Disney-mesevilággal elegyített Final Fantasy? Ez az egyik legvadabb játékötlet, amelyről valaha hallottam! És a Square-nek ez is bejött: az eredeti Kingdom Hearts PS2-őn szép sikeret aratott.
Ettől persze vérszemet kaptak a japán srácok, és új ötlettel álltak elő: Disney mesevilággal elegyített Final Fantasy plusz kártyagyűjtögetés és kártyás harcrendszer, mindez Game Boy-ra! Érdemes volt a stíluskavalkádot tovább fokozni? Többek között erre is választ találhatsz a cikkben.
Lassan kezdem nagyon visszamaradottnak érezni magam: miközben a világon egyre nagyobb népszerűségnek örvendek a gyűjtögetős-harcolgatós kártyajátékok, nekem a zsugáról még mindig a régi jó családi römipartik, esetleg a Korda György nevével fémjelzett pókerközvetítések jutnak eszembe. Node változnak az idők, sokak szerint nekem sem ártana így tenni, érdeklődve mélyedtem hát bele az új Kingdom Hearts játékrendszerébe.
Az intró még semmit sem sejtetett az új szisztémáról, viszont magyarázatot adott a kártya monumentális, 256Mbit-es méretére. Valódi pre-renderelt animációt láthatunk ugyanis bevezető gyanánt, teljesen korrekt minőségben és meglehetősen hosszan. A játék során több hasonló bejátszással is találkozhatunk majd, ezek sokat dobnak szerintem a hangulaton.
A történet egyébként ott kezdődik, ahol az előző részben véget ért. A főhős ismét Sora, a gazdag fantáziával megáldott kissrác, a helyszín pedig a Feledés Kastélya, amely Sora emlékeiből épül fel. Célunk, hogy megleljünk valakit, aki oly kedves a szívünknek – legjobb barátunkat, a rég nem látott Rikut. A kastély rengeteg világot rejt magában, amelyek mind egy-egy Disney mesén alapulnak. Sajnos a varázslatos helyszínek felderítése nem veszélytelen: mindenütt ott nyüzsögnek az ellenséges, gonosz teremtmények, a Szívtelenek.
A sztori egyébként kissé elvontra sikerült, ráadásul a szereplők akut szómenésben szenvednek. Legtöbbjük vagy rébuszokban beszél, vagy enyhén gyengeelméjű, viszont a párbeszédeket legalább nem lehet elnyomni sem, akár a negyedik-ötödik nekifutásra is végig kell szenvednük a boss-fightok előtti dialógusokat. Azt hiszem, ez nem csak nekem okoz rendkívüli bosszúságot.
A beszélgetések amúgy nem befolyásolják az események menetét, pusztán végig kell olvasnunk őket egy-egy új kártya megszerzéséhez, vagy a történeti szál továbbgördítéséhez. Az efféle találkozások között a véletlenszerűen generált szobák hálózatából álló világok valamelyikében fogunk kalandozni. Bár a terep kinézetét az egyes helyszínek stílusa határozza meg, legyen szó akár Aladdin sivatagi városáról, vagy a Százholdas Pagonyról, maguknak a szobáknak a felépítése meglehetősen egysíkú sémát követ. A nézet izometrikus, a látvány pedig a méretes és jól kidolgozott karaktereknek köszönhetően igencsak izmos, de sajnos a helyiségek elég aprók, s berendezésük is meglehetősen szegényes. Ennek megfelelően mozgásrepertoárunk sem túl lenyűgöző: a D-paddal mászkálhatunk és létrákon mászhatunk fel a magasabban fekvő teraszokra, a B-vel ugrálhatunk, az A-val pedig kulcspengénket (keyblade, ez Sora alapfegyvere) suhinthatjuk meg. Utóbbi manőver szolgál a pályán elszórt ládák széttörésére, az ajtók kinyitására és az ellenséges lények megtámadására. Az ajtónyitás persze nem ilyen egyszerű (a harc sem, de azt majd később elemzem): az átjárókon csak speciális kártyák, úgynevezett Map Cardok birtokában juthatunk át. Minden ajtó meghatározott követelményeket támaszt a térképkártyával szemben: legyen az értéke egy adott szám alatti vagy feletti, legyen adott színű, stb. A fontosabb helyszínekre pedig csak speciális lapok segítségével juthatunk be. Ezek sárga színükről ismerhetők fel. Az alap térképkártyákból három féle színvariáció, és ezeken belül rengeteg altípus létezik. Hogy mit találunk a következő szobában, az nagyban függ a felhasznált térképkártyától. A Start gombbal előhívható menü Map Cards pontja alatt kaphatunk információt az egyes típusok hatásáról, ezeket megpróbálom pár szóban összefoglalni nektek:
Zöld térképkárya: Sora képességeihez ad bónuszokat a következő szobában tartózkodás időtartamára. Megnövelheti kártyáink értékét, vagy új képességekkel ruházhat fel minket, mint például a nagyon hasznos Meeting Ground lap, amely megidézhetővé teszi segítőtársainkat már a csaták elejétől kezdve.
