Túlélőhorror. Egy misztikus szóösszetétel, mely manapság annyi játékos éjszakáit teszi izgalmassá. Mert bizony hosszú évekkel ezelőtt maximum a mozivászonra mereszthette szemét az ember, ha valami igazán félelmetes élményre vágyott, játékok csak elvétve jelentek meg a témában, ráadásul gyakran a silányabb fajtából.
Semmi parázás, semmi visongatás, csak dögunalom a TV előtt, a kontrollert nyomorgató kéz inkább a szánk elé lendült egy-egy ásítás erejéig. Manapság szerencsére azért már sokkal jobb a helyzet, bőven van mitől félniük az erre hajlamos gamereknek. Jelen cikkünk alanya, a Forbidden Siren 2 is a túlélőhorrorok kategóriájában nyomul, bár gondolom, erre már magatok is rájöttetek. Sajnos az előjelek nem a legjobbak, az előző rész ugyanis némileg leszerepelt, nem volt képes teljesen hozni azt a szintet a játékmenetben, amit a japán kiadóóriás marketingpolitikája sugallt. Na sebaj, majd most…
Bíztató kezdet?
Japán játék? Ez csak egyet jelenthet… – fordulhat meg most a piacot jól ismerő gamerek fejében a mardosó gondolat. És bizony, a Forbidden Siren 2 nem is tagadja meg önmagát, a nemzettől és a stílusból ismert klisék most is visszaköszönnek, na de ezt nemsokára részletesebben is kifejtem. Itt van rögtön boncalanynak a sztori. Adott egy kis sziget, Yamijima, nem messze Japántól, ahol szokás szerint mindenféle fura dolog előfordul, leszámítva persze a nyugalom idilli állapotát. Ilyen egy a víz alatt húzódó hatalmas elektromos vezeték is, amely egy baljós éjjel totális sötétséget borít erre a majdhogynem teljesen elhagyatott földdarabra. A baj csak az, hogy ez a dolog már 29 éve egyszer megtörtént, és akkor sem végződött túl jól a dolog… Ezzel párhuzamosan a sziget gyorsan be is népesedik: különféle horrorisztikus teremtmények, zombik, élőholtak szóródnak szét egyenként vagy csapatosan, csak arra várva, hogy egy-egy ismeretlen módon idekerült kalandort cafatokra szaggathassanak. És lám, nem ülnek ott hiába, hiszen egy meglehetősen fura csoport is a szigeten találja magát. Egyikőjük sem tudja, mit keres itt, csak abban biztosak, hogy minél hamarabb vissza kell jutniuk a korábban már sokszor átkozott, biztonságos, civilizált nagyvilágba, hiszen a legnagyobb kincs mégiscsak maga az élet.
A nagy csapat
Na de mégis kik ezek a szerencsétlenek, akiket ilyen furcsa helyzetbe sodort a sors, és akik élete most már a játékosok kezében van? Mamoru Itsuki egy magazin szerkesztője, aki egy szenzációs cikk miatt kíván a szigetre utazni. Mellette lesz itt még egy vak író és az ő kutyája (ebből is láthatjuk, hogy milyen tudós társasággal van dolgunk), valamint egy szökevény és egy jövendőmondó. Számunkra egyébként a szerkesztő úr sorsa lesz a középpontban, akit a vérvörös tengeren támadt baljós szél alatt egy misztikus óriás fogságba ejt, és végül egyedül találja magát a szigeten. Nem sokkal később azonban megismerkedik egy Yuri Kishida nevű kislánnyal, akinek élete állandó veszélyben forog, mert üldözi őt Shibito, „Az Élő Halott”. A két karakter elkeseredettségében együtt folytatja tovább az útját, és itt a mi kalandjaink is megkezdődnek. Hamarosan találkoznak is két katonával, akik egy helikopter-baleset révén kerültek ide, ám ekkor egyben felfedezik a sziget szörnyű titkát is: egy hatalmas, vérvörös szökőár támad, és egy szirén énekével együtt újabb embereket csábít a környékre, akik aztán szépen lassan megfertőződve élőhalottakká válnak, és beállnak a hőseinkre vadászók hosszú sorába.
