Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy a hatodik rész után újabb Final Fantasy epizód jelenjen meg Nintendo konzolon. Bármennyire is örülünk azonban a Square Enix üdvöskéjének, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nyilvánvaló tényt: a Crystal Chronicles nem egy klasszikus FF játék, sőt! Még csak nem is RPG.
A játék egy szépséges, ámde fertőzött világba kalauzol minket. Már idejét sem tudni, mikor árasztotta el a vidéket a miazma, ez a végtelenül mérgező, már érintésével is halált okozó gáz. A túlélés reménytelen lett volna, ha nincsenek a kristályok: ezek varázserejükkel távol tartják maguktól a miazmát, életteret biztosítva a békés népeknek. A kisebb kristályok köré falvak, a nagyobbak szomszédságába városok épültek – az élet kis szigetei egy halott világban. Ámde a kristályok ereje sem végtelen: évről-évre meg kell tisztítani őket a myrrh nevű folyadékkal. A myrrh a myrrh-fákon terem, a myrrh-fák pedig a fertőzött vadon legrejtettebb zugaiban nőnek. Minden faluban, minden évben felkerekedik néhány bátor ifjú, hogy felkutassák a myrrh-lelőhelyeket. A játékban mi is egy ilyen expedíció részesei lehetünk egy kristály-karaván tagjaként.
Kalandjaink során a világtérképen utazgathatunk, és innen érhetjük el az egyes dungeonöket, melyekből összesen 14 van a játékban. A vadonban összefuthatunk barátságos idegenekkel, ám a labirintusokban már csak szörnyek várnak ránk. A myrrhet minden helyszínen a főellenség legyőzésével szerezhetjük meg. A vidéket átszelő miazma-folyamokon való átkeléshez szükséges elemekre (tűz, víz, szél vagy föld) szintén a dungeonökben lelhetünk rá.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy hogyan marad életben a karaván a fertőzött vidéket járva. A megoldás a kristály-kehelyben rejlik, amit mindig magunkkal kell hordanunk. Ebbe gyűjtjük a myrrhet, és ez véd meg bennünket a miazmától. Hatósugarát egy kör mutatja, ezt nem tudjuk elhagyni. A kehely mindazonáltal sok kellemetlenséget is okoz: valakinek folyton vinnie kell, így viszont nem lehet harcolni. Persze le is lehet dobni, ekkor viszont helyhez vagyunk kötve. Egyjátékos módban egy kis repkedő szőrmókot (név szerint Mog) kapunk magunk mellé segítőnek, érdemes vele cipeltetni a kelyhet, amikor csak lehet.
A harcok irányítása nem túl bonyolult, viszont nem is túl praktikus. Köszönhető ez annak, hogy alapvetően a GBA-ra lett kitalálva a gombkiosztás, amelyen viszont csak négy tűzgomb van. Persze egyedül játszva használhatjuk a GC kontrollert is, de többjátékos módban annyi Game Boy-ra és GBA-GC összekötő kábelre lesz szükségünk, ahányan részt akarunk venni a partyban. Számomra ez inkább tűnik ellenszenves marketingfogásnak, mint az összeköthetőség értelmes kihasználásának, de nem akarok elkanyarodni a témától. Szóval gombkiosztás: mozgásra a D-pad vagy a szürke analóg kar szolgál. Tárgyakat felvenni és eldobni a „B”-vel lehet. A játék közben végrehajtható akciók egy külön listában szerepelnek, ezek között váltani az „L” és „R” ravaszokkal tudunk. Az „A” végrehajtja az aktuálisan kiválasztott akciót. Ha lenyomva tartjuk, megjelenik egy célkör, amit szabadon mozgathatunk, majd a gomb felengedésekor fókuszált támadást vagy varázslást hajthatunk végre. Egyjátékos módban használható még az „X” is: ezzel utasíthatjuk Mogot a kehely eldobására, illetve felvételére, hosszabb nyomvatartásával magunkhoz hívhatjuk őt. Az akciólistát a „Start”-al előhívható menüben szerkesztgethetjük. A támadás és a védekezés mindenképpen szerepel rajta, de ide helyezhetjük varázslatainkat és életerőtöltő kajáinkat is. Az ételek közül nem mindet szereti hősünk: ami ínyére való, attól jobban gyógyul, mégis érdemes mást is adni neki – előbb-utóbb így mindent meg fog szeretni. Többjátékos módban a varázsigék és tárgyak cserélgetésére a GBA képernyőjén van lehetőség, így az akció egy pillanatra sem áll meg. Persze ez igényel némi csapatszellemet, hiszen az ily módon elfoglalt, épp ezért védtelen játékost a többieknek kell megvédeniük.
