Úgy látszik lassan letisztázódik a software fejlesztõ piac, aki még
hajlandó intenzívebben foglalkozni az Amigával. A Vulkán most már biztosan
kijelenthetjük, hogy ezek közé tartozik, hiszen rövid idõn belül ez már a
negyedik programjuk (Valhalla I-II, Timekeepers) amivel megörvendeztetik a
nagyközömséget. Persze már lehet újdonságokról is hallani, de errõl a
hírekben olvashattok bõvebben.
A Hill Sea Lido egy tipikus manager program, bár találhatunk benne
igancsak érdekes részeket, amik eddig nem igen fordultak elõ játékokban.
Már a témaválasztás is érdekes, hiszen egy tengerparti sétányt és a hozzá
tartozó partszakaszt felügyelhetjük, illetve természetesen itt
próbálhatjuk meg gyarapítani vagyonunkat. Elöljáróban leszögezem, hogy
természetesen nem a végigjátszásról fogok írni, hanem inkább csak
bemutatom a lehetõségeket.
Indulásképpen egy 20 méteres partszakaszt birtoklunk, mely persze még
teljesen üres, maximum a homok és a kikövezett sétány áll a
rendelkezésünkre. Induláshoz kapunk egy jókorának látszó (1000000)
pénzösszeget, azonban majd késõbb látni fogjuk, hogy az árak a csillagos
eget súrolják néhány esetben, így nagyon oda kell figyelnünk a businesre.
A kihalt terepet persze csak úgy tudjuk benépesíteni, ha telepítunk oda
némi látványosságot, így rögtön el is érkeztünk az elsõ lehetõséghez a Sea
Dreams Ltd-hez.
Ezek a remek cég (melyek egy jóvágású urirmber szimbolizál az ikonok
között) jó pénzért hajlandó bérbe adni nekünk mindenféle látványosságot és
kelléket. Az általa kínált portékát kétfelé lehet bontani.
– A pézt hozó terület
Ebbe a kategóriába tartoznak azok a létesítmények melyek kihelyezése
valamilyen formában gazdagítani fogja a zsebünket. A sétányon elhelyezett
bódék kizárólag árúsítással foglalkoznak, így ezeknél számolnunk kell
azzal is, hogy a készterméket amivel foglalkozik a bolt be is kell
szereznünk. Ennek módját majd a következõ ikonnál látni fogjuk. Mindegyik
bolt üzemeltetésénél leglényegesebb dolog az, hogy meghatározzuk az
eladásra váró termék fogyasztói árát, tehát azt, hogy a betérõ kliensek
mennyiért juthatnak hozzá a kívánt dologhoz. Nos, itt egy kis
értetlenségbe ütköztem, hiszen az lenne a természetes, hogy teljesen
szabadon állapíthassuk meg az árakot, ahhoz, hogy a
megfelelõ üzletpolitikát érvényesíthessük. Nos, valóban növelhetjük az
árakat, azonban tapasztalataim szerint ha a beszerzési ár duplájánál
magasabbra emeljük az árakat, akkor senki (érts senki) nem vesz egy darab
kutyagumit sem. Erre mondhatnátok azt, hogy persze, mert baromi drágán
adjuk a portékát. Azonban az az érdekes, hogy ha pont a duplájáért
áruljuk, akkor mindenki (érts mindenki) meg fogja venni a cuccot. Nos, ezt
szerintem egy alapvetõ hiba, hiszen nagy általánosságban természetes, hogy
az alacsonyabb ár jobban ösztönzõ, azonban ez a valós életben nem lehet
ilyen egyértelmûen elválasztani egy egy szep egyenes vonallal. Tehát ezt
mindenképpen vegyük figyelembe az árak kialakításánál. Természetesen a
kezdõ összeg lefizetése mellett minden hét végén (a játék hetekre va
osztva) be kell berkálnunk egy bizonyos bérleti díjat a már említett
pasasnak. Persze mi sem lehetünk ott minden üzletben így csak
üzemeltetõként szereplünk. Ennek ott van jelentõsége, hogy amikor
meghatározzuk az árat, akkor ki kell jelölnünk a Commission-t is, mely azt
jelöli, hogy az ott szolgálatot teljesítõ mennyit kap az egyes eledások
után. Ennek általában 10% a legmagasabb formája, azonban lehet akár 0% is.
