Amigán nagy hagyománya van az ugra-bugra játékoknak. A kezdetektõl fogva egyre jobb és szebb játékok kerültek ki a nagy fejlesztõ cégek kezei alól, említhetném a minden idõk talán legjobb Amigás ugra bugráját, a Team 17 által kihozott Superfrog-ot. Sajnos a fejlesztõk szinte teljesen elpártoltak ettõl a mûfajtól, mert az új idõk már CD-s, movie-s, meg istennyilás játékokat követelnek. Legalábbis a fejlesztõk ezt hiszik, és a piacon is szinte csak ilyen csodagamékat lehet kapni.
Sajnos az Amiga lemaradt ebben a fejlõdésben, és a fejlesztõk is átálltak a pécés fejlesztésekre, hiszen ott van cédérom a sok felesleges animációhoz, sok mega RAM a töméntelen kódhoz, meg gyors prockó a szarul megírt rutinokhoz. Az Amiga viszont még mindig itt van, és a tulajdonosok még mindig reménykednek új játékok megjelenésében.
Persze megintcsak a lengyel fiúk nyomulásának lehetünk tanúi. Itt egy ugrabugra, ami szép és ráadásul még kaland elemek is találhatók benne. Egyetlen szépséghibája az, hogy lengyelül kommunikál velünk, legalábbis ezt próbál. Sajnos keveset értek belõle, mivel lengyel tudásom hasonló magasságokban leledzik, mint a szuahéli. Annyit azért tudok, hogy a “djekujem” az a “köszönöm”-öt jelenti, de itt ki is merül minden ez irányú tudományom.
A Lazarusban egy furcsa kis figurát kell irányítanunk. Hõsünk hóna alatt egy jókora stukkert cipel, amivel minden ellenségesnek tûnõ kreatúrát a másvilágra tudunk küldeni. Ha van autofire a joystickon, akkor teljesen jól használható, hiszen sok ellenség csak több lövéssel kényszeríthetõ jobb belátásra.
A képen a jobb felsõ sarokban látható az aktuális fegyverzet, a jobb alsóban pedig az aktuális tárgy, amit használhatunk. Az “i” gfombbal (inventory) tudjuk az általunk cipelt dolgokat váltogatni, az Enter-rel pedig használni.
A játék közben találkozhatunk különféle segítségre szoruló figurákkal is. A legelsõ ilyen figura egy kezeinél fellógatott szerencsétlen flótás, akit egy lövéssel tudunk (nem a másvilágra küldeni) kiszabadítani. A következõ egy zugárus betmen, akivel többször is találkozhatunk. Tõle mindenféle okosságot tudunk majd vásárolni, feltéve ha megfelelõ mennyiségû lovettát gyûjtünk hozzá. Nála lehet majd fegyvereket, kulcskártyákat, szerszámokat vásárolni, legalábbis valami hasonlót silabizáltam ki a lengyel dumából. Miután vásároltunk, betmen barátunk továbbrepül. A késõbbiekben majd megint találkozhatunk vele, mert mindig van valami tuti friss áruja. A következõ tag egy ketrecbe zárt ipse, aki valamiféle bombáról hadovál nekünk, meg hogy szabadítsuk ki. Itt kezdõdik a nehézség, ugyanis betmen barátunktól csípõfogót kell vennünk. Sajnos nem emlékszem a lengyel nevére, és minden stuff, ami nála van ugyanannyiba kerül (amennyi lóvénk épp van). Itt meg kéne keresni a bombát, és valószínûleg el kell vágni a derótját, csak melyiket a háromból….
Most egy rövid elemzés, már ami a játékot illeti. A grafika kitûnõ, a kornak megfelelõ minõségû. Az egyetlen negatívum, hogy ha az egyik képrõl átmegyünk a másikra, akkor az ellenségek újrateremtõdnek – amolyan Jet Set Willy módra (…ha volt Spectrumod). A hanghatások átlagosak, a zene is. Az elsõ lemezen levõ FMV anim tök jó, sok pécés program gyengébb animokkal van teletömve, mint a Lazarus intro-ja. Összességében egy teljesen jó platform-kaland játék a Lazarus, csak kellene egy angol verzió belõle, és akkor még játszani is lehetne vele.