Nem szóltam még a varázslatok rendszeréről. Mindösszesen hat bűvige található a játékban (tűz, jég, villám, feltámasztás, gyógyítás, tisztítás), ám ezeket kombinálhatjuk is egymással, és így már a számuk közelít a 40-hez. Egyjátékos módban az akció listában tudjuk összeolvasztani a spelleket (fuse), vagy Mog segítségével hozhatunk létre extra varázslatokat. A kis szőrmók jelzi nekünk, ha épp van kedve segíteni: ilyenkor dobassuk el vele a kelyhet, és varázsoljunk együtt vele. Mog varázslatait egyébként az befolyásolja, hogy milyen színűre festettük előzőleg (fehér: véletlenszerű, piros: főleg tűz, zöld: főleg villám, kék: főleg jég). Ha többen kalandozunk, a dolog sokkal mókásabb: meg kell próbálnunk egyszerre, egy helyre varázsolni, így a bűbájok automatikusan keverednek, új, hatásosabb spellt hozva létre.
Valószínűleg már az eddigiekből is látszik, hogy a Crystal Chronicles alapvetően többjátékos módra lett tervezve. Őszintén szólva egyedül játszva elég unalmas tud lenni a vég nélküli hentelés, ráadásul így jóval nehezebb és frusztrálóbb a game. Többen játszva viszont hatalmas élmény, csak hát ahhoz több GBA is kell. Akinél ez nem jelent gondot, annak bátran ajánlom, hiszen csodás grafikájával, remek zenéivel és nem utolsósorban hangulatával az FFCC kiemelkedik a hasonszőrű hack&slash kalandok közül. Az egyjátékos módért csak akkor érdemes beruházni rá, ha nem várunk többet 15 órányi, helyenként lanyha unalomba fúló vagdalkozásnál. Aki a PS2-es FF epizódok mélységére és több tíz órás kalandra számít, az bizony csalódni fog.
Karaktergenerálás
Bár a Crystal Chronicles-ben megalkothatjuk saját karaktereinket, sajnos a lehetőségek eléggé korlátozottak. Miután megadtuk nevünket és szülővárosunkat, meg kell határoznunk nemünket is. Ez külsőnkön kívül néhány nem-specifikus tárgy használhatóságára van kihatással. Főbb tulajdonságainkat törzsünk kiválasztásával befolyásolhatjuk. Összesen négy faj kapott helyet a játékban, melyek egyedei nem csak kinézetükben, de adottságaikat tekintve is jelentősen eltérnek egymástól.
Clavats: természet- és békeszerető népség, akik mindennél többre tartják a harmóniát. Úgy hírlik, bárhová is menjenek, a nyugalom jár a nyomukban. Közelharcban és varázshasználatban is megállják a helyüket, bár egyikben sem magaslanak ki. Specialitásuk a védekezés. Tulajdonságaik: életerő – 8; erő – 6; védekezés – 7; varázslás – 13.
Lities: ránézésre senki sem mondaná meg ezekről az aranyos kis manókról, hogy büszke harcos nép fiai, akik híresek indulatosságukról. Valaha ők uralták a világot, így hajlamosak magukat a többre tartani másoknál. Közülük kerülnek ki a legjobb kereskedők, és a csatákban is lehet rájuk számítani, különösen, ha valamilyen lándzsát adunk a kezükbe. A mágia ellenben nem az erősségük. Tulajdonságaik: életerő – 8; erő – 8; védekezés – 8; varázslás – 10.