Az értéket egy kis vigyorgó fejecske melletti csík jelzi, ha ez a
maximumon van, akkor nem kell aggódnunk a kiszolgálás miatt, ellenkezõ
esetben adódhatnak problémáink. A tengerparton vásárolható épületek
annyiben különböznek ettõl, hogy itt nem kell pótolnunk mindig a
készleteket, hiszen szórakozás formákról és nem kereskedelmi
tevékenységrõl van szó. Egyébként a fent említett hiányosság itt is
felfedezhetõ, hiszen az árakat nagyjából a vásárlási ár 0.1%-áig (tehát
mondjuk 100000 esetén 100-ig) lehet felsrófolni. Ha elkezdünk játszani a
játékkal akkor látni fogjuk, hogy bizony így elég keserves lesz a dolgunk.
Javítani persze lehet a tendencián, mégpedig úgy, hogy mindkét terepen
rendelkezésünkre állnak mindenféle épületek és kiegészítõk, melyek pusztán
csak ott vannak, tehát semmiféle konkrét bevételt nem jelentenek, azonban
javítját a látogatók hangulatát és közérzetét, így talán egy kicsit többet
lehet kérni a kiszolgálásért. Azért írtam mindezt feltételes módban, mert
sajnos én ezt egyáltalán nem tapasztaltam, pedig jópárat kiraktam direkt
ezért. Ha figyelemmel kísérjük a telepeink mûködését, akkor jól nyomon
tudjuk követni, hogy miként viselkednek a vásárlók. Tisztán látszik, hogy
hogyan közelítik meg a pavilonokat, de ami ennél lényegesebb látjuk, sõt
halljuk is az eredményt. Általában a következõ kis ikonok jelennek meg a
vásárlóknál:
— vigyorgó fej – sikerült a bisiness, eladtünk valamit, elégedett a
vásárló
— szomorú fej – nem sikerült valamilyen okból a vásárlás
— kis rudacskák – elfogyott a készletünk, így nem árt gyorsan pótolni a
készletet
— seprû jel – nagyon koszos már a környék, ezt reklamálják a vevõk.
— font jel – általában azt jelenti, hogy drágán próbáltuk meg eladni a
készletet, bár nem sokkal volt a kifizethetõ határ felett.
Ez utóbbi és a második jel persze csereszabatos, igazából nem tudtam
eldönteni, hogy miként választja ki a gép hogy melyiket mutassa. Egyébként
amikor rákattintottunk az üzletekre, akkor láthatunk még egy-két fontosabb
dolgot. Az elsõ a Taking felirat után szereplõ szám, mely a boltban
található össz bevételt mutatja (a sétányon ne feljetsük el, hogy ebben
benne van a beszerzett árú kötsége is). Ha nagyon felgyülemlik a pénz,
akkor be kell gyüjtenünk azt a késõbb leírt módon. Épületeink állapota
fokozatosan romlik, mely befolyásolja a vásárlókedvet is. Persze számomra
eléggé érthetetlen a dolog, hiszen ezeket legrosszabb esetben is egy
szezonra tervezték, így nem hiszem, hogy mondjuk egy képeslap áruda
annyira elhasználódna 3-4 hét alatt. No mindegy, ha ez még is
bekövetkezne, akkor egy Service feliratú ikont láthatunk, mely némi
javítást eredményez, persze kemény coin-okért. Ha végképp meg akarunk
szabadulni a bolttól, akkor a Demolish ikont kell használnunk, azonban fel
kell ilyenkor készülnünk arra, hogy az elsõnek befizetett nagy összeget
bizony nem látjuk viszont (ez már szerintem pusztán bunkóság, hiszen az
épület ettõl függetlenül valamilyen formában felhasználható). Mivel a
biztosági tényezõ is szerepet kapott a programban, így egy Safety Warnings
felirat után álló szám jelzi, hogy hány figyelmeztetést kaptunk. A
rendelkezésünkre álló lehetõségek szinte korlátlanok, tényleg csak a
pénzünk szabja meg, hogy mit építsünk a területünkön.
