Mióta az eszemet tudom… Nem, ennél is régebbről indulok el. Tehát, mióta felfedeztem az elektronikus játékokat, azóta létezik egy név, ami valahogyan összeforrt számomra a minőséggel, és az önfeledt szórakozással. Mindegy, hogy melyik idősávról beszélünk, ez a fejlesztő 1983 óta folyamatosan szállítja a nívós termékeket. Ha csak annyit mondok, hogy Battletoads, Donkey Kong sorozat, esetleg Conker játékok, vagy Killer Instinct, remélem már mindenki kórusban, fülsüketítően harsogja a nevüket: Rare.
Gondolom, nem túlzok, ha feltételezem, hogy rajtam kívül még sokaknak szereztek feledhetetlen pillanatokat a Rare termékek. Ebből kifolyólag azt is sejtem, hogy nem csak az én szívem dobban napról napra erősebben, amikor egy-egy játékuk megjelenése elérhető közelségbe kerül. A Kameo megjelenésére is hasonló élettani változásokkal reagált a szervezetem, így remegő kézzel vettem át a DVD-t rejtő dekoratív dobozkát, majd elhaló hangon köszöntem meg az átadónak a kedves gesztusát.
A játékban egy Kameo nevű, tündérszárnyakkal felvértezett Elf-lányt irányítunk, aki kénytelen szembeszállni saját nővérével, és csatlósával, a Trollok királyával. Mivel a gonosz duó szinte az egész családfánkat elrabolta, ezért a kiszabadításuk központi elemmé alakul a játék során, ám az óriási Troll hadsereg az Elvarázsolt Királyságot is fenyegeti, tehát otthonunk védelme éppoly fontos lesz, mint rokonaink megmentése.
Miután a családtagok más és más helyszíneken raboskodnak, így igazán változatos helyszíneket járhatunk be a játék során, mint például a víztemplom, az árnyékvilág, a hegyvidék, a jégbirodalom, és még sorolhatnám. Ennek megfelelően a pályatervezés kimondhatatlanul változatos, és rengeteg –játékmenetet színesítő- lehetőség rejtőzik bennük, amiket a Rare-es srácok annak rendje, s módja szerint ki is használtak, hála a sokszínű főszereplő karakternek.
Sokszínű, mert Kameo tíz különböző lénnyé képes átalakulni, hála a családi hagyomány által biztosított varázstechnikának. Ezek a lények rendkívül hatékonyak, ám mindegyikük más és más helyzetben bizonyul hasznosnak: Míg az egyik rendkívül jó közelharcban, addig a másik inkább az ügyességi részeknél válik be, viszont a harmadik a víz alatti részeknél bizonyul a leghatékonyabbnak. Az összes lénynek megvan a legoptimálisabb bevetési területe, így némi taktikai érzék is szükségeltetik a boldoguláshoz.
A játékmenet tehát elképesztőre sikerült, bár sajnos azt hozzá kell tennem, hogy a teljes játékidő csak alig-alig haladja meg a tíz órát. Aki nagyon hamar kivégzi, arra jó pár kooperatív küldetés is vár, amiket egy barát segítségével, együttes erővel vihetünk végig. Sajnos látszik, hogy ebbe már nem fektettek annyi energiát, mint az egyjátékos történetbe, mivel csak a legritkább esetben izgalmas a kétjátékos mód.
Mindenképpen meg kell említenem a lélegzetelállító látványvilágot. Noha a next-gen játékok közül az egyik elsőről beszélünk, ami még nem használja ki az X360 teljes erejét, de így is gyönyörű világ tárul elénk, akárhol is járunk a Kameóban. Csodaszép rétek, barlangok, építmények, hófödte tájak, és füstös csatamezők. Az egyik kedvenc jelenetem, mikor nagyjából 1500 Troll katonát jelenít meg egyszerre a játék motorja egy átvezető animáció során, mindezt a legkisebb mértékű szaggatás nélkül.
A helyhiány szorít, ezért zárszóként csak annyit fűznék hozzá, hogy aki úgy dönt, hogy az Xbox 360 képében beleveti magát a Next-gen játékok tengerébe, az mindenképpen szerezze be a Kameót, mert egy zseniális játékra lelhet személyében. Csak olyan nevekkel tudom egy lapon említeni, mint a Beyond Good & Evil, és a Conker széria.