Piros térképkártya: a szobában megjelenő ellenségek számát, erejét és gyorsaságát befolyásolja, akár pozitív, akár negatív irányba. A Tranquil Darkness-szel megnyitott helyszíneken például csak néhány Szívtelent találunk, míg a Teeming Darkness kártya használata esetén nyüzsögni fog a szoba az ellenségektől.
Kék térképkártya: ezek kincsesládákat helyezhetnek el a szobában. Hogy hány darab van belőlük, és ezek közül mennyi rejt valóban kincset, illetve hogy ezeket őrzik-e Szívtelenek, az a kártya típusától függ. Szintén ebbe a csoportba tartozik a Moment’s Reprieve kártya, amely mentéspontot tesz a helységbe. A Moogle Shop lappal a Final Fantasy üzleties kis szőrmókjának boltjába csöppenünk, ahol kártyákat adhatunk-vehetünk, felturbózva kissé paklinkat.
Ideje rátérnünk a harcokra. Ezek kétféleképpen kezdődhetnek: vagy rácsapunk a keyblade-del egy Szívtelenre, vagy egyszerűen belefutunk. Az előbbi módszer természetesen helyzeti előnyhöz juttat minket, mert ellenségeink kissé kábultak lesznek a csata kezdetén. A küzdelmek az alap izometrikus helyett 2D-s oldalnézetet használnak, hasonlóan az oldalra scrollozós beat ’em up játékokhoz. A D-paddal mozoghatunk előre-hátra és jobbra-balra, a B-vel pedig ugorhatunk, így kerülve támadópozícióba. Mindig egy célkereszt jelöli a legközelebb eső ellenfelet, akire csapást mérhetünk. Támadni az A gombbal lehet, ami minden esetben egy kártyalap kijátszását jelenti. Az aktuális lapot a bal alsó sarokban láthatjuk, az L és az R gombokkal pedig előre-hátra lapozhatunk a paklinkban. Minden kártya egy 0 és 9 közötti értékkel rendelkezik. Ha egyszerre (pontosabban közel egy időben) játszunk ki egy lapot ellenfelünkkel, akkor a nagyobb értékű kártya jut csak érvényre – ez az úgynevezett Card Break. Ilyenkor a vesztes kártya elvész a pakliból (legalábbis a csata végéig), és az alulmaradt fél kis időre harcképtelenné válik. A 0 értékű kártyáknak külön jelentőségük van ilyen szempontból: semlegesíteni tudnak bármilyen erős lapot, amely után kijátszuk őket, viszont ha a 0 értékű lap jön előbb, akkor bármelyik másik Breakelni fogja. A harcok során használható kártyatípusok a következők:
Attack Cards: a támadókártyák piros színűek, és egyszerű fizikai támadások kivitelezésére alkalmasak – magyarul odasújtunk Kulcspengénkkel az ellenségek fejére, már ha van nekik olyan. Minden támadókártya négy értékkel bír: a lap bal felső sarkában található Attack Power a támadás erejét mutatja; a jobb fölső sarokban látható Attack Speed az akció gyorsaságát; bal alul az Element a kártya elemi típusa, ellenfele válogatja, hogy melyik ellen milyen elem hatásos; a jobb alsó Delay érték pedig azt az időt jelzi, amelynek a támadás után el kell telnie, hogy újra akcióba léphessünk.