– a szépség is fontos
A másik típusa az epületeknek azok, melyek mint már említettem csak
áttételesen hoznak hasznot. Ilyenbõl találunk szép számmal a kínálatban,
mindenki úgy cicomázza fel a területét, ahogy szeretné.
Uriembereünknél még egy nagyon fontos dolgot tehetünk meg, mégpedig azt,
hogy növeljük a rendelkezésünkre álló partszakaszt. mível az épületek elég
nagyok (2-3-4, de akár 6 méteres is akad a vége felé), így komolyabb játék
esetén hamar rákényszerülünk erre a lépésre. A területek nem olcsók, így
csak ha már nagyon szükséges, akkor terjeszkedjünk.
A Wholesaler
Mint már említettem a sétány boltjai némi beszerzést is igényelnek. A
beszerzésnél egy új képernyõt kapunk, ahol kicsiben láthatjuk a
boltjainkat. A boltok alatt látható nyilakkal tudjuk meghatározni a kért
mennyiséget. Miközben állítjuk be a számot, rögtön figyelemmel kísérhetjük
azt is, hogy az egység ár ismeretében (Prince per Unit) mennyi lesz az
adott tétel (Item Total), illetve az össz számlánk egyenlege (Invoice
Total). Egyre érdemes odafigyelnünk a rendelésnél, mégpedig arra, hogy
minden telefonáláskor kapunk egy számlát, mely ugyan nem magas, azonban
evvel is lehet spórolni, ha egyszerre rendeljük meg a különbözõ boltoknak
az árút. A rendelés leadásakor elindul egy kis kocsi, ha beér a házba,
akkor vehetjük kézbe az árút.
A következõ, némi pénzegységet szinbolizáló ikon feladata nagyon prózai,
hiszen itt mindössze annyit tehetünk, hogy megnézzünk, hogy az elmúlt
idõszakban mennyi pénzt szórtunk ki mindenféle hülyeségre, illetve mennyi
maradt még a kasszában.
A középsõ ikonunk igazi látványosságot visz a szürke hétköznapot világába.
Felbérelhetünk itt különbözõ elõadókat, hogy extra bevételt hozzanak a
konyhánkra. A fellépõk bére igencsak borsos, hiszen a legolcsóbb produkció
is 50000-be kerül, míg a csúcskategóriáról, Jackson élõ koncertjérõl ne is
beszéljünk, hiszen ez 2000000 coin-unkba kerül. Ehhez képest a jegyárak
sajnos nem nagyon versesik a plafont (nem tudjuk változtatni õket). A
legalja 500-ba, míg a legmagasabb 3000-be kerül. Könnyen kiszámítható,
hogy nagyon nagy látogatottság kell ahhoz, hogy megérje egy ilyen
attrakció. Érdemes arra figyelnünk, hogy az elõadások általában vasárnap
vannak, így még idõben kössük le a bandákat, hiszen mint majd késõbb látni
fogjuk reklámoznunk is kell a produkciót. Nem igazán használtam ki a
rendezvényeket, szerintem csak igen nagy látogatószám mellett érdemes
ilyen attrakciók megfinanszírozni. Extrém esetben egyébként az is
elõfordulhat, hogy egy nem hirdetett alkalomra egyetlen egy (értsd 0)
vendég sem érkezik, mely szintén nem igazán elképzelhetõ a valós életben
(poén szinten szívesen kipróbáltam volna egy Jackson koncertet hirdetések
nélkül, de anyagiak hiányában sajnos idáig nem jutottam el).
