Véleményed szerint ki a legszimpatikusabb Bond színész?
A – Sean Connery
B – George Lazenby
C – Roger Moore
D – Timothy Dalton
E – Pierce Brosnan
F – Eddie Murphy
Amennyiben a B, C, D válaszok egyikét bökted, abban az esetben inkább lapozz tovább, ez nem neked való cikk lesz. Ha az E-re esett a választásod, akkor még nincs minden veszve, csak lehet, hogy túl fiatal vagy; folytasd az olvasást. Ha netán pedig az F szimpatikus … nos szaladj vissza az újságoshoz, és vegyél egy mozimagazint is.
Gratulálunk! Az A remek választás volt! Szerintünk is Sean Connery a legjobb a 007-est alakítók közül. Nem csak azért, mert ő volt az első, de valahogy neki áll legjobban ez a szerep. Nyilván ezen a véleményen vannak az Electronic Arts-nál is, ugyanis a már sorozatnak mondható Bond játékaik legfrissebb darabjában éppen a Connery-féle Oroszországból szeretettel című eposzt pécézték ki adaptálásra, amely másodikként készült el 1963-ban a Dr. No után. Persze eme döntésnek voltak más okai is, hiszen az új film, a Casino Royal még sehol, nincs mit feldolgozni, a nagy sikerű N64 GoldenEye-t pedig már tavaly előhúzták a kalapból (kár volt). Álljon meg a menet! Erről már volt itt szó, hiszen egy rövid előzetest már írtunk a júniusi számban a játékról. Ezúton elnézést is kérünk minden kedves Bond őrülttől, akkor ugyanis azt írtuk, hogy megvan az új kiszemelt a szerepre, nevezetesen Daniel Craig. Ezt akkor biztos infóként tálalták, azóta meg kiderült, hogy mégsem volt az olyan tuti. Egy rakás más színész neve is felmerült már (a teljesség igénye nélkül Clive Owen, Hugh Jackman, vagy Colin Farrell is), végleges döntés azonban még nincs.
Na de elég az új generációból, mi itt a régivel kell, hogy foglalkozzunk. Szóval Oroszországból, ráadásul szeretettel. A film sokak kedvence a rétes hosszúságúra nyúlt Bond saga egészét nézve, egyrészt a már sokat emlegetett sármos úriember szereplése miatt, valamint mert ez az egyik legsikerültebb alkotás a szériából. Sok minden, amit ma a brit titkos ügynök filmjeihez kötünk, itt debütált először (például a mással össze nem téveszthető stílusú főcím/nyitány, de a kicsit habókos, ámde roppant okos Q is). Kezdésnek talán elevenítsük fel, miről is szól maga a film. Nézzük csak mit írnak a DVD-verzió ajánlójában?
„Ezúttal nem a világ a tét. Csupán egy szovjet technikai csoda, egy kódfejtő szerkezet – a Lektor – amely azonban hatalmas veszélyt jelenthet a nagyhatalmakra, ha rossz kezekbe kerül. A Lektort nem csak a Brit Titkosszolgálat szeretné megkaparintani, hanem egy gátlástalan terrorista szervezet, a SPECTRE is. Egy egykori KGB ügynöknő és egy szovjet mestersakkozó ördögi tervet eszelt ki, amelynek kulcsa James Bond. A sakkozó tökéletes logikával dolgozott ki minden lépést. Tudja, hogy Bond képes megszerezni a szerkezetet, tudja, hogy a 007-es nem képes ellenállni a szép nőknek és tudja, hogy egy csapdába csalt ügynökkel könnyen elbánik a SPECTRE „ökle“, Red Grant. Bond azonban időben rájön, hogy csapdába csalták – a gyönyörű csalinak mégsem képes ellenállni…”
Nna igen, viszont a játék nem követi hűen a cselekményt. Bár ez így nem is igaz. Máshogy fogalmazva: egészen végigköveti a cselekmények javát, és azt egészen pontosan ábrázolja, csak vannak szituációk, melyeknél majd eltér. Erre jó példa mindjárt az első pálya, de más lesz a befejezés is (már csak azért is, hogy a fanatikus Bond rajongók – akik betéve tudják a mozi minden képkockáját – is találjanak újdonságot). Helyenként menetközben is lesznek apróbb változások, bővítések. Viszont egyes jelenetek, egyes helyszínek olyan élethűen lesznek rekonstruálva, hogy a rajongók tapsikolhatnak majd örömükben, és felfedezhetik majd az egyes épületeket, lokációkat „itt történt ez meg az” felkiáltással. Éppen ezért a készítők azt vallják, hogy egyfajta Directors Cut született a filmhez, hiszen rengeteg minden pontos mása az eredetinek, mégis kapunk egy csomó új dolgot, többek közt egy vadi új befejezést is.
