Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kalandjátéknak nevezett stílus. Rengetegen szerették, akkoriban ez volt a csúcs, hangulatban a mozifilmekhez legközelebbi élményt garantálta. Számtalan remek játék született, ám két kiadó kiemelkedett a többi közül, nevük szinte egyet jelentett akkoriban ezzel a stílussal. Az egyik a Lucasarts volt, a másik pedig a Sierra. Míg az előbbi folyton folyvást új címekkel és történetekkel jelentkezett, az utóbbi inkább a jól bevált sorozatait folytatgatta, újabb és újabb részeket varázsolva a rajongók képernyőire.
Az egyik ilyen „jól bevált” név volt a Larry-sorozat, amelyben a kopaszodó, fehér öltönyös, mélynövésű nőcsábász, Larry Laffer kalandjait élhettük át. Hősünk finoman szólva nem volt egy playboy alkat, így csetlése-botlása remek talajt adott a humoros helyzeteknek, arról nem is beszélve, hogy finom erotika is belengte eme játékokat. Nem csoda, hogy a sorozat nagy népszerűségre tett szert, és összesen hét részt élt meg. Vagyis csak hatot, ugyanis a negyedik rész különböző okokból kimaradt. Az egyik legfőbb magyarázat az, hogy Al Lowe a sorozat atyja a harmadik rész után bejelentette, hogy nem lesz negyedik, így később, amikor meggondolta magát, nem kellett önmagát meghazudtolnia, egyből az ötödik következett a sorban. Ez persze a történetnek is jót tett, hiszen lehetett azon témázgatni, hogy mi is történt a kimaradt epizódban. A Larry játékok grafikája innentől vált igazán komollyá, ugyanis az első három rész még az EGA-s korszakban jelent meg, bár ezeket később újra kiadták feljavított, VGA-ra optimalizált változatokban. A legutolsó rész, a Love For Sail már komoly rajzfilmszerű külsővel örvendeztette meg a rajongókat, ám 1996-os megjelenése után űr keletkezett mind a sorozat, mind a kalandjáték műfaj terén.
Ahogy fejlődött a technika, egyre másra fordultak el a cégek a stílustól. Egyrészt csökkent az érdeklődés, mivel a jobbnál jobb hardverek új lehetőségeket nyitottak más műfajok előtt, így sokan szívesebben választották ezeket az újdonságokat. Viszont ami nem sikeres, az nem hoz pénzt, tehát veszteséges. A mai játékvilág pedig erősen profitorientált, ma már senki nem csinál lelkesedésből játékot (tisztelet a kivételnek, de ők éhen is halnak). Egy kalandjáték fejlesztése ráadásul rendkívül költséges és időigényes mulatság (szinkronszínészek, forgatókönyv, rengeteg megrajzolandó szereplő, tárgy és háttér, stb.), ami a mostanság divatos „nyerjünk minél több pénzt minél hamarabb” típusú kiadói mentalitás mellett nem preferált. Hogy most mégis találkozhatunk régi ismerősünkkel (vagyis nem vele, de erről mindjárt bővebben), az annak köszönhető, hogy a kalandjáték műfaja reneszánszát éli, olyan új sikerek, mint a Longest Journey, a Syberia és az olyan sikeres folytatások, mint a Broken Sword 3 meghozták újból a kedvet egy kis „kockáztatáshoz”. Na meg Larry-re gondolva eszünkbe juthat a régi mondás, ami még mindig igaz: „Sex sells!”.
A Magna Cum Laude alcímmel ellátott rész több fronton is tartogat érdekességeket, és nagyon sok dologban eltér a sorozat eddigi tagjaitól. A legelső és talán legfájdalmasabb ezek közül, hogy Al Lowe, akit mindenki csak Larry apukájaként tisztel, nem vesz részt a fejlesztésben, s habár legutóbb már olyan hírek szállingóztak, hogy felvették vele a kapcsolatot, ez hivatalosan még mindig nem lett megerősítve. A készítésért a High Voltage Software nevű csapat felelős, akik idáig főleg konzolokon tevékenykedtek, a nevükhöz fűződik számtalan sportjáték és a Hunter: The Reckoning játékok is. Ha már itt tartunk, akkor meg kell említeni, hogy az új Larry PC mellett konzolokra is kijön. Ez sokakban talán gyanakvást kelt a minőséget illetően, és van is benne valami: azok a játékok, amelyek párhuzamosan készülnek többféle platformra, valahol mindig megsínylik ezt a dolgot. Bízzunk benne, hogy a srácok a High Voltage Software-nél értik a dolgukat, és nem lesz ilyen irányú problémánk. Egy biztos (ezt már előre leszögezték), hogy az irányítás marad mindenhol a megszokott, vagyis számítógépen a billentyűzet + egér kombó, konzolokon pedig a kontroller. A játék nézőszöge azonban teljesen új lesz. Manapság, amikor PC-k teljesítménye már a felhők felett jár és mindenfelé poligonok röpködnek, már nem biztos, hogy egy hagyományos 2D-s point and click kalandjáték megállná a helyét. Éppen ezért az egész játék teljes 3D-ben fog pompázni, így jobban szemügyre vehetünk majd mindent, akár az utcán szembejövő női dekoltázsokat is. Minderről egyébiránt a szintén saját fejlesztésű Atlas engine gondoskodik, és a fejlesztők szerint rendkívül nagy szabadságot biztosít, rengeteg felfedeznivalót találhatunk majd. A játékmenet sem követi teljesen az eddig megszokott vonalat, nem lesz a hagyományos tárgykeresgetés és megfelelő helyen való felhasználás. Inkább úgy működik majd a dolog, hogy szabadon kószálhatunk majd Larry-vel, felfedezhetjük a helyszíneket, beszélhetünk a karakterekkel, bonyodalmakba hozhatjuk hősünket, ám ha találkozunk egy lánnyal, akkor némileg megváltozik a felállás. Ilyenkor egy rakás minijátékban kell majd jeleskednünk. Hogy lássuk miről is van szó, nézzünk meg egy gyors példát. Amikor beszédbe elegyedünk a hölgyeménnyel, akkor alul egy sáv jelenik majd meg, ahol egy spermiummal kell úszkálnunk és a zöld, avagy piros bogyókat begyűjtenünk. A beszélgetés természetesen a teljesítményünk függvényében folyamatosan változik, ha az előbbieket kapjuk el, akkor pozitív fejlemények várhatóak, viszont ha az utóbbiból gyűjtögetünk, akkor hamar beégünk. Természetesen több hasonlóval is találkozunk majd, lesz, hogy a táncparketten kell majd bizonyítanunk, vagy éppen koktélt kell kevernünk. A minijátékok közt is lesz ismerős, például találkozhatunk majd Tapper-, Whack-A-Mole- vagy Dance Dance Revolution-szerű feladatokkal. Ezek egyébként kapcsolódnak is majd egymáshoz, vagyis ha az egyiket sikeresen teljesítettük, akkor jön majd egy másik, ami az előző eredményének következménye lesz.
