… ott hagytam abba az AMIGA és köztem lévő sajátos kapcsolat
taglalását, hogy hiába voltam baromi boldog a kedvenc számítógépemmel, a
világ nem volt hajlandó megállni… Egyre kevesebb olyan új kiadású
demóhoz és játékhoz jutottam, ami futott a kedvenc gépemen… ebből
fakadt egy elég komoly sértődés részemről. Például 1994-ben, ami
számomra egyike volt a legjobb AMIGA-s éveknek, a nyári GURU-RUNA
táborban (ha megtalálom a fotókat, lesz beszámoló) többedmagammal
értetlenkedtünk a Commodore és az AMIGA csődjén.
Az egész történet szép lassan
lejtőre került… olyas fajta érzésem lett, hogy pontosan másodjára
vágtam olyanba (első volt az Enterprise 128), ami megállt mint
Börzsönyben az eső. Amúgy logikus a kérdés, hogy ha ennyire szerettem
anno ezt a dolgot, akkor miért nem vettem (vetettem) magamnak egy
relatíve olcsó csúcsmodellt (AMIGA 1200)? Azért, mert ragaszkodom a
gépeimhez 😉 nem volt szívem a B52 Rock Lobstert eladni (pedig
kezdőtőkének jól jött volna az ára) és különben is közbe jöttek az élet
„nagy” dolgai… 😛 Első munkahelyem okozta rendszeres elfoglaltság,
közben főiskola, szembesültem a PöCé-k kizárólagosságával. A kiadott
feladatokat egyszerűbb volt PöCé-n elkészíteni (5,25” floppy, háj szpíd
MsDOS, DataFlex, TurboPascal, meg amit akartok), így kényszerültem
platformváltásra (az akkor beszerzett 486SX meg van még, valamikor az is
megér egy „misét”, de nem olyan fontos, szóval egyhamar nem szedem
elő). 😛 Azóta sem szerettem meg a PöCé-t, azon dolgozom.
Tulajdonképpen ki a fene szereti a ciroksöprűjét, vagy a Robi
kapálógépét, ha naponta kell kubikolnia vele? Amúgy ez manapság már nem
annyira az AMIGA Rulez – PöCe Suxxx történet. Személyes véleményem az
(ha érdekel bárkit az olvassa el, akit nem az hagyja ki a lábjegyzetet),
hogy (1) …az eredeti történet meg pokoli rég volt, spongyát rá!
Szóval divatAMIGA-s korszakom kezdődött,
szépen elpihent a B52 Rock Lobster a dobozába, évente kb. kétszer
elővettem és végig néztem rajta vagy 200 lemeznyi demót… Valamikor
1998 tájékán kezdődött lassan újra a történet, amikor beállított az
egyik barátom egy hibás 600-assal. Meglepett, hogy ez a hófehér kivitelű
gépezet mennyire picike. Na hát ő (mármint a June Bug) lett az első ECS
grafikai képességekkel bíró AMIGA-m. 🙂 Mint említettem, hibás. Akkor
még fogalmam sem volt, hogy a falatnyi alaplapon lévő durva átégések
mitől keletkeztek (ebben a cikkben még nem lövöm le a poént)? Minden
esetre a floppy meghajtó fejének szétbarmolását azoknak a számlájára
lehet írni, akiktől a barátom elhozta ezt a jobb sorsra érdemes gépet…
 |
katt a feliratozott képért:
|
Az AMIGA 600 jelű gép 1992-ben jelent meg, nézzünk pár adatot és tényt róla:
– Kódneve a The B-52’s zenekar száma után szabadon June Bug lett, a linkre kattintva meghallgathatjátok a számot, előre szólok, a Rock Lobster-nél is nehezebben fogyasztható!
– Továbbra is 7MHz-es Motorola 68000 32bites CPU ketyeg benne, külső buszai 16bitesek.
–
Grafikai képességeit az ECS (Enhanced Chip Set) adja, nevesen a Fat
Agnus (ECS display vezérlő), a Super Denise (ECS display dekódoló), a
megszokott Paula (audió és I/O vezérlő), és egy új chip a Gayle
(címdekóder és IDE vezérlő).
– Kickstart 2.05 rom-ot tartalmaz, melynek a verziószámára érdemes odafigyelni, az első változat ráadásul nem kezelt HD-t, 37.500 (olvasói
megjegyzés: 37.299 – nincs scsi.device, sem az ide, sem a pcmcia nem
megy, 37.300 – megy mindkettő, de csak 40mb-ig, 37.350 – méretkorlátozás
nélkül megy ) alatt pedig a mérettel vannak problémák.
– 3,5″ DS-DD 880Kb kapacitású beépített floppyval rendelkezik
– A kis méret miatt lemaradt a numerikus billentyűzet.
