1941. december 7., reggel 7. 45. Pearl Harbor, az amerikai hadiflotta kikötője a Csendes-óceánon. Ebben az időpontban, kezdődik a Heroes of the Pacific története, melyben egy fiatal vadászpilóta történetét követhetjük végig, a II. világháború csendes-óceáni területén lezajlott harcok során. Mint az manapság egyre inkább szokássá válik, most is elsősorban konzolokra íródott meg a játék, és ebből készült el a PC-s verzió.
Ami legszembetűnőbb a PC-s játékokhoz képest, a menürendszer egyszerűsége, és a beállítható paraméterek szűkössége. Ami itt legjobban tetszett, az a mindössze 12 gomb, melyeknek a funkcióját meg kell tanulni, és ebben már benne vannak az irányító-, és a tűzgombok is. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam, az a körbenézés lehetőségének teljes hiánya, valamint az, hogy a joystickem gázkarjáról egyszerűen nem vett tudomást a program. Az irányítás egyszerűségének ellenére még a leggyakorlottabb pilótáknak is célszerű a játékban lévő oktató kurzust végigjárni, mivel egyrészt a gépek viselkedését nem árt kitapasztalni, másrészt a zuhanóbombázás és a torpedóvetés nem is olyan egyszerű dolog, mint amilyennek gondolnánk, főleg ha még közben lőnek is ránk. A sikeres pilótavizsga letétele után (persze ez nem feltétel) már bele is vághatunk az igazi harcokba. Szándékosan nem légi csatákat írtam, mert szerintem egy romboló megtorpedózása nem igazán légi harc. Az igazi ütközetekbe négy ponton léphetünk be. Az alap természetesen a kampány, melynek összesen harminchat pályáját lehet végigjárni, de a már végigjátszott küldetések helyszínein ismételten harcba bocsátkozhatunk az Instant Action és a Missions menüpontok alatt. Találunk még ezen kívül egy Historical nevű lehetőséget is, amelyben öt nagy történelmi összecsapást játszhatunk újra a II. világháború csendes-óceáni hadszínterén.
Minden küldetés előtt, bármelyik módon is érjük el, kiválaszthatjuk, hogy milyen nehézségi fokozaton játsszuk végig. Négy fokozat közül választhatunk, és közöttük a különbség csak abban rejlik, hogy a kapott találatoktól mennyire sérül a gépünk, illetve nekünk mennyi lövedéket kell belepumpálni az ellenségbe, mire leesik. Az alap „Rookie” fokozaton gyakorlatilag sérthetetlen a gépünk, és az ellenséget egy jól irányzott rövid sorozattal lángcsóvává tudjuk varázsolni, a legnehezebb fokozatot választva ez az arány pont megfordul. A feladat megkezdése előtt, eldönthetjük még, hogy Arcade vagy Professional módban akarunk repülni. Nos, ez egy igen érdekes része a beállításoknak. Mindenki azt gondolja elsőre, hogy az Arcade módban gyerekjáték a repülés, de ez itt nem így sikerült. Egy biztos, nekem Professional módban könnyebb volt a gépeket irányítani, ugyanis az oldalkormány-mozdulatokra a gép vízszintesen (a csűrőlapátok forgatása) míg Arcade módban a tengelye körül fordult ugyanerre a kormánymozdulatra. Az is igaz viszont, hogy egy forduló befejezése után az Arcade módban, ha elengedjük a botkormányt, a gép alaphelyzetbe hozza magát, míg Professional módban nem. Szerintem mindenki döntse el maga, neki hogy a könnyebb, de célra tartani Professional módban egyszerűbb. Menet közben egyébként összesen négy különböző nézőpontban repülhetünk. Az alap, amikor kissé felülről hátulról látjuk a repülőnket, ránagyíthatunk a célra, vagy beülhetünk a fülkébe (műszerfal nincs) és nézhetjük a gépünket úgy, hogy látszódjon a célpont, függetlenül attól, hogy tőlünk milyen irányban van. Ez ugyan nem helyettesíti a körbetekintést, de a semminél több. Tehát műszerfal nincs, úgyhogy ne is keressétek a műhorizontot meg a fordulatszámmérőt, mindössze a képernyő bal felső sarkában van egy kerek valami, ahonnan leolvasható, hogy mekkora a sebesség, a magasság, mennyi másodlagos fegyver (torpedó vagy bomba) áll rendelkezésünkre, és milyen a gép műszaki állapota. A jobb felső sarokban egy kis kerek radaron látjuk különböző színnel jelölve a területen lévő egységeket, és a képernyő jobb alsó szélére kiírja a program az éppen kijelölt célpont nevét, típusát és a távolságát.
