A játék kiadója a Playlogic Entertainment, akik olyan címeket készülnek jövőre kihozni, mint a Knights of the Temple II, a State of Emergency 2, vagy az Age of Pirates.
A jó és a rossz örök csatája gyakorlatilag kimeríthetetlen téma, s a hatásvadász kijelentések szerint gyaníthatóan egyidős az emberiséggel, vagy még annál is öregebb. Talán a képzelőerő hiányának tudható be az, hogy a Diabolique – License to Sin című játék lengyel nemzetiségű készítői ehhez a témához nyúltak. Az ő verziójuk szerint a Menny és a Pokol harcában most olyan változás állt be, hogy hűha, meg valami bolygók is együtt állnak. Ráadásul a fehérek is sportszerűtlenül kezdtek játszani, szóval azért elég zavaros ez az alaptörténet. A cél viszont már sokkal letisztultabb: ölni kell! Mi vagyunk a – papíron – gonosz szerzetek, konkrétan Dark Eaville; a nevéből adódóan vicces kedvű, erősen elborult jellemű szülőkkel megáldott pokolfajzat bőrébe kell bújnunk, hogy lopakodással, mesterlövészekre jellemző módszerekkel, és gyors autókkal harcoljunk a jók „hordái” ellen. Természetesen nem vértől tocsogó, lángoló arcú, szarvakkal rendelkező hétméteres szörnyként kell elképzelni hősünket, a gonosz itt él közöttünk, a fejlesztők bizonyára pedagógiai célzattal amolyan selyemfiúként ábrázolják a Sátán szolgáját, jelezve ezzel a világnak, hogy elítélik a felelőtlen, újgazdag csemetéket, akiknek csak a pénz meg az élet habzsolása a fontos…
D.E. kollégánk a legújabb mütyüröket veti be céljai érdekében, számítógépeket hackel, s ha kell, a puszta kezével harcol a szenteskedők ellen. Ellenfelei között olyan „bizarr” kreatúrákat találhatunk, mint pl. mennybéli ügynökök (akik erősen hasonlítanak a Mátrix öltönyös figuráira), szerzetesek, vagy akár angyalok. Eaville mester különleges képessége, hogy minden fegyvert kétféleképpen képes használni: egy hagyományos, és egy mágiával feltuningolt módon. A varázslattal történő használat esetén módosul a fegyver hatása (más helyeken ezt másodlagos tüzelésnek mondják, de az nyilván nem elég ördögi), és akkor aztán nagyon pusztító lesz a támadás. A készítők egy félelmetes fegyvert, az éjjellátó készüléket hoztak fel példaként, melyet ha szokásos módon használunk, nevéhez méltóan működik, míg másképpen alkalmazva felismeri, ki az egyszerű emberi lény, és ki a mennyei birodalom titkolt ügynöke.
Főszereplőnk képes szellemé változni, ekkor erősebb ellenfeleket is könnyebben le tud gyűrni, de ha kedve tartja, életerőt szipkáz el rosszakaróitól, és gyakorlatilag minden tárgy fegyverré változik, ha marokra fogja. További egyedi jellemzője hősünknek, hogy sötétebb helyeken jobb formában van, míg templomokban, kápolnákban gyengébben teljesít. Dark a jövőbe lát, no nem évekre előre tekintő képességre kell gondolni, pusztán arra tud valamiféle halvány becslést adni, hogy mi vár ránk a következő szobában. Igaz, ami igaz, ez igen kellemes tulajdonságnak tűnik így első ránézésre, és szükségünk is lesz rá, hiszen akár gránátok, ill. gyilkos lézersugarak is keresztezhetik utunkat. További extra képességek is szóba jöhetnek, ezek közül a leginkább figyelmet érdemlő a teleportálás.
