„Fiúk, most, hogy már eladtunk jó pár millió darabot kedvenc hősünk kalandjait feldolgozó matériákból, vajon mi legyen a következő lépés, amellyel le tudjuk húzni a jónépet?” – „Csináljunk versenyjátékot belőle!”. „Jó ötlet!”. Ez a kis hipotetikus jelenet játszódhatott le pár évvel ezelőtt Naughty Dogs-éknál, minek jegyében nemsokára mi is jól megtapogathatjuk legújabb munkájuk ropogós gyümölcsét.
A Nauhty Dogs tulajdonképpen 1986-ben alakult, ám tényleges munkásságukat csak 1994-től számítják, mikor is nekiálltak hegeszteni a Sony szürke masináján (ez volt ugye a PSone) méltán híressé vált Crash Bandicootot. A nagy sikerre való tekintettel gyorsan összedobtak még két darabot, majd egy Crash Team Racing nevű versenyjátékot. A négy darabból összesen 22 millió példány ment el világszerte, így Kutyusaink lettek a legsikeresebb amerikai fejlesztőcsapat. Már javában bennjártunk a PlayStation 2-es korszakban, mikor kidobták a Jak&Daxter: The Precursor Legacy nevű anyagot, mellyel egy újabb sikerszéria vette kezdetét. Furcsa módon ez is egy ügyességi-ugrálós-akció-mászka volt, és még furcsább módon ezt is követte még két folytatás. Bizonyára teljesen véletlen eseményként tarthatjuk számon azt a tényt, hogy a trilógia után ismét egy – mindenki kapaszkodjon meg – versenyjátékkal állnak elő. Hogy mik vannak?! No mindegy, nézzük meg mit is nyújt nekünk a legújabb rész.
A történet, merthogy az is van…
A Jak II-ben főhősünk hidegre tette Krew-t, ez eddig tiszta – legalábbis azoknak, akik játszottak azzal az epizóddal. Barátaink kapnak egy furcsa meghívást Kras City-be, ahol összefutnak régi barátaikkal: Ashelinnel, Keirával, Samos-szal, valamint Tornnal. Rayn – Krew lánya – hívta össze a találkát, apja végrendeletének megfelelően. Egy holodobozból előpattan az apuka mása, majd közli a jelenlevőkkel, hogy az ital, amit imént hajtottak fel az ő egészségére, nos, mérgezett volt. Ennek jegyében már nem nehéz rávenni hőseinket, hogy induljanak a Kras City-i Grand Championshipen – mégpedig az ellenméregért versenyezve. Ha megnyerik a versenyt, övék a szer, ha nem, akkor bizony könnyes búcsúra görbülhet mindenki szája. Több sem kell embereinknek, máris neveznek a negyed osztályban, hogy felküzdve magukat az elsőbe, magukhoz szoríthassák a győzelmi serleget. És ez az egész mire kell? Nos, a papa meglehetősen szentimentális volt, és a fegyvereknél csak a versenyeket kedvelte jobban. Ezért szeretné, ha öregbítenénk hírnevét, nosza lássunk is hozzá.