A feladatok teljesítése után a gép pontozza az elért teljesítményünket, egyrészt a ráfordított idő, másrészt a megsemmisített ellenséges hajók és repülők mennyisége alapján. A megszerzett pontokat újabb típusú repülő használatára válthatjuk be, vagy a műhelyben tuningolhatunk kicsit a jelenlegi gépünkön. Ez a fegyver lecserélésére és a páncélzat erősítésére szorítkozik. Ha a kezdeti beállításokat elvégeztük, nem marad más hátra, mint belevágni a küldetésekbe. Induláskor az irányító közli az elsődleges és a másodlagos feladatot. Ha lezuhanunk vagy lelőnek, kezdhetjük elölről a feladatot, vagy a közben elért utolsó úgynevezett „Checkpoint”-tól. Említettem az Instant Action és a Missions menüpontokat. Ezekben azok közül a helyszínek közül válogathatunk, amelyeken már végrehajtottuk a feladatsort a kampányban. Van viszont még egy része, talán a legszórakoztatóbb része a játéknak, a Multiplayer mód. Itt összesen nyolc játékos lehet a levegőben, tetszőlegesen beállítva, hogy ebből mennyi a gépi ellenfél és mennyi az ember. Játszhatunk ilyen módon hálózatban és természetesen az interneten. A többjátékos módot választva először is el kell döntenünk, hogy a rendelkezésre álló öt különböző játék közül milyet indítunk. Ezek sorban a Dogfight, amelynek a lényege, hogy mindenki lő mindenkire, és a megadott idő, vagy pontlimit elérése után a gép értékeli a játékosokat. A következő a Team Dogfight, mely ugyanez, csak két csapat játszik egymás ellen. A Capture the Flag-ben meg kell szerezni az ellenség zászlóját, úgy, hogy minél közelebb kell egy anyahajó fedélzete fölött elrepülni, miközben az teljes tűzerejével lő ránk, majd a zászlóval el kell jutni a saját anyahajónk fölé. A Fox and Hounds hasonlít a Dogfight-ra, azzal a különbséggel, hogy itt mindenki egy valakire vadászik, és a gép véletlenszerűen jelöli ki és váltogatja, hogy éppen ki a célpont. Végül a Scratch One Flat-Top célja az ellenség anyahajójának megsemmisítése zuhanó bombával vagy torpedóval. Kiegészítésként még annyit ide, hogy minden játékmódban van egy úgynevezett Pick-ups ki-be kapcsolási lehetőség, ami annyit tesz, hogy ha be van kapcsolva, akkor időről-időre megjelennek a légtérben léggömbök, amiket kilőve különféle bónuszokat lehet felszedni, így például javítás, megafegyver, szuper sebesség és egyéb ilyen nyalánkságok.
A helyem nagyon elfogyott, de még egy szót sem ejtettem a játék grafikájáról és a hangokról. Nos egy biztos, nem Far-Cry színvonalú a látvány, értem ez alatt főleg a szárazföldön és a vízen megjelenő dolgokat, viszont ami a levegőben mozog, és ott történik, az nagyon ott van a szeren. A felhők, a repülők kidolgozása, a sérült repülők füstje, a robbanások, a felrobbant repülők darabjai amint szétrepülnek, mind olyan, amilyennek lennie kell. A hangokról ugyanezeket mondhatom el, semmi fölösleg, semmi idegesítő aláfestő zene, csak a gép, és a fegyverek hangja, a lövedékek kopogása a páncélon, a mellettünk elhúzó másik gép motorhangja, a találatot kapott hajók vészvijjogása, és mindeközben folyamatosan a társaink fecsegése az éterben. Mindezt persze nem adják olcsón, hiszen a gépigényen is látszik, hogy kell azért vas a cucc alá, ráadásul még kényes is a videokártyára, de végül is valamit valamiért. Megy persze a játék a minimum konfiguráción is, de akkor elég sok látványbeli élmény kimarad, amit pedig nem véletlenül gyúrtak bele a fejlesztők.
Tippek, trükkök:
– Repülj inkább Professional módban, mert bár kicsit nehezebb az irányítás, de könnyebb a célkeresztben tartani az ellenséget.
– A japán gépek jóval lassabbak az amerikai gépeknél, így ha üldözőbe veszel egy gépet, minimum a felére vedd vissza a sebességed.
– A rombolók ellen a géppuskatűz hatástalan, viszont a bombavetést és a torpedózást alaposan gyakorold be a gyakorló pályákon, mert nagyon pontosan kell célozni.
– Ha ledobtad a bombád vagy a torpedód, „War Speed”-et használva iszkolj el manőverezéssel a megtámadott hajó közeléből, mert alaposan megszórnak.
– Gyakorold be átesésből kihozni a géped, mert ezzel a módszerrel tudod legkönnyebben lerázni a rád ragadt ellenséget.
– Ha Arcade módban repülsz, és már megközelítetted az ellenséget, ülj be a pilótafülkébe, mert onnan irányítva a géped olyan könnyű lesz célozni, mint Professional módban.
A repülhető gépek
Modell neve Végsebesség Fegyverzet Maximális
Repülési magasság Hatótávolság
P-40 Warhawk 350 mph 6×12,7 mm 31,000 ft 750 mérföld
Wildcat F-4F 318 mph 6×12,7 mm 39,400 ft 770 mérföld
F4U Corsair 446 mph 6×12,7 mm 41,500 ft 1,560 mérföld
Dauntless 225 mph 2×12,7 mm 2×7,62 mm 25,200 ft 773 mérföld
Devastator 206 mph 1xMK XIII torpedo 19,700 ft 435 mérföld
P-38D Lightning 390 mph 1×20 mm 4×7,62 mm 40,000 ft 900 mérföld
