Mikor ezt a programot elindítottam, még nem tudtam, mire számítsak… De most már tudom, mi az hogy igénytelen, béna…
Szóval elindítottam és láttam sok-sok töltögetés után hatszázmillió krikett-zseni fejét bedigizve, meg még háromszor ennyi hiper-szuper krikett-jelenetet. Ezután kilencszázmilliárd beállítást el kellett végezzek, a 3(!) lemezt közben meg annyiszor cseréltem, hogy egyszerûen már megijedtem. MI LESZ EBBÕL?!
És mi lett? Miután egy teljes órám elment ezzel a gusztustalan idõhúzással, valami szuperzseniális, vadállati grafikájú játék helyett mit látok?! A képernyõ közepén van valami bedigizettnek tûnõ figura, ami úgy néz ki, mint egy szénné égett csimpánz, a háttér valami idegesítõ kék szín. Egy pár percig még nézelõdtem, próbálkoztam valami gombnyomással, de szerencsére nem sokat, mert az még sokkal rosszabb volt, mint az állókép. Inkább gyorsan reseteltem…
Ez a program megint a gyönyörû példája annak, hogy minõség és ötletek helyett a digitalizálóhoz nyúltak segítségért a programozók… és kaptak is segítséget dögivel (mert az a sok digikép aztán tényleg igazán megható), de kéne ezen túl valami újat is nyújtani, mert ez így nem megy. És egy kis összehasonlítás a két programról: Az egyik egy visszafogott design, de minõségi munka, ötletesen megoldva az egész, míg a másik egy feltûnõ design, de azon túl semmit nem nyújtó bénaság, ami legfeljebb gyújtósnak jó (mondjuk annak se igazán, mert szennyezi a környezetet). Magyarul: kerüljük a nagy külsõségeket… És szerezzük be a Battle for the Ashes-t!