Friend Cards: a barát kártyák zöld színűek, és barátainkat, a Disney hősöket hívhatjuk segítségül velük. Kezdetben csak Donald kacsa és Goofy lesz elérhető, de későbbi kalandjaink során mellénk szegődik Aladdin, a kis hableány Ariel, Jack a Nightmare before Christmas-ből, Peter Pan és a Szépség és a szörnyeteg szörnyetege is. Természetesen mind egyedi, speciális támadással lesznek segítségünkre.
Magic Cards: a kék színű varázskártyákkal egyrészt varázstámadásokat (villámlás, fagyasztás) hívhatunk elő, másrészt megidézhetünk segítőket, akik vagy a harcból veszik ki a részüket (mint Simba, az oroszlánkirály, vagy Cloud, a Final Fantasy VII hőse), vagy az életerőnket visszaállításában segítkeznek (mint Bambi vagy Gilingalang). A HP-t egyébként a szintén ide tartozó Cure lappal magunknak is vissza tudjuk állítani, ezt a kártyát mindig érdemes hát a pakliban tartani.
Item Cards: zöld színű lapok, mindenféle elixírek és bájitalok tartoznak ebbe a kategóriába, amelyek típusuktól függően újratöltik a paklink bizonyos fajtájú kátyáit.
Enemy Cards: ellenségek legyőzésével szerezhetjük meg ezeket a fekete kártyákat. Használatuk valamely képességünket turbózza fel az esetek többségében. Csata közben a Select megnyomásával vehetjük használatba őket.
Lehetőségünk van a küzdelmek során különféle kombókat is létrehozni a lapjainkból. Az aktív kártya betárazásához nyomjuk meg egyszerre az L és az R gombot. Három lap betárazása után szintén az L+R süti el a támadást. Ilyenkor a kiválasztott lapok értéke összeadódik, így az ilyen akciókat nehéz megtörni. A későbbi szintlépesek során speciális kombókat, úgynevezett Sleighteket tanulhatunk. Meghatározott típusú és értékű kártyákat kell egyszerre elsütnünk, hogy az ilyen különleges támadásokat elő tudjuk hozni. A használatuk nagyon hatásos, de ne vigyük túlzásba, mert minden egyes alkalmazásukkor egy kártya a csata idejére elvész a paklinkból, így kifuthatunk a lapokból.
A paklinkat a Starttal előhozható menüben állíthatjuk össze. Bár összesen három áll rendelkezésünkre, eleinte érdemes csak az elsőre koncentrálni, azt a lehető legjobbra fejleszteni. Próbáljunk minél magasabb értékű lapokat használni, és tegyünk bele néhány nullást is, törőlapnak. Az alacsony értékű kártyákat inkább hagyjuk ki, hiába nagy ugyanis a paklink, ha folyton felesleges Card Breakekbe futunk bele, nem érünk vele semmit. A dekk méretét egyébként Sora CP (Card Power) értéke korlátozza: a pakliban lévő kártyák összereje nem haladhatja meg ezt az értéket. Szintlépésnél a HP (életerő) és a CP növelésére van lehetőségünk, illetve időnként új Sleighteket tanulhatunk.
Meglehetősen vegyes érzelmeket keltett bennem ez az új Kingdom Hearts. A kivitelezése mindenképpen nagyon profi és igényes munkára vall, és érdekes, újszerű ez a valós idejű, kártya alapú harcrendszer is. Hosszú távon azonban unalmassá válik a folytonos csatározás, mivel a pörgős küzdelmek során nem tudunk igazán taktikázni. Engem a történet sem tudott lekötni, hamar meguntam a játékot. Kicsit sajnálom, kár érte, ebből a témából többet is ki lehetett volna hozni…
Tippek-Trükkök:
A harcok során játsszunk kivárásra: nézzzük meg, milyen kártyát húz ellenfelünk, és erre próbáljunk gyorsan reagálni egy erősebb lappal.
Ha hirtelen kell abbahagynunk a játékot, felesleges visszamenni a legutóbbi mentésponthoz: használjuk inkább a Starttal előhívható menü Quick Save pontját.