Yukes: ezek a rejtélyes madáremberek rengeteg tudás őrzői, és egyben a varázslás mesterei. Az ősi háborúkban sikeresen álltak ellen a Litie seregeknek, ma pedig a vidéket járva a mágia fortélyaira oktatnak másokat. Gyorsabban és hatékonyabban tudnak varázsolni a többieknél, ám a közelharcot jobb elkerülni velük. Tulajdonságaik: életerő – 8; erő – 5; védekezés – 5; varázslás – 15.
Selkies: független nép, akiket saját érdekeik érvényesítésén kívül semmi sem érdekel. Ügyesek és gyorsak, ezen képességeiket pedig a tolvajlás mesterségében kamatoztatják. Érthető módon nem túl népszerűek más törzsek körében, leginkább csak a Clavat falvakban tűrik meg őket. Harcban fürgeségükkel és nagyobb hatótávolságukkal tűnnek ki. Tulajdonságaik: életerő – 8; erő –7; védekezés – 6; varázslás – 12.
Minden törzsből négyféle férfi és ugyanennyi női karakter közül választhatunk.
Utolsó lépésként meghatározhatjuk családunk foglalkozását. Attól függően, hogy apánk kovács (blacksmith), szabó (tailor), földműves (farmer), gulyás (rancher), molnár (miller), halász (fisherman), kereskedő (merchant), vagy éppen alkimista (alchemist), más és más cuccokat kaphatunk hazulról. Hogy mégis mit és mennyit, az nagyban függ a leveleinkben hazaküldött tárgyaktól, és hogy mennyire szeretnek minket a szüleink. Lehetőleg a család mesterségéhez illő ajándékokat csatoljunk a postához (magokat a farmernek, tehenet a ranchernek, stb.), hiszen nem árt jóban lenni az ősökkel.
FF vagy nem FF, ez itt a kérdés
Teljesen egyértelmű, hogy ez a játék nem illeszkedik a klasszikus Final Fantasy szériába, sokkal inkább egyfajta oldalágnak fogható fel, hasonlóan az FF Tactics epizódokhoz. Utóbbiak a stratégiai játékok világába kalandoztak el, a Crystal Chronicles pedig egy RPG-elemekkel megtűzdelt dungeon hack, vagyis fő feladatunk az ellenfelek kaszabolása. Ha végignézzük, hogy a sorozatot naggyá tevő elemekből mi található meg benne, bizony nem sok egyezést találunk.
Izgalmas és fordulatos történet: a FF CC nem rendelkezik igazán kidolgozott sztorivonallal, a hangsúly inkább az akción van.
Részletesen kidolgozott karakterek: itt hősünk egyáltalán nem rendelkezik személyiséggel, ráadásul elég kevés NPC-vel találkozhatunk, és azok szerepe is minimális.
Látványos karakterfejlődés: ez itt nagyjából kimerül a jobb felszerelések és varázstárgyak megszerzésében.
Rengeteg varázslat: itt nincs olyan sok, viszont az ötletes varázslat-összeolvasztás funkcióval mégis elég érdekes lett a mágiarendszer.
Körökre osztott harc: ezúttal a JRPG-k védjegyének számító csaták elmaradnak, helyettük valós idejű összecsapásokra lehet számítani.
FMV-k dögivel: sajnos nincsenek, viszont a játék motorjával készült átvezető jelenetek lélegzetelállítóan szépek!
Fülbemászó dallamok: a zenék szerencsére hozzák a megszokott minőséget, bár lehetne több is belőlük.
Egyedi világ: ebben nincs hiba, bár nem kap annyi szerepet, mint egy történet-orientált játékban.
Gyönyörű grafika, profi prezentáció: a Square nem hazudtolja meg önmagát…
