes módon a főmenü kivitelezésére mindezt már nem mondhatjuk el. Az igaz ugyan, hogy rendkívül átlátható és nagyon könnyen eligazodhatunk a menüpontokban, de valahogy túlságosan is spártainak, egyszerűnek tűntek. Ha pedig mindehhez hozzávesszük, hogy a társ, azaz az NHL sorozat milyen csillogó-villogó menüoldalakkal látott napvilágot, akkor még érthetetlenebb a helyzet. Ha jóindulatúan szeretnénk szemlélni a dolgot, akkor felfoghatjuk ezt az egyszerű designt egy tudatos munkának is, ami a letisztult jövő hírnöke . A menüpontok viszont annyira ismerősek, hogy csak éppen nem köszönnek előre a FIFA sorozat megszállottainak. Mindent pontosan ott találhatunk, ahol eddig is, és egészen bele kell folynunk a játékba, hogy bárminemű változást is feljegyezhessünk képzeletbeli noteszünkbe. A játékmódozatok nem változtak: kérhetünk barátságos meccset, selejtezőket – a 2002-es koreai-japán világbajnokság csoportjait –, összeállíthatunk saját ligákat, vagy tetszés szerint gyakorolhatunk bármelyik csapattal. Itt kapott szerepet a bajnokság is, amelyben immár 16 ország nemzeti bajnoksága szerepel, és a legkurrensebb, legmagasabb színvonalú bajnokságok mellett már lassan ugyanakkora a választék a gyengébb szintűekből is. Az adatfrissítés sikerességét természetesen itt, a bajnokságokon belül lehet a legjobban lemérni, és hosszas mustrálgatás után megállapítható, hogy meglepően naprakész a program, szinte még a legutolsó átigazolások is megjelentek a játékban. Igaz, a labdarúgásban napról napra változnak az összeállítások, de a transfer menüben ezeket könnyen orvosolhatjuk, és szinten tarthatjuk játékunk frissességét. Sajnos a napra kész informáltság magyar szemszögből rendkívül rosszat jelent. Talán még legrosszabb rémálmunkban sem gondoltuk volna, hogy lesüllyedünk arra a szintre, hogy a készítők a Magyar Labdarúgó Válogatottnak a leggyengébb értékeket (skill-eket) adják. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a játékban egyforma játékerőt képviselünk Luxembourggal, Lichtensteinnel, Máltával vagy éppen a másik „futballhatalom” Feröer-szigetekkel. Sajnos rendkívül gyenge eredményeink hírei eljutottak Angliába is, és ez a besorolás hatalmas presztízsveszteségnek könyvelhető el. Ráadásul azért is elkeserítő, mert újra lejátszva a már véget ért vb-csoportküzdelmeket, csak sok-sok gyakorlás után sikerülhet átírnunk a történelmet és megváltani a magyar csapat repülőjegyét Koreába. Ha pedig a bajnokságokban keressük meg idegenlégiósainkat, akkor szintén szomorúan tapasztalhatjuk, hogy mennyire értéktelenek válogatott szintű játékosaink – ez alól az egyetlen kivétel a Werder Brehmen csapatában futballozó Lisztes Krisztián. Még egy rövid hazai információ: magyar klubcsapatot ne is keressünk a meglehetősen szűk repertoárban, az angol készítők ugyanis még a bolgár bajnokot is többre méltatták, és őt helyezték el a „rest of europe” menüpontba.

