A nyári uborkaszezonban végre megjelent egy igazán értékelhető anyag, mely igaz ugyan, hogy nem agytekervényeinket fogja megizzasztani, ellenben egy nagyon hangulatos „mindent-most-azonnal-szétlövök” játék. Aki egy laza kis akcióra szomjazik, nyugodtan pattintsa be a dvd-t kedvenc PlayStationjébe és már mehet is a darálás!
A Gungrave nem mondhatja el magáról, hogy eredeti ötleteken alapul. Azt sem, hogy különösképpen jó grafikája vagy éppen olyan nagyon hosszú lenne. Ám mindezen hiányosságai ellenére egy igazán hangulatos, remek történettel megtámogatott játék, aminek mi nagyon örülünk, ezért nézzük is meg, hogy miből élünk! Le sem tagadhatná, hogy a Devil May Cry ihlette alkotóit: a főhős itt is két pisztollyal és – meglehetősen rendhagyó módon – egy koporsóval aprítja az útjába akadó gonoszokat. A történet szerint Grave-t – merthogy így hívják az urat – megöli legjobb barátja, Harry MacDowel. Eddig nem is lenne érdekes a dolog, ám Harry rátalált egy bizonyos Seed nevű anyagra, amivel fel lehet támasztani a halottakat. Főhősünk csendesen pihenget 13 évet, amíg egy kislány – bizonyos Mika – fel nem éleszti, ugyanis Harry őt is meg akarja ölni. Mint mondottuk, emberünk feltámad, és ezzel megszületik Beyond the Grave, azaz a szűkszavú halálosztó, és természetesen védelmébe veszi a kislányt. Ha már feléledt, úgy gondolta egyúttal meg is bosszulhatná halálát, így leszámol Harry-vel, majd ismét nyugovóra tér. Ez történt a Gungrave első részében, merthogy olyan is van neki. Jelen részben négy évet ugrunk az időben, Mika ismét feléleszti Grave-t, hogy most már végleg leszámoljanak a Seeddel, és ezzel kezdetét veszi a Gungrave Overdose.
Mint már említettük sok agymunkát nem igényel a játék, így elsőszámú aranyszabály: lőj mindenre, ami mozog. Ami nem – arra is. A DMC-vel ellentétben itt inkább a pisztolyon van a hangsúly (legalábbis az első végigjátszásnál…), ám ahogy már értesültünk róla, emberünk közelharci fegyver gyanánt méretes koporsóját forgatja, mely a hátára van láncolva. Nem semmi… Hát még az, hogy aknavetőként is használhatjuk, sőt, ennél furcsább dolgokat is tudunk vele produkálni, erről picit később. A megölt ellenfelekből kis fehér bizgentyük szállnak fel, melyek természetesen a Seedek, ezeket a baloldalon látható koponya „gyűjti be”, majd ha már eleget megevett, kapunk értük egy fiolát. Ezekből összesen négy darab lehet, a koponya mellett láthatjuk őket. És, hogy mire is jók ezek? Egy bizonyos Demolition Shot nevű csuda jó mozdulatot tudunk produkálni vele, mégpedig a háromszög gomb közbenjárásával. Három fajtája, és mindegyik fajtának három erősségi szintje van – az egyes szintűek egy fiolába kerülnek a kettesek kettőbe, míg a harmadik szintűek már hármat kóstálnak. Az első egy koncentrált löveg, melyet a nagyobb dögök ellen érdemes bevetni, a második egy mészárszéket rendező pörgő-forgó mozdulat a nagyobb hordában támadók ellen, a harmadikkal pedig az időt tudjuk lelassítani. Ha szétnézünk a képernyőn, láthatunk még két csíkot: egy kéket és egy pirosat. A kék jelzi páncélunk állapotát, amíg ebből akár egy milliméter is van, addig a piros életerő csík nem fogy. Érdemes megjegyezni, ha csinálunk egy DS-t, annak hatására páncélunk jócskán visszatöltődik! Grave tudja gerjeszteni is a lövését, mégpedig a négyzet gomb nyomva tartásával – ekkor egy szép