A Jimmy White nevével fémjelzett biliárdprogramok már több, mint egy évtizede hódítanak újabb és újabb híveket a legkülönfélébb számítógépes- és konzolplatformokon. PC-n legutóbb néhány éve a Jimmy White’s 2: Cueball mutatta meg, hogyan is néz ki egy tartalmas és színvonalas sportjáték, most pedig itt a folytatás, amely minden bizonnyal tovább öregbíti a sorozat jó hírnevét.
Hasonlóan az előző részhez, ezúttal is egyre komolyabb ellenfelek legyőzésével juthatunk el újabb és újabb helyszínekre, ám míg legutóbb a White-villa szobáit kellett bejárnunk, most a világ legkülönfélébb tájain, igazán egzotikus helyszíneken folynak a küzdelmek. Kezdetben egy szépen berendezett biliárdszobában találjuk magunkat, ám később eljuthatunk egy kis idilli szigetre, a dzsungelben rejlő ősi romok közé, vagy a misztikus Stonehenge kőkörébe. Összesen nyolc színteret fedezhetünk fel, míg elérkezik a végső megmérettetés, ahol magával a mesterrel mérhetjük össze tudásunkat. A grafikai kidolgozottságra egy szavunk sem lehet. A játék támogatja a hardveres T&L-t, ami meg is látszik a fényhatások igencsak színvonalas megvalósításán. A golyók minden helyszínen másként tükröződnek, a szélben lengedező pálmalevelek árnyékainak diszkrét játéka az asztal felületén pedig különösen tetszetős a Desert Island-en. Minden pályán rengeteg, aprólékosan kidolgozott részlet és sok animáció gondoskodik az élményszámba menő környezet megteremtéséről. A játék egészét átitatja valami egészen sajátos humor, ami sokszor ezekben az apró momentumokban nyilvánul meg: gondolok például a biliárdterem pislogó jávorszarvas-trófeájára, a trópusi sziget pálmái alatt napozó pingvinre, vagy az asztal körül bóklászó, sajnos már kihalt dodóra. A felsorolást folytathatnám naphosszat, ide véve mulatságos fantázianevű ellenfeleinket is. Ők egyébként csupán szépen animált kézfejükkel vannak jelen, aminek mozgatása azonban olyan kifejező, hogy nem is hiányoznak az ormótlan poligontestek – a készítők nagyon is jól tudták, hogy a kevesebb néha több, és mertek kicsik lenni. A kezek viszont igen nagy változatosságot mutatnak – a szigetlakó Sandy Beach kacsói után igen nagy megrázkódtatást jelentett a dzsungel urának, Hairy Potternek szőrös gorillamancsa. A környezet hangjai is jól eltaláltak, tökéletesen illeszkednek az egyes helyszínek egyébként is markáns hangulatához.
Aki a külcsín helyett inkább a belbecsre kíváncsi, az sem fog csalódni: a Cueball World mindent tud, ami elvárható, sőt, még többet is. A négyféle pool változat és a snooker mellett néhány aljáték is belekerült, amiket eredményes biliárdozással aktiválhatunk. Ezek mind igazi „pub-game”-ek: a dartsot gondolom senkinek sem kell bemutatni. A maze puzzles-ben egy táblára felépített labirintus döntögetésével kell egy golyót a bejárattól a kijáratig terelgetni. A stunt tables-nél egészen különleges kialakítású biliárdasztalokon kell különféle feladatokat végrehajtanunk, míg a thumb war igaz infantilis szórakozást nyújt a „hüvelykujj-birkózás” kedvelőinek. A játék fizikai modellje már szinte a tökéleteshez közelít. Az ütések erősségét beállíthatjuk egy skálán is, de a játékélmény szempontjából szerencsésebb az egér lendületes tologatásával lökdösni a golyókat, hiszen így sokkal jobban megközelíthetjük az igazi biliárdozás érzését. A kezdők különféle segítségeket vehetnek igénybe, de a felülnézeti képre még az igazi profiknak is sokszor szükségük lehet, hiszen a szabadon állítható kameranézetek ellenére sem mindig egyszerű átlátni a helyzetet.
Tökéletes játékélmény, színvonalas grafika és egyedi hangulat – ezek jellemzik az új Jimmy White játékot. Ha valaki akár csak a legkisebb késztetést is érzi magában a biliárdozásra, annak csak ajánlani tudom a Cueball World-öt, és biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódni!
Jimmy White
Jimmy White-ot úgy tartják számon, mint a világ legjobb biliárdjátékosát, aki még sosem nyert világbajnokságot. Bár nem kevesebbszer, mint hatszor játszhatott a legrangosabb döntőben, a címet sosem sikerült elhódítania. Annál inkább a közönség szimpátiáját, minek nyomán „az emberek bajnoka”-ként emlegetik. Pechszériája ellenére a „Forgószél” (Whirlwind) húsz éven át a sportág meghatározó alakja volt. Nevét azonban nem csak a sport, de a számítástechnika évkönyveibe is örökre belevéste a közreműködésével készült biliárdjátékok sikerei nyomán.