A következõ kis négyzet szerepe prózai, mindössza a tengerpart és a sétány
között váltogathatunk.
Sajnos, vagy nem sajnos szükségünk lesz némi különleges alkalmazottakra
is a mûködésünk közben. Ezek a fickók arról híresek, hogy különféle extra
feladatokat látnak el, persze jó pénz ellenében. Mindegyik típusnál külön
van egy ember a tengerpartra és egy a sétányra.
– A takarító: kedvezõ, mindössze 1000 coin-ért hajlandó felszedni a
tisztelt látogatók által eldobált szemeteket. Csupán egyszer megy végig a
területen, igazából már csak akkor érdemes alkalmazni, mikor már nem
látszanak az emberek (na jó ez poén volt). Valamennyire megelõzhetõ
egyébként az elszemetesedés a helyenként fellelhetõ kukákkal (persze ez
pézbe kerül), de igazából ismerve a strandolókat ez nem igazán fog
használni.
– A pénzbeszedõ: mikor már nagyon sok pénz összegyûlt, vagy nagyon
szükségünk van a lóvéra, akkor hívhatjuk ezt az uriembert, ki kis
táskájával végigrohan a területen és begyüjti a bevételeket. Persze bére
is van a kis aranyosnak, méghozzá 1000 peták utanként.
– A plakát ember: Nos, õ az ki nélkül a rendezvényeinkre bizony senki sem
fog ellátogatni, így hát szorgalmasan alkalmazzuk napi 1000 sztotyinkáért
a bulik elött.
– Az õr: ez bizony egy igazi setyurity ember, figyel arra, hogy naponta
beleférjen a zsebébe az 1000 egységnyi bér, meg hogy nem legyenek nagy
rendbontások a plázán.
Egyébként, néha, hogy keserítsék életünket különféle biztosok tûnnek fel,
kik a higéniát, vagy éppen a biztonságot vizsgálják. Tapasztalataikat
láthatjuk a jhét végén kiosztott serlegekben (nekem sajnos nem sok
szerencsém volt velük).
Utolsó ikonunk inkább csak a látványosságot kínálja, hiszen
ácsorgó tömeget láthatunk itt, mely éppen valamilyen új boltot, vagy
árudát követel. Sajnos nem igazán számíthatunk a véleményükre, hiszen
mindig a következõ legdrágább berendezést szeretnék kipróbálni, vagy pedig
a kihagyott boltot reklamálják a sorból. Így ennek nem sok értelme van,
hiszen nem végezhetünk közöttük közvélemény kutatást, hogy mi lehetne a
legjobban jövedelmezõ tevékenység. Rákattinthatunk egyébként az egyes
egyedekre is, ilyenkor különféle bonyolult kijelzõket láthatunk az egyes
személy állapotáról, melyek igazából abszolúte semmire nem jók, de azért
használja mindenki egészséggel.
Nos, lassan itt az ideje, hogy valamiféle véleményt is írjak a játékról.
Aki megszokta már a Vulcan játékok grafikáját, azoknak nem akoz csalódást
a progi, hiszen itt is hasonló a stílus. Ami más azt talán már egy kicsit
érezhettétek a leírás közben, hiszen idõnként némi gúnyos megjegyzések is
belecsöppentek a szövegbe. Nos, igazából poén a program, azonban soha nem
lesz azok között a játékok között, melyek az idõk végezetéig (vagy egy
crach-ig) ott fognak csücsülni a wincsin (hallom a kórust, Dune II, Dune
II….). Lehet persze, hogy szigorúan
ítélem meg a dolgot, hiszen a játék a Mini Series-nek nevezett sorozatban
látta meg a napvilágot, természetesen alacsonyabb árkateróriában. Ettõl
még persze lehetne bombasztikus a játék, de hát nem az. Midenesetre
érdemes megnézni, aztán majd mindenki eldönti hogy mit csinál vele.