Mint már fentebb említettük, volt már egy előzetes a játékból, felmerülhet a kérdés, minek foglalkozunk most ismét a stuffal, ráadásul mindjárt négy oldalon. Mindjárt két okot is tudunk mondani: Egyrészt rengeteg új infó kiderült azóta, másrészt az Electronic Arts jóvoltából sikerült rátennünk a mancsainkat egy egészen jó kondícióban lévő alfa példányra, amely a már-már végleges játékot tartalmazza. Persze alapvetően, mint ilyen, teli van hibákkal, vagyis végigjátszás gyártásához még nem igazán alkalmas, viszont remekül ki lehet próbálni benne az újdonságokat, s az így szerzett élmények meg bizonyára titeket is érdekelnek.
Már a töltőképernyő igen hangulatos, a szocialista időket idéző ötágú csillag tűnik fel a jobb alsó sarokban, és benne áganként vándorol a vörös szín a töltés ütemére. Aztán mikor bejön a főmenü, stílszerűen szintén a szovjet jelkép és a vörös szín uralkodik, valamint a háttérben filmrészletek tűnnek fel az 1963-as változatból, mindeközben sokat sejtető bondos zene szól. Maga a játék alapvetően az Everything or Nothing egyenes ági leszármazottjának tekinthető, vagyis ugyanolyan third person nézőpontot és játékélményt kapunk majd ezúttal is, még a fejlesztőgárda is ugyanaz (a Rogue Agent FPS módja tehát csak kivétel volt, most visszatérünk az eredeti kerékvágásba). Azonban azt már nem állíthatjuk, hogy egy teljesen ugyanolyan játékot is kapunk, mint az EON, csak új köntösbe bújtatva. Rengeteg dolog változott, lássunk neki ezek feltárásának.
Összesen tizennégy szint alkotja a játék fővonalát, és igazán változatos helyeken járhatunk majd. Ha ismert városokat kell megnevezni, akkor London és Isztambul lesz a két kiemelt, de járhatunk majd nagy gyárépületben, konzulátuson, és a film legemlékezetesebb jeleneteit is újrajátszhatjuk (itt a cigánytáborra és az Orient Expresszre gondolunk elsősorban). Az elődökben is volt már többféle feladat, ez most sem lesz másképp. A két fő tevékenységet továbbra is az akció és a vezetés teszi ki, csakhogy most ez sokkal rugalmasabban van megoldva. Nincs többé szétválasztva a két stílus, vagyis nem lesz olyan, hogy egy misszióban csak az egyik féle feladatunk lesz. Az új engine-nek hála rengeteget tudtak csiholni a fejlesztők a játékmeneten, így aztán szinteken belül is előfordul majd, hogy találunk egy autót, amivel furikázni kell, de aztán gyalogosan folytatva kell tovahaladni a cél felé, természetesen a rosszfiúk kiiktatásával. Mindenképp feltűnő, hogy nincs túl sok töltés. Nem kell sokat várni, hogy bejöjjenek a pályák, menet közben pedig már semmi nem fogja megzavarni az élvezetet. Pedig a pályák nagyok, sokkal tágasabbak és részletesebbek, mint eddig. Vannak gyűjtögetnivalók és egyéb kisebb részfeladatok, csak hogy az akció ne váljon túl egyhangúvá. Elsőként a pontokat említenénk, ezekből kétféle van, a Research points és a Skill points. Ezeket természetesen akkor kapjuk, ha jól végezzük a dolgunkat, vannak a pályán elszórva tervrajzok, amelyeket meg kell találnunk, valamint igyekeznünk kell minél látványosabb munkát végezni. Értékeli a gép példának okáért a lopakodást, de a Focus mód használatért is jutalom jár (erről picit később). A „Bond moment” nevű dolog például sokat nyom a latban, ez minden pályán valami speciális akcióért jár, például a ránk támadó helikopter gyors likvidálásáért, vagy egy tömeges mészárlásért, amit egy autó