Kalandok közepette
Oké, oké, a sztorit letudtuk, jobb is. De mit várhatunk ezután? Sikerül vajon a játéknak fölülemelkednie vetélytársain, vagy csak egy újabb sekélyes klónt kapunk kezünk közé? A választ még nagyon nehéz lenne megmondani, annyi viszont bátran elmondható, hogy vannak bíztató pontok a játékmenetben. Az alapfelállás a szokásos: adott egy karakter, akit éppen irányításunk alatt tartunk, vele kell majd felülkerekednünk az ellenségek legkülönbözőbb fajtáin. Minden emberke más területeken jeleskedik, és más fegyvereket, trükköket használhat az életben maradáshoz, a kislánnyal játszva például értelemszerűen nem egy shotgunnal fogunk rohangálni, és megölni mindenkit, aki csak szembe jön. Ennek folytán pedig rákényszerülünk, hogy mindig másfajta úton oldjuk meg a feladatokat, így gyökeresen eltérő játékélményt kapunk minden egyes epizódban. A kamerakezelés is hűen követi a stílustól megszokottakat, azaz rögzített helyzetből tekinthetünk a nem éppen festői tájra – valljuk be, kitalálhatnának már valami jobbat is. A készítők persze esküdöznek, hogy sosem fogunk majd elakadni egy-egy nem látható tereptárgyban, illetve a szörnyek sem támadnak majd ránk az észrevétlenségből, magyarán mondva odafigyelnek a rögzített nézet gyermekbetegségeire. Ezt alapjáraton el is várjuk, hiszen mit sem érnek a változatosabbnál-változatosabb helyszínek, ha csak egy alacsony poligonszámú (halott) szereplő hátát bámulhatjuk a rejtélyes erdőségek és a különleges épületek eldugott titkos termei helyett. Márpedig a játék ezen a része minden bizonnyal kellően változatos lesz, a képek és információk alapján nem egy sivatagos, kihalt szigeten fogunk akciózni, sokkal inkább egy buja növényzettel és számos titokzatos épülettel/rommal tarkított tereppel lesz dolgunk. Hőseink pedig úgy tűnik, szerencsére nem a Survivor című ócska valóságshown nőttek fel, így igyekszenek majd kihasználni a környezet nyújtotta előnyöket is. Sajnos jelenleg még elég szűkszavú információk láttak csak napvilágot a játékmenettel kapcsolatban, így több mindennel én sem szolgálhatok ez ügyben. Az mindenesetre még bizonyos, hogy három markánsan eltérő befejezése lesz a programnak, azt viszont nem sikerült megtudnom, hogy mi befolyásolja majd elérésüket.
A siker útjai kifürkészhetetlenek
Silent Hill, Resident Evil. Két rendkívül sikeres túlélőhorror-sorozat. Jelen cikkünk alanya nem titkoltan számos ötletet merített ezekből a – minő meglepő! – szintén japán alkotásokból. Persze önmagában ez még vajmi kevésre lett volna elég, így hát megfűszerezték az egészet néhány egyedi ötlettel, mint azt már fentebb is leírtam. A Silent Hill sorozatra mindig is jellemző volt, hogy általában inkább különféle épületekben küzdöttünk, kevesebb volt a nyitott helyszín, ezen tehát sikerült csavarniuk egyet a Forbidden Siren 2 ügyes fejlesztőinek. Az előbbi játékra az is elmondható, hogy nagy szerepet kaptak benne a főszereplő érzelmei is, így sokkal könnyebb volt azonosulni, szinte együtt lélegezni vele. Gondoljunk csak bele, mennyivel hitelesebb egy 17 éves lány szenvedésének története, mint egy übermacsó szuperkatonáé, aki fél kézzel rakétavetőzik, a másikkal meg esetlegesen elszenvedett sebesüléseit gyógyítgatja. A Resident Evil sorozatban ezzel szemben hőseink azért némileg konyítottak is a hadviseléshez, ha jobban belegondolunk, ez most sem marad ki, hála a két lezuhant katonának.
Túléli?
Jól látható, hogy a fejlesztők minden komolyabb „túlélési kézikönyvet” (értsétek úgy: a rivális horrorjátékokat) átforgattak, hogy minél izgalmasabb kalandok elég állíthassák a rettegésre vágyó gamerek sokaságát. Az előzetes alapján joggal mondhatom, senki se készüljön arra, hogy élete egyik meghatározó élménye áll előtte, ám a stílus kedvelőinek mindenképpen érdemes odafigyelniük a játékra. Mert ez is az a bizonyos jól bevált recept: innen-onnan szedett ötletek + csekély számú eredeti dolog + eszelős nagy hype. A jó eladások garantáltak, a halhatatlanság viszont elérhetetlen, ám valljuk be, ma már annak is örülni kell, ha egyáltalán tudunk játszani egy jót…
Üdv a vásznon
Úgy tartják, egyszer minden visszatér a gyökereihez, és tudhatjuk, hogy a túlélőhorror-játékokat bizony jóval megelőzték a hasonló kategóriájú filmes próbálkozások. Ráadásul manapság már igen nagy divattá vált a különféle programokat mozivászonra vinni, így hát a Forbidden Siren sem kerülheti el sorsát. Hál istennek, elkerüli viszont a szörnyű Uwe Boll-t, helyette Yukihiko Tsutsumi lesz a rendező, aki korábban számos nagysikerű japán TV-show elkészítésében vállalt szerepet. A sztoriról sajnos még nem árulták el, hogy el, hogy önálló lesz-e, vagy követi valamelyik játékepizód fonalát, csupán annyi bizonyos, hogy jövő tavasszal kerül majd a mozikba a film a felkelő nap országában.