–
Az A500-nál megszokott expansion slots nincs, helyette egy kissé
fogyatékos trapdoor expansion slot csatlakozó van, ami korlátozott
bővítést tesz lehetővé.
– Pozitívum viszont a PCMCIA (píszíemszia?
🙂 ne köszöngess, mond, hogy picimaci és kész) csatlakozó, ami iszonyat
rapid fájl cserét tesz lehetővé pl. a fent emlegetett PöCével.
– Alap kiszerelésben 1Mb chip memórával rendelkezik, ami a trapdoor-on keresztül bővíthető fel 2Mb-re.
– CPU kártya nélkül maximum 8Mb fast memória kezelésére képes, oly
módon, hogy egy PLCC foglalattal rátűzzük a processzorra a bővítő
kártyát.
– Ahogy az lenni szokott AMIGA-k esetében, az ügyes szovjet
mérnökök ehhez a masinához is készítettek 68020-68030 accelerátor
kártyát. Ugyan az a metódus, mint a memória bővítőnél, a CPU tetejére
tűzött PLCC foglalatban végződő kártyát kell elképzelni.
a bugos Bug, avagy a Bug bugja:
|
Bemutatkozásnak egyenlőre ennyi elég lesz a June Bug-ból, folyt. köv…
1) PöCe –
személytelen-arctalan tucatgép, 30 éves elavult szabványokat tart,
drága, de legalább ócska, optimalizálást teljesen mellőző
óriásszoftverek Gb adatai birkóznak rajta dög lassan, a horror
mennyiségű Tb vinyókon, Gb memóriákon és GHz-ken… Kétforintos vacak
dzsunka technológiának tartom az egészet…
… valami bevezetőt ide is kéne írni,
nem? 😉 …1992-ben jelent meg az AMIGA 600-as gép, a Rev8-as változatú
B52 Rock Lobster-t (AMIGA 500+) volt hivatott leváltani. A masina
meglehetősen gazdaságos kivitelűre sikerült, csökkentették az alaplap
méretét azzal, hogy a furatszerelt technológiáról áttértek az SMD-re.
Kicsi mérete miatt sokan nem szeretik a June Bug-ot, én azt gondolom,
hogy annak idején a remek szolgáltatásokkal megáldott hobbi számítógépek
közé tartozott. Plusz funkciói az 1Mb chip memória (2Mb-ig bővíthető),
az alaplapi HD vezérlő (2,5″ – 44 tüskés felülettel) és a 16 bit-es
PCMCIA csatlakozó.
Mint említettem, “takarítok”, vagyis
takarítanék… Ez abból állna, hogy előszedem (már ha egyáltalán el
voltak pakolva) a gépeimet. Megnézem, hogy milyen állapotban vannak és
megpróbálom működésre bírni őket. Aztán a közel végleges kiépítésben,
összeszerelésük után most már tényleg jó lenne őket úgy eltenni
(polcokra, szekrénybe), hogy ha eszembe jut a használatuk, akkor erre az
akcióra készen álljanak. A June Bug-ból olyan gépet építeni, amiben van
HD (CF kártya formájában) telepített WorkBench operációs rendszerrel,
WHDLoad “pakkal”, plusz 1Mb chip memória bővítővel, adatcserére
felkészített PCMCIA porttal és lehetőség szerint valamilyen CPU bővítő,
vagy fast memória megoldással nem is olyan könnyű feladat. Azt gondolom,
hogy egy ilyen cikksorozat semmiképpen nem lesz haszontalan, tipikus
problémák – típus hibák boncolgatása és megoldási kísérletek fognak
következni…
Először is nem ártana egy hibátlanul működő
alaplap hozzá. Ha hiszitek ha nem, ez nem olyan egyszerű. Még akkor sem
ha a vaterán vesztek meg méreg drágán egy külsőre nem megsárgult féltve
őrzött, gyűjtői állapotú gépet… én három lapot vettem elő (nem az a fő
probléma velük, hogy szedett-vetett hiányos, hibás gépekből vannak) és
mindegyik torka “véres” volt…
|
Ezt a képet már megmutattam párszor, most azt is elmondom, hogy miért van rajta átégés (le is pottyant az alkatrész). A
múltkor kezembe akadt egy Apple Macintosh Quadra alaplap, ha jól
emlékszem egy darab furatszerelt alu kondenzátor van rajta és mindenhova
máshova SMD tantál kondenzátorok kerültek beépítésre. Nem is csoda,
hogy az Apple mindig iszonyú drága volt, a tantál kondenzátorok nem
olcsó alkatrészek… A képen három darab alumínium elektrolit
kondenzátort látunk, ők a hibásak. A Commodore-nak nem lett volna szabad
ilyen “olcsó alkatrész / korlátozott élettartam” kompromisszumot
kötni. 🙁 A C303-C304 35V-ra vannak méretezve (Rev 1.5-ön 25V-ös van,
az is elég), az audiófilter LF347M erősítő IC-jét “etetik” +12 és
-12V-vel. Az elektrolit oldat kifolyását követően egy laza zárlat okozás
(olcsó alkatrész kb. 10 év alatt tönkrement) és már ég is a túlterhelt
áramköri rész. Ez a leggyakoribb A600-A1200-CD32-A4000 típushiba, ez
ellen nem véd a gyűjtői állapot sem. Az SMD alkatrészek cseréje nem
egyszerű feladat, ezen a pici alaplapon több alkatrész olyan lehetetlen
helyen van, például billentyűzet csatlakozó mögött közvetlenül, hogy
AMIGA fun legyen a talpán, aki ügyesen ki tudja cserélni egy másikra…
Tehát a keresésem eredménye:
–
az átégett lapnak sárga és életlen a képe, serceg a hangja. Teljes
kondenzátor garnitúra cseréje, átégés javítása lenne szükséges (ezt
talán később megejtem).