A teendők…
Mint már említettük a negyed osztályból kell magunkat felküzdeni a végső győzelemig, ami nem is lesz olyan könnyű. Kezdetben csak pár verseny közül választhatunk, majd ha ezeket értékelhetően (értsd: éremmel gazdagodva) teljesítettük, úgy nyílnak meg sorban a következők. Hogy milyen kihívások elé nézünk, a mellékelt dobozból tudhatjátok meg. A versenyek több mint 20 féle hely helyszínen zajlanak, ezek között vannak dzsungelek, sziklameredélyek, különböző arénák, de még havas pályák is – a változatosságra nem lehet panasz. És mivel szántunk majd végig ezeken a terepeken? Amolyan buggyszerű terepjáró alkalmatosságokkal, melyekhez természetesen dukálnak a fegyverek is. A helyszíneken rodeózva számos fényes bizgentyűt, extrát, fegyvert, turbót és egyéb dolgot van sanszunk begyűjteni – csak hajtsunk a színes ikonok felé. A kék mutatja a turbót, a zöld az életenergiánkat (pontosabban járgányunkét), a sárgák az elülső fegyvereket, míg a piros a hátsó pusztító eszközöket. Ha felveszünk egy fegyver ikont, a gép elkezd sorsolni, majd véletlenszerűen bead egyet a több lehetséges változat közül: előre kaphatunk célkövetős rakétákat, gránátokat, géppuskát, szőnyegbombázó gránátokat, és még pár mókás dolgot. Hátulra még viccesebb dolgokat szerelhetünk: kedveskedhetünk a mögöttünk jövőknek egy-egy aknával, kaphatunk ideiglenes sérthetetlenséget szavatoló páncélburkot, de ugyanígy begyűjthetünk rakétaelhárító egységet is – ami több mint hasznos tud lenni -, vagy éppen egy kis droidot, aki mindvégig követ minket és írtja az ellent, míg ki nem lövik, vagy el nem halálozunk. Minden fegyvernél megkülönböztethetünk két tüzelési módot: van az egyszerű, mondhatni rendeltetésszerű, és van a turbózott verziója, mely természetesen sokkal pusztítóbb szimpla társánál. Fegyverünket a fekete bizgenytűk gyűjtögetésével tudjuk nagyobb hatásfokúra gyúrni. Elég vicces tud lenni, mikor az egyszerű olajfoltból lángoló tengert varázsolunk – a mögöttünk jövők legnagyobb bánatára: nem elég, hogy kicsúsznak, de még tüzet is fognak szegénykék.
Sikeres futamokért természetesen pénzmagot kapunk, melyet kedvenc verdáinkra verhetünk el, továbbfejlesztendő őket. A motor, a kormányzás, a fék, páncél, fegyverzet mind javítható, sőt, még extra karosszériadarabokat is installálhatunk masinánkra – melyeknek főleg díszítő hatása van. Eredményes versenyzéssel nemcsak új pályákat nyithatunk meg, de új járgányokra is szert tehetünk, melyeket szintén tuningolhatunk. Itt a pénzről még szólnom kell: ha létrehozunk egy profilt az adott játékban, a különböző játékmódok között szabadon mozoghatunk – értsd, ha kilépünk a bajnokságból, és belépünk a kétjátékos mókába, akkor az ott gyűjtött pénz hozzáadódik a bajnokiban szerzetthez… Gondoltam szólok, csak hogy mindenki tisztában legyen vele!
Ha már a kétjátékos mókánál tartunk: természetesen ez is van a játékban, méghozzá Exhibition név alatt. Nemcsak horizontálisan tudjuk megosztani az élvezeteket legjobb cimboráinkkal, de akár Online is játszhatunk a többi Jak megszállottal – mi több a két módot még mixelni is tudjuk! Egyidejűleg hatan eshetünk egymás torkának, alakíthatunk klánokat, csinálhatunk barátlistát, és természetesen van ranglista is.
Értékelősdi…
Ha valaki benevez a JakX-re, nem fogja megbánni. Legalábbis, ha szereti a száguldozást, a cartoon-szerű grafikát, az őrült csatákat a flúgos pályákon. Ha szeret pörgős muzsikára nyomulni, és beteg fegyverekkel az ellenfeleket gyepálni. Ha rendelkezik egy nagyobb baráti társasággal, akik néha, esténként leülnek pár sör mellett kedvenc gépük mellé. Amennyiben egyik sem jellemző rád, akkor messziről kerüld el a JakX-et. Ám mivel ilyet nem feltételezek senkiről, ezért mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani. Egyetlen negatívummal tudom csak némiképp szabotálni a progi ázsióját – ez pedig a nehézsége. Egyesek persze éppen azt szeretik egy játékban, ha elegendő kihívást hordoz magában. A hangsúly az elegendőn van. Sajna itt szerintem egy kissé túl lőttek a célon a srácok, mivel a gép olyan szinten jól nyomul, hogy esélyünk ellene, rengeteg gyakorlás nélkül: nulla. Irányítani a járgányt, figyelni az ellenfelekre, fél szemmel nézni az időt és a körök számát, a másik szemmel a felszedhető fegyverek és turbók után kutatni – mindezek után márpedig joggal feltételezzük, hogy nincs több szemünk figyelni a kocsi életerejét, minek következtében az elhalálozások aránya viszonylagosan magas. Ja, és mellé még a hátsó, és az első fegyvereket is kezelnünk kell. Nem egyszerű tehát, ha valaki mégis könnyűnek tartaná, megkövetem, eltépem ruhám, hamut szórok a fejemre és a nagyközönség előtt nyilvánítom magam JakX analfabétának. Ám, amíg ez nincs így, kénytelen vagyok jelenlegi véleményemet fenntartani. Mindazonáltal, ha ez valakit nem zavar, mi több még inspirál is, úgy egy remek kis akciójátékkal fog gazdagodni a gyűjteménye, melyhez jó játékot kíván:
Tudtad-e:
Ha egy piros keresztet látunk a kocsink hátulján, nyomkodjuk az L1-et, hátha van nálunk rakétaelhárító üteg. Ha nincs, nos, az pech – jó eséllyel megszagolgatjuk azt a bizonyos növénykét alulról.
