Bizonyára voltak jobbak és szebbek is, de nekem a Hybris volt (és van) a nagy kedvenc Amigán. Talán azért is mert részemről ez volt az első komolyabb lövöldözős játék amivel kapcsolatba kerültem ezen a gépen, vagy talán a zenéje ragadott meg, őszintén szólva nem is tudom.
Pedig akár a DC játékokkal összehasonlítva nagyon egyszerű a Hybris felépítése, hullámban támadó ellenfelek, néha pár elszórt fix állású ellenfél, no meg persze a szokásos főellenségek. Ennek ellenére én a mai napig élvezem a játékot, de ezt azt hiszem senki nem rója a szememre.
A játékmenet felfele scrollozódó vertikális pálya, több fajta tereptípussal és ellenféllel. Kicsit bonyolítja a történetet a több részből összecsatolható és fejleszthető űrhajó, érdemes odafigyelni, hogy mit és hogyan akasztunk rá, nagyon durván megnőhet a tűzerőnk egy helyesen kiválasztott fegyverrel. A terepen fellelhető ellenfeleink időnként pajzsok mögé rejtőznek, ezeket is ki lehet piszkálni, ugyanis az extra fegyverek “lekapcsolhatóak” a hajóról, így egyes lövésben átlőnek a pajzsokon. Ilyen és hasonló mókák miatt nem unalmas a Hybris, bár tény és való az ellenfelek és a megoldások egy sémát követnek, ezen könnyen átláthat a tapasztalt játékos.
Előnye volt még a játéknak a valós kétjátékos üzemmód, így aztán lehetett irtani az ellent ahol csak értük. Az alábbi longplay video meglehetősen jól bemutatja az elénk táruló nehézségeket, ha pedig kedvet kaptatok a játékhoz, akkor minden nagyobb adatbázisból letölthető a játék és már lehet is nyomni emulátor alatt.