kombót mutat be. Azonban ez nem csak ezért jó: ha elég sokáig nyomva tartjuk a gombot, szintén elkezd visszatöltődni a páncélunk, nem kicsit megkönnyítve a dolgunkat – ám ez csak akkor él, ha éppen nem lőnek ránk, tehát ha meleg a helyzet inkább oldjunk kereket és keressünk egy biztonságos sarkot! Az X gombbal egy Stallonét idéző tigrisbukfencet tudunk bemutatni, ami már csak azért is jó, mert elkerülhetjük a ránk szüntelenül záporozó golyók hadát, másrészt pedig mert igen nagyot szökkenünk, tehát a szorult helyzetekből való menekülés üdvözlendő megoldását találjuk meg benne, alkalmazzuk gyakran! Minden sikeresen teljesített pálya után kapunk egy értékelést, melyben számon tartják, hogy mennyi idő alatt, hány ellenfelet likvidáltunk, azt milyen szépen kiviteleztük, stb. Ha elég jók voltunk a program ezt díjazandó ad egy újabb Demolition Shotot. Vagy nem. Tehát tessék csak szorgosan lőni az ellent, hulljon a férgese! Miután lenyomtunk egy pályát, jön az átvezető animáció, esetleg átvezető „képregény”. Mert bizony, amiben Nightow úrnak benne van a keze (lásd lap teteje), abban biztosan vannak bazi nagy fegyverek és manga szereplők. A történetet tehát így ismerhetjük meg, nekem nagyon tetszettek a közjátékok, főleg miután csatlakozik csapatunkhoz Juji és Billy. Előbbi igen érdekes figura: nem elég, hogy vak igencsak jártas a közelharcban, ennek tetejébe még halott is! Ne nézzetek ilyen furcsán, tényleg ezt állítja magáról! Billy pedig egy nagydumás ficsúr, aki egy elektromos gitárral (!!) harcol. Hopp elszóltam magam. No sebaj, akkor már lelövöm az egész poént: ha kipörgettük egyszer a játékot, Billy és Juji is választhatóvá válik, velük is nyomulhatunk – a program újrajátszási esélyei pedig jelentősen megnőnek ez által. Összesen kilenc pályán kell végignyomulnunk a végső siker érdekében, ami kevésnek is mondható és valóban az is. Igaz még így is legalább négyszer hosszabb, mint az első rész, ami pár óra alatt végigtolható volt.
Nézzünk néhány tippet a játékhoz, hátha megkönnyítjük valakinek a dolgát! A Gungrave-nél egy a lényeg: nem szabad megállni. Ja, és nem szabad levenni az ujjunkat a tűzről. Ez kettő, sebaj. Ha elkezdünk tüzelni, a jobb oldalon láthatunk egy számlálót, amely a hasznos célba reppent golyókat hivatott számlálni. Ez már csak azért is fontos, mert minél feljebb tornásszuk ezt a számot, annál jobb értékelést kapunk a szint végén, valamint a fioláink is gyorsabban megtöltődnek, ergo több DS-t tudunk prezentálni. A számláló azt számolja, hány lövést vittünk be sikeresen megszakítás nélkül – tehát ha nincs a közelben ellenfél, akkor se hagyjuk abba a tüzelést, mert az is számít, ha tárgyakat lövünk szét! A jobb alsó sarokban láthatunk egy ART nevű feliratot, ez szintén a teljesítményünket méri: minél „szebben” kivitelezünk egy-egy akciót, annál többet ART pontot kapunk, melyek a változatosság kedvéért szintén a szint végi értékelésnél számítanak majd. Érdemes ezt is jól feltornázni (maximum 200 lehet), hiszen ha nem túl magas, a programnak esetleg nem lesz kedve adni egy újabb fajta DS-t, ami ugyebár nem túl jó. ART pontot kapunk akkor is, ha elsütünk egy Demolition Shotot, vagy pedig akkor, ha egy felénk tartó rakétát visszaküldünk a feladóhoz, amit a koporsónkkal tehetünk meg – ám a jó időzítés nagyon fontos, legyünk résen! Mindenek előtt fontos