Állítólag rendkívül fejlett gépi intelligenciára számíthatunk, mondjuk a tereptárgyakat okosan használó karakterek ma már alapnak számítanak, de itt ha többen rontanak ránk egyszerre, bátrabbak, pimaszabbak lesznek, erőteljesebben nyomulnak ránk. A főellenségek elpusztítása érdekében pedig mindössze annyira lesz szükségünk, hogy megtaláljuk ellenfelünk gyenge pontját, és máris könnyen elintézhetjük. Az előzményekből talán már sejthető: nem csak ujjainkat, hanem agyunkat is kénytelek vagyunk bevetni előrehaladásunk érdekében, mini-játékok, és gondolkodtató feladványok megoldásával.
A helyszínek között olyan terepeket találunk, mint nagyvárosi étterem, autópálya, alpesi falu lankái, középkori kastély, olajfinomító, valamint titkos menny-üzemek. Hat óriási kiterjedésű területen kell helytállnunk, a világ minden táján megfordulunk, s a történet is kellően csavaros és változatos lesz, nyilvánvalóan telis-tele árulásokkal, hazugságokkal, intrikával.
A cucc kétségkívül legnagyobb erénye, hogy egyesíti a hagyományos, lopakodós-kémkedős játékmenetet a misztikumok világával. Maguk a fejlesztők is egy James Bond-szerű, de démoni erővel rendelkező szuperügynök karaktert álmodtak meg, aki végeláthatatlan harcban áll a megkattant, hivatalosan jó, de valójában tőle semmiben sem különböző mennyei kreatúrákkal.
A grafikát megtekintve nem lehetünk tovább ilyen cinikusak, amit eddig láttunk, az igen szépnek tűnik, a főhős pedig kimondottan vagány külsőt kapott, a környezet is úgy tűnik, elég aprólékosan van kidolgozva, a különleges atmoszférát pedig természetesen a domináns vöröses színek is erősítik. A testek megjelenítését különleges technikával oldják meg, amitől azok még életszerűbbek lesznek.
Így konkrétan az illetékesek azon kijelentését, hogy humor is lesz benne, nem igazán tudom hova tenni, vajon egy horrorburleszkre számíthatunk, minden trutyiba beleragadó, nagyon nagy tortába fejjel előre belezuhanás közben tüzes íjával kacsaszerűen kapálózó sátáni szolgával, vagy ilyesmire Gyaníthatóan nem, de akkor is kíváncsian várom, mire gondoltak ezek a programozó emberkék, amikor ezt megálmodták. Mindenesetre ne számítsunk városokat elsöprő vérözönre, inkább csak utalni fognak a szörnyű kegyetlenkedésekre, mint a kereskedelmi tévék késő esti szoftpornó sorozataiban az akcióra. Egyébként a program egyáltalán nem rendelkezik multiplayer résszel.
Igazából lehetetlen megjósolni, mi jön ki ebből, végül is a nyomasztó hangulat, a gonosz oldal csábító varázsa, a jó és a rossz küzdelmében való részvétel lehetősége biztosan sokakat megmozgat. A kétkedés igazából az én lelkem mélyéről fakad, egyszer ugyanis bohó gyermekkoromban olyan módosult tudatállapotba kerültem, hogy megtekintettem egy Chuck Norris főszereplésével súlyosbított, ördögös-visszatérős filmet, melynek végén a szakállas legenda úgy megverte szerencsétlen sátánt, hogy az súlyos belső vérzéseinek köszönhetően, valamint kellő orvosi ellátás hiányában egyszerűen meghalt. Ez a filmtörténeti jelentőségű epizód olyan hatást gyakorolt rám, hogy azóta ha valamilyen ördögszerű teremtményt látok a képernyőm, sajnos elkap a röhögés, így meg hogy lehet játszani? Teljes szívemből, lengedező zászlókkal, transzba esve szurkolok a Metropolis Software gárdájának, hogy sikerüljön nekik egy értékelhető játékot kihozniuk, és azért legyünk őszinték: az előjelek alapján erre meg is van az esélyük.
Metropolis SW
A Lengyelországban tevékenykedő független fejlesztőcsapatot 1992-ben alapították, s azóta meg kell hagyni, elég szép karriert futott be. Világszerte forgalmazzák programjaikat, s az évek folyamán szoros baráti kapcsolatot alakítottak ki a játékvilág legnagyobb kiadóival.