– kettes számú lap szemre tökéletes állapotú,
de a hangja erősen és bántóan recseg. Teljes kondenzátor garnitúra
cseréje lenne szükséges (végképp nincs kedvem).
– hármas számú
alaplap… hű ha 🙂 ezt gyakorlásra kaptam hibásként, az ideiglenes
javítása egy éve megtörtént… szép állapotban vannak a kondenzátorai,
hangja is képe is oké, végül ennél maradtam.
Nézzük meg
részletesebben, hogy milyen állapotban került hozzám ez a lap pár éve.
Az RF modulátor ki volt szerelve (soha nem használom, még is
visszaforrasztottam), az egyik VIA (U7) körbe volt melegítve hőlégfúvós
forrasztóval, a KickStart ROM foglalata kiforrasztva egy lábon lógott a
levegőben (szintén helyére került), a kvarc oszcillátor hiányzott
(készítettem neki egy foglalatot precíziós törhető DIP foglalatból,
akkor jó ötletnek tűnt), az alján pár alkatrész meg lett kezelve
pákával, a 57C SMD helyett furatszerelt alkatrész lett odagányolva, az
is törött (egyszer ha lesz kedvem, kicserélem). Még vagy tíz helyen volt
hiba, amit csak utólag vettem észre nagyító alatt, sokadik átnézésre.
Mivel más hibát akkor nem láttam és az állapota tényleg szép, hát
bekapcsoltam… Hibajelenségek, pillanatra felvillanó kék csík után fekete képernyő (CPU nincs), további kapcsolgatásra kék képernyő (custom chip hiba), piros képernyő (ROM hiba), majd még további kapcsolgatásra zöld
képernyő és erőteljesen melegedő alkatrészek… Végül a zöld
“stabilizálódott”, tehát azt gondoltam, hogy chip memória IC hibás a lap
(szerencsére nem estem neki egyből a chipek cseréjének). A lapot
tüzetesen átnéztem nagyítóval és találtam két összeforrasztott lábat az
VIA chipen (U7), több helyről kellett apró óngolyókat összevadásznom, a
ram IC-k lábainál is találtam véletlen összeforrasztást. A CPU 57-es D4
lábához menő vezeték egy galvanizált lukon keresztül csatlakozna a
túloldalon lévő vezetékhez, ez a galván fel van púposodva, multiméterrel
vizsgálva szakadást mutatott. Jobb ötlet híján egy vékony tűvel
piszkáltam meg, ezt követően a gép beindult. A hibát végül 0,4 mm-es
lakkozott rézdróttal fixáltam (lehetett volna vékonyabbal is, de nem
volt kéznél), úgy, hogy a mellette lévő nagyobb furatot kitisztítottam
és azon keresztül kapott egy forrasztott átkötést, amit alulról meleg
ragasztópisztoly segítségével véglegesen is rögzítettem.
Gyakorlatilag ez a toldozott foldozott alaplap az egyetlen normálisan működő AMIGA 600-as masinám. 🙂
 |
Most, hogy mindenféle
cuccokat próbálgatva építeni kezdtem a gépet, további átalakításokat
kellett elvégeznem az alaplapon. 😉 Ki kellett forrasztanom az
oszcillátornak készített maszek foglalatot, mert túl magas, útban volt
és beforrasztani a kvarcot (később elárulom, hogy miért volt útban).
Szintén kiszedtem az RF modulátort (gondolva arra, hogy ha egyszer
találnék Indivision ECS-t, akkor…) és a composit videó kimenet
csatlakozóját (ide pedig egy kapcsoló fog kerülni).
Folyt. köv…
Forrás: Retro Tauta