Ha ezen az érzelmi válságon túltesszük magunkat, és alaposan belefolyunk a játékba, akkor nagyon hamar kijózanodunk és rájövünk: minden idők legszebb és legjobb FIFA tagjával van dolgunk. A stadionok és a nézők kivitelezése fényéveket változott, és főleg ez utóbbi javult látványosan. A megtalálható és választható stadionok alaposabb, részletesebb grafikát kaptak, de a nézők új designjának sokkal jobban örülhetünk: először ugyanis a sorozat életében igazi alakoknak tűnnek. Most először nem ülnek szakaszonként ugyanolyan színű ruhákban és végre olyan zászlókat lóbálnak önfeledten, mint amilyen csapat a pályán van! Ez a megállapítás még a válogatottunkra nézve is igaz: jó volt látni a magyar címeres zászlókat (!) a háttérben. A címerek kapcsán pedig meg kell említeni, hogy nemcsak a zászlókról, hanem a csapat mezéről is visszaköszönnek, de még a sportszerszállító cég nevét is el lehet róluk olvasni. A mezeknél maradva: ha egy játékos felugrik fejelni, a meze széthúzódik a rajta lévő felirattal együtt, majd leérkezés után visszaáll eredeti állapotába. Nemcsak a csapatábrázolás, hanem az egyes játékosok grafikái is rengeteget javultak: végre folyamatosnak tűnik a mozgásuk, az eséseik, és új mozdulatokat is tanultak. Ilyen például a szabálytalan szerelés utáni továbbfutás, majd a késve megszólaló bírói sípszóra történő ingerült és értetlen kézmozdulattal fogadott lelassítás. Az ismétlések sokkal tökéletesebben adják vissza a leshelyzeteket, melyekből mi magunk is tisztán láthatjuk, hogy kinek volt igaza. Az oldalvonal mellett lehet látni a kispadot és a rajta ülő cserejátékosokat, a gyúrót és természetesen az edzőket is, akik ráadásul nem némán ülve nézik a mérkőzést, hanem időnként felugranak, és élénken mutogatják a taktikai fortélyokat. Sőt: ezúttal már nemcsak a két kommentátor szaktekintély, Andy Gray és John Motson szigorú hangját hallhatjuk, hanem a játékosok és az edzők bekiabálásait, megnyilvánulásait is. A stadion elemei is sokkal alaposabbak, a közeli képeken a fű valóban fűnek tűnik, a hirdetőtáblák pedig nyugati mintára a futókörben, a második sorban is a kamerák felé állnak. Az eddig felsorolt változások rengeteget javítanak a hangulati tényezőkön, és rendkívül megnövelik a játékkedvet. Az irányítás nem változott, szerencsére az EA Sport készítői is rájöttek: járt utat nem érdemes elhagyni járatlanért. Van azonban egy nagyon fontos változás, amely teljesen új játékmenetet jelent. A játék alatt taktikai nyilak jelennek meg, melyek jelzik, hogy amennyiben nálunk van a labda, akkor a többi társ merre fog mozogni, bemozdulni, s így könnyebben eldönthetjük, hogy kinek is passzoljunk, vagy hogy passzoljunk-e egyáltalán. Amikor csapatunk védekezik, akkor a taktikai nyilak azt jelzik, hogy az ellenfél játékosaitól milyen irányú elmozgásokra számíthatunk, mire készüljünk fel védőinkkel. Nos, ezt az újítást nagyon kis idő alatt meg lehet szokni, majd ugyanilyen kis idő alatt meg is lehet szeretni. Hatalmas ötlet volt ezt a húzást meglépni, hiszen így sokkal nagyobb taktikai csatákra, kiélezett mérkőzésekre van lehetőség, amire idáig nem volt példa. Részben ez, részben pedig a feljavított gépi intelligencia az oka annak is, hogy eltűntek a játékból az egyoldalú, monoton, gólzáporos győzelmekkel záruló mérkőzések is. Nagyobb győzelmeket már csak megfelelő, ellenfelenként megváltoztatott, más és más taktikai beállításokkal érhetünk el. Azt is most érezhettük először, hogy milyen érzés bombagólt rúgni, azaz távoli lövéssel betalálni az ellenfél kapujába. Érdemes még azt is megemlíteni, hogy végre a kameranézetek ismét kiválóan lettek megvalósítva, azaz mindegyik egyformán hasznos, arányban állnak a játékosok a pálya belátható részeivel. 

Jó érzés kimondani, hogy sokunk kedvence, a FIFA 2002 hét év után is meg tudott újulni, ráadásul sokkal jobban, mint ahogy azt vártuk. Olyan apróságoknak is figyelmet szenteltek végre, amelyeket eddig elengedtek a fülük mellett, vagy éppen nem volt rá energiájuk. Most azonban nagyon összekapták magukat és megmutatták, hogy miért is ők készítették idáig a legjobb sportszimulátorokat.