felrobbantásával érhetünk el. Ezen kívül számít, hogy hány ellenfelet szedtünk le, és hogy mennyi időt tököltünk az adott szinten, no meg a nehézségi szint sem mindegy milyen fokozaton áll. Teljesítményünket egy négyes skálán is értékeli a gép, s ha már egy hármas fokozatot elérünk, akkor egy Challange mód is megnyílik az adott pályához kapcsoltan (ennek mibenlétéről sajnos nem tudok nyilatkozni, mert az adott buildben nem működött, hiába nyitottam meg). Visszatérve pontokra, ezeket levásárolhatjuk természetesen, nem csak az öncélú melldöngetésre alkalmatosak. A Skill pontokért az ilyenkor már hagyományosnak mondható dolgokat vásárolhatunk: movie-kat, concept artokat, valamint multiplayerbéli karaktereket. A Research pontok már sokkal érdekesebbek, ugyanis ezzel fegyvereinket fejleszthetjük, és ezzel a Bond játékok történetében először egy picike RPG-fűszer is vegyült a levesbe.
Bond történet (legyen az videojáték vagy film) azonban nincs kütyük nélkül. Hiába a sok fegyver, ezek a trükkös eszközök a szuperkém meghatározó kellékei. Öt ilyet használhatunk majd, lássuk csak ezeket szépen sorjában. Az első a lézeres óra, melynek sugara egyszerre kétfajta fegyver, egyrészt a zárak feltörésében lesz nagy segítségünkre, de ha kifogytunk a munícióból, akkor támadásra is alkalmas, csak mivel gyengébb az ereje, mint egy hagyományos tölténynek, viszonylag sokáig kell vele az ellent becélozva tartani. Akkor használjuk ilyen célra, ha már nincs más lehetőség, vagy ha sok időnk van. A Q copter egy mini heli, melyet megküldve a cél irányába rövid ideig kormányozhatjuk, míg neki nem visszük valaminek (vagy valakinek), ami (aki) azon nyomban megsemmisül. A maszk egy nem túl látványos, ámde annál hasznosabb eszköz, lesznek olyan szituációk, mikor fullasztó lesz a helyzet (szó szerint, mondjuk mérges gázok által), ilyenkor jön majd jól. Az aktatáskába rejtett gépágyú már mindjárt látványosabb, kinyitva és lehelyezve afféle fedezékként szolgál, ahogy automatán minden közelben lévőt lekaszál. A legviccesebb díjat azonban kétség kívül a Serum gun kapja, ezt az ellenfeleken alkalmazva a visszájára fordíthatjuk a hovatartozásukat, vagyis aktiválás után a saját bajtársaikat kezdik ütlegelni.
A grafika igen tetszetős, szép és gyors, pont amilyen egy ilyen játékhoz kell (az igazsághoz tartozik, hogy helyenként voltak komolyabb akadások, de ezen a végleges változatig egészen biztosan javítanak). Connery bácsi az átvezetőkben megszólalásig hasonlít, ugyanaz a mimika, és mozgás jellemzik, mint amit már megszokhattunk tőle, vagy amit a filmben is láthattunk. Persze játék közben sem lesz az élmény rosszabb, csak itt többnyire egy fix nézőpontból látjuk, úgyhogy nincs lehetőség annyira megfigyelni. Talán a játékról a legjobban úgy tudunk értékelhető képet adni, ha áttekintjük az első három pályát, ezek ugyanis pont eléggé különbözőek, és jól mutatják, mire is számíthatunk a játék folyamán. Az első szint olyan durr-bele-bumm típusú, vagyis tömény akció. A kezdő szint mindig sokat meghatároz egy játékban, hiszen sokan ennek láttán döntenek afelől, érdemes-e folytatni, végigvinni az adott stuffot. A készítők éppen ezért mindent beleadtak, és igen látványos kezdésre számíthatunk. Persze sok mindenbe még itt kapunk bevezetést, például, hogy át tudunk ugrani egyes tereptárgyakon, ez kellemes, mert néha nem kell olyan sokat kerülni emiatt. Tehát