A készítő Naughty Dogs előző, nagysikerű játéksorozata a Crash Bandicoot volt, mely szintén három platformjátékból és egy versenyjátékból állt.
Plusz-mínusz:
+ Rendkívül jópofa karakterek, aranyos történet, járgányok fejleszthetősége, sokszínű versenymódok, kellemesen húzós zene
– Már a legelején is alaposan meg kell szenvednünk a győzelemért, néha bizony túllőttek a nehézséggel a célon
Játékmódok: Ahogy az már az ilyen játékoknál lenni szokott, a készítők rengeteg különböző módusszal ajándékoznak meg minket, amik között vannak jobbak, vannak kissé gyengébbek, ám semelyikre nem lehet azt mondani, hogy unalmas lenne.
Race: Sima, egyszerű körverseny, a „ki ér hamarabb célba” népi örömjáték jegyében. A fegyverek természetesen itt is használhatóak.
Freeze Rally: A pályán elszórva találhatóak kis jégtömbök, ezekből kell minél többet magunkhoz szólítanunk, mert így a számláló óra néhány másodpercre megáll. Hogy aranyat kapjunk a pálya végén, igencsak fel kell kötni az alsóneműt, elég szűkre vannak szabva az időhatárok!
Death Race: Minél több ellenfél kilövése a cél. Ellenlábasaink szerencsére nem támadnak vissza, mindössze annyit csinálnak, hogy időről-időre feltűnnek előttünk, nekünk csak ki kell bombáznunk őket. Ha lejár az idő, összesítik pontjainkat, majd eredményhirdetés következik.
Rush Hour: A megátalkodott ellen nem átall szembejönni velünk: nekünk adott számú élettel kell ügyesen manőverezve közöttük elvergődni a célig.
Turbo Dash: A kis fikusz alakú bizgentyűket kell gyűjteni, ha szereztünk egyet, tapadjunk rá a turbó gombra, így az is feltöltődik és pontokat kapunk. Természetesen az győz, akinek a legtöbb van.
Assassin: Mindenkinek van egy kijelölt célpontja, azt kell levadászni. A többieket is kilőhetjük merő szórakozásból, ám pontot csak a megjelölt delikvensért kapunk.
Deathmatch: Azt hiszem, ez magáért beszél, mindenki-mindenki ellen, csak egy maradhat. És az nem árt, ha mi vagyunk.
Artifact Race: A Jak világban oly’ nagy becsben tartott gúla alakú mütyüröket kell összeszednünk, lehetőleg minél többet. A véges időkeret garantálja az izgalmakat.
Capture: Szerény véleményem szerint a legélvezetesebb mód. Természetesen az FPS-ekhez hasonló CTF-ről van szó, ám itt csak egyetlen elrabolható zászló (vagy valami olyasmi) létezik, mégpedig semleges területen. Minél többször kell bevinni a bázisunkra, lehetőleg úgy, hogy közben ne lőjön ki az ellen.
Sport Hunt: Kedves kis állatkák életét kell megkeserítenünk, mégpedig úgy, hogy levadásszuk őket, zsíros pontok fejében. Sajna a többi játékos is erre megy, szóval csak igyekezzünk!
Collactathon: Egy ovális arénában kell köröznünk, és amolyan kúpféleségeket kell gyűjtenünk.