Az egyik legfontosabb dologról még nem szóltunk: a történetről, azon belül is a főszereplőről. Persze Ő nem is lehet más, mint Larry, csakhogy nem Larry Laffer (epizódszereplőként visszatér az öreg, de inkább a jól megérdemelt pihenését tölti), hanem Larry Lovage, a fiatal unokaöcs, aki azonban szakasztott mása kedvencünknek, csak fiatalabb kiadásban. A kollégiumi éveit tölti az ifiúr, és hasztalan próbálkozik a gyengébbik nemnél. Szerencsére egy bizonyos Swingles című társkereső show érkezik a környékre, amely felnyitja Larry szemét. Úgy gondolja, ha népszerűvé válik a TV műsor által, akkor megnyílik az ajtó a főiskolás lányok paplanja alá. Persze odáig nem egyszerű az út, lesz majd egy-két tennivalónk. Összességében tizenöt csajszinál próbálkozhatunk majd, akik mind teljesen eltérő jellemek. A főhős lecserélését több dolog is indokolta. Egyrészt Larry már kicsit kiöregedett (hiába a videojátékok világában is így működik), ugyanis az elmúlt részek során szinte már mindenféle helyzetbe került, valamint az utolsó rész lezárása után nehéz is lett volna őt újra eladni, mint csetlő-botló kezdőt. Az új karakter számtalan új helyzetet teremt, valamint a cég nem titkolt szándéka, hogy a fiatalabbak körében is népszerű legyen a játék. Így talán ők is nagyobb kedvvel ülnek majd le játszani, hiszen nekik minden bizonnyal kimaradtak az előző részek, most legalább tiszta lappal indul mindenki. Persze ez a fiatalítás nem azt jelenti, hogy a sorozat elveszíti pikáns mivoltát, sőt! Mindenféle pucérkodás és altáji humorok megtalálhatóak lesznek a játékban, persze csak módjával, hiszen az sem jó, hogy ha átesnek a ló másik oldalára, és „csak felnőtteknek” besorolást kapna. Az sem titok, hogy egy jó adag ötlet az Amerikai pite vagy a Keresd a nőt! típusú filmekből jött, ugyanis az utóbbi időben ezek meghatározó sikerek voltak, ez által is próbálnak a már említett fiatalabb generáció kedvében járni.
Bár a játék csak őszre van kiírva, a marketing-gépezet már beindult. A szokásos képanyag- és videó-adagolás mellett azonban ötletes módját választották a cég PR-osai a játék promotálásának: megpróbálnak már jó előre kultuszt teremteni az egyes karakterek köré. Korábban ez Japánban volt nagy divat, például a Ridge Racer játékok renderelt háziasszonyai arrafelé olyannyira népszerűek, mintha hús-vér, élő emberek lennének. Külön rajongói klubjuk van, ahová olyan emberek tartoznak, akik fejből nyomják az adott hölgy kedvenc ételét, italát és a többi személyes adatot. A Magna Cum Laude-ben szereplő lányokkal is valami ilyesmit próbálnak most útjára indítani, idáig már két hölgyemény kapott publicitást, egyikük Sally Mae Beauregard, a szőke és dúskeblű tehenészlány, másikuk Analisa Gambozinni egy olasz nemzetiségű és vérmérsékletű bombázó. A csajokról minden adat elérhető, születési adatoktól kezdve a méreteken át a szokásos „mit szeret és mit nem”-ig. Extra adalékként lenge öltözetű naptárképek is forgalomban vannak, valamint igazi sztárokhoz méltóan interjú is készült a virtuális hírességekkel.
Mint látható, ez a Larry már nem az a Larry, az elmúlt nyolc évben sok minden megváltozott. Úgy gondolom, ez önmagában nem is baj, hiszen kell a változás, a többi kalandjátéknál is szépen begyűrűztek a grafikai és egyéb újítások, mégis sikeresek lettek a játékosok körében. A legfontosabb, amire a High Voltage Software-nek ügyelnie kell, az a hangulat, ugyanis hiába az új karakter, hiába az új megközelítés: ez egy Larry-játék lesz, méltónak kell tehát maradnia a hagyományokhoz. Mi szorítunk nekik, már csak a saját érdekünkben is, hiszen ha összejön a dolog, akkor egyrészt egy jót játszhatunk, másrészt további jó példát statuál, hogy igenis van még ebben a műfajban szufla.