ugrani is lehet, de csak a megadott helyeken, például egy párkány széléről a csillárra. Először kerül alkalmazásra az ún. Focus mód, amely már volt említve. Ennek lényege, hogy bezoomolhatunk a célra, és ott további célpontok közül válogathatunk, például kilőhetjük egy katona rádióját, hogy ne tudjon kontaktolni társaival, de azonnali halált okozó felületet is meglőhetünk ilyenkor. Tudunk vetődni/gurulni is, ez inkább látványos, mint hasznos, bár ilyenkor kevésbé sebződünk, ha ügyesen használjuk. Ami lényeges még: a közelharc. Ha valakihez közel megyünk, akkor kapunk egy ábrát, mellyel jelzett gombot lenyomva egy hatalmas maflással leteríthetjük a szerencsétlent. Fegyvereket folyamatosan egyre jobbakat találhatunk (muníció is lesz bőven), kezdeni egy hangtompítós pisztollyal fogunk. Az első szint tehát egy látványos tűzpárbajjal kezdődik egy elegáns teraszon, a sikongató vendégek közt lavírozva, aztán kapunk egy kis belső helyszínes barangolást kisebb feladatokkal. Ezeknél csupán annyit kell tenni, hogy egy megadott helyszínre érve egy megadott dolgot ki/be kell kapcsolnunk, vagy beszélnünk kell valakivel, aztán már mehetünk is tovább. Az igazi meglepetés azonban a szint végén vár, egy jetpack képében, amelyet először használhatunk, de később is lesz még szerepe a játékban. Ez az eszköz egyébként nem szerepelt ebben a Bond filmben, viszont annyira megtetszett a fejlesztő gárdának, hogy nem tudták kihagyni. Egy izgalmas légi csatával zárul tehát az első ismerkedés, ráadásul nem is akárhol, hiszen (még nem említettem) ha Londonban járunk, akkor a Big Bent mindenképp meg kell tekinteni (most ráadásul lebegve, minden oldalról). A második pálya egy kertlabirintusban játszódik, és ez a szint már sokkal inkább a lopakodásról szól. Itt jön be az a rész, hogy nem feltétlen az esztelen lövöldözéssel haladhatunk előre, hanem egy kis taktikázással, bujkálással. Persze ne számítson senki Metal Gear szintű dologra, de azért kellemes színfolt. Ezáltal kicsit több szerep jut a kalandelemeknek, amelyek kicsit ellensúlyozzák a sok akciót. Itt többször is szükség lesz majd a kapaszkodásra, felhúzózkodásra, hogy egy-egy rejtett részre bemászhassunk (később kötélen fel/le komolyabb szintemelkedéseket is áthidalhatunk).
A harmadik helyszín Isztambul, itt az autók fognak dominálni. Látványos, izgalmas üldözésekben lesz részünk, azonban itt sem csak a száguldásé a főszerep, hiszen gyönyörű Aston Martinunk fegyverekkel is el van látva. Van egy gépfegyverünk elől, de igazán komoly sebzést a rakéták okozhatnak. A verda kellemesen irányítható, és felüdülés a sok ugrálást és futkározást követően.
Szóljunk egy pár szót a multis játéklehetőségekről is, bár ezek nem voltak teljes mértékben kipróbálható állapotban. Alapvetően osztott képernyős és netes módokra kell számolni, ezen belül többféle is lesz. Járművekkel és jetpackkel itt is találkozhatunk, utóbbival nagyon is, hiszen lesz olyan pálya is, amikor mindenkinek ezzel az eszközzel kell harcba szállnia. Tíz játszható karakter közül választhatunk, aztán a játékot játszva többet is megnyithatunk (ezek egyébként a Connery időszakból való jelentősebb Bond karakterek/ellenségek lesznek).
Lesz klasszikus deathmatch, sabotage (capture the flag variáns bombákkal), hitman (amolyan fogócska, mindenki a hitman-re vadászik), és dogfight, a már említett jetpack-es légi ütközet.