gomb az L1, mivel ezzel foghatjuk be az ellenfelet, és így bármerre is fussunk, mindig rá célzunk. Főellenfeleknél elengedhetetlen a használata, és ha nem akarjuk elhibázni a Demolition Shotokat, akkor is használjuk bátran ezt a gombot! Másik nagyon lényeges dolog az ugrás: igaz, hogy ha fel kell pattannunk egy láda tetejére az a gyenge programozásnak köszönhetően szánalmasan nehéz, ám ha eleget ugrálunk, nagy eséllyel el sem találnak minket ellenfeleink, tehát pattogjunk bátran! Ha bekerítettek esetleg beszorítottak minket a sarokba, tenyereljünk rá a körre, ezzel Grave egy kis performanszot mutat be: jól megpörgeti koporsóját, mintha csak egy karikás ostor lenne. A jó az egészben, hogy ameddig nyomkodjuk a gombot, addig pörgeti, tehát nem tudnak a közelünkbe férkőzni – ám távolról le tudnak lőni, szóval csak óvatosan! Ha a körhöz még iránygombot is nyomunk egy hármas kombót mutat be emberünk, mely igen pusztító, tehát ha a főellenfél közelében járunk, ne sajnáljuk megszórni ezzel a fajta áldással sem! Ha már végképp semmi kiutat nem látunk, és igencsak megszorongatták emberünket, akkor jöhet jól az alábbi titkos mozgás, melynek véghezviteléhez legalább 50 ART pontunknak kell lennie, és a következőt kell tenni: először is várjuk meg, míg pajzsunk teljesen leamortizálódik, ez ugyebár nem lesz túl nehéz. A levegőben nyomjuk meg a kört, mire az ellenfelek néznek egy nagyot. Mikor földetérünk, nyomjunk R2-t, majd ezzel egyidőben a kört és a négyzetet is, ezután már csak fel kell engednünk az R2-t és voila! Jó, nem? És a végére még egy jó tanács: sohase folytassátok a játékot, ha meghaltok! Inkább töltsétek vissza az előző mentett állást, különben az addig gyűjtött statisztikánk elveszik, és a szint végén nem fogunk túl fényesen szerepelni.
Bátran kijelenthetjük, hogy a Gungrave grafikailag nem feszegeti a PlayStation határait, ám csúnyának semmiképpen sem mondható, valamint az is igen pozitív, hogy a környezet teljes mértékben lenullázható – a fizikai motor egész kellemesen muzsikál. A robbanások egész jól néznek ki, a DS-eknél pedig mátrixosan belassul az akció, ami igen filmszerűvé teszi az anyagot – hiszen pontosan ezt akarja elérni: sok más játékhoz hasonlóan ebből is készült már egy 26 részes anime sorozat. Hangügyileg teljesen rendben van az anyag, néha kissé jazzes, néha kicsit spagetti westernes, de mindvégig kellemesen illeszkedő, nem tolakodó. A lövések hangja igen pattogós, jól eltalált, ellenben az ellenfelek szánalmasan bénán szólnak: mintha csak a wc-ről nyögdécselnének kifelé. Sebaj, tegyük túl magunkat rajta, akció közben úgysem fogjuk észrevenni. Márpedig akcióból nem lesz hiány: egy pillanatra sem szállhatunk le a tűzgombról, folyamatosan kell magunkból ontani az ólmot – még szerencse, hogy kifogyhatatlan lőszerrel rendelkezünk, amik hogy-hogy nem, de maguktól ugrálnak bele a pisztolyokba, hiszen Grave az egész játék alatt egyszer sem tölt újra. A munka/suli/edzés utáni kikapcsolódáshoz tökéletes a matéria, de az anime rajongók sem fogják megbánni, ha rászánnak néhány órát az életükből. Meg úgy általában is: fogyasztása mindenkinek ajánlott!
Tudtad-e:
A pályákon található összes objektum szétlőhető vagy lebontható, még a mennyezetet támasztó oszlopok is!
Szűkszavú főhősünk – aki csak a Beyond the Grave nevet viseli – eredeti neve Brandon Heat.