Igaz az EA korábbi jelmondata, „benne van a játékban, ami benne van a játékban”. Persze itt egy picit átvitt értelemben kell gondolkodni, de a lényeg, hogy bizony Sean Connery benne van a játékban. Ráadásul nemcsak képileg, vagyis nem elég, hogy a főhős, akivel szaladgálunk, vezetünk, lődözünk, robbantunk és repkedünk, az piszkosul a színész kiköpött mása, de még a hang is stimmel. A vén csont vette a fáradságot (amit nyilván busásan meg is fizettek neki), és beült a stúdióba felmondani a szövegeket. Remek munkát végzett a többi szinkronszínész is, akik nem olyan nagy nevek. Talán most csak egy valakit emelnénk ki, és az Natasha Bedingfield, akit egyébként, mint énekesnőt ismerhetünk (szőke csaj fura ruhákban, háztetőkön firkálgat egy rajlapra, ezzel őrületbe kergetve és ide-oda rángatva egy fickót. Beugrott? Egyébként a GoldenEye: Rogue Agentben is közreműködött, ott az ending credits alatt az ő egyik dala szólt), ő adja az egyik női szereplő hangját. Persze az egyéb hangokról és effektekről is csak jókat mondhatunk, csakúgy, mint az aláfestő muzsikákról. Ez utóbbiak kimondottan bondos hangulatot kölcsönöznek, ennél a játéknál ez kifejezetten előny.
Ha most röviden értékelnem kell a látottak alapján a produkciót, akkor azt kell mondjam, hogy jól sikerült a mutatvány, kíváncsian várom a kész produkciót, ahol már minden teljesen és jól fog működni. Sean Connery szerepeltetése, és egyáltalán a klasszikus epizód felidézése remek húzás volt, talán éppen ez mentheti meg/lendítheti fel, az amúgy már kissé unalomba fúló sorozatot.
[DOBOZ] Mi a helyzet az új Bond filmmel?
Készül, készül, készül… Mióta is? Hát az utolsó epizód, a Die Another Day bizony már három éves, akkor még Pierce Brosnan alakította a 007-est. Nos neki már egész biztosan lejárt az ideje, viszont az új Bond azonban még mindig nincs meg. A Casino Royal tervei azonban sokkal régebbre nyúlnak vissza. Ez volt az első Bond regény Ian Flemingtől, amelynek jogait viszonylag hamar eladta, így sokáig folyt a huzavona, hogy mikor is „filmesedhet meg” (1967-ben egyébéként készült egy filmparódia, olyan nevekkel, mint David Niven, Peter Sellers és Woody Allen). Azóta sok minden történt, rengetegen tűntek fel potenciális Bondként, de a rendezői székre is akadtak jelöltek. Quentin Tarantino is szerette volna tető alá hozni a projectet (ő továbbra is Brosnant pártolta, és Uma Thurmant képzelte el a női szerepre – ki mást?), de most úgy néz ki, hogy az 1995-ös Goldeneye-t is jegyző Martin Campbell lesz a befutó. Paul Haggis forgatókönyvíró szerint egy teljesen új 007-est láthatunk majd, egyrészt még fiatal, 28 éves a főhős, másrészt még nincs jelen a sorozat meghatározó alakja, Q, így szuperkémnek a különféle kütyüket is nélkülöznie kell majd.
[DOBOZ] Bond történelem, de csak pixelesen!
Távolról sem vállalkoznék arra, hogy minden Bond filmet bemutassak, lévén nem vagyok megszállott rajongó, de azt hiszem a szűkösre szabott hely is gátat szabna eme tervnek. Amúgy is videojáték magazin vagyunk, vagy mifene, ezért inkább nézzük át a 007-es legfőbb ténykedéseit a mi térfelünkön.
James Bond 007 / Atari 2600 / 1983
007 / SG-1000 / 1984
James Bond Jr. / SNES / 1992
James Bond: The Duel / Sega Megadrive / 1993
GoldenEye 007 / N64 / 1997
007: Tomorrow Never Dies / PlayStation / 1999
007 Racing / PlayStation / 2000
James Bond 007: Agent Under Fire / GC/PS2/Xbox / 2001
James Bond 007: NightFire / GC/PS2/Xbox / 2002
James Bond 007: Everything or Nothing / GC/PS2/Xbox / 2004
Kakukktojás 🙂
James Pond: Underwater Agent / Sega Megadrive / 1991
